Egri Népújság - napilap, 1928/1

1928-06-20 / 141. szám

Előfizetési di) postai szállítással: egg hónapra 5 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér, egyes szám ára 16 fillér, vasár- • nap 24 fillér. ♦

u

Szerkesztőség és kiadóhivatalt Eger, Líceum, földszint, balra. Telefonszám: 11.

♦ Hirdetések« milliméteres dij- szabás szerint

♦ számíttatnak. ♦

Főszerkesztő: Dr. UHBÁN GUSZTÁV ♦ POLITIKAI NAPILAP ♦ Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOR

XJjV. év/. 141. szám ♦ Szerda ♦ Tiger, 1928. június 20.

A parlamentárizmus szanálása.

Irta : Molnár Kálmán

egyetemi tanár.

I.

Évtizedek óta egyre sűrűbben látnak napvilágot európaszerte a parlamentárizmus betegségéről elmélkedő és panaszkodó fejtegetések. És ezek az elméleti fejtegetések nem hangzanak el a pusztában kiállónak szava gyanánt. Legalább is a parlamenten kívüli közvéleményre ugyancsak mély hatást gyakorolnak. Nem is csoda. Hiszen majd minden állam parlamentje szinte naponként önti az említett panaszos fejtegetéseket igazoló konkrét példákat. így váltak közhellyé és szállóigévé >a parlamentárizmus elfajulása«, »a parlamentárizmus csődje« a más hasonló kifejezések, amelyekbe a közvélemény a maga értékelő ítéletét belesürítette.

Maguk a parlamentek azonban nem akartak tudomást venni a közönség súlyos Ítéletéről, visszatetszéséről és kiábrándulásáról. Nsm vették észre azt az erkölcsi ceömört, amit felidéztek. S ha egyes providenciális államférfiak magukban a parlamentekben is megindították a «küzdelmet a parlamentárizmusért* (pl. nálunk Tisza István gróf), szavuk belefulladt a parlament hangzavarába. A parlamentek minden- hatóságuk gőgös eszmekörében lenézték és lekicsinyelték a főképpen az intelligencia körében lábrakapott elégedetlenséget. Jól érezték magukat betegségük lázának, — sőt itt-ott deliriumá- nak — tünetei között, s nem akartak meggyógyulni. Sőt! Egyre többet ojtottak be magukba a betegség kórokozó baktériumaiból. Rohamlépésben folyt a parlamentek demokratizálása; a választójognak nem a körülmények és a népműveltség aktuális állapota által indokolt, hanem ugrásszerű kiterjesztésével a tömeguralom megvalósítása, annak minden kinövésével; a fej- számpolitika érvényesítése annak minden észszerűden konzekvenciájával; az évszázadok kitartó és áldozatos munkája által megteremtett állami egységnek a parlamenti pártokká szervezkedett társadalmi csoportok részéről való megbontása; az államnak ijesztő mértékben való atomizálása; majd ebben az egészségtelen eszmekörben megszületett teóriák megvalósításaként az arányos képviselet, sőt a kisebbségi képviselet címén a parlament munkaképességének szinte intézményes lehetetleni- tése stb.

A katholikus szervezkedés a nemzet

második védővonalát építi meg

Hedry Lőrinc főispán, Ernszt Sándor, Ivády Béla, Haller István és Czettler Jenő országgyűlési képviselők beszéde a pásztói katholikus napon.

Pásztó, június 19.

Akatbolikus nap alkalmából tartott nagygyűlésen Szmrecsányi Lajos dr. egri érseknek kitörő lelkesedéssel fogadott megnyitó beszéde után

Harkabuez László

pásztói esperes-plebános lépett a szónoki emelvényre és beszédében ezeket mondotta:

— Törhetetlen hűséggel a Szentatya iránt, mély hódolattal a kegyelmes főpásztorom iránt, mondok köszönetét az apostoli áldásért.

— 1332-őt írtak akkor, amikor az első pásztói plébános megkezdte működését, mint e község, illetve akkor még nagy város, lelkipásztora. 600 év telt el azóta, 600 éve áll őrt a vármegye nyugati szélén a katholikus Pásztó. Az egykor Budához hasonlóan szabad királyi joggal felruházott Pásztó városból azóta nagyközség lett. A nagynevű ciszterci rend tagjai, a magyar kultúrának e kiváló elóharcosai és fejlesztői Egerbe tették át Pásztó- ről székhelyüket. Mindezek ellenére megmaradt és ma is tör- hetetlenűl él Pásztón a katholikus hit..

— Mélységes hálával üdvözlöm főpásztoromat, üdvözlöm a Katholikus Népszövetség vezérkarát, üdvözlöm Heves vármegye főispánját a vármegye nyugati széléről és biztosítom őt, hogy

amily hűséggel kitart Pásztó a katholikus hit mellett, úgy áll mindig őrt a katholikus vármegye mellett.

Dr. Hedry Lőrinc főispán

meleg éljenzés között lépett a szónoki emelvényre és beszédében többek között ezeket mondotta :

— Nagyméltóságú és főtiszte- lendö érsek úr, mélyen tisztelt katholikus gyűlés, katholikus testvérek! Heves vármegye törvényhatósága és közönsége nevében testvéri szeretettel üdvözlöm a vármegyének itt összegyűlt katholikus lakosságát. — Boldog örömmel telik meg a lelkem, ha végigtekintek soraitokon, katholikus testvéreim, mert alkalom nyílik itt, hogy megismerjük egymásban a katholikus testvért, s felébresszük lelkűnkben a katholikus hit tüzét

és melegét. Ismerjük meg egymást közelebbről, legyünk el- nézök egymás hibáival szemben,

legyünk jobb felebarátai egymásnak,

mert erre a felebaráti szeretetre a mostani materialista, sivár időben igen nagy szükség van. Legyen ez a gyűlés egy nyilvános szánom-bánom, töredelem, hogy nem vagyunk öntudatosak, nem ^támogatjuk egymást, egyházunkat, s nem szerveztük meg kellően a katholikus öntudatot. Támadjon fel bennünk az erősfogadás, hogy a katholikus tanításokat, erkölcsöket bevisszük a család és a nemzet életébe, mert

a katholik us erkölcs nélkül nincs a nemzetnek jövője és nincs feltámadása sem.

Ivády Béla államtitkár,

a pásztói kerület országgyűlési képviselője mondotta ezután a következőket,:

— A kormányzó-párt katholikus vallású képviselőit magánbeszédekben azzal a szemrehányással illetik, hogy súlyokhoz és számukhoz mérten nem vesznek részt a katholikus mozgalmakban, sőt a kormányzőpárt katholikus képviselőire, mint se- gédcsapatokra nem is számíthat a katholikus társadalom. Tiltakozom ez ellen a beállítás ellen. Elismerem, sajnos, hogy közöttünk is sokan vannak, mint általában a katholikus társadalomban olyanok, akik nem tartják szükségesnek, hogy a katholikus eszmék mellett tüntetőén foglaljanak állást. De tiltakozom az ellen a gyanúsítás ellen, hogy katholikus magatartása irányában a kormányző-párt katholikus képviselői közül bárkire is valamely részről befolyás gyakoroltatott volna. Tiltakozom az ellen, mintha mi, a kormányzőpárt képviselői, magunkat csak másodosztályú katolikusoknak tartanék és nem lennénk készek az ezeréves Magyarország katholikus intencióiért teljes erőnkkel küzdeni.

Hangosan hirdetem, hogy mi, katholikus képviselői a kormányzó pártnak, egyházunk mellett mindenkor vállvetve fogunk küzdeni, magyar államvallásunk előjogaiért.

De nem harcot akarok én hirdetni. Helyesen mondotta a legfiatalabb püspökünk, a tábori püspök, hogy hazaáruló az, aki ma a felekezetek között ellentéteket szít. Ennek a nemzedéknek béke kell és nem kell háború. Elég volt az egymás ellen folytatott küzdelemből. Én csak egy esetet tudok elképzelni a harcra, de ennek célja nem lehet más, mint

Mária országának helyreállítása. Ernszt Sándor

pápai prelátus, a magyar katholikus politikai élet harcos vezére emelkedett ezután szólásra.

— Mindenekelőtt hálát adok Istennek, hogy közöttünk van Eger érseke. Az Úristen neki magas kort adott, de leborulva kérjük, tartsa meg őt még sokáig nekünk, mert

Magyarországnak és a magyar

nemzetnek nagy szüksége van Eger érsekére.

(Hosszantartó éljenzés és taps szakította itt félbe az illusztris szónok szavait. A sokezer főnyi tömeg forró lelkesedéssel ünnepelte Szmrecsányi érseket, aki a díszsátorban ülve mély meghatottsággal fogadta híveinek feléje áradó őszinte meleg sze- retetét ős ünneplését.)

A katolikus törekvésekről és célokról szólva többek között ezeket mondotta Ernszt prelátus :

— Nem akarunk testvérharcot.

De nem akarjuk azt sem, hogy csak mi, katholikusok hangoztassuk, hogy nem akarunk testvérharcot. Aki mást elnyom, az nem jár az igazság útján, annak a hatalma nem lehet hosszantartó, mert a nép nem tűri, különösen a XX. században nem tűri.

Mit akarunk?

Akarjuk a katholikus szabad- ságot,

akarjuk a katholikus iskoláinkat

és azokat nem fogjuk semmi körülmények között elhagyni.

Akarjuk a szerzetes rendeket, akarjuk a katholikus családot, a katholikus nevelést és ha nekünk a szociáldemokraták minden esztendőben benyújtják a határozati javaslatot, hogy »Ki a hitvallással az iskolából /« mi ott vagyunk és nem engedjük.