Egri Népújság - napilap, 1927/2
1927-10-09 / 229. szám
Ara 24 FILLÉR Előfizetési dij p ostai szállítással: egy hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér, egyes szám ára 16 fillér, vasár- ♦ nap 24 fillér. ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eger, Líceum, földszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetéseké milliméteres díjszabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ Főszerkesztő: Dr. URBÁN GUSZTÁV ♦ POLITIKAI NAPILAP * Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOR XLJV évf. 229. szám ♦ Vasárnap ♦ Eger, 1927 október 9 Jugoszlávia ultimátumot küldött Bulgáriának. Ismét vér folyik a Balkánon. Per-újrafelvételt kérnek a hatvani postarablók. Két pengő 52 fillér ellopásáért kétévi fegyház. (Tudósítások a harmadik oldalon.) A kultúra és a bicska. (Megszívlelésül a kultúrellenzéki városatyáknak.) Szép számmal tenyésznek nálunk egyesületek, szövetségek, szervezetek, alakulatok, úgy hogyha csak a felét valósítanák meg azoknak a szépen kigondolt programmoknak, amiket a megalakuláskor a zászlóra írtak, csudajő világ járna erre mifelénk. Am a hiba ott kezdődik, hogy egyesületeink túlnyomó részénél a görögtüzes alakuló ülés sikerül a legjobban, ennél jobban talán csak a gyűlést követő bankett sikerül; s ahány számottevő ember megjelenik az alakuláson, rendre bekerül az elnök, díszelnök, társelnök, alelnök stb., stb. meg a választmány díszes névsorába, de a címmel, állással járó kötelezettségeket a legtöbbje igen könnyed gesztussal ugyanazzal a korty borral öblíti le, mellyel sikerült és lelkes tősztja végén az egyesület magasztos céljait éltette. Sok a keretes egyesület nálunk, de kevés a kereteket kitöltő lelki tartalom. Sok a hősi nagyot akaró fellendülés, kevés a hétköznapok igavonó munkája. Sok az egyesületi vezér, kevés a zászló után sorakozó közkatona. Sokat várunk attól a néhány kulitól, akik az egyesületekben robotolnak, de kevés az elismerés, melyet munkájuk után megérdemelnének. Túlgyakran merülünk ki üres külsőségekben, de annál ritkábban nézünk önmagunkba. Pedig még jól és céltudatosan működő egyesületeinkre is ráférne, hogy olykor-olykor a lelki tartalmat önmagukban megvizs- gálgassák. Van-e fejlődés nemcsak külsőleg, de belsőleg is ? Tagjaik hűségesek és kitartók-e munkában és anyagiakban ? Számolnak. e a megváltozott idők újabb követelményeivel, de viszont nem térnek-e el túlságosan a kipróbált utak hagyományaitól? Alig van egyesület, mely ne szorulna új tagfelfrissülésre, új feladatok és munkakörök megállapítására, testvéregyesületekkel való szorosabb együttműködés létesítésére. Ezeket a kérdéseket egyenesen kötelessége annak az egyesületi vezetőségnek feltenni önmaga előtt, amelyik kimondott keresztény alapon álló egyesület élén vezérkedik. A kereszténység sohasem lehet külső keret, hanem feltétlenül megvalósítandó belső programm ; az egyesület azonban csak annyit tud a világra kisugároztatni ön magából, amennyit tagjai s különösen vezetősége lelkületében élő hit sugároziat a zászlóra hímzett feladatokra. Dr. Urban Gusztáv. A művelődéstörténetírók, akik megállapítják, hogy valamely nép a kultúrának milyen magas fokára küzdötte föl magát,vagy milyen alacsony fokon maradt alűl, különféle módszerekkel dolgoznak. Az egyik a népek társadalmi berendezkedését és alkotmányát vizsgálja és ennek fejlettségéből következtet műveltségükre, míg a másik a tudományokban és a művészetekben elért előhaladást tekinti a műveltség fokmérőjének. Van olyan, aki a földművelést, van aki az ipart meg a kereskedelmet teszi vizsgálódása tárgyává és összehasonlítva más népek iparával és kereskedelmével, ebből állapítja meg az egyik nép kultúrájának felsőbb- sógét, a másiknak elmaradottságát. Vannak aztán olyan kutatók is, akik egész specialisták a művelődéstörténeti kutatás módszereiben. Az egyik például csak az egyetemeket nézi, s aszerint állapítja meg valamely nép műveltségét, hogy hány egyetemet tart fenn, és mennyi hallgató jár azokra ; a másik csak a népiskolákat vizsgálja, s abból állapítja meg az általános műveltség fokát, hogy a lakosságnak hány ®/«-a tud írni-olvasni, és hány % analfabéta. Az egyik azt kutatja, hogy mennyi könyv és mennyi újság fogy az országban, a másik hogy mennyi szappan. Mert a szappanfogyasztás a tisztaság fokmérője, a tisztaság pedig a műveltségé. Már t. i. ott, ahol a szappant mosakodáshoz és mosáshoz használják, és nem eszik meg csemege gyanánt, mint az a kara-kirgiz főnök tette, aki egyszer egy angol utazótól egy darab illatos szappant kapott ajándékba, de mert nem tudta, hogy mire szokták azt használni, ahelyett, hogy megmosakodott volna vele, megette. Valamely népnek a műveltségét tehát úgy is megállapíthatjuk, ha így tesz- szük föl a kérdést: megeszik-e ott a szappant vagy mosakodnak vele? Mert ahol a szappant megeszik, ott a kultúra nyilván alacsonyabb fokon áll, mint ahol tisztálkodásra használják. És most vegyünk elő kultúrmérő eszközül egy más, az egri hőstyákon elég ismeretes szerszámot — a bicskát. Tegyük vizsgálódás tárgyává, hogy mire használja a bicskát a tiroli legény, és mire az egri cikra. És be fogjuk látni, hogy a bicska használata pompás kul- tűrmérték, mert csalhatatlanul megmutatja, hogy melyik népnek van már fejlett kultúrája, és melyiknek nincsen. A tiroli legény a bicskát kenyérkeresd eszköznek használja. Szép kereszteket és szobrokat farag vele, művésziesen díszített fapoharakat, pipákat, botokat s egyéb használati és emléktárgyakat, melyeket jő pénzen elad a műkereskedőnek vagy az országát járó idegeneknek. A tiroli legény tehát a bicskával megkeresi a kenyerét. Nézzük már most, mire használja a bicskát az egri legény. Hát bizony elég restelkedve kell megállapítanunk, hogy a bicska az egri legény kezében nem a kenyérkereset és nem a kultúra szolgálatában áll. Az egri legény bicskája még most az alattomos vérontás aljas eszköze, amely igen sok legényt juttatott már a büntető igazságszolgáltatás börtönébe, igen sok ápoltat az egri irgalmatok kórházába, és nem egy áldozatot a temetőbe. Az egri legény bicskája miatt egy sereg fiatal élet kialudt, mielőtt még valamit használhatott volna hazájának, egy sereg drága munkanap elveszett, mert kórházban töltötték el a sebesültek és börtönben a tettesek, áilamköltségen, amit becsületes dolgozó polgároknak kell kiizzadni. Mennyi elveszett érték, mennyi elmaradt kereset és mennyi fölösleges állami kiadás ! íme ez a bicska az egri legény kezében! És most tisztelettel kérdem azokat a városatyákat, akik olyan nagyon ellene vannak a Széchenyi - úti zárdaiskolának : olyan magas már az egri hős- tyákon a kultúra, hogy nincs szükség több iskolára és több művelődésre ? A bicska mint kultűrmérő eszköz megadja rá az elszomorító feleletet. Matuszka Mihály. Egerből sokan készülnek felmenni a kath. nagygyűlésre. Az idei kát. nagygyűlés értesülésünk szerint messze felül fogja mulDi a megszokott kereteket. A jelek után ítélve a csonkaország katholikus népe nagy tömegben készül erre az alkalomra Budapestre. Egerben is mozgalom indult meg, hogy a hívek, a különböző kath. társadalmi intézmények és testületek tagjai minél nagyobb számban vegyenek részt különösen az október 16-iki szentségéé kör- menetben. A nagygyűlés október 15., 16., 17., es 18 napjain lesz. Programmja minden templom kapujára ki van függesztve. A nagygyűlésre Budapestre fél- árúmeuetj-eggyei lehet utazni. A jegy*váltáshoz szükséges igazolványok a plébánián kaphatók. Ki lesz a Munkásbiztositó elnöke? Az Országos Munkásbiztositó Pénztár elnöki állása rövidesen betöltés alá kerül. Fővárosi hírek szerint a legutóbbi jelölt, Huszár Károly, az országgyűlés alelnöke, szívesebben vesz részt továbbra is a politikai életben és a Munkásbiztositó elnöki tisztát nem vállalja. Újból emlegetik Hódossy Gedeonnak, a gyöngyösi kerület keresztény gazdasági és szociális párti képviselőjének, a munkásbiztosítási ügyek legalaposabb szakemberének a nevét az elnöki állás betöltésénél. Ha ő lenne a Mun- kásbiztosítő elnöke, Gyöngyösön új képviselőt választanának. «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában ; Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában!»
