Egri Népújság - napilap, 1928/1
1928-05-16 / 114. szám
Előfizetési di] postai szállítással: egg hónapra 5 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér, egges szám ára 16 fillér, vasár- • nap 24 fillér. ♦ ára lo FILLÉR Szerkesztőség és kiadóhivatal; Eger, Líceum, földszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetések« milliméteres díjszabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ Főszerkesztő: Dr. URBÁN GUSZTÁV ♦ POLITIKAI NAPILAP ♦ Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOR XL V. évf. 114. szám ♦ Szerda ♦ Eger, 1928. május 16. Életfogytig tartó fegyházra ítélte a törvényszék a feleséggyilkos Szabó Ignác földmívest Eger, május 15. A Cifrakapu-utcai hitvesgyil- koaaág bűnügyének fötárgyalá- aán az elnök kérdőiére Szabó Ignác a következőképen mondotta el a borzalmas bűntény lefolyását: — 1928. január 25.-én, szerdán reggel 5 érakor keltem fel. Fél- hét tájban bementem a lakáaba. Tizennégyévea Teréz leányomat a feleségem Felnémetre akarta küldeni, hogy kérje meg Takács szalmakereskedötöl 15 pangd tartozását. Mivel Nagy Gábor szomszédom figyelmeztetésére féltékeny voltam a feleségemre Takáccsal szemben, mondtam, hogy majd kimegyek én Felnémetre a pénzért, így azután semmi keresnivalója nem lesz Takácsnak többé a házunkban. A leányom ezután elment a gazdasági iakolába. Én az istállóból lementem a pincébe répát vágni. Egy kosarat és a répavágő kést vittem magammal. A kést az istálló gerendájáról vettem le. Vágtam a répát. Feleségem kis idő múlva lejött a pincébe, mert szerdai nap volj és káposztát akart felvinni. Én nem hívtam a pincébe a feleségemet. A pincében szemére vetettem, hogy miért akarta Takácshoz küldeni a leányt, majd én elmegyek a pénzért. Az asszony azt felelte, hogy semmi közöm hozzá. Ezen azután összevesztünk. Felemlítettem neki, hogy írassa át nevemre a szőlőt. Erre azt mondta, hogy nem Íratja és én is mehetek, n?m kellek neki. Veszekedtünk. Ő hozzám vágott egy répát. Nekem jött. Én védtem magamat és meg- szűrtam. így volt. Elnök-. Hányat szűrt a feleségébe ? Vádlott: Nem tudom. Elnök: Hová tette a kést? Vádlott-. Nem tudom. Elnök: Elhajította? Vádlott: Igen. Elnök: Hová ment azután? Vádlott: Nem tudom. Elnök : A testvéréhez ment ? Vádlott: Igen. Azután Grünblatt orvos úrhoz mentem csillapítóért. mert nagyon ideges voltam. Fájt mindenem. A Hibay- patikában megcsinálták az orvosságomat. Innen a rendőrségre mentem és jelentkeztem. Elnök: Maga azt mondotta a rendőrségen, hogy mikor a felesége háromszor is megtagadta a vagyon átíratását, akkor szúrta le. Azt is mondotta, hogy már vasárnap elhatározta, hogy végez az asszonnyal. Vádlott-. Féltem, azért mondtam ezt a rendőrségen. Elnök: Bántották magát a rendőrségen ? Hozzányúltak egy ujjal is ? Vádlott: Nem. De én mégis féltem, hogy megvernek. A gyilkos első vallomása. Gálbory elnök ezután felolvastatja a vádlottnak a rendőrségen tett vallomását: — Fóltékenységi gyanúmat megerősítette Nagy Gábor. Feleségemet azőta állandóan figyeltem. Mondtam, hogy kimegyek a pénzért Takácshoz Felnémetre, hogy többé ne jöjjön a házunkhoz. ő ellenezte. Kértem, hogy írassa rám a szőlőt. Megtagadta. Vasárnap este óta nyugtom nem volt. Hétfőn már gondoltam arra, hogy feleségemet elpusztítom. Ma reggel félhét tájban Nagy Gábor kiment a piacra. Csak feleségem és három aprő gyermekem maradt otthon. Kis idő mulvs lementem az istállóba. Elhatároztam, hogy a feleségemet megölöm. Egy 30—35 cm. hosszú rozsdás répavágő kést a bal zsebembe csúsztattam, azután hívtam a feleségemet, hogy jöjjön le velem a pincébe. A pincében szemrehányásokat tettem neki, hogy nem akarja nevemre íratni a szőlőt. Dulakodva a pince hátsó részébe szorítottam. Többször beleszórtam. Azután megvártam amíg meghal és ekkor rfizártam a pincaajtőt. A boncolási jegyzőkönyv Dr. Hunyor Sándor törvény- széki titkár, a főtárgyaid« jegyzője, ezután felolvasta a boncod láti jegyzőkönyvet. E szerint Szabó Ignácné sz. Bukucs Rózái holttestén tizenegy késszúrástól eredő seb volt, amelyek közül kettő volt föltótien halálos. Az egyik a nyakon a fej fő-ütőerét vágta át, a másik a tüdőn áthatolva, a szívet metszette szét. Az áldozat mindkét kezén, az ujjak belső oldalán, ctontig hatoló metszett sebek voltak. Az asszony ugyanis védekezett és megfogta a gyilkos kést férje kezében, de ez a kezét is szétvágta. Dr. Türk Szilárd törvényszéki orvoiszakértő a hozzá intézett kérdésekre kijelenti, hogy a halál a cselekmény után egy-két percen belül bekövetkezett ét az áldozatot azonnali orvosi beavatkozás sem menthette volna meg az életnek. A vádlottnak elmebaja nincs és akarati elhatározását nem befolyásolja a nála tapasztalható ideg ingerlékenylég. A tanük. Nagy Gábor 32 éves földmives tanú: Egy házban lakott Szabó Ignácékkal. A házastársak jól éltek egymással. Az asszony tisztességes, jő hitves volt. Az osztozkodás miatt utóbb torzsal- kodtak. Egyszer az ura megütötte feleségét. Szabó Ignác ezt felelte Nagy Gábor kérdésére: «Hát meg kell az asszonyt néha igazítani.» Takács fuvarozó sokszor ivott Szabó Ignácéknál, akik bort mértek. Nagy Gáborné, Görömböly József jelentéktelen vallomása után a vádlott 14 éves leánya tett tanúvallomást. Elmondotta, hogy azon a végzetes reggelen édesanyja panaszkodott neki,mielőtt a gazdasági iskolába ment: «Édesapád már megint követeli, hogy írassam rá a szőlőt, de már rá is iratom, nem hallgatom tovább.» Ezután a vádlott 8 éves kis fia mondotta el tanúvallomásában, A munka szabadsága. Irta: Tobler János képviselő, a Kér. Szoc. Szakszervezet elnöke. A munka szabadságáról a mai időkben meditálni sok ember előtt naiv dolog. Hiszen nem munkaszabadcág, hanem munkaalkalom kell a munka nélkül sínylődő sok tízezernek. Munkát — ami egyben kenyeret jelent —, ezt kiáltja és óhajtja a sok mun- kásfeleség és asizony. Hosszú hónapokon át szenvednek munkások éi tisztviselők s megborzadva látják nap-nap után, hogy a zálogcédulahalmaz mint nagyobbodik, a munkaalkalomra való kilátás pedig, sajnos, mindinkább gyérül. Férfiak sírva könyörögoek a keresztény mun- kásszervezetekben kenyeret jelentő munkáért s meggyőződésből mondom, hogy sok embert csak bithűsége tart vissza attól, hogy az öngyilkosok számát növelje. S e rettenetes kálváriának, ezen borzasztó nyomornak vannak, sajnos, vámszedői. A kom- mÜD s a «keresztény kurzus» évei után máig is léteznek gyárak, melyek címében bár a «magyar» szó díszeleg, azonban csak a szociáldemokrata szakszervezet munkaközvetítője által közvetített munkást alkalmaznak. Sok munkaadó szívesebben alkalmaz szociáldemokratát, sok igazgató és művezető viszont csak nekik nyújt kenyérkereső alkalmat, mert világnézetük egyenlő. Nem háborodik fel bzod, ha nagyobb munkabért követel s ha sztrájkol és a vállalatnak kárt okozott, a sztrájk után újból szociáldemokratát alkalmaz, mert mégis csak egy a világnézetük. Mily messze áll ezektől a keresztény munkaadó. A legtöbb nem törődik, sőt mint most Sopronban történt, egy katolikus gyárigazgatő elbocsátotta munkását, mert az vállalkozott munkásait keresztény nemzeti alapon szervezni. Mit várjunk ezek után a szociáldemokratáktól? Tucatizámra megy azon névtelen hősök száma, akik a különböző üzemekben szenvednek s akik nem egyszer tettlegességeknek vannak kitéve! Százan és százan nem tudnak munkához jutni, S mindez miért? Tisztán azért, mert keresztények és magyarok, mert hisznek a nemzet tradíciójában és erejében, hitük s hazájuk szent s mert a költő szerint gondolkoznak; »Itt élned ■ halnod kell«. Vájjon, nem kellene-e ezek után minden társadalmi rétegnek összefogni, bogy a keresztény nemzeti munkásmozgalmat s ezen keresztül a magyar munkást támogassák? Nem szabad megengedni, hogy a magyar szellemi és fizikai dolgozótól a falat kenyeret elüssék ciak azért, mert ő magyar. Törvényben kell biztosítani a mun- kaszabadság védelmét. Dr. Vass József népjóléti miniszter az idei költségvetési vitában máris kijelentette, hogy ez a fontos probléma az ő programújába tartozik s hogy azt föltétlenül megvalósítja. Tegye is azt meg minél előbb, mert ezzel a nemzetnek a magyar keresztény munkástársadalommal szemben fennálló adósságának egy részét törleszti s a magyar munkás neki s a nemzetnek hálás lesz örökké.
