Egri Népújság - napilap, 1928/2
1928-12-25 / 295. szám
EGRI NÉPÚJSÁG 3 1928 december 25 a falvakban most előtört, az anyagi eszközök hiánya vet az utóbbi időben gátat. A kamatláb túlságos magassága nem engedi meg, hogy a község oly intézményt létesítsen, mely ugyan jövedelmet nem hoz, de égetően szükséges, sőt elkerülhetetlen is lenne már. Mikor 2 év előtti tanulmány- útamon egy München melletti 5000 lakosú község jegyzője, az Oberinspektor megmutatta nekem a Jo- seph-Spital felirásű emeletes palotát s mikor kérdésemre, hogy ez ugy-e kórház, azt felelte, hogy dehogy, ez a szegényház s mikor megláttam a tiszta fehérneműben és jó öltözékben ott foglalatoskodó jó arcú embereket s mikor megmutatta a kétemeletes, felírás nélküli kórházat (Krankenhaus), mikor elvezetett a Bürgerheim-hez, hol azok nyernek elhelyezést, kik öregségükre már dolgozni nem tudnak s kiket kis pénzecskéjükből tartanak s kik hozzátartozók híjján kis bútorkáju- kat haláluk után az intézetre hagyják, az járt az eszemben, hogy a magyar falvakban feltörő áldozat- készség nemsokára megteremti odahaza épúgy ezeket, de mikor továbbvezetett a népfürdőhöz, hol már zuhanyfürdőt 20 pfennigért is lehet kapni s naponta azt 200 személy veszi igénybe, a nagy nyílt uszodamedencéhez, a hatalmas vágó hídhoz, a hűshütőhöz, a 16 tanerős ragyogó iskolához és a külön felállított továbbképzőhöz, a járványkórházhoz, a 150 önkéntes tűzoltó által kezelt tűzoltószertárhoz, a hat szobás megrakott múzeumhoz, és mikor visszatértünk a községházához, hol a felek írásbeli beadványai alapján történik az elintézés, mert analfabéta nincs, de ahol a kapatos emberek részére külön fogda áll mindenkor készen — az eszemben már az járt, hogy a szegényügy és a kapatosok fogdája mindenesetre rendezendő lesz az én 7000 lakosú 'falumban is, de fürdő és polgári otthon és egyéb szükségességek el fognak bizony még egy ideig maradni. Ha az a nagy figyelem, mely most a falvak iránt általánosan az országosan szereplő egyének részéről s a különféle községekkel kapcsolatban lévő egyesületek részéről megnyilvánul, a jövőre is megmarad s ha a pénzdrágaság elviselhető lesz, akkor a falvak derék népe segítségével 1—2 évtized alatt kell, hogy elérjük azt, amit más boldog ország szerencsés volt évszázadokon át tartó békés állapota alatt megteremteni. BRe«se«ee0a«3«a«(a«:eeeB8B8aan a Előadás az Orsolya apácák Szó chenyi utcai elemi iskolájában. December 26-án, karácsony másod napján délután karácsonyi színjátékot adnak elő az Orsolya apácák növendékei, Színre kerül egy bethlehemi előjátékkal a «Gyermek szállást keres» c. karácsonyi színmű 3 felvonásban Az előadás 4 órakor kezdődik. Belépő díj nincs, szives adományokat az iskola céljaira köszönettel fogadnak. Az irodalom a nemzeti közcélok sorában Irta: Kürti Menyhért drM a Gárdonyi Társaság elnöke. Nem a mai irodalomról írok. Arról lesz szó, hogy milyen volt irodalmunk a múltban s milyennek kell lennie a jövőben. A múlt tanulsága s a jövő szüksége a jelen szemléletét is megvilágíthatja és jótékonyan irányíthatja. Irodalmunkban ezer esztendőn keresztül mindig élt, folyton-folyvást lüktetett a nemzet lelke; olykor diadalujjongásban, sokszor ha- lálhörgésben, s voltak olyan idők is, amikor csak egy-egy költői sóhajtásban. De mindig élt, mindig lüktetett, ami más szóval annyit jelent, hogy a múltban mindig a nacionálizmus volt a mozgató lelke az irodalmi életnek. Bizonyítékul emlékeztethetem olvasóimat a po- gánykori költői foszlányokra, a mondákra: az erős fajszeretetnek, a nemzeti büszkeségnek legrégibb irodalmi megnyilatkozásaira. Aztán ideállíthatom azt a középkori versiró barátot, aki Szent László királyt mint két országnak: Magyarországnak és a mennyországnak hősét dicsőíti; vagy azt a másikat, aki Szűz Máriától, mint Magyarország patrónájától, esd oltalmat a ránk zúdúlt török ellen: mindkettőt mint klasszikus tanúját annak, hogy a magyar lélek az ő külön eszményeivel s nemzeti érzésével lüktetett még az általános keresztény eszme- és képzetkörben is. Vagy tovább- menve, megszólaltathatom a XVI. században a protestáns prédikátorokat s a XVII. században Pázmány Pétert, akik „az országunkban levő sok romlások“ okát, a török átkot, mint Isten büntetését, egymás szemére hányják hitvitázó irataikban; vagy Zrínyi Miklóst, a költőt, akinek fenséges eposza nemcsak művészi alkotás, de hatalmas nemzetpolitikai vészkiáltás is; s még tovább a tárogatót, hogy a kurucnak „két pogány közt“ — a török és a német közt — egy hazáért sajgó szive felsirjon. Sőt az elpihenés idejében, Mária Terézia korában is, érezzük a tenger mor- molását egyedül hallgató Mikes Kelemennek hazajáró sóhaját s annak a másik idegenben élő irónak- költő.nek, Faludi Ferencnek, lelki gyötrelmeit a „nájmódiba“ elmerülő nemes ember, nemes asszony s nemes urfi miatt. Pedig ezek a dicsők még nem ismerték az irodalomnak a nemzeti életre való nagy fontosságát. Amit ők igy dicsőn- nemesen tettek, csak ösztönösen, magyar lelkűk túláradó bőségéből tették. Nem úgy, mint követőik, Bessenyeiék, Virágék, Dugonicsék, Kazinczyék, akik nemcsak kedvtelésből írtak már, hanem sokszor költői hivatottság nélkül tudatos fajszeretetből, magukra kényszerí- tett nemzeti kötelességből, csak azért, hogy termőre munkálják a magyar irodalom ugarát Vörösmarty számára, akinek fenséges költészete egyenesen a Széchenyi politikai pályájának szépen szóló karéneke; aztán a Petőfi számára, akinek nemzetéért lángoló lelke harci riadójával belesivít a trombita harsogásába s belezúg az ágyú dörgésébe, s végül Arany számára, aki a forradalom utáni bús-szomoru időkben „lírai sóhajokba tördelte szét fájó lelkét“. Ilyen volt a múlt irodalma. A jövő irodalmának útja s iránya nem szakadhat el a múltétól. Ezt valljuk és hirdetjük, bármennyire hangosak is a 1’ art pour 1’ art elv hirdetői s bár mennyire fájóan tapasztaljuk is, hogy ez elv hatása és a világirodalmi eszmeáramlatok következtében az a nemesen buzgó tiszta ár, amelyről történeti áttekintéssel az imént emlékeztem, napjainkban mindjobban vékonyuló érbe kezd összeszorulni. Nekünk nem szabad kivetnünk irodalmunk termő talajából a legősibb és legtermékenyebb magvat akkor, amikor azt látjuk, hogy a nagy nemzetek, az angolok, németek és franciák, sohasem voltak annyira nacionalisták, mint éppen napjainkban — irodalmi téren is; s mikor azt kell tapasztalnunk, hogy a minket kifosztott s ránk még mindig éhes kis nációknak általános emberi jogokat is lábbal tipró nemzeti vadságát és nemzethatalmi tébolyát csakis biztos-szilárd, öntudatos és kitartó nemzeti érzéssel lehet csak elszenvedni De nincs is szükség arra, hogy egész Európában legrégibb nemzeti egységünk elfeledésével, sőt egyenes megtagadásával az idegen eszmeáramlatoknak kritikátlanul készséges meghódolói s a magyar lélektől merőben idegen irodalmi divatoknak majmolói legyünk. Ezt a nemzeti öntudat és erőérzet tiltja, a helyesen értelmezett 1’ art pour 1’ art művészeti elv pedig nem kívánja. Nem bizony, bármennyire mögé búvik is a nemzetietlen író s bármenynyire erősítgeti is vele pozícióját a nemzetietlen kritikus.Hiszen ez az elv nem az abszolút függetlenséget s a kizárólagos öncélúságot hirdeti és követeli magának, hanem csak azon törvények tiszteletben tartását, ame- | lyek a költő tollát, a festő ecsetjét | és a szobrász vésőjét irányítják, j Egyszerűen lehetetlen kívánna, ha azt akarná, hogy a művész lelke szakadjon el nemzete leikétől, gyökérszálai meg szakadjanak ki abból a talajból, amelyben beágyazva vannak. —Viszont a nacionalizmus sem azt várja a költőtől, hogy kizárólag nemzeti eseményeket dolgozzon fel, hogy lantján csak a nemzet búja sírjon, vagy öröme zen- düljön meg; hogy a drámairodalom folyton csak nemzeti küzdelmeket hozzon színre, vagy nemzeti problémákat bogozgasson, hanem azt várja, azt kívánja, azt követeli, hogy amit magyar ember ír, annak legyen meg a magyar ize és zamata, mint ahogy magyar íze és zamata van a magyar humusban termett, őseredettöl nem magyar magnak, az acélos búzának, s a római légionáriusoktól másfél ezer éve beléültetett szőlő tüzes borának. Igazi magyar író, akinek lelke atom a nemzet leikéből, nem is irhát másképen. Lám Petőfi sajátla- gosan magyar a legáltalánosabb emberi érzelemnek, egészséges szerelmének éneklésében, szemben a mai „magyar“ lira léha, üres so- pánkodásaival és nyögdécseléseivel; Gárdonyi is magyar maradt az általános keresztény középkor világából vett regényében, az „Isten rabjaidban, szemben a mai regény- irodalom hús- és vérszagtól nehéz, eszmétlen és fantáziátlan köteteivel ; s magyar a magyar aggodalmaktól megterhesült lelkű Herczeg is, amikor a messzekelet Bizáncának pusztulását írja meg, ellentétben azokkal a mai rafíinált drámákkal, amelyekhez az annyi nemzeti és egyéni tragédiák emberének semmi köze. Ebben az értelemben a jövő irodalmának igenis szüksége van nacionalizmusra, ami annyit jelent, hogy a magyar léleknek, kiszabadítva magát az idegent utánzó dicsőség- telen és értéktelen irodalom hinár- jából, az ősi erős tehetség európai látással kibővített kereteiben mindig és minden körülmények között sajátosan és felismerhetően magyarként kell megnyilatkoznia. Az ilyen irodalom nemzetnevelő s fenntartó tényező; művelése nemzeti szükség ; pártolása nemzeti kötelesség. _____ M eyer Béla diósgyőri prépost-plébánost egri kanonokká nevezte ki az egri érsek Eger, december 24, Szmrecsányi Lajos dr. egri érsek Meyer Bála prépost, tb. kanonok, h. esperes, diósgyőri vasgyári plébánost egri kanonokká nevezte ki. A kinevezés hire nagy örömet keltett Egerben is, ahová rokoni szálak ffizik az új kanonokot. Az új kanonok 1875.-ben születettéi 1897. ben szentelték pappá. Hosszú ideje fejt ki áldásos tevékenyeget az egri föegyház- aaegye egyik legexponáltabb egyházközségének élén, Diósgyőr- vasgyárban. Céltudatos eréllyel, bölcs tapintattal intézte a szociáldemokrata izgatásnak kitett nagyszámú vasgyári munkásságnak lelki vezetését. Az új egri kanonok kiváló érdeme, hogy a diósgyőri munkásság a mai mostoha körülmények között sem tántorodott el és ma is oly impozáns ragaszkodást tanúsít katolikus bitéhez és a nemzeti elvekhez. Az egész főegyházmegyében osztatlan örömet kelt a kinevezés. A természetes keserű víz gyomor és béltisztltó hatása páratlan. Az Igmándit ne tévessze össsze másfajta keserüvízzel 1 Kapható mindenütt kis és nagy üvegben. Schmidthauer kútvállaiat Komárom.
