Egri Népújság - napilap, 1927/1
1927-06-12 / 132. szám
Ára 16 fillér, vasárnap 24 fillér. Eger, 1927. június 12. vasárnap. XLIV, évf. 132. sz Előfizetési díj postai szállítással: egy hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. tudott örömhírt nem használtuk ki máglyatűzek gyújtására, újságcikkek őzönére, kárörvendezésre, hanem ctupán a lelkűnkben várt hír komoly közlését és méltatását engedtük meg magunknak, követésre méltó jelét adtuk a megbocsátásnak ■ rajtunk keresztül ezrek és ezrek keresztényi gondolkodásának. A kevesek lelkiismeretének megmozdulását, s ha erre képtelenek lennének, a csöndes duzzogás homályába való önkéntes száműzetés választását türelemmel várjuk! Dr. Urbán Gusztáv. Elektromos centrálók és vármegyei önkormányzat. Irta: Dr. Rakovszky Iván ny. belügyminiszter, országgyűlési képviselő. Béke. A t. Ház elnöke Haller Istvánt véglegesen igazolt képviselőnek jelentette ki, miután a Közigazgatási Birőság az egri mandátum ellen beadott petíciót elutasította. A lapunk tegnspi számában közölt ezen hiradás immár visszavonhatatlanul pontot tesz minden felelőtlen találgatás, mindenféle hiú reménykedések végére. A városunk közéletében hőnapok óta szított gyűlölködés zsarátnokára remélhetőleg ez az igazolás bőven omló tüzifecs kendő gyanánt fog hatni. Most meg kell kezdődni a komoly munkának, váll a vállhoz, kéz a kézben a város jövője érdekében. Azonban igazán komoly muaka csak a megértés ózőndús levegőjében folyhat a nemes verseny akkora intenzitásával, amelyet a mai nehéz gazdasági s várospolitikai viszonyok között vergődő magyar városok saját jólétük s a nemzeti kultúra emelése érdekében ki kell fejteniük. Eger dicsőséges múltjához s nagy kulturszinvonalához amugy- is méltatlan volt az az áldailan herce-hurca, az impozáns nagy többség s a város jól felfogott érdekei előtt meg nem hajolni akarás »csak asért is« mottótól íelitett kisebbségi hevület. Méltatlan volt továbbá ez a küzdelem az egész kuliurvilág nagyrabecsülését élvező magyar kultuszminiszterhez, gr. Klebelsberg Kunóhoz, azonbivül a keresztény politika két és fél évtizedes vezéréhez, Haller Istvánhoz, akiket itt Egerben szerettek volna egyesek a külön értelmezett »igazi hazafiságra«, »igazi kulturezeretetre« s egyebekre kitanítani. Hála az igazság mindent legyőző erejének, a birőság Ítélete kimondta « a magyar képviselőház elnöke ország világ előtt kihirdette, hogy Egert mégis Haller István fogja képviselni. Most csak a felejtés békéjének kellene ezek után beállani, a keresztény szeretet s megbocsátás békéjének az egyik oldalon, a hibáját belátó lelkiismeret békéjének a másik oldalon. Mi a magunk részéről azzal a gesztussal, hogy a tíz nap óta A közelmúlt napokban vélet- J lenségből több Ízben hallottam tervekről, amelyek különböző vidékek úgynevezett elektrifiká- lásáról, — magyarul mondva, — elektromos árammal való ellátásáról szólnak. Ezeket a terveket nagy részt a vármegyék vezetői do'goz- tatták ugyan ki, a végrehajtást magát, a vállalkozást, azonban majdnem kivétel nélkül, magán- érdekeltségek veszik e kezükbe, sőt egyik vármegyében, ahol úgy látszik rájöttek arra, hogy se községek villamos árammal való ellátása közfeladst, az érdekeitek külön elektrifikálási társaságot alakítottak, ez is azonban az önkormányzati testülettől teljesen elkülönítve működik. Nagy örömmel tölt el, ba a vidék fejlődését látom. Legjobban azt szeretném, ha már minden községnek meg lenne a maga villamos telépa, ha minden vályogházban villamos lámpa égne és ha a mezőgazdaság modern gépeit, kint a pusztán is, elektromos erő hajtaná. Energia- forrásokban szegény hazánkat iiy módon tudnánk ellátni mechanikus munkaerővel. Ami azonban meglep és szomorúsággal tőit el, az a vidéki önkormányzatoknak vállalkozási szellemben való hiánya, amelyet ugyan gyakran konstatáltunk már, de amelyik, egy-egy ilyen nagy országos akciónál, mindig újra és újra élesen kiütközik. Mindig fájó szívvel gondolok rá, hogy amikor évtizedekkel ezelőtt, páratlan buzgósággal és lelkesedéssel fogtunk hozzá folyamaink és belvizeink rendezéséhez, az önkormányzat hívei és védelmezői közül senki sem tiltakozott ellene, hogy ezt a feladatot elvegyék a vármegyéktől és külön vizitársulatokra bízzák. — Amikor megindult országszerte a helyi vasutak építése, úgy tudom, hogy nagy Magyarországon mindössze egyetlen vármegye akadt, amelyik saját számlájára építtette, a megye életében nagy jelentőséggel biró vasútvonalat. És így ment ez minden téren több évtizeden keresztül. A legkülönbözőbb intézmények születtek meg, amelyeket, ha az önkormányzat tagjai érdekeik közösségét valóban átérezték volna, önkormányzati úton kellett volna megteremteni. A vármegyék azonban mozdulatlanok maradtak s a feladatot ellátta az állam, külön érdekszövetkezet, vagy magánvállalkozás. Ugyanezt a helyzetet találjuk most is, amikor arról volna szó, hogy a villamos energiával való gazdálkodást ez önkormányzat ne adja ki a kezéből, holott az energiák mikénti kezelése, elosztása, felhasználása a gazdasági életre mélységes befolyással van. Évtizedekre szóló programotokat dolgozhatnának ki a vármegyék, ha a német «Kreisek» mintájára ők maguk építenék ki nagy központi telepeiket, látnák el árammal a községeket és a magángazdaságot. De az önkormányzat ismét mozdulatlan. Lelkes emberek, főispánok, alispánok, megyei vezető egyéniségek fáradoznak az új intézmények létrehozatalában, de arra, hogy ez a berendezkedés azután a vármegye kezében, kezelésében, vagy legalább ellenőrzése alatt működjék, nem is gondolnak. Nem helyeslem, ha bz önkormányzatok, az üzemek szaporításának a terén túlzásba mennek, amint az egy-két városunknál megtörtént. Ennek káros hatásai nyilvánvalóak. Egyrészt a magánvállalkozást bénítják, másrészt az egészséges konkurencia kizárásával, a szükségletek olcsó és tökéletes ellátását veszélyeztetik. Viszont azonban, vannak olyan gazdasági berendezkedések, amelyeknél nem szabad egyedül a jövedelmezőség, a kedvező mérleg, vagy a vállalatok érdekei szerint dolgozni. Vannak berendezkedések, ahol áldozatot kell hozni a közérdeknek. El kell látni olyan köztereket is, ahol a fogyasztók csekély száma folytán talán az nem gazdaságos. A konjunktúrát csak akkor szabad kihasználni, ha azt a fogyasztó1 hasznára tehetem, s a termelőnek meg kell elégednie a minimálisnál is kevesebb haszonnal. A villamos centrálék elsősorban ilyen berendezkedések és kétségtelen, hogy ezeknek akár városról, akár vármegyéről legyen sző, közkézben a helye. Szeretem a vármegyét, abban nevelkedtem és minden tradícióm ahhoz fűz. De tokkal őszintébben és férfiasabban szeretem, minthogy a hibáit eltitkolnám akár magam előtt, akár mások előtt, akik azt éppen úgy szeretik, mint én. íme, itt az önkormányzatunknak egy új terrénuma. Ha rálépünk, önkormányzatunkat gazdagabbá, tartalmasabbá és termékenyebbé tehetjük, a közönség érdekeinek értékes szolgálatot tehetünk és egyben az önkormányzat népszerűségén is lendithetünk egyet. Ha megállunk előtte: önkormányzatunk tehetetlenségét igazoljuk. r ra -- sas — i a - - — —Egy jezsuita páter világraszóló találmánya. Nagy feltűnést keltett tudományos körökben egy sokra hivatott találmány, amely egy spanyol jezsuitának, Allmeida páternek nevéhez fűződik. Allmeida egy uj elektromos akkumulátor-rendszert talált fel, amely óriási jelentőségű a beavatottak állítása szerint, a villamos erő gépipari felhasználására nézve. Nagy gyárak és bankok versenyeznek, hogy a találmányt kizárólagossági joggal értékesíthessék. A találmány jelentőségételéggé méltatja az a tény, hogy a francia vasutak a találmány hírére azonnal felfüggesztették a pá- ris-orleansi vasútvonal elektrifi- kálásának már megkezdett munkálatait. Az uj akkumulátorrendszer tízszeresen meghaladja az eddigi akkumulátorok euer- giahalmozó képességét, úgy, hogy egy automobilban alkalmazva az uj akkumulátort, egyetlen töltés elég, hogy az automobil 800—1000 kilométernyi utat megtehecsen, s amellett egy kilowatt-őra nem kerül 5—6 fillérnél többe. Allmeida pátert a spanyol kormány a fizikai Nobel-dijra fogja előterjeszteni. A jezsuiták körében nem meglepő, hogy fel-
