Egri Népújság - napilap / Eger - napilap, 1929/1
1929-03-19 / 15. szám
4 EGER 1929. március 19. hatalmasabb fegyvere a tudomány. A liberális korszak gerinc- telensége veszni hagyta ezt a mérhetetlen szellemi kincset, — Pázmány katholikus egyetemét. Jogunk hozzá minden kétségen felöl ma is fennáll változatlanul. A kath. egyetem azonban tényleg paritásos egyetemé sölyedt. Az igazság paritást nem öimer, még a látszólag neutrális tárgyaknál sem. A tanban és tantestületben paritásra alapított egyetem nem egységet és igazságot, hanem kételyt és meghason- lást teremtett a múltban. A kath. társadalom különválását idézte elő és éles ellentétek keletkezését előmozdította. E súlyos követ kezményeket, átkos széthúzást, egyedül az egység gyakori hangoztatásával sem eltüntetni, sem kiegyenlíteni nem lehet. Minket, magyar katolikusokat, hitünk egyik alapjától: a tudományos meggyőződéitől fosztott meg és ezzel megingatta már közel évezredes vezető pozíciónkat. Való és igaz, amit a milánói kath. egyetem philosophia tanára, mon- signore Olgiati mondott: »Egy ország 50 év múlva annyit ér, amennyit az egyeteme most.« Hogy ez a mondás igaz, ezt a magyar katholiciimus jelen helyzetén sajnálattal kell tapasztalnunk. A kath. többség befolyását csak az fogja biztosítani a jövőben, ha iimét oly tudományra támaszkodhatik, mely feladatának magaslatán áll és organikusan kapcsolódik bele az intelligencia vallásos meggyőződésébe. Szinte irigykedve olvasok külföldi kath. lapokban a párizsi, nymwegeni, lőweni, az újonnan alakult salzburgi, a kiváló milánói kath. egyetemek előrehaladásáról és növekvő tekintélyéről. — Olvastam, hogy 1925. II. 25 ikőn a milánói kath. ifjúság zarándoklatán 43 professor járult ifjúsága élén pápai szentmisén a szent áldozáshoz. Ez történik a fiatal milánói egyetemen, míg a közel 300 éves dicső tradíciókkal birő Pázmány-egyetem már csak jelvényeiben és külsőségeiben maradt meg katholikusnak! Abbé Leclerque tavaly'^egy beszédében rámutatott arra, hogy az utolsó kath. generációkat jogosan lehet »a szellemi tétlenség nagy vétkével« vádolni. A katholikusok túl restek voltak és azért nem tudták reányomni századuk homlokára szellemi irányukat! Példát vehetnénk Izrael népén. Bármennyire földhözragadt,bármily anyagias a gondolkodása, mégis érzi és tudja, hogy a világot a szellem uralja: »Der Geist beherrscht die Realitäten« amint azt Weissmantel a tavalyi német katholikus nagygyűlés egy kiváló szónoka mondotta. A zsidóság mindig azon volt, hogy a nagy szellemeket hiníőja elő fogja, minden feltűnő tehetséget megnyerjen magának s ha lehet le is foglalja azokat. Az egyetemi tanszékeket, irodalmat és sajtói állandó függésben igyekezik tartani. Valóban, nekünk katolikusoknak túl kevés a hitünk és bizalmunk a szellem hódító erejében és a hitnek minden akadályokon keresztülhatoló igazsá- gában! A világháború a világgazda ság kalmár szelleméből, a kom- mercializmuaből, az államok Istentől elrugaszkodott imperializmusából, a népek túlzott nacionalizmusából, végül a vezető egyének egoizmusából fejlődött ki és pusztította végig Európát! Ki nevelte naggyá ezeket, ha nem a modern hitetlen tudomány! Itten, túlvilág és a lélek halhatatlanságának tagadása nem-e biztatás volt a népek számára, hogy a földiekbe kapaszkodjanak és abba belevesszenek ! Ki nevelte és fújta fel usggyá még a legkisebb nemzetiség nacionalizmusát is, — ami épen országunk és a monarchia pusztulását eredményezte, — ha nem a keresztény gondolat kikapctolása a politikából és a közvéleményből, melyet a modern tudomány vitt véghez. Pedig tudjuk, hogy a katholikus gondolat és tudomány mert egyedül szembehelyezkedni ezekkel a múltban, a jelenben és szinte egyedül he* lyezkedik szembe az állam-oinni- potentiával és a tömeg-imádattal egyaránt. Császárokat és királyokat száműztek a világháború után, bőr többnyire a néphangulat szolgái voltak, holott sokkal fontosabb lett volna, ha egy Momsen liba rális szellemét, egy Treitschke nationalizmus U, egy Harnack individualizmusát és egy Haeckel materialismuiát száműzték volna, nálunk pedig mindazokat, akik ezeket a magyar léleknek merőben idegen irányokat töbhő- kevásbbé szolgai módra kathed- rákon, sajtó és parlamentben hirdették és felkarolták. A tudománynak óriás távolsága az élet forrásától a múltban az igazi erőt és célirányosságot rabolta el tőle. Ahány fej, annyi vélemény. Ez jellemzi a hitetlen tudomány külső arculatát. Ezért nemcsak mi katholi- kusok, de a nem katholikusok, sőt katholikus ellenesek is gyakran a legsúlyosabb kritikát gyakorolták vele szemben. Juüuj Langbehn: »Rembrandt als Erzieher« című munkájában írja : »Jelenleg egyáltalában nincsen német philosophia. A pro- feseor német nemzeti betegség. A mai német ifjúsági nevelés, a bethlehemi gyermekgyilkosság egyik fajtája.« Maga Nietsche még egészséges sMin«MawaBaBBWWW éveiben Írja: >A modern egyetem már uem feje az országnak ! Legsajnálatosabb jelenség a mély kedélyű diák, ki vezetés hiánya miatt, egyik életformából a másikba esik!« Van der Leyen müncheni professor hangsúlyozza, hogy az emberré nevelés ideálját az állam-tisztviselővé való nevelés váltotta fel. N6m-8 mondhatunk miük is hasonlót az utolcő évtizedek magyar főiskoláinak irányáról? A káros hatásokat a mai napig is érezhetjük. Az újkori tudomány magaslatából származik a népek betegsége, onnan kell hát kiindulnia a Pálfordulásnak, mely megváltoztatja a világ képét. Ez a fejlődés már megindult. A modern tudomány bűnös fejlődésének virágzásában a katolikus tudományos törekvéseket ignorálta s a tudományok művelésében gyakran még képességűnket is vitatta. A katolikusok nem tudtak behatolni a »mi tudósok« zártkörű társaságába. Ma a tudomány számos kudarca utáu, és számos keresztény tudós fokozódó, letagadhatatlan teljesítménye folytán, nemcsak meghajlanak a tények előtt, de mindinkább az a meggyőződés lép előtérbe, hogy a tudományok műveléséhez egész egyéniségre van szükség. Nincs egész egyéniség nagy credo nélküli! Az egyéniség a tudományban is annál gazdagabb, annál (nesz- szebb és méiy&bben tekintő, annál inkább képes eget és földet időt és örökkévalóságot, történelmi múltat és jelent, 6gyéni lelket és az egész társadalom szellemét magában átölelni, ha észt és szivet purifikálő, magasan szárnyaló credóban tud teljesen felolvadni! Végre dereng a fejekben, hogy a pozitív kereszténység nem akadály, ellenkezőleg előfeltétele, betetőzése és megkoronázása a valódi tudománynak. Joggal kérdezheti valaki, mi célból mondottam el mind ezt? Talán a Pázmány-egyetem visz- szaadását akarom követelni? Minden esztendőben a püspökikarnak más-más tagja újította msg a főrendiházban — jelenleg a felső-házban — a magyar egyház tiltakozását az egyetem kérdésében. A tiltakozást sajnos a kath. világiak néma eiri csendje és a sajtó réezvétlensége kisérte. Valóban, ha gyönge szavam elhatolhat a kath. kérdésekben gyakran betapasztott dobhártyákig, én is vezető körök fűiébe szeretném kiáltani: Hogy nem tudják mit cselekszenek: a keresztény ifjúságnak még kenyeret adni sem tudnak, mégis az elmélyített keresztény tudományt kisérő önuralom és önfegyelem áldásainak tökéletes élvezetétől fosztják meg őket és ezzel az állam alapjait is ingatják ! Ideje volna már, hogy a kath. Anya- szentegyháznak megadják a módot, hogy egyszer egyedül mutassa meg mit tud elérni a nevelés és jellemképzéa terén, miután az állam már egyszer csődöt mondott, modern tudományával felborult és ez egész országot romba dönteni engedte! Igen nsgy örömmel vettem tudomást a shola emericana megindulásáról a központban, mely hivatva lesz a hiányokat legalább részben pótolni. Az iskola kiépítése, tartalommal megtöltése talán a legfontosabb emericánás feladat. Hasonlóan ez olasz kath. ifjúsághoz, mely tanulmány heteket rendez, nekünk is egyidejű központi irányítás mellett fővárosban ős vidéken, felkért előadókkal előre közzétett egy-agy themával az Emericanába be nem szervezett kath. ifjúság lehető közreműködésével országos tanulmány összejöveteleket kell rendeznünk, hol minden corpo- ratio legalább egy egy tagja alapos hozzászólásra készül, mi után a thémát már előzőleg otthon megvitatta. A tanulmányi és értékes hozzászólásokat megfelelő formában ki kell nyomatni és a meg nem jelent ifjúság között terjeszteni. Csak így válha- tik az eredmény közkincsévé az egész kath. magyar ifjúságnak. A k&th. tud. győzelmétől várom a lelki egység megteremtését s ettől a kath. ifjúság egységének, egységes fellépésének megvalósulását. Az ifjúságnak hozzá kell járulnia az ő esztendeje kialakításához, azt szellemi kincsek gyűjtésével ki kell érdemelnie, mert ezek minden támogatásnál hathatósabban fogják biztosítani számára a jövőt az újra ébredő keresztény társadalomban! Nagy Széchényink egy gyönyörű mondatát akarom még felidézni, amelyet Béla fiához irt: »Virrad-e még derűs ég a magyar népre, ez a kérdés« — én nem tudom — »sok okos embar azonban bizakodó igennel válaszol. Mindenesetre készülődj arra a kedvező eshetőségre, hogy a kínálkozó röpke szerencsés pillanatokat megrögzítsed hazád — és hozzá tehetjük — egyházad számára.« »Ki kell — hát — győngyölni azt a zászlót« — a kath. igazság és tudás zászlaját — »hadd lengjen nyíltan szabadon.« — Tanuljuk meg a bátor ezőkimondás és hitvallás szükségét« — hadd lássa azt meg minden ember fennt, lennt és minden oldalon.« Vivaf, crescat, floraat Emericana !
