Egri Népújság - napilap, 1928/2
1928-12-25 / 295. szám
X EGRI NÉPÚJSÁG 1928 december 25. Magyarország külpolitikája 1928-ban Irta: Walkó Lajos m. kir. külügyminiszter. továbbfejlődését A most lefolyó 1928-as év magyar külpolitikájára visszatekintve, intenzív munkásság összbenyomását állapíthatjuk meg. Magyarország elszigeteltsége, az elmúlt év folyamán enyhült. Olaszországgal kötött barátságunk szilárdult és bensőségesebbé fejlődött. Politikusok, kulturtényezők kölcsönös látogatásai, valamint az a lo- vagias tisztelet, mely olasz részről, még oly gyászos alkalmakkor is, mint az 1918-as katasztrófa, hősi halottainkkal szemben megnyilvánult, barátságunkat mind értékesebbé és jelentősebbé teszik. Németországgal tartjuk a hagyományosan szilárd baráti jóviszonyt. A nagy német nemzet talpraállását és politikai súlyának növekedését őszinte tisztelettel figyeljük és reméljük, hogy gazdasági kapcsolataink rendezése a két nemzet egymást pompásan kiegészítő érdekeit fogja növelni. Általános, békés külpolitikánkat, ez évben, a Kellog-féle, háboruel- lenes paktumhoz való hozzájárulásunkkal is alátámasztottuk, mely szerződés a világ összes nemzeteit a békéért való küzdelemben van hivatva egyesíteni. A Népszövetség szeptemberi ülésszakában fenntartás nélkül alávetettük magunkat az Állandó Nemzetközi Bíróság döntőbíráskodásának és ezen példaadó lépés uj barátokat szerzett országunknak. így Angliában tekintélyes, őszinte és szókimondó jóakaróink száma egyre növekszik; az amerikai közvélemény mindinkább javunkra fordul, amiben amerikai látogatóink kedvező magyarországi tapasztalatainak nagy része van; Franciaországban is, mindsűrűbben jelentkeznek hangok, melyek országunkat és sorsunkat tárgyilagosan igyekeznek megítélni. Lengyelországgal kötött döntőbíráskodási szerződésünk is mutatja, hogy a nemzetközi jóviszony kialakulásának lehetősége ott is megvan, ahol a szerződő felek a győztesek és le- győzöttek két táborához tartoztak. A határozott rokonszenv, mely ebből az alkalomból a lengyel nép széles rétegeiben, nemzetünk iránt tapasztalható volt, szerződéses viszonyunk baráti biztosítja. A magyar kormány, mint a megelőző években, úgy most is, törekedett Magyarország gazdasági kapcsolatait a külfölddel kiépíteni. Ezt a törekvést fokozott mértékben indokolja Magyarország nehéz gazdasági helyzete. Sikerült is a magyar kormánynak, az év folyamán Ausztriával, Jugoszláviával és Lengyelországgal a kivétel fokozására pótegyezményeket kötni. Olaszországgal új tarifális kereskedelmi szerződést, Svédországgal és Litvániával a legnagyobb kedvezményen épülő kereskedelmi szerződést kötöttük. Ezenkívül létrejöttek még gazdasági megállapodások Albániával és Görögországgal. Nem volna teljes a külpolitikáról vázolt kép, ha nem emlékeznék meg két ügyről, amelyekkel sokat foglalkozott az európai közvélemény. Értem ezek alatt, az úgynevezett optánspert és a szentgotthárdi fegyver- csempészet körül lejátszódott eseményeket. Mint ismeretes, még 1927- ből nehéz teher maradt reánk, az úgynevezett optánspörből kifolyólag, melyben a Népszövetség színe előtt, állampolgáraink egy részének jogaiért nehéz küzdelmet kellett vívnunk. Súlyos diplomáciai és jogi harcok előtt állottunk tehát, amidőn az év elején, a szentgotthárdi fegy- vérszállítási esetből ellenségeink új propagandaanyagot merítettek a Népszövetség előtt. A júniusban történt elintézésben azonban a józan belátás és igazságos álláspontunk méltánylása felülkerekedett és a Népszövetség tanácsa az ügyet végleg levette napirendjéről. Az opstánsper különböző fázisokon ment át, míg közvetlen tárgyalások útjára terelődött, melyen részünkről, a békés és igazságos elintézés őszinte kívánsága kiséri. Az itt említett két ügy váltakozó fordulatai bő alkalmat nyújtottak a Népszövetség kritikusainak, hogy e testület jelentőségével, illetőleg fogyatékosságaival behatóan foglalkozzanak. Magyarország minden küzdelem dacára, melyet e nemzetközi forum előtt vívni kénytelen volt, nem felejtette el a Népszövetségnek azokat a megnyilvánulásait, melyekkel ellentétes érdekeket kiegyenlítenie, ellenséges szándékokat leszerelnie és vitás kérdéseket a megegyezés útjára vezetnie sikerült. Mindezeken kivül pedig államférfiainknak kényelmes és jó alkalmat nyújt a Népszövetség a világ hatalmasaival való érintkezésre, miáltal személyes, baráti eszmecsere keretében, ellensúlyozni tudják, háború utáni elszigeteltté-, günknek sokirányúban még fennálló hátrányait. A lefolyó év rövid diplomáciai története élénken szemlélteti azt a haladást, melyet az év végéig megtettünk. Teljes külpolitikai mozgás- szabadságunkat még nem nyertük vissza, de nemzetünk erejének és jelentős hivatásának békés érvényesítése felé ez évben is néhány lassú, de biztos lépéssel tovább jutottunk. A falu Irta: Magnin Alfréd füzesabonyi főjegyző, a Heves vármegyei Községi és Körjegyzők Egyesületének elnöke. A falut nem azzal a szemmel kell már nézni, mint régente. A falu felébredt az évszázados visz- szavetettségéből és siet pótolni mindazt a mulasztást, amelyre a viszonyok kényszerítették rá. A falu életrekelése erős, gyors ütemü és örvendetesen nem elszigetelt, hanem országos jelenség. A falu embere sem a régi már. Érdeklődik, olvas s nem vet gátat semmi oly dolognak, mely az általános jólétet szolgálja. Nemcsak gazdasági téren igyekezik magának értékesíteni az utóbbi idők minden kitermelt jó vívmányát, hanem érzéke van a mások boldogulásának a lehetővé tétele iránt is, megvan benne a kellő fogékonyság a kulturális haladásra, szívesen áldoz iskolai, közművelődési, egészségügyi célokra, szóval felismerte a köz irányában tartozó kötelességét is. Hiba volna azonban most ebből azt megállapítani, hogy a 15 év előtti világban elmaradt gondolko- zásu falusi emberek lettek volna. Megvolt akkor is a jó szándék, de az általános eladósodás arra késztette a falusi gazdát, hogy mielőbb egy közérdekű intézmény létesítéséhez a voksát leadta volna, először a saját maga fizetési nehézségeire gondoljon. Bár a falusi nép újbóli eladósodása már megkezdődött, sőt már hova-tovább fenyegető méreteket is ölt, a haladás utáni vágy mégis oly erős, hogy megbirkózik az kát fásítanak, világítanak, járdával látnak el, amott kórházakat, csecsemőgondozót létesítenek, a szegényekről gondoskodnak, másutt legelőt javítanak, nemes búzával, fajállatokkal hoznak az országnak nagyobb hasznot, mindenütt tanítói állásokat szerveznek, olvasóköröket, iskolákat emelnek és nem marad el egy község sem, hol egy-egy esztendőben több ne. történnék, mint ezelőtt 20 év alatt. Az áldozatkészség, a köz érdekében való níunka nem ismer határt. Annyira ment már, hogy a kormány volt kénytelen beleavatkozni és egy országos féket helyezett közbe, nehogy a túlgyors haladás veszélyeztesse a továbbfejlődést. Kimondotta a kormány, hogy 50 százaléknál nagyobb pótadót nem enged. Erős küzdelem folyik ez ellen az általános érvényű intézkedés ellen, hiszen a községek sem egyformák, némely községtől többet kíván meg helyzete, a lakossága, mint esetleg egy szegényebb községtől, vagy pe dig egy oly szerencsés községtől, melyben azok az intézmények már mind megvannak, melyek a másik községben még mind megvalósulásra várnak. Alapjában véve pedig rendkívül örvendetes és az ország községeinek és a községek törekvő népének dícséretét hirdető okirat ez a kormányrendelet, mely a falu népének a haladás utáni vágyát, a költséget nem sajnáló, előretörő nemes szándékait mutatja s ez anyagi gondokkal és a falu előre- I voltaképen a falu népének nemesi haladása látja a hasznát. Egymás- oklevele. után hallja az ember, hogy itt utcá- Ennek a nagy megértésnek, mely Ä világháború, amilyennek én láttam. Irta: József kir. herceg, tábornagy. Kobila Gláva, 1916. november 22. Alig tudom elhinni, alig tudom magamat összeszedni! A mi jó és szeretett legfelsőbb urunk, királyunk örökre elhagyott bennünket. Mily nagyon igazságos lett volna, hogy egy szép, boldog békét láthasson még! Vagy talán abban rejlik az igazságosság — amitől remegő szívvel félek — hogy ő ezen rettenetes háború végét nem érhette meg, nem volt szabad azt látnia? . . . Bizonyosan csendesen, fájdalom nélkül és könnyen aludt el örökre és most jobb és könnyebb dolga van, mint idelent volt. De halála a legsúlyosabb csapái ilyen nehéz időkben. Mit fog a teljesen tapasztalatlan fiatal Károly csinálni, akit Ferenc Ferdinánd Brandeiss-ba és Kolo- mea-ba zárt be, hogy a világért se lásson és az élet nagy könyvéből ne tanulhasson semmit. Meg lesz-e az ereje, hogy a széjjelhullástól megóvjon mindent, amit a nagy halottunk tekintélye és ereje összetartott ? Telefonon kérek engedélyt Bo- roevictől, hogy Bécsbe mehessek. 0 azt, feleli, hogjú nem engedheti meg, hogy utazzak, hogyha a fiatal uralkodó nem rendeli el; várjak egy ottani parancsra. Ez magától ugyan nem fog megjönni. Felhívom Le Beau-t telefonon és általa kéretem Boroevicét hogy legalább kérdezze meg a hadseregfőparancsnokságot, különben még úgy fogok itt állani, mintha nem akarnék menni. Hiszen nincsen csata és annak első jelénél 12 óra alatt itt vagyok. Szeretnék gyermekeim ősnagyapjának koporsójánál imádkozni! Megköszönni szeretetét és jóságát, mielőtt a fagyos sírboltba leviszik. Szeretném hűséges, múlhatatlan hálámról biztosítani még mielőtt koporsóját lezárják. Szörnyű volna az rámnézve, ha ez tiltott dolog maradna nekem. Emléke énbennem elmoshatalan marad, mint szent kép az oltáron ... Az osztrák és magyar monarchiának legnagyobb uralkodója halt meg ő benne, kiről a történelem csak a legnagyobb tisztelettel emlékezhetik meg. Nekem pedig egy szerető atya volt, aki mindig meghallgatott és őszinteségemet rossznéven nem vette, ha nézetemet távolról sem osztotta is. Most Magyarországnak fel kell szabadulnia az osztrák iga alól, mert az egyetlen utolsó kapocs és kötelék elszakadt. Önállóvá kell lennie a personal unióban! Délután egy órakor parancsot kapok a hadseregfőparancsnokságtól, hogy azonnal legyek készen, hogy egy más parancsnokságot átvegyek. Úgy sejtem, hogy az erdélyi hadseregek arcvonalának parancsnoksága lesz ez! Erdélybe kell mennem, milyen máskép reméltem leghőbb vágyam teljesülését. Míg közelebbi parancs érkezik, automobilra ülök és lesietek Rei- fenberg-re, hogy legalább is szeretett 46-osaimtól búcsúzzak. Minden akarásom dacára az összegyűlt tisztikar előtt képtelen vagyok búcsúbeszédemet elmondani, mert sírva fakadnék. Mindenkinek szeme könynyekkel tele és zsebkendők az arcok előtt, szeretett, sokszor kitüntetett acélos hősök arca előtt. A legénységhez is pár szót préselek ki keservesen összeszorult torkomon. Ekkor egy vitézem zokogva borult elém: „Isten veled szeretett jó Apánk!“ Mind csendesen, dagadt szívvel integernek, kezeiket lengetve felém. Én nem tudok beszélni, gégém fájdalmasan összeszorult és a sírással küzdők, mig az autó gyorsan elrobog velem . . . Vége van! . . . VII. hadtest, az én hős, dicső hadtestem . . . Isten veled... tán örökre, az Isten áldjon meg szeretett gyermekeim . . . Megható bucsúzás törzsemtől. Scharitzer altábornagy átveszi a hadtestparancsnokságot. Isten veled véres Karszt. szeretett bajtársaimnak és hőseimnek rettenetes tömegsírja te! Adelsbergben búcsúzás Boroevic- től és Le Beau-tól, azután indulás. Hova ? . . . A bizonytalanba . . . A komor jövőnek sötétségébe . . . Az Isten legyen vezérünk !
