Egri Népújság - napilap, 1928/1
1928-03-11 / 59. szám
Előfizetési di) postai szállítással: egy hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér, egyes szám ára 16 fillér, vasár- ♦ nap 24 fillér. ♦ kesztőség kiadóhivatal; er, Líceum balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetések« milliméteres díjszabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ Főszerkesztő: Dr. URBAN GUSZTÁV ♦ POLITIKAI NAPILAP * Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOR XL V. évf. 59. szám ♦ Vasárnap ♦ Eger, 1928. március 11. A vízvezeték házi csatlakozásai és a kubaszivar Panaszok a házi csatlakozások számlái miatt. — Mit mond a vállalkozó? Mit mond a vízmű? — Fizessük a vízvezetéki kölcsönből a vízművek kiépítését a vízóraaknáig. Békebeli. Tizennégy esztendő súlyos csalódása ée leromlása van 6bben a szóban. Ez a szó jelenti a dolgok százszázalékát, az arany tiszta színét, az élet őszinte tartalmát. A békebeli ruhaszövet, a C’pő, a fizetés, életlehetőség, szembeállítva a mostani s a háborús dolgokkal, összehasonlíthatatlanul jobb, tartósabb, becsületesebb. Tizennégy esztendő távolából mi legalább így látjuk. Bizonyára akkor sem volt fenékig tejfel minden, de azt most már elfelejtettük s szeretünk a békeidőkre apellálni. A miniszterelnök debreceni beszédében szintén megütötte ezt a hangot: a békeidők állapota felé való törekvést. A békebeli határokig kell elmennünk — úgymond — a belpolitika terén a szabadságjogok kiterjesztésében. Helyes, elvben aláírjuk a tételt: menjünk el a békebeli határokig a szabadságjogok kiterjesztésében. De a gyakorlati megvalósítását egy fontos feltételtől tesszük függővé: ha azok az okok megszűntek, amelyek a szabadságjogokkal való élés eltávolodását a békebeli színvonaltól eredményezték. Mert nemcsak a szövet, a cipő, az életstandard lett drágább és rosszabb, hanem az emberek lel- külete, érzésvilága, tisztessége szenvedett számtalan csorbát. Ha a sajtó nem élne vissza a betűvel, nem kellene sajtőkorlá- tozásról beszélnünk, ha nem kellene félnünk a romboló erők, felforgató törekvések érvényesülésétől, szabaddá tehetnők a gyülekezési jogot s így tovább. A rendkívüli időkben a rendkivü- liség felé kilendült lelkek csak nehezen és állandó prés alá szorítva tudnak a rend vágányaira rátalálni. Nemcsak az a fontos, hogy az államhatalom enyhítsen valamit a rendkívüli szigoron és mutasson hajlandóságot a szabadságjogok kiterjesztésére, hanem az alattvalók legellentétesebb érzésvilágú és gondolkodású egyedeiben is meg kell lenni annak a tudatnak, nogy a részére engedélyezett szabadsággal csak a köz javára fog élni, nem pedig annak ellenére. Sajnos, ahogy az eseményeket és körülményeket mi figyeljük és látjuk, úgy érezzük, hogy a szabadsággal való élnitudás- ban még mindig nem értük el a békebeli színvonalat. Nagy tömegek lelke még mindig túlőr- zékeny, a levegőben a villamos feszültséghez hasonló idegesség, bizalmatlanság lappang s ha objektive elismerjük, hogy a gyógyulásnak, megnyugvásnak szimptőmáit ebben is, abban is Eger, március 10. Azokkal a panaszokkal kapcsolatban, amelyek a vízvezeték házicsatlakozásainak számlái miatt városszerte észlelhetők az érdekelt háztulajdonosok körében, jónak láttuk fölkeresni a Világítási és Vizmü r.t. ésBründl János vízvezetéképítő vállalat egri vezetőit, akik a vízvezeték és így a házicsatlakozások kiépítését is végezték. A Heringh- féle gépgyárban berendezett irodahelyiségben serény munka folyik a vízvezeték, illetve most már a csatornázásnak is, teljes kiépítésén. Lowach Rudolf és Vida Sándor főmérnökök vezetik az Eger város szempontjából szinte korszakalkotó nagy munkát. A két vezető főmérnök munkatársunk kérdéseire elmondotta, hogy tud azokról a panaszokról, amelyek a házi csatlakozások számlaösszegei miatt a háztulajdonosok részéről felmerültek. — A mi vállalatunk ellen azonban teljesen indokolatlanok ezek a panaszok. Sok háztulajdonos ugyanis ellenünk irányítja rekrimináciőját, pedig minekünk csak a várossal van dolgunk, amely velünk szerződést kötött e munkálatok elvégzésére. A versenytárgyaláson mi legolcsóbbak voltunk és azért kaptuk meg ezt a munkát. De mi jő emléket akarunk hagyni magunk után mind gyakrabban felfedezni vagyunk kénytelenek — ma mégsem vagyunk még ott, hogy a békebeli határokat erőltetett s elővédekkel kellően nem biztosított masirozással érjük el. A gyógyulás tempójával egybevágó Ütemű jogkiterjesztéssel talán több eredményt érhetünk el, mint a baloldali ellenzék által túlhangosan és erőteljesen s éppen ezért gyanútkeltően követelt liberális szabadságjog-magyarázattal. Sőt még egyet nem szabad elfelednünk. Azt ugyanis, hogy ha a békebeli minőség hangoztatása jelentős értéktöbbletet, garantált megbecsülést jelent az anyagi javakkal, használati tárgyainkkal vonatkozásban, az nem jelent feltétlenül meghódolásra késztető jelzőt a háború- előtti idők szellemi, erkölcsi javak értékítélete szempontjából. Mert hogy a háborút annyi hősi erőfeszítés s győzelem dacára elveszítettük és lelkileg ily szégyenteljesen ernyedtünk el, any- 1 Egerben, éppen ezért elmondjuk tájékoztatásúl a következőket: — A házi csatlakozások elkészítésének díját nekünk a szerződésbe foglalt egységárak szerint fizette meg a város. Mi ezeket sokszor nem is mértük, hanem a város mérnökei mérték le a végzett munkálatokat a költségek szempontjából. A város azután a vízmű adminisztrációja útján maga osztja el ezeknek a házi csatlakozásoknak terhét a háztulajdonosok között, a városi vízmű állítja össsze a háztulajdonosok részére a számlákat, amelyekre nekünk már nincs semmi ingeren- ciánk. Arra az ellenvetésre azonban, hogy az anyag és egyes munkálatok árainál drágák vagyunk, nekünk kell megtelni. A szerződés megkötésénél nekünk két évre kellett lefedeznünk magunkat ős így mi nem reagálhatunk az egyes anyagok piacán beállott áreltolódásokra. Az ólomcs&vek ezidőszerint olcsóbbak a mi egységárainknál, az igaz, de ezzel szemben példáúl 20 százalékkal emelkedett az öntött vascső ára a munkálatok idején, pedig az öntött vascső költsége képezte a vízmű elké szitésenek egyik legtekintélyesebb összegét nyi idegen bálványt engedtünk nyakunkra ülni, ennek igea nagyrészben a »békebeli« liberalizmus uralkodása a háború előtti irodalmi és művészeti irányok lélekerjesztő volta, az anyagi kultúrát túlbecsülő és a szellemerkölcsi kultúra értékeit lebecsülő, szinte lesajnáló közgon* dolkosás volt az oka. Ha tehát nam akarunk újból vesztünkbe rohanni s öngyilkosságot elkövetni, ne feledkezzünk meg a fölös óvatosságról a szabadságjogoknak a nemzet érdekében történő értelmezését illetőleg a békebeli határoknak a kikeresésében. Sokunk előtt úgy rémlik, hogy ebben a nagy munkában a nemzet felelős vezetőinek Széchenyi, Kossuth és Deák nagyvonalú koráig kell visszamenni, hogy a szabadságjogoknak a magyar lélekkel és célokkal kongruáló legbölcsebb és igazán békebeli, mert békéthozó magyarázatát megtalálhassák. Dr. Urbán Gusztáv. — A házi csatlakozások számláiban előforduló földmunkák egységárára is az a panasz, hogjí nagyon drága, de tessék tekiir- tetbe venni, hogy nem most végezték ezeket a munkálatokat, hanem aratás idején, amikor 80—90 fillér volt az órabér, ma pedig csak 32 fillér. Mit mond a vízmű? Az Egri Népújság munkatársa ugyancsak felkereste a városi vízműveket is, ahol szintén választ kért a számlák ellen elhangzott panaszokra és kifogásokra. Itt is hivatkoztak a város szerződésére, sőt felvilágosítottak bennünket, hogy a város a házi csatlakozások kiépítéséért nagyobb összeget fizetett a vállalkozónak, mint amennyit a háztulajdonosoknak kiszámlázott. Nevezetesen a város egy-egy vízmérőóraaknáért 182 pengőt fizetett a vállalkozónak, de a háztulajdonosoktól csak 150 pengőt kér ugyanezért. A számlák ellen beérkezett panaszokat egyébként itt is a legnagyobb készséggel és pontossággal igyekeznek elintézni, Fógel Elemér mérnök azonnal kimegy a panaszos házához és újból felveszi a méreteket. A panaszolt számlákból rendszerint engednek valamit, ami jóakaratra és a méltányos esetek honorálására mutat. Mit mond a közérdek? A fenn elmondottak ellenére a város lakosságának körében igen nagy az elégedetlenség a házi csatlakozások számlái miatt. Ezt nem így képzelték. És ezekre a panaszokra nem lesz megoldás az, ha a panaszok vagy a számlák felülvizsgálására bizottságot küld ki a képviselőtestület. A bizottság ugyan csak végezze el a munkáját, de ezzel a ház- tulajdonosok számlája még nem lesz kifizetve. Nem szégyen azt bevallani, hogy kissé tévedtünk a vízmű kérdés megoldásának ezzel a módjával, vagy ha nem tévedtünk, nem számítottunk a lakosságnak, különösen pedig a háztulajdonosoknak ilyen nagyfokú elszegényedésére. A bekövetkezett események után azt a szerény gondolatot vetjük fel, hogy — miután a város teljes jóhiszeműséggel ugyan, de mégis a szakértők véleményezése alap
