Egri Népújság - napilap, 1927/2
1927-10-18 / 236. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1927. október 18 dogulása a katholiclzmus jövőjétől és boldogulásától függ. A destrukció egységesen szervezkedik az egész világon, e célból felhasznál mindent és mindenkit, amit és akit felhasználhat. Itt az ideje tehát, hogy végre mi is szervezkedjünk ellene, nemcsak katholikusok, hanem velünk szövetkezve mindazok, akiknek ethikája ellentmond e szellemnek, ez irányzatnak. Az illusztris szónok végezetül szövetkezésre szólítja fel az összes keresztény felekezeteket a destrukció ellen. E felhívása — úgymond — hívó és hazafias aggódó leikéből fakad. Dolgozzunk együtt, mielőtt a vízözön bekövetkezik, mert ha tovább is csak hangot és visszhangot adunk, egymás gyengéit firtatjuk és mérgezett nyilakkal lövöldözünk egymásra, akkor az a szellem fog diadalmaskodni, amely bomlással fenyegeti a társadalmat és államot egyaránt. — Hát nem látják uraim — folytatta beszédét az elnök — miként nevet kárörvendezően a radikális tábor, amikor például Balthazár superintendens belelő a katholikus berkekbe és amikor innen visszalövünk oda, csak azért, mert erkölcsi lehetetlenségnek tartjuk szó nélkül hagyni a gyanúsításokat és vádakat, nehogy hallgatásunk által azt a látszatot keltsük, mintha azok a gyanúsítások és vádak nem volnának alaptalanok. Nem látják ellenségeink ajkán a kárörvendő mosolyt, amikor az anyagiak terén fejlődik ki közöttünk rivalizálás és mértékekkel mérjük azokat az előnyöket, vagy hátrányokat, melyek bennünket egymástól elválasztanak, ahelyett, hogy önkéntelenül egyesítenék a [rendelkezésünkre álló erőket. Nem látják-e mindannyian és különösen ott túl, hogy így az államot is vesztébe Bodorhatják? — Az egyház nemcsak theore- tikus értékű szervezet, melynek nincs köze az élethez. Ellenkezőleg. Hiszen maga Krisztus mutatta meg, miként lehet ezzel az erkölcsi világnézettel meg- dönteni a leghatalmasabb bálványokat, megfordítani a világ járásának kerekét és csinált az akkori civilizációból kultúrát az által, hogy belevitte az életbe és a lelkebbe az ő ethikáját, mely a kereszténységnek éltető eleme, mely egyedül tud ma is diadalmasan szembeszállani a radikalizmus mindent felforgató és elpusztító fergetegével. Ez tagadhatatlanul igy van, mert ezt az ethikát nemcsak mi katholikusok hordjuk leikeinkben, hanem más felekezü keresztény testvéreink is magukénak vallják azt. Ezért kell szövetkeznünk, ezért kell összesíteni erkölcsi erőinket és nékünk — Üdvözítőnk világnézete letéteményeseinek — egy sorban haladva kell az ő nevében a világ megmentésére sietni I Ez az én hitem, ez az én meggyőződésem. (Hosszantartó lelkes taps és éljenzés.) Ne legyünk tehát soha többé ellenségek, hanem maradjunk mindig egymást ebben megértő és támogató fegy- vertásak. Ha ez politika, akkor ezt a politikát innen hirdetni nemcsak nem tilos, hanem egyszerűen kötelessége minden jó magyarnak. Ha ez politika, akkor a katholikus népgyűlések hivatása ezt a politikát a gyakorlatban is érvényesíteni. (Úgy van ! Taps.) — Levonom a konzekvenciákat, Nekünk magyar katholikusoknak ma három nagy kötelességünk van. Az első : dolgozni és áldozni szent ügyünkért. A második : magunkat egyénileg az erkölcsi színvonal legfelsőbb magaslatára emelni, lelki- életet élni és magunkat tökéletesíteni. A harmadik : keresni a fegyverbarátságot mindazon tényezőkkel, amelyek erkölcsi felfogásban velünk rokonok, hogy etbikánk segítségével minél nagyobb hasznára lehessünk a köznek. Ha ezt a három nagy célt csak némileg is megközelítettük, sok jót tettünk magunknak és az emberiségnek, mert ezzel önkénytelenül is alátámasztjuk azt a hatalmas fát, melynek gyökerei az isteni világrendben, koronája pedig az emberi lelkekben van ; azt a kultúrát, mely nélkül lehet az emberiség látszólag diadalmasan haladó és civilizációiában ragyogó, de valóban kultívált boldog és lelkében megnyugodott nem lehet soha. (Taps.) A nagygyűlés következő szó noka Haller István v. miniszter volt, akit zajos tapssal fogadott a közönség. Haller István előadását »Keresztény gazdasági rend vagy kommunizmus« einmal tartotta meg. Ma a gazdasági élet a gondolkozás középpontja — mondotta többek között Haller István — ezt hirdette a német katholikus nagygyűlésen az osztrákok kancellárja. Mert szenved és nyugtalan az emberiség. Vár valamit, valami újat.Hogyan állunk mi ezzel a várással szemben ? A szenvedő emberiség mást vár valamit, ami nem folytatása a ma gyötrelmének és reménytelenségének. Egy uj gazdasági rendet, amely a munka gyötrelmén és a gond felhőjén kívül neki is hoz valamit. Mi lehet ez az uj gazdasági rend? Ma kapitalista magántulajdoni rendben élünk. Ennek tagadása és kontrája a kommunizmus. Merre vezet a mai gazdasági rend útja és hol fog végződni ? Meg mondja a feleletet Marx, Kautsky, Bebel, Lenin, Trockij és a reájuk esküvő milliók. Olvassuk el a tudományos szociálizmus akár melyik kötetét, vagy aki nem akarja ne olvasson el semmit. Nyissa ki a szemét, nézzen körül. Figyelje meg az előretolt hadállásokat és ha látószemmel néz, nem mondhat mást, mint azt, hogy ha nem jelenik meg a színen egy uj dőntőerő, akkor a kommunizmus nem fog hiába várni, hogy a kapitalizmus elaggott kezéből kivegye a kormányrudat — Liberális nemzetgazdák, pozitív filozófusok, materialista történettudősok és mindezek gondolatának népszerűsítői ura— Ennek a kultúrának művelése legyen célunk, ez legyen törekvésünk nemcsak azért, mert egy hosszú munkás, önzetlen és áldozattal teljes életen keresztül erre tanítottak meg minket: Cser- noch János és Prohászka Ottokár. — Ennek a két égbeszállott vezérünknek imáit kérve ki további munkásságunkra, nyitom meg ezennel a XIX. katholikus nagygyűlést. A közönség szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel honorálta az illusztris előadónak elnöki megnyitóját. Ezután gróf Zichy János a nagygyűlés elnöke felolvasta azokat a hódoló sürgönyöket, amelyeket XI. Pius pápához, Zita királynéhoz és nagybányai vitéz Horthy Miklós Magyarország kormányzójához intézett a nagygyűlés nevében. Majd felhívta Orsenigo Oesare pápai nunciust előadásának megtartására. A pápa követét, amikor felolvasta magyar nyelven készített üdvözlő beszédét, a közönség lelkes tapssal köszöntötte. Zichy Gyula g róf kalocsai érsek lépett ezután az előadói asztal elé és beszédében költői képekkel mutatott reá a pálosrendi szerzetesek történelmi szerepére. lomra segítették azt a felfogást, 1 hogy a gazdálkodás célja a nye- | reség, a pénz. Az eszköz cél lett, a pénz bálvány és vele az ember is sróf, vagy csak szög a kapitalista gazdasági rend gépezetében. Mit kell itt tenni? Csak egyet lehet: Ezt a pogánylekaket kicserélni, kezéből a gyeplőt, az ostort kivenni és uralomra juttatni a keresztény lelket Birtokunkban vannak azok az erkölcsi erők, amelyek kialakit- ják az új gazdasági rendet. Krisztusi igéknek és keresztény parancsoknak a nyomán hirdette Nasiansi Szent Gergely, hogy „a föld mindannyiunk számára közös, mindannyiunk számára termi gyümölcseit“. Bűnösök, akik Isten adományát kizárólag a maguk számára akarják kisajátítani. — A racionálizmus és mate- riálizmus a gazdasági életből kiszorította s szivet és lelket. Itt történt a hiba. Ez volt az út- vesztés. »Hideg törvényhozói gondoskodás a munkás és középosztály • ról — vallja Marx, a német kancellár — nem vezet célhoz. Szociális gondoskodás, keresztény szeretet nélkül soha nem fogja kielégíteni az emberi szivet és nem fog békéhez vezetni Csak a keresztény lélek ura- lomrajuttatásával lehet a gazdasági életet meggyógyítani és a mai gazdasági rendet megmenteni attól, hogy a kommunizmusba torkoljon bele. — És most már felelhetek a’ feltett kérdésekre. Meg kell-e várni, mig a terhelt és keserű tömeg a meggyülölt kapitalista gazdasági rend kezéből kicsavarja a kormánypálcát és a gyeplőt a kommunizmus kezébe dobja? Nem kell és nem is szabad. A feladat elől nem bújhatunk el a sekrestyébe, sem a non possu- mus palástjába. Az orvosság a kezünkbe van. Fogjunk hozzá a kapitalista gazdasági rend hegyeinek lehordásához és mélységeinek kitöltéséhez. Mert benne élünk ugyan a kapitalista rendben, mert benne születtünk, de nem szankcionáljuk, nem igaz, hogy brutalitásaiba, embertelenségeibe belenyugszunk. »Nem akarunk embervért a leszorított béren termelt áruban venni, annál kevésbé enni.« — Kiáltjuk oda nekik Prohászka Ottokárral. »A keresztény erkölcsi világrendet nem mesebeli tündérpalotának, a nem megvalósítandó realitásnak nézzük.* S a modern kereszténységnek programmjába felvesszük a technikai haladást, a munka jogát, a jobb ellátásról, a magasabb nívón álló háztartásról, a földi jólétről valő gondoskodást, a lélek világa mellé odatüzzük a földi jólét méltányos igényeit. Föl fogjuk emelni a verejtékező embert, mert a kereszténység meg nem engedheti, hogy benne az eleven Krisztus képét a világ meggyalázza. De sietnünk kell. Hannibál ante portás. Nem csak én mondom, nem csak mások jósolják, hanem az egyház nagy tanítója XIII. Leó pápa is felhívja erre tigyelmünket. Az egyetlen lehetőség : emancipálni az emberiséget az anyagi elvhü, pogány világfelfogás nyűge alól és visszahelyezni a keresztény lelkiség és erkölcs uralma alá. így alakulhat át a kapitalista gazdasági rend keresztény gazdasági rendé. Fel a fáklyát, álljunk ki vele a viharba. Világítsunk bele a [legmélyebb szociális és gazdasági problémákba és kiáltsuk oda a millióknak : »Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradoztok és terhelve vagytok és én megenyhitlek titeket.« Zúgó, szűnni nem akaró taps fogadta a nagyhatású beszédet és a közönség percekig ünnepelte Haller Istvánt. A vasárnapi díszgyülés utolsó szónoka dr. Glattfelder Gyula Csanádi püspök volt, akinek előadása elé feszült várakozással tekintett a nagygyűlés közönsége. A Csanádi püspök „Suum cuique“ címmel tartotta meg hatalmasan felépített beszédét, amely többek között így hangzott: — Az állami költségvetés ez évi számai szólnak első ízben róla, hogy a kath. egyház számára a magyar kincstár segély- forrásai szintén megnyíltak. — A nyugdíjas papok százai s a theologiai tanárok érdemes kara nem kénytelenek többé a háború szülte vagyonromlás nyomorúságát sinyleni, mert kultusz- miniszterünk s kormányunk többi igazságosan gondolkodó tagjai felismerték, hogy kötelesség a kath. vagyoni fölény elavult legendájával szakítani s előteremtették azt az évjáradékot, mely az egyház ezen érdemes szolgáinak legalább legszerényebb megélhetését biztosítja. Meghajtom az elismerés zászlaját a magyar állam és kormánya előtt azért is, mert > azon felül, „Keresztény gazdasági rend vagy kommunizmus.“
