Egri Népújság - napilap, 1927/2

1927-09-18 / 211. szám

Ára 16 fillér, vasárnap 24 fillér. Eger, 1927. szeptember 18. vasárnap. XLIV. évf. 211. sz. Előfizetési dij postai szállítással: egy hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon: Szerkesztőség II, Kiadóhivatal 176. Katholikus Népszövetség. ősszel a gazda magot vet, magot, amelyből kikeljen a jö­vendő kenyér, a jövendő élet biztosítója. A remény-magvak vetési munkája a mostani ősz- szel vármegyénk területén kü­lönösen nagy lendülettel indult meg. A lelkek reményének mag­vait ültették vármegyei életünk­nek azok a képviselői, akik fon­tos tanácskozásra jöttek össze az ország minden részéből Eger ősi falai közé, gondolat-csirá­kat üdít fel a hevesmegyei katholikusiágnak most lezajló napja s utána nyomban a Ka­tholikus Népszövetség várme­gyei megszervezésére sietnek ide a munkálkodni vágyó lelkek. Megcsonkitottságunk szomorú őszében, mintha kikeletet hir­dető tavaszi szellő járná át az igazságtalan sorstól levert, meg­fásult magyar gondolkodást. Vármegyénk főispánja, a megyei kongresszuson elhangzott fel­emelő beszédében a magyar gé­niusz teremtő erejének munkál­kodását kívánta érvényre jut­tatni a közigazgatási férfiak munkálkodásában Ez a minden balsorsban élő, minden nemze­tietlen behatásnak ellentálló ma­gyar géniusz hajtja a lelkeket újabb országszervező összefo­gásra akkor, amikor a Kath. Népszövetségnek helyi csoportjai megyei szervezetbe tömörülnek, hogy részt kérjenek és részt ve­gyenek abban a munkában, amit a ma életszükségletei az élni akaró nemzeti társadalom szá­mára kötelezően előírnak. Mert hiába az államigazgatási szer­veknek, a közigazgatás ténye­zőinek legbusgőbb odaadó mun­kálkodása, hiába a hitvailésos életnek időnkinti messzevilágítő feilángolása, ha ezeket az ener­giákat át nem szerveiül, a va­lóságos élet számára használ­ható értékké nem alakitja a nemzetet kitevő sok-sok egyén­nel egy közös cél felé irányított akarata. Ma már nagyon jól tudja min­denki, hogy az embernek, az egyénnek ezen a földön való boldogulása a legszorosabban összefügg a közösségnek, az ál­lamnak, a nemzetnek sorsával. A haza boldogulása rengeteg Körülménytől függ és olyan fel­adatokat állít az államhatalom elé, amelyeket Önerejéből soha nem valósíthat meg. Az embe­rek szervezkedésének: a társa­dalomnak kell tehát melléje áll­ni • megoldani azokat a felada­tokat, amelyekre az állam már nem képes. Az egyén, a kisem­ber buját baját, a kisebb cso­portok igényeit az állam nem teheti magáévá, hiszen ezzel munkája olyannyira felszapo­rodna, hogy az igazgatás töké­letes megbénulására vezetne, de az állam nem gondolhat azzal sem, hogy minden egyes tagja felé segítő, gyámolitő kezet nyújtson, ez mar a társadalom, a társadalmi szervezkedés fel­adata. Épen így, ha az állam, vagy az e tekintetben még nagyobb jelentőséggel működő egyházak az ifjúság alapoktatásával fog­lalkoznak is, ezt főleg csak az iskolákban érhetik el. A felnőtt embernek is szüksége van ma már a tanulásra, a további mű­velődésre, a világ gazdasági élete oly rohamosan halad előre, hogy azzal csupán a gyermek­korukban elsajátított ismeretek­kel lépést nem tarthatunk, ezt az oktató tevékenységet is leg­jobban a társadalmi szervezke­dés töltheti be. De a lelkeket erkölcsileg is fel kell vértezni, a nemzetietlen, léleksorvasztő irányzatok romboló behatása el­Nem gondoltam volna soha, hogy a leventevarsenyről meg írt cikkem, amely az Egri Nép­újságban Kisasszony napján je­lent meg, bocsi embernek a ke­zébe is eljut és aztán a bocsi ember ügy ránk olvasson. Rös- tellem is, bogy írásom a bocsi palőc kezébe került. Mert most már minket városi földművese­ket még a palócok se sokra fog­nak tartani, hogy a bocsi palőc hibánkat így megírta. Könnyű volt neki. Biztosan a diák fiá­val Íratta meg azt a hosszú írást. Mert a palőc mégis csak palóc és nem városi ember és az íráshoz is tudni kell. Nem mondom, magamnak is fájt egy kiosit, hogy falusi palőc próbált minket városi földmű­veseket a tisztességre kitanítani. Pedig inkább söpört volna a maga háza előtt, mert biztosan a bocsiak se hiba nélkül valők. De akárhogyan is fájt, meg akármilyen szégyen is ez ránk egri földművesekre nézve, azt már mégse tagadhatom el, hogy a srófoseszö bocsi palócnak egy kis igazsága mégis csak volt. Mert hiába, bizony úgyis van, hogy közöttünk egri földműve­sek között sokan vannak embe­rek, asszonyok, legények és el­adó lányok, akik a tisztességből len, mert az erkölcsök lezüllése, a bűn terjedése szétrobbantja a gazdaságilag még oly jól meg­alapozott társadalmakat is. Az erkölcsi védelemben a társadal­mi szervezkedésnek kell a tem­plom mellé segítőtársul állani, mert a nem megfelelő társadalmi környezet semmivé teheti a lelki- pásztorok minden munkáját. — De a gazdaságilag védtelenül állő embert is segíteni kell a krisztusi felebaráti szeretet alap­ján, erre is alkalmat nyújt a szervezkedés. Mindezeknek a most felsorolt céloknak megvalósításán évtize­dek óta működnek a Katholikus Népszövetség szervezetei. Min­den magyar ember számára ün­nepnapot jelent ennek a szer­vezetnek újabb erőgyarapodása és minden katholikus magyar embernek ki kell vennie részét a mai idők újabb állampolgári kötelességéből, a társadalmi mun­kából ! Sky. keveset tudnak. Ezt magunk között bevallhatjuk, Mert igaz-e, hogy úgy van, hogy különösen vasárnapokon a mi legényeink és lányaink el­lepik az utcák gyalogjáróit és ott lökdösődnek, meg sivitanak mint a malac és szégyenszemre mindenféle helytelen beszédeket folytatnak. De bizony jöhet velük szemközt bárki ember fia, legyen az akár idősebb ember, akár előkelő úr, akár pap, akár cibil- ember, a mi földműves népünk­ben sok van olyan, aki senkinek se tér ki, hanem a szembejövőt egyszerűen leszorítja a gyalog­járóról. A múlt vasárnap magam szemivei láttam, hogy öt legény összefogózkodva ment és velük szembe jött egy öreg, előkelő aranykeresztes pap, aki már vagy 50 esztendeje szolgál az oltárnál. Mindenki ismeri és sze­reti is öt a városban, mert nagy adományaival igen sok szegé­nyen segített már és mindig is segít a szegényen. És bizony ennek az előkelő, öreg, jószivü papnak sem tértek ki a legények, de az utánuk jövő három ember se, nem még hogy köszöntek volna neki. És ennek az előkelő öreg pap­nak kellett lemenni a gyalog­járóról az útral Hát bizony ez nem tisztesség! Mert aki a tisztességet tudja, kedves földműves társaim, az mindig helyet enged az öregebb­nek, meg az előkelőbbnek, mert ezzel mutatja, hogy az öregebbet, meg az előkelőbb embert becsüli és tiszteli. Aztán hogy a bocsi ember, aki a cikket irta, botránkozott, mert a Kisasszony-napi búcsúra menet alig köszönt valaki a papnak, aki a temetőbe ment, hogy a búcsút vezesse, ezen nincs is ciodálkozni való. Ez már így van nálunk Egerben szokásban. Még ezer szerencsénk, hogy a bocsi cikkíró ember nem jön be Egerbe gyakrabban, mert látna ö ennél sokkal botránkoztatóbb dolgot is. Mert úgy van az ná­lunk egri földműveseknél, hogy sokan még a főpásztor mellett is köszöntés nélkül mennek el, nemhogy a káplán úrnak kö­szönnének. És bizony ennél nagyobb szé- gyelni valónk nincs is, kedves föidmüvestársaim. Mert aki a papját nem becsüli, nem tiszteli és nem köszönti, az rosszabb még a pogánynál is. És kimon­dom a szót, akármilyen kemény is és ha meg is haragszanak érte földműves társaim, az ilyen ember már nem is ember! Hej kedves föidmüvestársaim nézzük csak a zsidókat, hogy megbecsülik azok a maguk papját. Sohase szidják a zsidók a pap­jukat, mint ahogy mink szidjuk mindig a magunk papjait. Megtisztelik bizony a zsidók a rabbit, köszönnek neki tisz­tességgel, még kezet is csókol­nak neki. Már pedig a mi pap­jaink mégis csak különbek vol­nának a rabbinál! Ebben már tik is igazat adtok nekem. Igaz-e? A csillagokat is , le kellene ta­gadnom az égről, ha azt mon­danám, hogy nem valóság, hogy földműves legényeink sok része szent mise helyett ott cigarettá­zik és versenyt köpköd a líceum előtt, meg a templomok előtt. Ha a leventeversenyen ki mertek volna állni a falusi legényekkel a mi legényeink és olyan jól tudták volna a gyakorlatot is, mint a sercintést tudják, szent igaz, hogy ők hozták volna el nemcsak a zászlót, de az ősz- szes versenydijakat is, meg a sok medáliát is. Istennek hála, az én két le­génysorban lévő fiamat még Bohase láttam a templom előtt ácsorogni. De szerencséjük is, hogy bent a templomban talál­tam őket, ahogy az imádságod könyvükből imádkoztak. Mert ha ott láttam volna őket a többi legény között a templom előtt cigarettázni, meg köpködni, nem Nem engedjük az egri nép becsületét! Mindenki a maga háza előtt söpörjön. — A hibákat rendbehozzuk. — Hozzászólás a bocsi földműves leveléhez. — Irta: Egy egri földműves.

Next

/
Thumbnails
Contents