Egri Népújság - napilap / Eger - napilap, 1929/1

1929-02-28 / 49. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG 1929. február 28. Az egri új Korona-szálló bérbeadása tatást a HVRt. számlájára éti veszélyére a Bank teljesítette volna. A városok részvényállo­mányukat nem terhelhették volna meg, a HVRt. pedig 50,000 pen­gőt meghaladó fizetési kötele­zettséggel járó szerződést nem köthetett volna, és végül a HVRt. igazgatóságába a Bank­nak és a Nagybátonyinak 1—1 képviselője beválasztandó lett volna. A nagybátonyi ajánlatához egy számítást (kalkulációt) is mellékelt, ez azonbm a szak­értők megállapítása szerint vér­mes remények mellett nemcsak bizonytalan alapokon nyugszik, hanem a jövedelmezőségre vo­natkozó számítások tekintetében ajánlattevő és szakértőink között oly súlyos eltérések mutatkoz­nak, hogy azok következtében a tervezett vállalkozás nem csak kockázatossá, hanem veszélyessé is válhatott volna. Tekintettel tehát arra, hogy ajánlattevő a vm. hálózat meg­építését a HVRt.-ra kívánta bízni, melynek költsége, fenntartása, üzem és üzletvezetése, minden felelősséggel és kockázattal a HVRt.-t terhelte volna, szakér­tőink ezen ajánlat elfogadásának mellőzését javasolták. TS ■ J.MWr?TV«UJ9U11HDI Valószínűleg még ma megkezdődik a Dunán a zajlás. Budapest, február 27. A Duna magyarországi sza­kaszán mindenütt megrepedezett a jégpáncél. A zajlás triicd n valószínűség szerint még ma megkezdődik. Pozsonyban és Komáromban minden előkészü­letet megtettek az árvízveszede- lóm elhárítására és a váróé bi­zonyos részeiből eltávolították a lakosságot. Utinapló. (Harmadik füzet: Taliánországban.) Irta: Hevesy Gusztáváé. L. A pisai gyönyörű, románbazilika stílusban épült dómot se lehet meg­nézni félóra alatt, csak éppen, hogy meglátja az ember, hogy szépsége, fónsége és pompájának összesége örökre lelkűnkbe vésődjék. Homlok­zatán négy, egymásfeletti oszlopsor áll, oltárai remekművek. Elkápráz­tatott szemmel őgyelegtem a pom-T pás márványoszlopokkal alátámasz­tott ívelések alatt s azon tűnőd­tem, hogy érdemes volt a szaracé- nokon már csak azért is győzedel­meskedni a palermói tengeri csatá­ban, mert annak emlékére építették e márványfalú remeket. Szokásomhoz híven, az egyik ol­tár felé tartottam, hogy pár perces imát mondjak, a csillogó márvány­oszlopok közt keresve, hogy melyik elé térdeljek hát le, midőn egy vá­ratlan remekmű látása fogva tar­totta a háromhetes olasz úton pedig nagyon is elkapatottá lett szememet. A szószék! Ennél szebb a világon se lehet. A hat oszlopon nyugvó, úgynevezett lóheremintás cakkozású íveléseken hat oldalas, antipendium­Kaptuk a következő levelet: Örömmel olvaiom sz Egri Népújságban, hogy a Koronát végre bárbeadják ée így a 860 ezer psngővel fölépített éa be­rendezett városi szálloda meg­nyílik nemsokára. A képviselő- testület csütörtökön fog hatá­rozni a bérbeadás kérdésében. Mivel sokan vannak, akik nem ismerik milyenek ma a szállodák és kávéházak bérletének körül­ményei, a közérdeket vélem szol­gálni, amikor tájékoződásűl köz­löm az alábbiakat: Békéscsabán a kétszázezer pengő költséggel épített és be­rendezett, 12 szállodai szobával bíró kereskedelmi csarnokot évi 14 ezer pengőért adták bérbe. Gyöngyösön a Uorso-kávéház bére 7600 P. Ozdon a Király- szálló (8 szobával) bére 7200 pengő. Gyöngyösön a Hungária­szálló és étterem évi bére körül­belül 32 ezer pengő (emellett 40 ezer pengő óvadék). Természetes, hogy ezeket a bérösszegeket nem lehet irány­adóknak tekinteni, mert igen sok függ a város gazdasági helyzetétől, a közönség összeté- otb. Eger a költségvetésében 32 ezer pengőben állította bs a Ko­rona évi jövedelmét és úgy szá­mították, hogy a Városi Fürdő r.-t. is nagyobb összeggel fog hozzá­járulni a Korona 860 ezer pen­gős költségének kamatterheihez. Egyelőre nem lehet kiszámí­tani, hogy mennyiért kellene bérbeadni az egri Koronát, mert itt előbb meg kell ismernünk az első évek tapasztalatait, az első évek bevételeit és aszerint kell alakítanunk a bérleti feltételeket. Tisztelettel: (Átírás.) más segített volna rajtok. Vajon a modern életnek iránytadő tisztességes versenyben nem ez-e a cél ? Ezért a célért dolgozó, valamint az igazi demokráciát, s az emberek valő értékét ke­reső ma nem a sportban készül­het-e elő legmegfelelőbben az életre ? Ha ez nem volna így, nem lenne a világ leghatalmasabb államában kedvenc a sport. Az angol városok térképén nem szeszélyből látunk annyi sok zöld foltot, melyre »recreation«- vagy »athletio-ground« van írva. Akkor nem olvasnánk Shakes­peare színművében azt, hogy a hősök tennnzeznek. Azt gondolom, elég ha pár egy­szerű képet kiragadok az angol életből annak igazolására, hogy mennyire puritán felfogásban űzik ott a legelőkelőbbek a sportot. Mindnyájan emlékszünk arra a versenyfutásra, melyet a wa­lesi herceg és a balál futottak egymással az öreg király beteg­ágyához. A herceg győzött s a halál más okok miatt feladta a versenyt. A hosszú utazáa után a trónörökös azonnal apjához ment, félórát töltött nála, majd beült autójába s a Royal Auto­mobil Club palotájába vitette magát, hogy egy órát — tenni- szezzen. Mikor először jártam baráta­immal a London School of Eco* nomics-ban, meglátogattam a badminton-tersaet is, ahol a tol­las labdával s a kiciioy rakat- tekkel többen játszottak. Amint ott nézzük a játékot, egy idős űr jön hozzánk s megkérdi, hogy nem óhajtanánk e résztvenni a játékban. Természetesen mi nem tehettünk a meghívásnak eleget, de pár szót váltottunk a kedves öreg úrral, akiről később derült csak ki, hogy az iskola igazga­tója volt. Mellesleg említem meg, hogy mintegy kétezer diák tar­tozott alőja s az intézet London közepén egy hatemeletes palotá­ban van elhelyezve. A nép pedig esténként s a hét végén ellepi a londoni parkok salakpályáját és pázsitját, hogy fusson, játsszon, hogy örüljön a zöldnek s ne Werther módjára sóhajtozzon a sétányokon s mi­kor a szabadban jár, ne érezze múzeumban magát, ahol: min­dent a szemnek, semmit a kéz­nek — a mottó. Angliában a sport játék, mely­ben nevelődik, finomul e egész­ségessé válik a világ első nem­zete. Ha rajtam múlna, én első­nek az angol sportot hozám be hazánkba a mi profjaink és a sport-primadonnáink »művésze­te helyébe. (Vége.) Szükségletét mindenkor helybeli iparosnál és kereskedőnél szerezze be. ANGLIA ÉS MI Irta: Bárány István. V. Sport. Nem frázis az a megállapítás, hogy ma a sport századát éljük. Az üzlet túlkapásainak ma a sport vet gátat, ez szabályozza ez irányítja azt s azon keresz­tül az egész életet. Legragyo- gőbb példája a sport jótékony hatásának a kor két legnagyobb nemzetének, az angolnak s az amerikainak hatalmas arányú megerőiödéce és hatalmának megszilárdulása. Figyeljük meg, mily okozati összefüggésben áll egymással a sport és a nemzeti nagyság. A kis Japán sportol és ma már nagyhatalom, ezzel szemben Kína mind jobban veszti el hatalmát. Oroszország utolsó volt a sportokba s utolsó lett a ma történelmében. Olasz­ország hatalmas elánnal tör előre a sportok terén és nagy lépé­sekkel viszi előre hatalmának fejlődését. Ennek igen természetes oka az, hogy a sport a legigazibb demokrácia megteremtője, mert a versenyek startjánál teljesen egyenlők a versenyzők, csupán a lefutott verseny után sorozzák őket rangsorba aszerint, amint előbb értek célt anélkül, hogy szerű, domborműves oldalfalak emel­kednek s a csipkésre faragott fejű oszlopok közül három egy-egy orosz­lán hátán nyugszik. Hirtelen elhatározással kisiettem a templomból s a bronzkapu előtt nyájaskodó olasztól vettem egy la­pot, mely e szószéket ábrázolja. Majd visszamenve, letérdeltem a csillogó márványpadozatra, melynek tükrét aranysárga színben játszóvá festette az aranyozott fagerendás menyezet. A szószék elé térdeltem, hol a márvány dombormű a Meg­váltás eseményét ábrázolta. Házas­sági évfordulóm alkalmából mondott imámnak ennél szebb imahelyét képzelni se tudtam volna s az Égi Hatalmasság bizonyára nem vette profanizálásnak, ha ott, a szószék alatt írtam meg az uramnak, hogy milyen fónséges helyen imádkoztam a további békés, egyetértő évekért. * * * Nem tudtam volna magamtól meg­tagadni a bűcsúzás perceit, midőn az esti vonattal visszaérkeztünk Pisából Firenzébe. Elszaladtam a Ponte Vecchiohoz, a Loggia delLan- zihoz. Véletlen se mondtam nekik Istenáldjont, hanem a viszontlátás reményében pillantottam még vissza- vissza hozzájuk. Április 20. A természetben semmi sem történhet indokolatlanul. Min­denre meg van a magyarázat. Pl: hogy a napsugaras Fiorenzában, a pompázó tavasz derekán, a hajnali órákban ha csípős hideg van, az arra jó, hogy a városból távozó, az ott töltött napok bódulatában aka­ratlanná erőtlenedett utas könnyeb­ben viselje el a bűcsúzást. Kezem - lábam annyira fázott, hogy ezeknek ápolgatása elterelte figyelmemet szívbeli szomorúságomtól. Mert kü­lönben, akinek nem fáj a szíve a Florencból való távozáskor, annak nem is piros vértöl lüktető szív, hanem csak rideg, üresen kongó bádogskatulya zörög a bordái között. Talán az egész út, melyet a bu­dapesti Bezerédj-utcai Dobó Kata­linról elnevezett női felsőkereske­delmi iskola rendezésében tettem meg, nem lett volna számomra olyan felejthetetlen, ha az itthoni viszont­látáskor nem látom az uram sze­mében az öröm sugarát, ajkán a meghatottság rezgését, mikor csak annyit mondott: Kedveském, — s az én egyetlen fiam, hosszú, kamaszos karjaival át nem ölel, fülembe nem súgja : édes cicám, de jó, hogy már hazajöttél 1 VÉGE.

Next

/
Thumbnails
Contents