Eger - napilap, 1929/2

1929-12-25 / 245. szám

4 EGER 1929. december 25. Párisi karácsony. Paris, 1929, karácsony. Karácsony ... Csendes, havas téli estén, mikor az ablakok előtt hull a hó, mikor benn a szobában sorra gyulnak a karácsonyfa gyertyái, milyen jól esett énekelni a Mennyből az angyalt. De szép is volt nézni a ragyogó fát, imádkozni a Miatyán- kot, meggjujtani a csillagszórót, sorra próbálni az ajándékokat, kana­lazni a pompás borlevest, majszolni a mákos bobajkát és együtt aludni el az ólomkatonákkal. Karácsony ... Milyen lassan is futott a vonat a lucskos, sáros téli éjszakában ... milyen örömmel köny- nyezett az édesanya, mikor végre hazaérkeztem s milyen áhitatos volt az az este, mikor együtt van a család, mikor a gond, a bánat két napra elül a szívekben és csak a szeretet van a helyén. Milyen jól esett a pattogó tűz mellett, a karos­székben mesélni messze idegenről, hallani az itthoni újságokat, elmenni az éjféli misére és örülni . . . örülni annak, hogy egy napra békebeli emberek lettünk. Karácsony ... a napsugár néha át-áttöri a felhőket, néha vénasz- szonyos melegséget ültet a kopár kövek közé, néha azt hazudja, hogy március van, hogy azután erőtlenül elbukjék a felhők mögé, melyek három napon keresztül szakadatla­nul szitálják magukból az esőt, amely bemegy az ember bőre alá, amely ráül az ember szívére s amely elől nem nyújt menekvést a hotel­szoba, a bisztró. Kicsit más az itteni karácsony, mint amire odahaza gondolunk. A karácsonyfa, a németek pogány szo­kása itt csak a jó családoknál gyullad ki esténként. A Jézuska ajándékait egyszerűen a postás hordja ki és két frank borravalót kell neki adni érte. Az éjféli mise nem is olyan nagy különlegesség. Éjfélkor itt még gyerekidő van, akkor kezdődik csak az élet a kávé­házakban, dancingokban, mert ezek nemhogy be nem csuknak a szent estén, de különleges attrakciókkal kedveskednek a montparnasse-figu- ráknak, a montmartre-alakoknak és a kispolgároknak, akik alig várják, hogy a rettenetes nyűg, a szaka­datlan munka megálljon a hívata- talokban és mehessenek ők is szórakozni a remunerációval. Szeretet, melegség .. . Bábelben nem volt szívük az embereknek, csak nyelvük. A nyelv béna és kifejezéstelen, a szív sokkal többet beszél, de olyan, mint a hangvilla, csak akkor rezonál, ha ugyanúgy van beállítva. Itt nem szerethetik az emberek egymást, hiszen azt sem tudják egymásról, hogy ki mi fán termett, Amit mond, arról biz­tosan tudják, hogy nem igaz, mert Párisban mindenki valamiért jön, valami különlegesért, valami rend­kívüliért s még magának is hazudja azt, amit beír a szálloda nagyköny­vébe az utazás célja gyanánt. Az éjféli misében egy kicsit fel­üti a fejét bűnbánó Magdolna a női lelkek mélyén, a férfiakban meg­halnak egy pillanatra a Saulok, de mikor az ite missa est elhangzik, már megindulnak az amerikaiak megkeresni az autót, hiszen azok templomba is autón mennek. Az amerikaiak után jönnek a többiek taxit fogni, vagy villamoson helyet szorítani, mert sietni kell a mula­tókba, hiszen azok hetekkel ezelőtt hirdették a ,,grand ball“-1 a „féte de nuit“-t és ott pompás attrakciók lesznek. Lehet, hogy nincsen igazam akkor, mikor karácsony estén csak arra vá­gyom, hogy egy meleg kandalló mellett egy öblös karosszékben egye­dül maradva gondoljak hazafelé, ahol mindenben az én szívem ver, ahol ma mindenütt ünnepelnek, ahol mindenütt rendkívüli különös, leg­szebb, legnagyobb napot élnek meg, a szeretet ünnepét. Talán jobb lenne együtt szaladni a mulatókkal, együtt feledni a felej- tőkkel, talán nem szabadna engedni, hogy az az érzés, amit honvágynak hívnak, ezen az estén, ezen a héten úr legyen; de bármilyen rossz, bár­milyen keserű a prometeüszi tespe- dés,- szép és jó, egészen olyan, mint a boldogtalan, a kisdiákos szerelem, amelyről azt mondja a költő: sajnálom azokat, kik az élet legnagyobb boldogságát, a boldog­talan szerelmet nem érezték. S ha egy napra elfelejtem azt, hogy jobb itt maradni, jobb ide- künn élni, látni a haladást, az életet, irigyelem azt az otromba vasúti kocsit, amely otthon lesz karácsony­kor, amely gázolni fogja a havat, amelynek az oldalát a fekete-kará­csony esője fogja verni, mert az otthon van, mert az hazamehet. Tulajdonképpen nem is ezt akar­tam én leírni, amit itt elmondtam. Egészen más dolgok voltak a fejem­ben, mikor leültem az asztal mellé, de úgy látszik a kezemben, vagy az írógépben, vagy a papírban van a hiba, hogy kicsinyes, gyerekes, lányos dologról ilyen sokat tudott elmondatni velem, ennyi sokat íra­tott le velem a szeretetről. . . Bárány István. Eger város keresztény magyar női társadalmához! Eger, dec. 24. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének egri csoportja már évek óta tapasztalja a helyi tár­sadalom részéről az érdeklődés, a pártolás oly fokú hiányát, ami j rendesen szárnyát szegi minden munkakedvnek. így történt, hogy néhány héttel ezelőtt már-már ar­ról volt szó, hogy a lehangoló kö­rülmények miatt az egri Mansz bejelenti a központnak a föloszlását. A kritikus helyzet tetőfokán azon­ban a régi tagoknak egy kis töre­déke elhatározta, hogy nem fog kapitulálni, nemcsak azért, mert kishitűségével Eger város hősi múltjához válna ezzel méltatlanná, hanem azért sem, mert meggyőző­dése, hogy az országnak mai válságos állapotában szükség van a női szivekből kiáradó áldásos erőkre, amelyek a férfi küzdelmes muu- káját alátámasztják és megkoro­názzák. És szükség van legfőképp a Mansz munkásságára; hiszen azok az eszmék, amelyekért több mint tíz évvel ezelőtt országszerte zászlót bontott, nem avultak el ma sem, hanem elevenítő, egységet te­remtő eszmék a jelenben is. Mit is jelent az, hogy tagjai va­gyunk a Magyar Asszonyok Nem­zeti Szövetségének? Azt, hogy el­kötelezzük magunkat arra, hogy a keresztény világnézet és a nemzeti hagyományok alapján dolgozunk a történelmi Ma­gyarország feltámadásáért. Ezt a célt nemcsak intézmények létesítésével gondoljuk elérni, ha­nem elsősorban a lelkek revíziójá­val, a régi nagy magyar bűnök ki­irtásával. Azzal a nagy egységes programmal, amellyel egyetlen ma­gyar nőegyesület sem dicsekedhe­tik, dokumentálni akarjuk, hogy sokkal kifosztottabbak és társtala- nabbak vagyunk Európa nemzetei között annál, semhogy megenged­hetnék magunknak a pártoskodás fényűzését. Éppen ezért a keresz­tény és nemzeti világnézeten belül sem áll a Mansz egyetlen politikai pártérdek szolgálatában, nehogy ezt a nagy egységet megbontsa. A társadalmi osztályharcok fölött is egyetlen gazdasági elve : minden igaz magyar boldogulása. A keresztény fe­lekezetek békéjét illetőleg hirdeti egymás meggyőződésének a tiszte- > letét a krisztusi szeretet minden ellentétet áthidaló gondolatával. így találkozik össze Krisztus lábainál és a magyar haza oltáránál a leg­nemesebb eszményekért áldozni tudó magyar nők ezreinek serege. Ez a megszervezett női tábor vi­lágosan látja, hogy sokkal több a megoldatlan testi és erkölcsi nyomorúság az országban, semhogy a sürgős ten­nivalók elől kényelmes kibúvókat találjon a tétlenségre. Ha tudja is azt, hogy a magyar nőnek elsősor­ban a saját családi tűzhelyével szemben kell lerónia a kötelessé­geit, de azért tisztában van azzal is, hogy miden hazafiassága frázisos nagyképűség mindaddig, míg nem tud pénzt, időt, kényelmet, munkát és ön­zetlen szeretetet áldozni a leg­nagyobb családnak, a nemzet­nek is. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége Országos Intézőbizott­ságának részletesen kidolgozott ha­talmas munkaprogrammja van, mely­nek feladatait a vidéknek is, vi­szonyaihoz mérten vállalnia kell. Ha a nagy elvekben egyetértünk, bizonyára a kivitel nehézségei előtt sem fogunk meghátrálni. Mozduljon meg tehát Eger női társadalma! Nem­csak a Mansz régi tagjaira, hanem friss erők lelkes munkásságára is szükség van! Az egyes munkabizottságok ter­vezetét és feladatait a legközelebbi gyűlésünkön fogjuk megtárgyalni: január 7-én, kedden délután 5 órakor a Katolikus Kör he­lyiségében. Mindazok, akik e sorokat olvas­sák, vagy az egri Mansz fölujulá- sának híre más úton jut el hozzá­juk, ne várjanak külön hivogatást, mert a fenti nagy célokért önzetlenül dolgozni tudó minden magyar nőnek ott a helye. Vitéz Gaáli Ernőné. NE FELEJTSE EL! AZ ALTESSE CIGARETTAPAPÍROK borítólapjait a január kö­zepén megtartandó jutalom- kiosztásra a Samum-Altesse cigarettapapírgyár rt. cí­mére (Budapest VI., Gömb ucca 32) idejében beküldeni, nehogy a jutalmazásból ki­maradjon! garázdádról énekelt érjed­Az Ősz fekszik a fordított rögön és hallgatja a búza énekét-, bontott csirákról, nyárról, aratásról. Dicsértessék a kelő élet, mert jó paraszttá tisztit engem is: Két lakodalmas sátor a szemem kifeszül az ös dolgok fölé és táncra nézi a búvó csirát. Szivem örömök bokrétázzák, mint vig legények ünneplő kalapját a rozmaring. Két karom végtelen gyökérrel nyúlik, ölelön, mint az Isten keze: és megkarolja mind a főidet. Dicséret legyen az Ősznek, dicsértessék a kelő búza, áldott legyen a borús parasztok bö könnyével esözött szántás. Növényi Jfagy Xajos. Tolvajok garázdálkod­nak az állomáson. Eger, december 24. Az utóbbi idöbdn már több­ször is elöfordúlt, hogy a nagy- állomáion apró csomagokat, őri­zetlenül hagyott kosarakat isme­retlen tettesek elemeitek. A ki­sebb zsákmányok után az elmúlt napon jó aratása akadt az is­meretlen tolvajnak, aki eddig jobbára a falusi, piacra járó asszonyok holmiját vitte el. Pásztor Mária 24 éves leány utazőkosarát vette magához, — amelyben 290 pengő készpénz és több apró holmi volt. A kosár a váróteremben egyik pádon feküdt ■ míg Pásztor Mária pár pillanatra eltávozott mellőle, a kosár a benne levő pénzzel és apróságokkal együtt eltűnt. A károsűlt keresni próbálta az utasok között a tolvajt, azonban természetesen hasztalan. Zsák­mányával percek alatt eltűnt a tömegből. j/J tűz mellett asszonyok ülrjek. Égnek a tüzek. Forrók. És soha ki nem hülnek, mert a homályban furcsa csapat: a tűz mellett asszonyok ülnek. Szól néma parancs. Zúgnak erős, naqy, fáradt imák és rözsére lassan rözséket raknak húszévesek és horgadt daliák. így kell lennie. így női a világ és igy női a gyermek: roppant öblü férh-katlanokban szító asszonyok folytatást kevernek. Elhull-e száz? Elmúltak helyébe új ezrek gyűlnek; ennél az égésnél nincs örökebb: a tűz mellett asszonyok ülnek; Jlpor Slemér.

Next

/
Thumbnails
Contents