Egri Népújság - napilap, 1928/1
1928-04-08 / 84. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1928. április 8. Az egri irgalmasrendiek templomának és kórházának kétszázados évfordulóján. Mint egy díszes történeti könyv* nek négy eseményeket megörökítő fényes lapjai, úgy hirdetik Egernek monumentális épületei nemzedékről-nemzedékre dicsőséges múltjának nevezetes mozzanatait. A törökuralom után alig maradt valami épségben. A romokból jóformán mindent újra kellett építeni. S valóban, a gondviselés különös kegyeimének kell tekinteni, hogy a visszafoglalás után kiváló férfiak követték egymást az egri püspöki székben, akik R imában képezték kinagy- rahívatott tehetségüket a világlátott hozzáértéssel, nemcsak bőséges áldozattal, hanem alkotásaiknak nagyszerűségével éa művészi szépségével az ősi püspöki várost előkelő színvonalra emelték. A XVIII. század elején, amikor még a mostani templomok közül egy sem állott, a törökök által épített, vagy régi templomokból átalakított mecseteket kellett isteni tiszteletra felhasználni. A középkori rosnladoző Szent Mihály templom helyébe már Telekesy István kezdte meg 1713-ban az új székesegyház felépítését s utóda gróf Erdődy Gábor püspök fejezte be 1717 ben. Ennek sem maradt nyoma, mert a mostani főezékesegyház létrehozásakor lerombolták. Első volt a vallásos szellem felélesztésére a székesegyház megalkotása. Aztán következett az emberzzeretelnek áldásos műve. Gróf Erdődy Gábor püspök 1728-ban telepítette Egerbe ez istenes Jánosról nevezett irgalmas rendet s átadta nekik a saját költségén épített klastromot és kórházat. Egykorú feljegyzések — nevezetesen Erdődy szertartási naplőj a — szerint, a nagynevű püspök 1727. április 20-án maga áldotta meg a klastromnak és kórháznak alapkövét nagy ünnepséggel. S hogy mindenki örüljön ennek a közérdekű eseménynek, kétezer kenyeret és tizenöt veder bort osztatott ki a nép között g a püspöki palotában fényes ebédet adott. 3000 rénes forintot készpénzben is tőkésített c mint a város földesura a meghívott irgalmas rendet minden terhes szolgáltatás és kötelezettség alól felmentette. Erről alapító levelet állított ki, melyet III. Károly király Laxenburgban 1727. május 29 én kelt aláírásával megerősített. Mielőtt még a kórház elkészült, Erdődy a püspöki palotában adott helyet néhány betegnek s ápolásukra három irgal- masrendi barátot is tartott magánál. A betegeknek szánt termet 1727. augusztus 27-n megáldotta s hogy nemes szándékát példaadással is tanúsítsa, az első betegnek lábait sajátkezűén megmosta, a szalmazsákot megtöltötte és buzdító tanításban ré szasítette a három barátot. S mikor a blastrom és a kórház teljesen elkészült, 1728. december 27-n, a püspök a székesegyházban ünnepélyes szent beszédben ismertette az irgal- masrendnek jótékony, emberszerető hivatását és Egerbe telepítését. Innen az elkészült és berendezett klastrom és kórház elé vonűlt, trombitasző és dobper- getés közt haladt a menet, a káptalan tagjai, a városi magisztrátus és a lakosságnak nagy tömege. A palotából tíz beteget püspöki fogatokon szállítottak át. A klastrom előtt a püspök még egy beszédet intézett a néphez, átadta a küszöbnél tisztelgő tartományi főnöknek a kulcsot, ki azt hálás szavakkal vette át. A palotába visszatérve fényesen megvendégelte az ünnepély előkelő részvevőit. így telt el, az egykorú napló- feljegyzés szerint, az emlékezetes nap, az irgalmasrend egri klastromának és kórházának felavatásakor, melynek kátezáza- dik évfordűlója ezidén telik be. A klastrom és kórház közös épülete szilárd, boltozatos szerkezetével, ma is teljes épségben áll, úgy amint gróf Erdódy Gábor püspök nemea áldozatkészsége létrehozta. Homlokzatának nagy részét az 1906—1909 közt létesített új épületszárny elfedi, — de addig, közel kétszázéven át Erdődy alkotása szolgáltatta a város kórházi ellátását. Erdődy idején s minden valószínűség szerint az ö meghívására Giovanni Battista Carloae, a Ftílsöolsezországből eurőpa szerte elszéledt híres művéizcsa- lád egyik építész tagja, megtelepedett Egerben, városi szenátor lett, 1741-ben halt meg s a szerviták templomának kriptájába temették. Tudjuk, hogy ó tervezte és építette a jezsuiták rendházát, melyet újabban a ciszterciták nagyméretűén kiegészítettek. Az ő műve volt a minoriták mellett az Egerpatak fölé 1731-ben épült, szobrokkal éke« kőhíd, melyet az 1878 ki árvíz elsodort. Közelíekvő feltevés, hogy Erdődy reábízta az irgalmasrendnek átadott klastrom és kórház tervezését és felépítését. Az épület alaprajza U formájú, melynek két szárnya a minaret felé nyitott udvart szegélyezett. A déli szárny volt a klastrom s bejárata ott volt, ahol a földszinti ablak felett Erdődynek igen szépen kifaragott Gímere most ie látható. Az éjszaki szárny volt a kórház. A minaret mellett még állott akkor a kisméretű középkori templom, mely a törökök fő- mecietje volt Egerben. A visszafoglalás után Szt József nevére szentelték fel s egyideig székes- egyház ia volt. De amikor az irgalmasrend vette át, kezdettől fogva az volt az óhajtása, hogy e helyett a különben is rom- ladoző kis templom helyett a klaatromukkal közös fedél alatt legyen saját szentélyük. Ezt az óhajtást Pyrfeer pátriárka érsek valósította meg, sz épület két szárnya közzé építtette fel a nyitott udvart elzáró kis templomot, melynek bejáratát az ő címere ékesíti. Abból az időből való a gyógyszertárnak kiválóan tiszta iziésű, igen értékes biedermeier berendezése. A XVIII. század folyamán még üdén virágzott a művészet szeretető s a szerzetes rendek körében régi hagyományok ápolásával szövődött össze a vallásos buzgalomnak szánt hajlékoknak mentői művészibb alakítása. — A régi klastromoknab refebto- riumait rendszerint különösen hangulatos és bensőséges díszítés tette vonzóvá és ihletéssé. Az irgalmasrendnek itteni re- fektoriuma is ennek a hagyományos művészi díszítésnek igen érdekes példája. Érdekes különösen azért is, mert gazdag festői dísze majdnem egészen a rend egyik tagjának, Huetter Lukácsnak műve, ki éveken át nemcsak rendjének otthoaában, hanem sokfelé a városban, 1760. november 10-n bekövetkezett haláláig, Kracker eljövetele előtt, a legtöbb festői feladatnak szerzője volt. S ha egyik másik képén a formaképzés és a távlati szerkezet fogyatékos is, a barokk művészet gazdag és mozgalmas festői készletéből eleget sajátított el arra, hogy művei értékes emlékei ez ö korának. Ö festette a ferencrendiek templomában páduai Szent Antal és Szent Ferenc két oltárképét. A kispréposti palotának nyolc- szögű ebédlő termében 1758-ban Ő díszítette a párkáoyövezetet a vadász-zsákmány és a gyarmati termékek ábrázolásával s közben, sajáíszerű ötletből, Mária Terézia arcképével. Tőle valók az ablakmélyedősebben a virág- füzérek közt lebegő kis géniuszokkal rendkívül bájosan dekorált falfestmények. A menye- zet allegóriáját jóval később, 1774-ben Krecker festette. Egy másik szobában a kandalló ft lett a tűzze! vonatkozásban, szintén Huetter ábrázolta Nabukonozorí a sátra előtt, amint megrendültén nézi, hogy a bálványimádást megtagadó és ezért tűshalálra ítélt három ifjű fölött a lángok összecsapnak, de mégis sértetlenek maradnak. S Huettercek köszönhetjük gróf Barkőczy Ferenc püspöknek élet után festett arcképét, a háttérben az ő sokat magasztalt Fuorcontrasti nyári kastélyával, mely annak egyetlen egykorú hiteles ábrázolása s ezért kiválóan értékes műemlék. Akkor még nem volt ritka az eset, hogy jelesebb művészek is, akik eleget kereshettek volna arra, hogy a világ örömeiben dúsan résztvegyenek, inkább öltötték fel a barátruhát, hogy Isten dicsőségére tisztán a művészet eszményi céljainak szenteljék egész élőtöket. A derék Huetter is azokhoz tartozott. Szerzetes rendje méltán büszke lehet reá e megérdemli, hogy rokonszenves emléke tiszteletben fennmaradjon. Arendházban a tartományi főnök lakosztályában grófErdődy Gábor püspöknek, a nagy alapítónak élethűen festett arca épe tőle való, dúsan faragott keretbe foglalva. Amit a refektorium- ban megfestett, az lelkes vallásosságáról »3 egyszersmind az élénk csoportosításban s a színgazdagságban művészi fantáziájáról ia kellő fogalmat ad. A falvédő lambriba illesztett kis deszkalapokra festett tizennyolc jelenet a ezenlírásból világosan megérthető kompozícióknak igen érdekes sorozata. A keskenyol- dal nagy ívmezőjére féléletnagy- ságű alakokkal a lábmosást végző Megváltót ábrázolta, 1760- ban, életének utolsó évében. Szemben vele hasonló nagyságú és alakú képben, Fobentz György bécsi művész 1753-ban az utolsó vacsorát festette vászonra. Magyar névaláírásából azt ia lehet következtetni, hogy hazánkból származott. A fal középára állított, gazdagon faragott keretbe foglalt óra Rhein Wuniboldnak, gróf Esterházy Károly püspök udvari órásának iparművészeti reme^müva, kiről művészeti irodalmunk többször megemlékezett. Szemben, a másik oldalfal sarkában egy tárkányi márványból kiválóan szépen mintázott lnvabo, kézmosó medence van, gróf Barkőczy Ferenc püspök címerével. Az egyik nehezen megközelíthető teremben van III. Károly királynak nagyobb szabású s igen előkelő arcképe, melyet Erdődy püspök 1000 tallérért szerzett meg a rend számára, az alapítvány megerősítésének tiszteletére. Ez a rövid ismertetés ia tanúsítja, hogy Eger, a mi nagy múltú várO‘Unk, csak egyik nevezetes épületében ia mennyi művészi értéket, mennyi törté neti érdekességet rejt magában. Hálás feladat lesz gróf Erdőy Gábor püspök alapításának tu* lajdonképani rendeltetéséről, az irgalmasrend gondozása alatt álló kórházról, legújabb fejlődéséig terjedő kimerítő történetnek a megírása. Az év végéig bőven lesz ideje más valakinek, aki arra hivatásánál fogva illetékesnek érezheti magát. Az én célom az volt, hogy a mi nagy múltú városunknak erre a sokat mondó épületére, nagylelkű alapítójára és a kétszázados évforduló jelentőségére hívjam fel a közérdeklődést. Szmrecsányi Miklós. i>«ei*m***At4ki Tavaszi verőben. Kiálltam a déli verőre És nagy pohárral ittam a napot. A szivem, ez a csukott tulipán Kinyilt a napon és kacagott. És kacagott a szemem és a szám És minden idegem szívta a napot, Ezek a buja sugárkévék, A lelkem partját is elérték S a lelkem is dalolni kezdett. Éreztem, hogy az ereimben, Vad ritmusokban harsan fel a vér, S ez az őrjítő sugártenger, Piros tulipánszivemig ér. Dalolt, dalolt, dalolt a vér . . . És minden izmom megfeszült, S titán! erők tomboltak bennem, Hát mégis, mégis nékem is, Szabad egyszer erősnek tennem! Hajoljon rám vig Naplegény, Hogy ne tegyek többé csókszegény, S csókoljon halálra ez a bolond Hetyke, csalfa sugárkobold. Hisz megfújták a Tavasz trombitákat, És minden csók már megfogant, Tavasztól részeg hangokat Muzsikát köröttem a szét, És minden alvó ébren éi, És minden bánat kivirágzik, Tavasz-suhanc most trombitánk S az én vérem is muzsikál: Hej! nincs Halál, hej, nines Halál! Qholnoky Jvtárta.
