Egri Népújság - napilap, 1928/2
1928-11-11 / 259. szám
EGRI NÉPÚJSÁG 1928. november 11. Nemcsak mert magyar, nemcsak a magyar Héten, — mindennap, mindig jobb mint a legjobb a „Senator“ cigarettapapír és hüvely. Vezért Most már egyek, barátok és szövetségesek vagyunk, az igazság, a nemzeti érzés, a hajthatatlan magyarság és régi hazánk visszaszerzésének küzdelmében. Vigyázz és virassz fölöttünk és add meg nekünk az erőt és kitartást hosszas és nehéz nemzeti küzdelmünkhöz. Ezért helyezzük ma képmásodat ide vármegyeházunk dísztermébe, hogy vezess és irányíts bennünket beszédeinkben és cselekedeteinkben és hogy ösmerd meg végre ezt a becsületes hevesi magyar népet, annak hazafias gondolkozását, mely téged életedben az önző és elvakult politika miatt soha meg nem ösmerhetett. — Mélyen tisztelt Uraim! Egy nemzetnek, mely nem akar meghalni különösképpen pedig ezen nemzet ifjúságának lelkesítő ideálokra, követendő példaképekre van szüksége, melyek erkölcs és jellemnevelő hatással vannak reá. — Ma, amidőn Istent egy fölösleges valaminek, a házasság szentségét nevetséges középkori intézménynek, a keresztény erkölcsöket egyáltalában elviselhetetlen, a szent egyén szabad fejlődését gátló béklyóknak, a hazát exaltált soviniszták fantazmagóriájának, az elvhűséget fölösleges esztelenségnek, az adott szó szentségét könnyen lerázható valaminek s végül a férfias bátorságot könnyelmű legénykedésnek szeretik föltüntetni, van szüksége az ifjúságnak igazán olyan ideálokra kiknek jellemében ezeket a régi szép, keresztény és magyar erényeket mind egyesítve felismerhetik. Magyarország legújabb történetében erre a legalkamasabb alak Tisza István, kinek jellemében ezeket a régi szép, keresztény és magyar erényeket, mind hiány nélkül megtalálhatjuk. Állítsuk azért őt, Tisza Istvánt lelkesítő ideálképpen fiaink elé, hogy az ő erkölcseit és erényeit magukévá téve, olyan talpig magyar férfiak legyenek, mint ő volt. Ha nem egy, de millió és millió fiatal Tisza Istvánja lesz a magyar nemzetnek, akkor bizton feltámad e régi ezeréves in- tégér Nagymagyarország is. Ha ez így lesz, és én hiszem, — akarom hinni, hogy ez így lesz, akkor de csakis akkor, teljesítette ez a kép igazi hivatását. Berzeviczy Albert beszéde képes lett volna e az enervált, szervezetlen, fejét vesztett polgári társadalom Tisza Istvánnak támaszt nyújtani ahhoz, hogy a béke lidérc fény ével kecsegtető, a nemzeti függetlenség szent gondolatát erkölcstelenül kihasználó, akkor békebarátoknak hirdetett, kalandorokkal szemben a nemzeti élniakarás végső küzdelmét megvívja; a nein jött volna e el az idő, mikor Samuelli pribékjei a szédült tömeg diadal- ordítáia között becstelenítelték volna meg binhalállsl a nemzeti eszme hős lelkű képviselőjét. — Igen, tekintetes törvényhatósági bizottság ! Ennek így kellett történnie! És éppen ebben van Tisza István pályájának, pályája végzetszerűségének jelentősége a nemzet életében. Nemzetéért élt, nemzetéért kellett meghalnia akkor, midőn látnoki szemmel oly sokszor előrelátott veszélyek •roinbadöntötték minden álmát, riemea hevületének minden ideálját, férfias küzdelmeinek min den célját: hazájának nagyságát. — Gróf Tisza István, bár a múlt nagyságát reprezentálja a nemzet előtt, — vértanú halállal megpecsételt honszeretatében azonban a jövendő ideálját is képviseli. Akik geszti sírboltjához évenként elzarándokolnak emlékének nagyságától megdöbbenve, megilletődve, a szent magyar fájdalomtól gyötrődő lélekkel tekintenek a sir homályába, mely Tisza István földi porait rejti magába. Ám a kripta felett ércbe faragva e sző ragyog: I eltámadunk. —Igen, — tekintetes törvényhatósági bizottság feltámadunk, megcsonkított, — elárvult magyarok, de csak akkor támadunk fel, ha e nemzet fiait áthatja Tisza István örökké élő és örökké ható nagy szelleme, — ha megihleti a nemzet fiainak lelkét az ő nemes, önfeláldozó, törhetetlen hazafiságának, fajszeretető- nek, megalkuvást nam tűrő magyarságának, meleg szivének, kristálytiszta önzetlen jellemének, puritánságának, nagyszerű áldozatának ragyogó példája. — Ezen gondolatoktól eltelve legyen a holt Tisza István mai bevonulása e vármegye tanácstermébe a magyar élniakarásnak ünnepe. Sugalmazzon, ihlessen az ő közénk jövő szelleme, öntudatos, egyetértő és elszánt honszerető munkára, amely szent feladat szolgálatában ő meghalt és amelyért nekünk élni és küzdeni felelősségteljes erkölcsi kötelességünk. \Ugy van ! Éljenzés) Búzás Endre dr. vármegyei tb. főjegyző ezután röviden ismerteti a Tisza-arckép elkészíttetésére vonatkozó megyehatározatot. Szent-Iváni) Farkas ünnepi beszéde. Szent-Ivány Farkas mondotta el ezután emlékbeszédét a kővetkezőkben : — Méltóságos főispán úr! Tekintetes törvényhatósági bizottság! Ünnepelni gyűltünk egybe. Ünnepelni a múltat, a nagyot, a boldogot. Mert nekünk kirabolt, gúzsba kötött szegény magyaroknak, a mai szomorú időkben, ha ünnepelni akarunk, vagy emlékeznünk kell a múltra, vagy álmodoznunk a jövőről. Ma emlékezzünk a múltra, a múltnak egy nagy emberére, egy talpig férfi, és magyar férfi életére, fáradságot és veszélyt nem ösmerő áldozatos munkásságára és hősi, jobban mondva vértanú halálára. És az ő életéből és példaadásából merítsünk erőt, kitartást és vérte- zetet jövő álmaink megvalósítására. —Törvényhatóságunk nemes elhatározásából kifolyólag, ezen termünk díszét ma, egy eddig innen hiányzó de ide kívánkozó képpel szaporítjuk, amely képről most hulljon le a lepell (A lepel lehullott és a két megyei disz- ruhás huszár között láthatóvá lett Tisza István művészi arcképe.) A szónok ezután igy folytatta beszédét:) — Tisza István az ezer éves, integer, nagy Magyarország utolsó igazi megszemélyesítője, összes nemzeti és faji erényeinek megtestesülése te voltál. Mindég erős. Ha kellett kemény. Fölfelé nyakas és dacos. Elveidhez pedig mindvégig hűséges. Ezek, ilyenek, azaz igaz magyarok voltunk mi, Heves vármegye is. Ezért nem tudtuk soha megérteni egymást. Te az egyik úton, mi a másikon véltük nemzetünk igaz érdekeit szolgálni. Te vértanú halált haltál életedben követett elveidért, melyeket igaznak hittél. S a következmények ? Bevalljuk: Néked adták igazat. — A magyar végzet megint betelt jesedett. Későn, miután maga vette el legnagyobb szülöttje életét, ös- merte meg a nemzet csak igazán, hogy ki volt ő és mit vesztett benne. Mert 1918. okt. 31-én az a három részeg, megfizetett katona ruhába bujtatott gyáva gonosztévő, nemcsak Tisza Istvánt, de vele és benne az ezeréves Kárpátoktól-Ad- riáig terjedő, ősi foglalási jogon, honszerző vér jogán itt uralkodó intéger magyar nemzetet gyilkolta meg, döntötte le. És itt kapcsolódik egybe a mi sokat szenvedett, szerencsétlen, szegény magyar hazánk legújabh tragédiája a te tragédiáddal. Tévedtek azok a gazok, akik 1918. okt. 31-én meggyilkoltak, midőn azt hitték, hogy veled a magyar nemzeti öntudatot is ledön- tötték. Mert ez a magyar nemzeti öntudat éppen akkor a te vértanú- halálod által ébredt eszméletre. Megösmert téged és megösmerte a yeszedelmet, alattomos igazi ellenségeit. — Mélyen tisztelt uraim! A meggyilkolt, halott Tisza Istvánt egy ködös novemberi napon 14 apostol kisérte utolsó útjára Gesztre és harangzúgás nélMil, lopva helyezték el övéi közé a; családi sírboltba. De Tisza István kilenc hónap múlva feltámadott. Feltámadott a magyar nemzeti öntudattal egyszerre, mint ahogy az vele egyszerre bukott is el. S akkor megindult az ő feltámadott magyar lelke hódító útjára. — Az ő lelke, az ő szelleme az az egyetlen fix pont, erős vár, mely kiindulási pontja kell, hogy legyen az új ezeréves Magyarországnak. —Ott látjuk őt, acélos magyar lelkét, annak egy-egy megnyilvánulását, a kormányzó úr bölcs és tiszteletet parancsoló személyében; Bethlen István gróf energiájában és vas akaratában, a megszállt területek magyarságának, azok vezéreinek áldozatra kész magatartásában, szónokaink nyelvén, íróink tudósaink müveiben, szóval mindenkiben és mindenütt, ahol a magyar jövőt építik. Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományoa Akadémia elnöke emelkedett ezután szólásra éa a díszközgyűlés éljenzésétől és tap- •aitól gyakran megszakított beszédében a következőket mondotta : — Tiaztelt Közgyűlés ! — Az ősidők néphite a harcban elesetteket haláluk után sem tudta másképp, mint harcolva elképzelni. A catalauni mezőkön lezajlott véres csata után három napon át éjente hallani vélte a nép az elesett éa uj életre kelt vitézek fegyverzaját a fellegekben a hunok harcát, melyben a halottak második halált osztottak egymásnak ; és a székely néphit az éjjeli égbolton megjelenő tejuton, a hadak utján várta vissza az elüldözött Csaba királyfit, Attila fiát, aki lovasaival majd segítségére jön szorongatott népének. — A gyermeknépeknek ezt a naiv képzelődését látszik igazolni az a hatás, amelyet a mi nagy nemzeti összeomlásunk vértanújaként elesett Tisza István még ma is, tiz évvel halála után, imádott nemzete lelkére gyakorol. Igen, Tisza István, akinek egész élete harc volt, még ma is harcolni látszik, harcol és — győz. Aki földi harcában elbukott a nemzeti ügy szolgálatában, az sirontuli küzdelmében győzedelmes : amiről eleven ajkának ékesszőlása nem tudta meggyőzni a nemzetet, arról meggyőzi most halotti némasága.
