Egri Népújság - napilap, 1928/1

1928-04-08 / 84. szám

ÄBH 24 FILLÉR «wwfiwiaansMumam iKíSűCKfisaMeaenKEí Előfizetési díj postai szállítás­sal: egn hónapra 3 pengő 30 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér- egyes szám ára 16 fillér, vasár- ♦ nap 24 fillér. ♦ Szerkesztőség Is kiadóhivatal; ;ger, Líceum, öldszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetések« milliméteres díj­szabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ Főszerkesztő: Dr. üELBÁN GUSZTÁV # POLITIKAI NAPILAP * Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOR XLV. év/. 84. szám ♦ Vasárnap ♦ Eger, 1928. április 8. HÚSVÉTI GONDOLATOK IRTÄ: HEDRY LŐRINC DR., HEVESVÁRMEGYE FŐISPÁNJA A világ minden nyelven fel­hangzik ma a bibliai szó: fel­támadott! A világ minden népe ünnepli ma a megváltás isteni titkát. Újból lepergett lelkűnk­ben és szemünk előtt a legna­gyobb tragédia, amely fenséges, mert isteni és megrázó, mert az emberi is egyúttal. Ám min­den szenvedésen és a rettentő halálon át él Krisztus, feltáma­dott, mert az ember porhüve­lyéből diadalmasan kelt örök­életre az Isten fia. Feltámadás és megváltás — ez az isteni varázsereje gondo­lat és sző — melyet ha kiemelek az emberi élet szótárából a szín­telen éa reménytelen Nirvána kétségbeejtő semmiségébe zuhan az emberiség. Feltámadás és megváltás! Hányszor mentett meg e két isteni eredetű fogalom népeket, nemzeteket és egyéne­ket egyaránt. Minő fájó hűrok rezdümek meg a magyar lelkek­ben, elmélkedvén e húsvéti gon­dolatokon! Mint a sö’éi börtönben síny­lődő őekeresztéDyek, a kínos rabság éjszakájából szorongva kérdezték az örtáliótől: Custos quid de nocte? türelmetlen fáj­dalommal kérdezzük mi magya­rok is az Isteni Gondviseléstől, az egész világtól, mi van, mennyi van még hátra a magyar éjsza­kából ? Hitünk a nemzet ieltá­A közigazgatás jobbátételét célzó javallatok egy féléven be­lül mér az országgyűlés elé ke­rülnek, a községek szervezeté­ben, adminisztrációjában válto­zások lesznek, így élénk figye­lemmel várják a törvényhozási intézkedéseket azok, akiket a ma­gyar falu sorsa érdekel. A községek igazgatásának jobbátételét nem az a körül­mény indokolja, hogy azok az egyének, akik a községek ügyét intézik, nem igyekeznének a gondjaikra bízott lakosságnak ügyét-baját lelkiismeretesen, gon­dosan ellátni, hanem épen az, iiogy ezeknek a községeknek dolgait irányitó vezetőknek a működése ne legyen gúzsba- kötve a múlt századbeli, régi törvény rendelkezéseivel ott, ahol a mai lüktető élet gyors cselekvést kiván. A községek képviselőtestületének összetétele is nehézkes már. Be kell en­gedni már azokat is, akik a köz­ségek fejlődését szem előtt tart­madásában a vallásos érzés mély­ségéig ért, de látván mindazt a rombolást, melyet nyelvünk, nem­zeti érzésünk, anyagi erőnk, fa­junk erősödése ellen sz új ha­tárokon túl elkövetnek, az eget ostromolva, sürgetve kérdjük: jő-e már a megváltás ? A nemzet életét minden idő­ben a belső politikán és a min­dennapi kenyér gondjain túl egy felsőbb gondolat, egy vezéreszme kel), hogy irányítsa. E nagy ve­zéreszme jelenünkben kétségte­len a béke-reviziő gondolata. Sokáig illettek bennünket ma­gyarokat a váddal, hogy mi veszélyeztetjük az európai békét — mert revíziós vágyunk hábo­rúra sürgető irredentizmus. Hát ez nem áll! Nincs higgadt ember ebben az országban, ki háborút óhajt, — aki ezeknek az átezen- vedett borzalmaknak árán óhaj­taná az igazságtalan békék re- paráciőját. Jogunk a béke reví­ziójára azonban meg van. A nép­szövetségi paktum is elismeri, — sőt most már a velünk szem­ben állő külpolitikusok is kény­telenek elismerni. Ha ez a jog a velünk ellentétes felfogások szerint irredentizmust jelent, ak­kor az irredentizmus nem csak jogunk, hanem jogszabályba fog­lalt kötelességünk ! Nem vitatható tehát jogunk a revízió kérdésének felvetésében. V3, a községek szépítését, hala­dását és vagyonosabbá tételét lesznek hivatva elősegíteni. Kü­lönösen a jegyzői munkakör újjá- szabályosása az, ami a közsé­gek jövendő életében a legfon­tosabb kérdés. A falu jegyzőjének a mun­kássága szabja meg a község haladását. Ha a jegyzőnek mód adatik arra, bogy a faluja ér­dekében dolgozzék, akkor az a község haladni is fog. Ha azon­ban munkaidejét az állam túl­nyomó részben igénybe veszi, ha az irattár részére dolgozás miatt nem marad kellő ideje a nép gondozására, akkor a fal­vak újból vissza lesznek vetve a régi elmaradottságba, a sötét­be, a sárba. A közigazgatási reform meg­oldása csak akkor lehet jő, ha a jegyzőt oda állítja, ahová az élet kitermelte, a falu lakossága érdekeinek képviselőjévé. Az alig egy hónapja elhangzott bel­ügyminiszteri kijelentés szerint Ha azonban hosszú évek gyöt­relmei kínlódása után merhetünk a trianoni igazságtalanságokról beszélni, akkor kell, hogy legyen a magyar békének kérdésében egy oly abszolút igazság, mely a maga egyszerű valóságában a világ elfogulatlan embereinek jogérzékét megragadta. Képzel­hető-e másként, hogy a dúsgaz­dag, független angol íord.Rother- more, sajtójának, szavának ere­jével, személyes megjelenésével, a világ oly jelentős helyein fárad­hatatlan tevékenységgel serény­kedjék a tőle érzelmileg távol állő magyarság igazságáért ? — Képzelhető-e, hogy a mai bor legeredetibb, legmodernebb ál­lamférfid, Mussolini, felelős állásá­ban oly kijelentéit tegyen, mely elismeri a béke-reviziók jogos­ságát? — Képzelhető-e, hogy az amerikai közvélemény, mely az európai kérdéseket meglehetős hidegen és közömbösen nézi, tüntetve lelkesedjék a magyar kiküldöttek mellett, kimutatván rokonszenvét a szavukban síró magyar fájdalom iránt? — Nem ! Élt és él az abszolút igazság. És mint egy kőszikla nem lehe­tett sírboltja az isteni igazság nak, hanem feltámadott abból Krisztus, úgy — Mussolini szavai szerint — egy szerződés sem lehet sírbolt, hanem fel fog tá­madni abból a magyar igazság. a jegyzőt a község élére kell állítani. E kijelentés a való élettel számol. Különös terméke a magyar földnek ez a jegyző. Sehol törvényeinkben nincsen a jegyző vezetőszerepe beírva, mégis ö az, aki a falusi irődiák- ből felküzdötte magát azzá, hogy a község lakosságának tanács­adója, jóakaró atyja, a község irányítója lett. Sehol a világon nincsen hozzá hasonló, külföl­dön csak községi hivatalnokok vannak, ö az, akiről most jelen­tette egyik legmagasabb állású kormányférfi, hogy ha szobrot kellene állítani, úgy a magyar anyának, a magyar katonának és a magyar jegyzőnek a szob­rát állítaná föl. A jegyző az, aki a falu népét élete minden nyilvánulásában elkíséri, gondozza. Születésekor már anyakönyvezi, egy éves korában gondoskodik róla, hogy beoltva legyen ; ha árván ma­rad, nyilvántartja, őrködik fe­lette ; ha épen gondviselő nélkül maradna, akkor tartásáról is in­tézkedik, óvodába járatja, majd felnőtt 6 éves korában már szi­gorúan bánik vele: beadja is- kólába és nem tűri meg, hogy szülei az iskolától elvonják; is- métlöiskolás kora után ismét kézbe veszi, fegyéfmezi, rend­hez szoktatja és gondoskodik róla, hogy rendesen járjon temp­lomba, mit a suhanó különben elmulasztana, ha nem volna mint levente állandó fegyelmezés, ta­nítás alatt egészen 21 éves ko­ráig. Testi és szellemi képzés után katonának ^llitja, legalább is hinni kell, hogy igen kevés idő telik el, mig újból a régi mód szerint, a jegyző vezeti fel a katonamérték alá. Élete for­duló pontján ünneplő ruhában a jegyző előtt vállal magának élettársat s ettől kezdve is élete minden nyilvánulásában a jegyző tanácsára, biztatására, segítsé­gére szorul. Nem igaz az, hogy a viszályokat másütt döntik el: csak egy csekély hányad az, ami a bíróságok elé kerül, a többi ott intéződik el a faiuhft- zán a jegyző békitéee, rábeszé­lése, Útmutatása nyomán. Nem igaz az, hogy csak néhány pen­gőig bíráskodik a községi ha­tóság, milliós követeléseknél épugy, mint szülök és gyerme­kek között vagy házastársak között a jegyző hozza létre az egyezséget; ha első ízben nem sikerül, akkor tizedszerre, mig végül közös megelégedésre si­kerül a baj orvoslása és a jegyző nyugodtan foghat hozzá többi munkájának intézéséhez. Akit a hivatali szobájának ablakából kiszűrődő lámpafény mellett még akkor is ott lehet íróasztala mel­lett látni, mikor más emberek már a napi kártyapartijuk be­fejezése után családjukhoz tér­nek, akinek vasárnap délelőttjőt és délutánját, talán még estéjét is a népművelési előadásokra, a leventegyakorlatokra kell áldoz­nia, a Gárdonyi sok munkájú, sok gyerekü falujegyzöje az. A falvak jövendő életét talán egy emberöltőre is az fogja el­dönteni, hogy visszaadja-e a re­form a jegyzőt a falujának. A súlypont talán nem is azon van, hogy a község élére állitja-e a törvény a jegyzőt. Épugy mint a törökök befejezett tény elé állították a világot és a világ ezt akarva- nem akarva el kel­lett, hogy fogadja a sevrési békediktátum felrúgását, épugy a jegyző is ott áll a falu élén, meg nem tagadhatóan és elke- rülhetlenül. A kérdés azon dől el: Mennyiben sikerül a jegyzőt igazi hivatásának átadni és hogy megtalálj a-e a törvényho­zás a falut és a faluban a falu jegyzőjét ?! A FALU JEGYZŐI IRTA: MAGNIN ALFRÉD FÜZESABONYI FŐJEGYZŐ, A HEVESVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK ELNÖKE

Next

/
Thumbnails
Contents