Egri Népújság - napilap, 1927/1

1927-06-12 / 132. szám

2 mmi nbpujbag találó is akad, mert hiszen en­nek a rendnek tagjai a tudomá­nyok, irodalom, művészet min­denféle ágában, éppen úgy, mint a politikában jelentős eredmé­nyeket mutattak fel r múltban. £&£WK&?a»&3aBC^ai£S&SSgeR&8£S8 Lehet-e köny vre vásárló vevőnek árvisszatéritést adni? A megcsappant fogyasztás el­lensúlyozására egyes kereske­dők azt a rendszert hozták be, hogy vásárlási könyveket adnak vevőiknek azzal, hogy a beirt összegek után az üzleti év vé­gén a vevőknek bizonyos visz- sí; a térítést adnak. Sokan meg nem engedhető konkurrenciát látnak ebben a rendszerben éa felmerült a kérdés, vájjon ez az eljárás nem minősíthető-e meg­tévesztésre alkalmas olyan esz­köznek, amely a bon rendszer analógiájára van ugyan felépít­ve, de hosszú, egy éves időtar­tama miatt szokatlan és kétséges. A kérdés a budapesti keres­kedelmi és iparkamara elé került, amelynek véleménye szerint ez a visszatérítés nem elvetendő, mert a vidéki üzleti forgalomban nem szokatlan az egy évi szám­lára való vásárlás, másrészről a szövetkezeteknél az a gyakor­lat, hogy a visszatérítés kulcsát az év lezártával határozzák meg és ekkor részesülnek a fogyasztó szövetkezeti tagok egész évi vá­sárlásaik után bizonyos vissza­térítésben. — Ezzel szemben a vidéki kiskereskedelemben az a vélemény alakult ki, hogy a rendes üzleti kalkuláció kizárja az áruvisszatérítést. A bonifiká- ciő előnyt jelentene a könyves vásárlóknak a készpénzfizetők kel szemben, holott a kereskedő nem az egy éves adós révéi lesz készpénzfizetővé, hanem akkor, ha árujáért a pénzt minél ha­marabb megkapja. Kit vesznek fel az Állami Textil- ipar-iskolaba? Szép feladatot tel­jesít a M. fair. állami textilipari iskola, amely az idei őszön har­madik mesterképző tanfolyamát nyitja meg. Erre a tanfolyamra felveszik azokat, akik a textil­ipar valamely ágában kőt évi műhelygyakorlatot igazolnak, ti­zennyolcadik évüket betöltötték, s a polgári vagy valamely kö­zépiskolának negyedik osztályát elvégezték, avagy ennek hiányá­ban felvételi vizsgát tesznek. — Felvétetnek továbbá azok, akik valamely magyar felaőipari is­kola gépészeti vagy vegyészeti szakosztályát elvégezték, avagy bizonyitványt nyertek valamely magyar fa- és fémipari szakis­kolán és legalább egy évi szö­vőipari gyakorlatot igazolnak. Felveszik végül azokat, akik textilipar iskolai végbizonyít­ványt mutatnak fel. Felvilágosí­tással a kereskedelmi és ipar­kamarák szolgálnak.' Eger város csatornázásának elő­készítési munkálatai már folya­matban vannak és a vállalatba- adást a képviselőtestület legkö­zelebbi közgyűlése fogja elren­delni. A csatornázás több időt — legalább egy évet, — vesz igénybe mint a vízvezeték és folyó év augusztusában kezdő­dik meg. 1927. június 12 A magyar bortermelés problémái. Hegyvidék és síkvidék. — A magyar bor hírnevének visszaszerzése. — Á fogyasztás emelése. — A károsult szőlősgazdák segítése. Haller István, az egri kerület országgyűlési képviselője a bor­termelés problémáiról az alábbi beszédet mondotta a parlament­ben : Rá kivftnok mutatni újból a bortermelésre. Bár ezen a téren történtek kijelentések és intéz­kedések is, amelyeket, azt hi­szem, az érdekelt közönség há­lával vesz tudomásul, azonban tény az, hogy nemcsak a fagykár sodorta ka­tasztrofális helyzetbe a magyar bortermelést, tehát a bortermelés helyzetével nemcsak abból az apropóból ki­folyólag kell foglalkoznunk, hogy most a fagy révén a kérdés a közérdeklődés homlokterébe ke­rül. Tény az, hogy a borterme­lés válsága meg volt a fagykár előtt is és meg lenne anélkül is, sőt nem hiszem, hogy valaki megcáfolná a termelők közül, ha azt mondom, hogy most a termelők egy része sir, mert hiszen lényeges kárt szenvedett, ha azonban egy nagyon bősé­gesen termő esztendőnk lenne, akkor valőszinüleg az összes termelők sírnának, mert akkor Ma déli fél 12 órakor, mint futótűz terjedt városunkban a hír, hogy a vásártéren épülő polgári iskola állványai lesza­kadtak és több munkást maguk alá temettek. Az érdeklődők ki­váncsi serege pillanatok alatt ellepte az építkezés környékét ■ a tömegben itt is, ott i* meg­rémült, síró asszonyok, gyerme­kek törtek utat a rendőrkordon­nal elzárt falak felé, —a hozzá­tartozók. A kordonon belül pedig, vérző tagokkal, ájult eszméletlenség­ben, az ütődések erejétől elká- bitva hevert nyolc munkás. Kevéssel az ebédidő előtt ki­adta a parancsot a munkave­zető, hogy nyolc munkás a Budapestről megérkezett falpár- kány-díszitményeket szállítsa az állványokon keresztül a falakra. A nyolc ember a három ilyen mű­kő-darabot, — melyek közül az egyik 3 mázsa, a másik kettő 80—90 kiló lehetett, — ölbe fog­ták és vitték az állványokon fölfelé. Amint az épület északi sar­kára értek, az első emslet ab­lakaihoz, az alattuk lévő deszkapalló tar­tógerendája recsegni.ropogni kez­dett s a reája nehezedő 8—10 mázsányi súly alatt letörött. Azután óriási porfelhő; deszka­darabok, állványrészek zuhaná­sa; elfúló hörgés, artikulátlan üvöltés mindenütt. Az állványzat egy hatalmas darabon leszakadt s a hatalmas kődarabokkal együtt nyolc em­mindannyian rosszul járnának. . ( Úgy van ! jobb felől.) Most tény­leg kárt szenvednek azok, aki­ket egyénileg sújtott a baj ős talán épen az egyes rétegek ká­rosodása a többiek számára az értékesítési lehetőséget tette ked­vezőbbé, úgyhogy azoknak a gondját talán csökkentette a termelést ért bizonyos százalék kár, ez azonban mégsem normá­lis gazdasági állapot, bogy a termelők egy része kénytelen legyen örülni a mások kárának és a maga boldogulásának bi­zonyos megkönnyítését lássa a más ember bajában ős szeren­csétlenségében. — A bortermelés kérdésével tehát foglalkoznunk kell, tekin­tet nélkül a fagykárokra. (He­lyeslés.) — Szerintem három irányban lehet itt az államnak bizonyos akciót kifejteni. (Halljuk, Hall­juk!) Az egyik az, hogy próbálni kell különösen a homokos vi­dékeken folytatott szőlőkulturá- üak a termelést oly irányban befolyásolni, hogy az iparkodjék lehetőleg minél gyorsabban át­térni bért temetett maga alá. A közeli dohánygyár telefon­ján értesítették a szerencsétlen­ségről a rendőrséget és a men­tőket. Dr. Karikás József vezetése alatt csakhamar az irgalmasok kórházába kerültek a szerencsét­lenül járt emberek. — Közülök súlyos sérüléseket szenvedett Tamasi Lajos és Mlinkó Albert. Mindkettőjüknél homlokcsont és csigolya töréseket, különféle zú- ződásokat állapítottak meg. Németh Benedek a jobb olda­lát zúzta össze, Pogonyi József­nek a feje szakadt be és a bal vállát törte, Ónodi Antal, Brá- zovits Ferenc, Molnár Gábor és Kriston Lukács pedig különféle könnyebb-súlyosabb természetű zúzédásokat szenvedtek. Mikor munkatársunk az irgal­masok kórházához érkezett, a kapuk előtt már hatalmas tömeg állt, részint kíváncsiskodni, ré­szint a sebesültek aggódó fele­ségeit, gyermekeit vigasztalták. Fönn az emeleti műtőteremben épen az utollő sérült került kö­tözés alá, társai, kiket Lukács Ipoly irgalmasrendi alorvos em­berfölötti munkával, már bekö­tözött és a kórházakban elhelye­zett, ágyaikon pihentek. A szerencsétlenség színhelyén megjelent dr. Horváth Gyula rendőrtanáccoi is éB inforiaál- tatta magát a történtekről a nyomozást vezető Debrecseni Dezső rendőrkapitány útján. Amint értesülünk, a vizsgála­tot a kir. ügyészség is megindí­totta. Letartóztatás még eddig nem történt. a csemegeszőlő termelésére, hogy a szőlökvantum, amely itt terem, lehetőleg mint szőlő le­gyen elhelyezhető a b9l- és kül- 'földi piacokon és ne bor álla­potában, hanem szőlő állapotá­ban legyen elfogyasztva. (He­lyeslés, jobbfelől) Ha erre a célra áldozatot kell hozni, a nemzeti termelés jövője ezt az áldozatot kétségkívül megér­demli. Ez volna az egyik teendő, amely ilyforraán a borpiacot kétségtelenül megkönnyítené. —- A másik az volna, hogy valamikép az adózással vagy egyéb, a kormány rendelkezé­sére állő eszközökkel a szölő- kulturát vissza kellene terelni lehetőleg a régi irányba és me­derbe. Nem azt mondom, hogy a sík földön telepitett szőlőket, egyszerűen ki kell dobni és kényszeríteni kelljen vagy lehes­sen azokat a gazdákat arra, hogy térjenek át más kultur- ágra. Ezt nem kívánom mondani, mert nem vezet semmi animozi- tás a sík földön telepített szőlők, illetve azok tulajdonosai ellen. Annyi azonban mégis csak két­ségtelen, hogy a magyar bornak tulajdonkópeni jó nevét a hegyi szőlők szerez­ték meg (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) Azok a talajok, amelyek egyébre, mint szőlő- és gyümölcstermelésre nem valók. A magyar bor hír­nevét kifeié ma is ezek tartják fenn, míg az egyéb telepeken termelt bor lehet, hogy nem rontja ezt a nívót, de emelni nem tudja, nagy kvantumával ellenben kétségtelenül állandóan nyomja a borpiaco». Nagy a kü­lönbség aközött, hogy valaki egy hegyi területen levő szőlő­jéből kihozott 15—20 hektolite­res termés mellett már boldog­nak mondhatja magát, ezzel szemben pedig a sik földön telepítet): szőlőben 30—40 hektoliteres átlagot el­érni sem olyan óriási csoda. A termelés feltételei tehát két­ségkívül jelentékenyen külön­böznek, amit az adózás szem­pontjából velamikép ki lehet egyenlíteni és az államnak jogá­ban van arra törekedni, hogy a termelési feltételek közt levő különbségeket valamilyen módon kiegyenlíteni iparkodjék. Ha ez meg fog történni, ha a termelés irányítása az adópolitika útján is ilyenfőle módon megtörténik, akkor a hegyi szóló értékében újra nyerni fog. — Azonkívül iparkodni keil arra, hogy megteremtsük a bor­kereskedelem azon feltételeit, amelyeket a külföld szab a mi számunkra. — Múltkori beszédemben azt kértem, hogy egyes borvidékek zárt terü­letekké minősíttessenek. Erre nézve a földsnivelésügyi miniszter űrtől akkor választ nem kaptam, de ezt az ideát újból nagybecsű figyelmébe ajánlom, mert a borhamisításnak az útját a legkönnyebben így lehet el­vágni ; az értékesítés ellenőrzése sokkal könnyebb, ha meghatá-

Next

/
Thumbnails
Contents