Egri Népújság - napilap, 1927/2
1927-09-18 / 211. szám
Ára 16 fillér, vasárnap 24 fillér. Eger, 1927. szeptember 18. vasárnap. XLIV. évf. 211. sz. Előfizetési dij postai szállítással: egy hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon: Szerkesztőség II, Kiadóhivatal 176. Katholikus Népszövetség. ősszel a gazda magot vet, magot, amelyből kikeljen a jövendő kenyér, a jövendő élet biztosítója. A remény-magvak vetési munkája a mostani ősz- szel vármegyénk területén különösen nagy lendülettel indult meg. A lelkek reményének magvait ültették vármegyei életünknek azok a képviselői, akik fontos tanácskozásra jöttek össze az ország minden részéből Eger ősi falai közé, gondolat-csirákat üdít fel a hevesmegyei katholikusiágnak most lezajló napja s utána nyomban a Katholikus Népszövetség vármegyei megszervezésére sietnek ide a munkálkodni vágyó lelkek. Megcsonkitottságunk szomorú őszében, mintha kikeletet hirdető tavaszi szellő járná át az igazságtalan sorstól levert, megfásult magyar gondolkodást. Vármegyénk főispánja, a megyei kongresszuson elhangzott felemelő beszédében a magyar géniusz teremtő erejének munkálkodását kívánta érvényre juttatni a közigazgatási férfiak munkálkodásában Ez a minden balsorsban élő, minden nemzetietlen behatásnak ellentálló magyar géniusz hajtja a lelkeket újabb országszervező összefogásra akkor, amikor a Kath. Népszövetségnek helyi csoportjai megyei szervezetbe tömörülnek, hogy részt kérjenek és részt vegyenek abban a munkában, amit a ma életszükségletei az élni akaró nemzeti társadalom számára kötelezően előírnak. Mert hiába az államigazgatási szerveknek, a közigazgatás tényezőinek legbusgőbb odaadó munkálkodása, hiába a hitvailésos életnek időnkinti messzevilágítő feilángolása, ha ezeket az energiákat át nem szerveiül, a valóságos élet számára használható értékké nem alakitja a nemzetet kitevő sok-sok egyénnel egy közös cél felé irányított akarata. Ma már nagyon jól tudja mindenki, hogy az embernek, az egyénnek ezen a földön való boldogulása a legszorosabban összefügg a közösségnek, az államnak, a nemzetnek sorsával. A haza boldogulása rengeteg Körülménytől függ és olyan feladatokat állít az államhatalom elé, amelyeket Önerejéből soha nem valósíthat meg. Az emberek szervezkedésének: a társadalomnak kell tehát melléje állni • megoldani azokat a feladatokat, amelyekre az állam már nem képes. Az egyén, a kisember buját baját, a kisebb csoportok igényeit az állam nem teheti magáévá, hiszen ezzel munkája olyannyira felszaporodna, hogy az igazgatás tökéletes megbénulására vezetne, de az állam nem gondolhat azzal sem, hogy minden egyes tagja felé segítő, gyámolitő kezet nyújtson, ez mar a társadalom, a társadalmi szervezkedés feladata. Épen így, ha az állam, vagy az e tekintetben még nagyobb jelentőséggel működő egyházak az ifjúság alapoktatásával foglalkoznak is, ezt főleg csak az iskolákban érhetik el. A felnőtt embernek is szüksége van ma már a tanulásra, a további művelődésre, a világ gazdasági élete oly rohamosan halad előre, hogy azzal csupán a gyermekkorukban elsajátított ismeretekkel lépést nem tarthatunk, ezt az oktató tevékenységet is legjobban a társadalmi szervezkedés töltheti be. De a lelkeket erkölcsileg is fel kell vértezni, a nemzetietlen, léleksorvasztő irányzatok romboló behatása elNem gondoltam volna soha, hogy a leventevarsenyről meg írt cikkem, amely az Egri Népújságban Kisasszony napján jelent meg, bocsi embernek a kezébe is eljut és aztán a bocsi ember ügy ránk olvasson. Rös- tellem is, bogy írásom a bocsi palőc kezébe került. Mert most már minket városi földműveseket még a palócok se sokra fognak tartani, hogy a bocsi palőc hibánkat így megírta. Könnyű volt neki. Biztosan a diák fiával Íratta meg azt a hosszú írást. Mert a palőc mégis csak palóc és nem városi ember és az íráshoz is tudni kell. Nem mondom, magamnak is fájt egy kiosit, hogy falusi palőc próbált minket városi földműveseket a tisztességre kitanítani. Pedig inkább söpört volna a maga háza előtt, mert biztosan a bocsiak se hiba nélkül valők. De akárhogyan is fájt, meg akármilyen szégyen is ez ránk egri földművesekre nézve, azt már mégse tagadhatom el, hogy a srófoseszö bocsi palócnak egy kis igazsága mégis csak volt. Mert hiába, bizony úgyis van, hogy közöttünk egri földművesek között sokan vannak emberek, asszonyok, legények és eladó lányok, akik a tisztességből len, mert az erkölcsök lezüllése, a bűn terjedése szétrobbantja a gazdaságilag még oly jól megalapozott társadalmakat is. Az erkölcsi védelemben a társadalmi szervezkedésnek kell a templom mellé segítőtársul állani, mert a nem megfelelő társadalmi környezet semmivé teheti a lelki- pásztorok minden munkáját. — De a gazdaságilag védtelenül állő embert is segíteni kell a krisztusi felebaráti szeretet alapján, erre is alkalmat nyújt a szervezkedés. Mindezeknek a most felsorolt céloknak megvalósításán évtizedek óta működnek a Katholikus Népszövetség szervezetei. Minden magyar ember számára ünnepnapot jelent ennek a szervezetnek újabb erőgyarapodása és minden katholikus magyar embernek ki kell vennie részét a mai idők újabb állampolgári kötelességéből, a társadalmi munkából ! Sky. keveset tudnak. Ezt magunk között bevallhatjuk, Mert igaz-e, hogy úgy van, hogy különösen vasárnapokon a mi legényeink és lányaink ellepik az utcák gyalogjáróit és ott lökdösődnek, meg sivitanak mint a malac és szégyenszemre mindenféle helytelen beszédeket folytatnak. De bizony jöhet velük szemközt bárki ember fia, legyen az akár idősebb ember, akár előkelő úr, akár pap, akár cibil- ember, a mi földműves népünkben sok van olyan, aki senkinek se tér ki, hanem a szembejövőt egyszerűen leszorítja a gyalogjáróról. A múlt vasárnap magam szemivei láttam, hogy öt legény összefogózkodva ment és velük szembe jött egy öreg, előkelő aranykeresztes pap, aki már vagy 50 esztendeje szolgál az oltárnál. Mindenki ismeri és szereti is öt a városban, mert nagy adományaival igen sok szegényen segített már és mindig is segít a szegényen. És bizony ennek az előkelő, öreg, jószivü papnak sem tértek ki a legények, de az utánuk jövő három ember se, nem még hogy köszöntek volna neki. És ennek az előkelő öreg papnak kellett lemenni a gyalogjáróról az útral Hát bizony ez nem tisztesség! Mert aki a tisztességet tudja, kedves földműves társaim, az mindig helyet enged az öregebbnek, meg az előkelőbbnek, mert ezzel mutatja, hogy az öregebbet, meg az előkelőbb embert becsüli és tiszteli. Aztán hogy a bocsi ember, aki a cikket irta, botránkozott, mert a Kisasszony-napi búcsúra menet alig köszönt valaki a papnak, aki a temetőbe ment, hogy a búcsút vezesse, ezen nincs is ciodálkozni való. Ez már így van nálunk Egerben szokásban. Még ezer szerencsénk, hogy a bocsi cikkíró ember nem jön be Egerbe gyakrabban, mert látna ö ennél sokkal botránkoztatóbb dolgot is. Mert úgy van az nálunk egri földműveseknél, hogy sokan még a főpásztor mellett is köszöntés nélkül mennek el, nemhogy a káplán úrnak köszönnének. És bizony ennél nagyobb szé- gyelni valónk nincs is, kedves föidmüvestársaim. Mert aki a papját nem becsüli, nem tiszteli és nem köszönti, az rosszabb még a pogánynál is. És kimondom a szót, akármilyen kemény is és ha meg is haragszanak érte földműves társaim, az ilyen ember már nem is ember! Hej kedves föidmüvestársaim nézzük csak a zsidókat, hogy megbecsülik azok a maguk papját. Sohase szidják a zsidók a papjukat, mint ahogy mink szidjuk mindig a magunk papjait. Megtisztelik bizony a zsidók a rabbit, köszönnek neki tisztességgel, még kezet is csókolnak neki. Már pedig a mi papjaink mégis csak különbek volnának a rabbinál! Ebben már tik is igazat adtok nekem. Igaz-e? A csillagokat is , le kellene tagadnom az égről, ha azt mondanám, hogy nem valóság, hogy földműves legényeink sok része szent mise helyett ott cigarettázik és versenyt köpköd a líceum előtt, meg a templomok előtt. Ha a leventeversenyen ki mertek volna állni a falusi legényekkel a mi legényeink és olyan jól tudták volna a gyakorlatot is, mint a sercintést tudják, szent igaz, hogy ők hozták volna el nemcsak a zászlót, de az ősz- szes versenydijakat is, meg a sok medáliát is. Istennek hála, az én két legénysorban lévő fiamat még Bohase láttam a templom előtt ácsorogni. De szerencséjük is, hogy bent a templomban találtam őket, ahogy az imádságod könyvükből imádkoztak. Mert ha ott láttam volna őket a többi legény között a templom előtt cigarettázni, meg köpködni, nem Nem engedjük az egri nép becsületét! Mindenki a maga háza előtt söpörjön. — A hibákat rendbehozzuk. — Hozzászólás a bocsi földműves leveléhez. — Irta: Egy egri földműves.
