Egri Népújság - napilap, 1927/2
1927-12-25 / 293. szám
Aba 24 FILLÉR Előfizetési díj postai szállítással: egg hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér, egges szám ára 16 fillér, vasár- ♦ nap 24 fillér. ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal; Eger, Liceum, földszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetések« milliméteres díjszabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ Főszerkesztő: Dr. URBÁN GUSZTÁV ♦ POLITIKAI NAPILAP ♦ Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOR XL1V. évf. 293. szám ♦ Vasárnap ♦ Eger, 1927 december 25. A magyar karácsony. Irta; Kriston Endre felszentelt püspök. Csillogószemű gyermekek, mondjátok, miért olyan földöntúlian boldog ünnep tinektek a karácsony? Tanuló ifjak, miért szá- mítgatjátok már szeptember óta egész mostanáig a napokat ? Meg- lettkorúak, öregek, aggastyánok, vájjon mi derít a telketekre páratlan fényt, jóleső melegséget a fehér palástjában érkező szent estén? — Azt mondjátok, hogy a bűvös-bájos karácsonyfa varázsolja boldoggá a gyermekszíveket? A serdültebbekét meg a kemény szorgalmi időt megszakító pihenés öröme a családi otthonban? A korosabbak meg az éjféli mise felzengő Glóriájában, vagy a szűkölködők segítésében találják fel ennek az ünnepnek az örömét? Jó. De mindez csak mellékkörülménye annak a világot átalakító eseménynek, ami karácsonnyá teszi a karácsonyt: Krisztus előttivé és Krisztus utánivá osztja a világtörténelem időszámítását. És ez az esemény: hogy emberré lett az Isten fia és üdvünkért lejött ide hozzánk a földre. Ez a lényege, ez a tartalma a betlehemi jászolbölcső ünnepének; minden más csak kísérő zene a »jóakaratú emberek« szívhúrjain. A külsőségeken áthatoló tekintettel, a pásztorok, a napkeleti bölcsek szemével kell azért néznünk, az ő szívük érzéseivel szívünkbe zárnunk a jászolbölcső csecsemőjét, a hit szemével gyönyörködnünk a fenséges csodán, amit az emberi értelem soha fel nem foghat, soha meg nem érthet, csak leborulva imádhat. E hit nélkül szárazon zörgő csinált virág minden csillogó karácsonyfa, tűnő hangulat minden karácsonyi öröm és inkább divatszeszély, mint szívből fakadt szeretet minden humanitárius jótékonyság. Ám e hittel valóban boldog öröm és igazán szent ünnep a karácsony, hiszen akkor ez a hófehérben ragyogó ünnep nemcsak kisdedet hoz az emberiség családjába, hanem a kisded törékeny alakjában az ősszüleink- nek megígért és hosszú évezredek szomjas epekedésével várva várt Üdvözítőt. Megbántaná e lap olvasóit, aki fel nem tételezné bennök ezt a hitet, amely egyedül teheti számukra is valóban karácsonnyá a karácsonyt. Nemcsak él bennök ez a hit, — igaz, többé vagy kevésbbé, — de vezércsillagként irányítja őket életutaikon. E hit alapján vagyunk keresztények és e haza földjén ezer év óta keresztény magyarok. De bármily boldogan ünnepel bennünk szent István király katolikus kereszténysége, örömünk tiszta fényére ködfátyolt borít a keserves magyar sors. És ezt a fátyolt megint csak a hit ereje emelheti fel! A tizennégy vármegyére tör- pült ország hitének többnek, szilárdabbnak kell lennie, mint a szomszédaink, vagy bárhol a föld kerekén élő keresztények hite. Nekünk azt is hinnünk kell, Régen a vármegyéknek alig akadt mái dolguk, mint az ősi tradíciókat, különösen azoknak díszes külsőségeit fenntartani és a kormányokkal majdnem vir- tuskodva dacolni. Akkor talán erre volt szükség, bár mi, késői utódok, több áldását érezoők ma annak, ha a múlt vármegyéi kevesebbet politizálva, kevesebbet ellenkezve, többet dolgoztak volna a jövőért. Igaz, hogy Nagy- magyarország idején sokat megengedhetett magának a vármegye is, különösen ha kuruc volt és tüzes lelkű magyar a vármegye közönsége. Cionkamagyarország sorsa ettől a fényűzéstől is megfosztott bennünket ős a vármegye ősi szervezetét is beállította abba a kemény robotba, amelyet ma minden fiától oly szigorúan megkövetel az elvesztett jelenben és annak minden nyomorúságában a jobb jövőért, az űj, szebb ezredévért kiolthatatlan hittel küzdő magyar nemzet. Trianon után is úri hivatal maradt a vármegye, sziklákat és hegyeket áthelyező j törhetetlen hittel kell hinnünk, amit ők nem hisznek, csak aggódva sejtenek inkább, hogy: Hiszek Magyarország feltámadásában ! A múlt karácsonykor is j hittük ezt, mint összeomlásunk óta mindig, de azóta némikép uj lendületet is nyert ez a nemzeti hitünk. Vajmi messze vagyunk 1 még jogos, dicső vágyaink meg- valósúlásától, de vigasztaló tud- ] nunk, hogy szerte a világon, messze külföldön, államférfiak, tudósok, népek sorsának tényezői, mind többen és többen tesznek nyílt vallomást arról, hogy a világháború győzelmének mámorosai égbekiáltó igazságtalansággal tiportak itt le a Duna- Tisza mentén egy jobb sorsra méltó, hiszen hosszú évszázadokon át Európa többi országa nyugalmas fejlődéséért önfelál- l dozóan küzdő nemzetet. A világ- | sajtónak mind több és több ólomde az úri vármegye kifejező* ma már ciak a vezető állások díizét, méltóságát, fényét jelenti, mert ma már a vármegye háza is egész embereket kívánó alkotó munkának színhelye ős egy-egy vármegye vezetőinek munkája nem egyszer ennek a csonkaországnak minden területén érezteti hatását. Nem az olcsó, divatos dicsér* niakarás mondatja el mindezeket velünk most, amikor Hevesvármegyéről akarunk Írni, hanem elmondatja velünk ezeket az a meggyőződés, amely lel künkben a megye életének állandó figyelése során kialakult. Mert Heves vármegye az utóbbi igen súlyos esztendők alatt olyan teljesítményeket nyújtott a polgárok jólétének előmozdítására, hogy bátran nevezhetnénk a munka vármegyéjének is. Nem óhajtunk személyek érdemeire kiterjeszkedni, bár megtehetnék, mert szerencsére több érdemes férfiú áll megyei közkatonája harcol mellettünk . . . Örüljünk ennek, de ne a magyaros szalmaláng botor szertelenkedésével, hanem amint a brittek nemes lordja izente: «legszigorúbb önfegyelem, hallgatás és semmi illúzió!» Türelem és józan okosság legyen a jelszavunk! Mi ezernyi nyomorúságunk közt is törhetetlen hittel hiszünk Magyarország feltámadásában, és tudván tudjuk, hogy, — mint az írás tanítja, — ez a hitünk is holt cselekedetek nélkül. Ám a cselekedeteink ne a szertelenül csapongó remények szárnyain, hanem a fegyelmezett munka, háborítatlan rend és minden jóakaratu magyart testvérként összehozó egyetakarás útján haladjanak a mi nagy céljaink felé! Akkor szabad remélnünk, hogy jövő ilyenkor a betlehemi csillag még vigasztalóbb fénnyel fog felragyogni a bús magyarok gyötrődő népére. igazgatásunknak első soraiban, sőt a legkisebb pontjain is ennek a batalmas szervezetnek, mi csak a befejezett és folyamatban lévő tényekre, mutatunk itt rá, azokra a tényekre, amelyek szerény véleményünk szerint érdemesek a felemlitésre és előbbre viszik a vármegyénk fejlődését. Utak és hidak. Öt-hat évvel ezelőtt még a háborús forradalmas idők pusztulását mutatták a hevesmegyei közutak. 132 kilométer állami közűt, 592 kilométer törvényhatósági közűt és 202 kilométer vicinális közúton bonyolítődik le Hevesmegye kocsiforgalma. Ezeken az utakon az utóbbi öt év alatt nagy áldozatokkal és elis- ismerésre méltó fáradozással hatalmas javulás állott be. A fed- anyag kifuvarozására teherautókat, a lekaviocolt utak leiimí- tására pedig modern gőzhenge- reket szerzett be a vármegye, Hevesmegye fejlődése. A közlekedés javítása. — Új utak és hidak építése. — Vármegyei villamos- centrálé a községek villamosítására. — Építkezések. — A közigazgatás gyorsítása.
