Egri Népújság - napilap, 1928/1
1928-01-15 / 12. szám
Előfizetési dij postai szállítással: egy hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér, egyes szám ára 16 fillér, vasár- «nap 24 fillér.« Szerkesztőség és kiadóhivatal; Eger, Líceum, földszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetések* milliméteres díj- szabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ Főszerkesztő: Dr. URBÁN GUSZTÁV ♦ POLITIKAI NAPILAP ♦ Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOR XLV. év/. 12. szám ♦ Vasárnap ❖ Eger, 1928. január IS. f Mártonffy Lajos 1877—1928. Hevesvármegye árvaszéki elnökének tragikus halála a boconádi kör» vadászaton. — Az eggik vadász vigyázatlanságból elsült fegyverének sörétei halálra sebezték Mártonffy Lajost. — A halálos szerencsétlenség megdöbbentő pillanatában a vadászok nem tudták megállapítani, hogy kinek a fegyvere okozta a tragédiát. — A gyanú Héber Sándor tarnamérai szőlőintézőre irányul. Eger, január 14. Tegnap, a késő délutáni órákban futótűzként terjedt el Eger városban a mindenkit mélyen megdöbbentő gyászhír, amelyet a hevesmegyei Boconád községből hozott a telefondrót: a község határában rendezett körvadászaton agyonlőtték Mártonffy Lajost, Hevesvármegye köztiszteletben álló árvaszéki elnökét. A megrendítő hír lesújtotta Eger város lakosságát. Az embcsrek csoportokba verődtek az utcákon ás izgatottan tárgyalták a boco nádi vadásztragédiát. A késő esti órákig ezonban senki sem tudott hiteles részieteket a tragédia lefolyásáról. Különösen akörül folytak fantasztikus találgatások hogy kinek fegyvere okozta a halálos szerencsétlenséget? A vadászdráma pontos részleteiről csak a késő esti órákban sikerült megszereznünk a pontos értesítéseket. Ezek alapján a következőkben állítottuk össze a végzetes esemény lefolyását: Egri és hevesi vadászok bérlik BocoDád község területét. Az előkelő vadásztársaság január 13.-án, pénteken nagy körvadászatot rendezett ezen a területen. A vadászidény már január 15. én bevégződik, így a vadászok fokozott mértékben siettek kivenni részüket a nyűlászat örömeiből. Pénteken reggel autóbuszon indultak el az egri urak Boconádra. Közöttük dr. Hedry Lőrinc főispán, Okolicsányi Imre alispán, Mártonffy Lajos vármegyei árvaszébi elnök, Perlalcy Elemér érseki jószágigazgató, Jezierszky Mihály vármegyei gazdasági felügyelő, Várkonyi Rezső pénzügyigazgalő - helyettes, dr. jAikács Gyula vármegyei másod- főjegyző, Beniczky Elemér gyógyszerész. Hevesen vitéz Tömösváry János főszolgabíró, Mihályi István t8rnaszentmiklőci földbirtokos, Kiár Jenő éa még több előkelő űr csatlakozott a vadász- társasághoz. Boconádcra pedig Héber Sándor, a Forgalmi Bank ottani szőlőgazdaságának intézője várta a vadászokat, aki mint ennek a vadászterületnek régi ismerője, útmutatással is szolgált. A nagy köd ellenére simán és nagy sikerrel folyt le a körvadászat. Egész halom nyúl volt már a zsákmány, amikor déli egy óra tájban megszólalt a kürt, jelezve, hogy vége a vadászatnak és többet nem szabad lőni. A vadászok kiürítették puskáikat. A hajtők bementek a kőibe. Mártonffy Lajos a vadászat lefuvésafcor még jókedvűen mondotta a hajtójának : — Ma jó napunk volt. Hatnyulat lőttem . . . Pár pillanattal később Hedry főispántői jobbra egy váratlan lövés dördült el. A főispán a füléhez kapott. Jobb fülét ugyanis percekre elsüketítette a lövés, majd harsány hangon felkiáltott: — Ki lőtt!? Ugyanebben a pillanatban a főispántól balra, alig 5—8 lépésre álló Mártonffy Lajos is felkiáltott: — Jaj, meglőtték a kezemet... És látszott, hogy balkezének csuklója körűi az ütőérből vékony sugárban kilövelt a vér. Egy másodperc sem telhetett azonban még el, amikor így kiáltott fel Mártonffy Lajos: — De mellbe is lőttek . . . Ezek voltak utolsó szavai, mert abban a pillanatban eszméletlenül bukott le a hóba és a fehér havon piros foltokat hagyott a kihullott vér. A vadászok odafutottak hozzá. Könnyebb sebesülésre gondoltak csak. Eszébe sem jutott senkinek, hogy a nyűlsörét halált is okozhat. És megdöbbenve látták, hogy Mártonffy Lajosnak már csak a holtteste fekszik előttük a havon. Az árvaszéki elnök pillanatok alatt kiszenvedett . . . A vizsgálat. A vadásztársaság tagjai a tragédiát követő első percek zűrzavara után azonnal azt kezdték kutatni, hogy kinek a fegyvere okozta a végzetes szerencsétlenséget. A vadászaton résztvett urak előadása szerint a katasztrófa ügy történt, hogy Héber Sándor szőlőintéző a lefúvás után szintén ki akarta üríteni puskáját és amikor a csövet le akarta törni, hogy a töltényeket kiszedje belőle, a nehezen záródó, illetve nyitódó fegyver elsült és az abban lévő »egyes nyű seretek Hedry Lőrinc főispán feje mellett elsüvítve Mártonffy Lajost értek. A vadászok azt mondják, hogy a véletlen, illetve a vigyázatlanságból bekövetkezett szerencsétlenségnek majdnem két áldozata lett. . . Héber Sándor, akinek rosszul záródó fegyvere az elsülés pillanatéban hátracsapődott és jobb tenyerét véresre sebezte, amikor megkérdezték tőle, hogy miképpen történt fegyverével ez a végzetes szerencsétlenség, izgatottan csak ennyit tudott mondani: — Nem tudom, hogy történt. Nem tudom mi történt. Nem emlékszem semmire. Én nem lőttem . . . A nyomozást, illetve a vizsgálatot megindították a hatóságok Héber Sándor ellen, akit azonban nem vetlek őrizetbe, mert nyilvánvalóan véletlen baleset okozta a halálos szerencsétlenséget. Megállapítást nyert az is, hogy két hónappal ezelőtt egyik vadászaton hasonló eset történt Héber Sándor puskájával, a rosszul záródó fegyver akkor is elsült a kiürítésnél, de nem okozott szerencsétlenséget. A boncolás. Az egri kir. ügyészség Búzás Gyula hevesi járásbírőt bízta meg a vizsgálat megajtóíővel. A bíróság még pénteken délután kiszállt a helyszínre. Dr. Wahl Andor hevesi ős dr. Bartha Béla tarnamérai orvosok ejtet(Folytatása a 2. oldalon). Mártonffy Lajos. — Irta: Babocsay Sándor. — Mártonffy Lajosunk nincs többé. Megdöbbentően, a lelkeket fel- izgatőan, dermesztő módon, pénteken, e hó 13. ik napján egy pillanat alatt meghalt. Mártonffy Heves vármegye árvaszéki elnöke volt, tehát a vármegye árváinak első és legfőbb gondozója, hivatásánál fogva hivatott, jóságos lelki atyja. Árvaszéki elnök! Ez a cím emberre méltóbban senkire sem illett; mert az ö lelke, lelki világa telített volt árvái anyagi, szellemi, erkölcsi együttes érdekeinek éjjel-nappal állandó gondolatával. Évek hosszú során át előadója volt a vármegye közigazgatási bizottságában a vármegye árvaszékei határozatai ellen beadott felebbezéseknek. Én pedig ennek a felebbviteli hatóságnak egyik tagja, egyik bírája voltam. Ha az ö előadására került a sor, — rendes helyemet elhagyva mellé ültem. Három nappal ez előtt is így történt. És áhítattal hallgattam nemes leikéből sar- jadzott bölcs előadását. Soha meg nem történt, hogy előadó javaslatát el nem fogadtam volna (pedig én nem vagyok ám mindenre fejet bólintó ember), mert hiszen ki tudta, ki akarta volna az árvák testi, lelki, erkölcsi, igazi érdekeit nála hívebben és jobban védelmezni?! Mártonffy ideálisan finom lélek volt, áthatva mélységes, vallásos érzéstől. Attól a vallásos érzéstől, melyről a hírneves francia ügyvéd, szónok és író, Constant egy ízben így nyilatkozott: A vallásos érzés a legtisztább, legnemesebb érzés, amely a fiatalsággal nem tűnik el, sőt a korral erősödik. Amelyet az Ég azért adott nekünk, hogy ezzel életünket megvígasztrlja. Az ő vallásos érzése is korával csak szilárdult, erősbödött. És meg vagyok arról győződve, hogy földi életét is, az égi reménnyel, a vallásos érzés vigasztalta meg mindenkor. Az emberi véges, kicsiny elme akitapasztalhstatlan Gondviselés rendelkezéseit sokszor nem érti meg. Ő bizonyára úgy gondolkozott, hogy az isteni végzés intézkedésében aggodalom nélkül feltétlenül alázattal meg kell nyugodni. Mi se töprenkedjünk és zsörtölődjünk tehát, hanem a mindentudó és mindenható Isten rendelkezésében mindnyájan, de mindnyájan, a távoliak és közeliek is alázattal nyugodjunk meg, a különben rettenetesnek látszó rendelkezésében.
