Egri Népújság - napilap, 1927/2
1927-10-18 / 236. szám
Abs 16 FILLÉR Előfizetési dij postai szállítással: egy hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér, egyes szám ára 16 fillér, vasár- « nap 24 fillér. ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal; Eger, Líceum, földszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetéseké milliméteres díjszabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ Főszerkesztő: Dr. URBÁN GUSZTÁV ♦ POLITIKAI NAPILAP ♦ Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOR XLIV. évf. 236. szám ♦ Kedd ♦ Eger, 1927 október 18. Meddő és sivár testvérharcok helyett szövetkezés a destrukció ellen! Zieht] János gróf hatalmasröptű, nagyjelentőségű nyilatkozatokat tartalmazó beszéddel nyitotta meg a XIX. katholikus nagygyűlést. Kétszázötvenezer ember vett részt vasárnap délután a Szmrecsányi Lajos egri érsek vezetésével tartott eucharisztikus körmeneten. Glattfelder Gyula Budapest, október 16. A XIX. Országos Katholikus nagygyűlés vasárnapját két Istentisztelet nyitotta meg, amelyeket a nagygyűlés tagjai számára a belvárosi főplebánia templomban tartottak. Reggel 8 érakor itt Orsenigo Cesare c. érsek, pápai nuncius csendes szentmisét mondott. 9 érakor a templomban ünnepi főpapi mise volt, melyet Rótt Nándor dr. veszprémi megyéspüspök pontifikált n8gy segédlettel. A Pázmány-szobor megkoszorúzása. A Katholikus írók és Hírlapírók Orsz. Fázmány-Egyesülete régi szokás szerint a nagygyűlés alkalmából koszorút helyezett az Apponyi-téri Pázmány-szo- borra. A koszorút nagy és díszes közönség jelenlétében reggel háromnegyed 9 órakor .Tóth László dr., a Nemzeti Újság felelős szerkesztője helyezte el. A szoborkoszoruzás és az ünnepi nagymise után a résztvevő közönség a fővárosi Vigadó felé vonult, ahol az első nyilvános ülést tartották. A megnyitó diszgyülés. Már jóval 11 óra előtt gyülekezett a nagygyűlés közönsége a fővárosi Vígadóban, ahol az idei katholikus nagygyülőst|meg- nyitó első nyilvános diszgyülés folyt le. A díszhelyeket az elnöki emelvénnyel szemben a főhercegek és főhercegasszonyok foglalták el kíséretükkel. Mögöttük az első sorokban az arisztokrácia bölgytagjai és a közélet számos kitűnősége ült. Az elnöki emelvényen az elnöki asztalnál foglalt helyet Zichy János gróf mint a nagygyűlés elnöke. Az emelvény ülésein jobbra foglaltak helyet a püspöki kar tagjai, akik között az élen voltak : Szmrecsányi Lajos egri érsek, Kriston Endre felszentelt püspök, vitéz Subik Károly apát, érseki irodaigazgatő, Ivánovich Emil, Török Kálmán, Matuszka Mihály, Venczell Ede kanonokok stb. Az emelvény másik oldalán foglaltak helyet a világi előke- őségek és a kormány képviselői. és Haller István beszédei Amikor a díszes közönség elfoglalta helyét, a Himnusz fenséges akkordjainak elhangzása után, gróf Zichy János lépett az előadói asztalhoz és a hagyományos katholikus köszöntéssel: „Dicsértessék a Jézus Krisztus /“ — megkezdte elnöki megnyitóját. — Beszéde elején az elhunyt kőt egyházfejedelemről: Csemoch hercegprímásról és Prohászka püspökről emlékezett meg kegye- letesen, méltatván mindkettejük nagyságát, akik a küzdő, de egyúttal a szeretetet hirdető és gyakorló anyaszentegyháznak egységesített típusai voltak és akiknek áldott legyen emlékezetük. Majd ezeket mondotta többek között: — Nekünk katholikusoknak egy tekintetben el kell térnünk német testvéreink szokásától, akik ha tanácskozásra gyűlnek össze, inkább másokról beszélnek, semhogy saját ügyeikkel foglalkoznának. Nekünk egyen- kint is arra kell törekednünk, hogy különbek legyünk minden másvallásu polgártársunknál. — A katholicizmus mindaddig, amíg híveinek összességében nem fogja kifejezni az erkölcsösség kvintessenciáját, lehet hatalmas társadalmi szervezet, lehet politikai hatalom, tényező az ál- lamfenntartő erők szempontjából, de sohasem lesz értékelhető mint abszolút valőr, melyre feltétlen szüksége van a világnak. Az emberiség boldogulására Szövetkezés a destrukció ellen! Az államoknak sohasem volt szükségük jobban értékes polgárokra, mint most, amikor alapjaik recsegnek és ropognak és sohasem volt nagyobb szüksége anyagi és erkölcsi értékeket termelő polgárokra, mint e pillanatban, amikor úgyszólván mindent regenerálni kell, És az emberiség mégis a destrukció felé hajlik. Talán nem is tudatosan, hanem ethikátlanságánál fogva a nagygyűlésen. ugyanis nem az a legfontosabb, hogy csupa okos, képzett, vagy müveit emberekből álljanak a társadalmak, hanem hogy az emberek jók, megbízhatók, becsületesek, tehát erkölcsösek legyenek a családban, a magánéletben és a társadalomban, állami életben egyaránt. Az egyház és a többi keresztény felekezetek ne abban merüljenek ki, hogy az anyagiakat szorgalmazzák, vagy egymásnak Achilles-sarkait keressék, amit annyiszor tapasztalunk, hanem abban a törekvésben legyenek egységesek, mely odairáDyul, hogy híveik erkölcsi nívóját emelik, mert ezáltal teszik a legnagyobb ssolgálatot híveiknek, a társadalomnak és az államnak, nem pedig azáltal, hogy egymást lekicsinylik, lesajnálják, kritizálják és ezzel gyengítik önmaguknak és egymásnak ama tekintélyét, melyre ebben a munkában az állam szempontjából is a legnagyobb szükségünk van. | — Nekünk magyaroknak az a gyengeségünk, hogy szeretünk demonstrálni, de nem szeretünk komolyan és következetesen dolgozni. Boldogult Prohászka püspökünk sokszor hangoztatta erről a helyről, hogy nem a szónoklatokban, nem a felvonulásokban van a katholikus társadalom munkájának értéke, hanem abban, amit erőink fokozása érdekében dolgozni és áldozni tud. Igenis, munkára és áldozatokra van szükségünk. összetéveszti a kultúrát a civilizációval és ahelyett, hogy amazt vinné előbbre, az utóbbit állítja annak helyébe és erről teljesen megfeledkezik. Kevesebb civilizáció, de több kultúra, kevesebb máz és több erkölcsi kvalitás fogja szanálni a beteg világot, mely nem találmányok által lesz boldogabb, hanem azáltal zökken vissza ujből egyensúlyába, ha az abszolút erkölcsi értékek ismét elfoglalhatják az emberiség megbecsülésében az őket természetszerűen megillető helyet. A világ összes katholikus társadalmainak ezt a felfogást kell propagálniok, mert ha igy halad tovább a világ, mely a nyers erők mérkőzésében látja az emberi agy érdeklődésének végcélját és szellemi erőit brutális találmányokban és embertirtó versengésekben meríti ki, feltétlenül visszasülyed minden kultúrájával együtt a barbarizmusba, melynek nem lévén ethikai tartalma, nem bírhat életképességgel sem, még kevéabbé éltető tulajdonokkal. A destrukciót nem a hadseregek és az államok rendőrségei fogják legyőzni, hanem az az ethika, mely nem a forradalmakból, nem a liberális világnézetből, nem is az állami omnipo- tencíából, hanem a kálvária tövében a [keresztfán született meg, az Üdvözítő szivéből. Ha az összes keresztények ettől a gondolattól volnának telítve, nem lennének közöttük meddő és sivár testvérharcok. Akkor nem kiáltanának át Debrecenből Esztergom felé és nem kellene úgy visszaváltani a kálvinista Rómába, mint ahogy azt Bangha páter kényszerült legutóbb Kalocsán megcselekedni. Ezek az összetűzések és harcok csak gyengítik azt a csekély erőt, mely ma a destrukció leküzdésére rendelkezésünkre áll. Ha sikerrel akarunk küzdeni a világot végveszéllyel fenyegető szörny ellen, egymást kell megértenünk, megbecsülnünk, egymás gyengéivel szemben kell elnézést gyakorolnunk és mindenekelőtt egymás meggyőződését kell tiszteletben tartanunk. És én kérem katholikus testvéreimet, hogy legyünk ugyan erélyesek a lélek leggyengődebb megnyilatkozásában is, de legyünk egyúttal gyengédek a leghatalmasabb erő kifejtésében, mert csak így találja majd meg a cselekvés azt a harmóniát, mely a siker egyedüli biztosítéka. — Én amikor sikerről beszélek, nem azokat az eredményeket értem, melyekből a hiúság táplálkozik, hanem azokat, melyek a köznek érdekében vannak. Szemem előtt nemcsak az egyház és katholicizmus érdeke lebeg, amikor egyházam és vallásom erejének kifejtéséért dolgozom, hanem az egész világ érdekét látom magam előtt, amikor ezen a téren eredményeket és sikereket akarok elérni. Igen állítom, hogy az egész világ jövője és bolA meddő és sivár testvérharcokról.
