Egri Népújság - napilap, 1927/1

1927-03-23 / 67. szám

1927. március 23. EGRI NÊPCJBAG 3 ALBUS albus ALBUS HARANGSZAPPAN HÁZISZAPPAN K ÉZ MOSÓSZAPPAN 1 Я a vezető szappanmárkák, garantáltan tiszta nyersanyagokból. Kérje mindenütt, mert jobbat gazdaságosabbat messze földön nem talál. f noiztevőnek a bflnlajstromához szükséges adatok összegyűj­tését. Sok rablás, betörés és lopás beismerése után Szabó pontos részletességgel tárta fel egy Jánoshalmán elkövetett három­szoros rablógyi Ikosság borzalmas részleteit, melyet ez év januárjában történt. Később még öt rablógyilkossá­got ismert be Szabó, amelyeknek a Kecaaemét és Sze­ged körüli tanyák voltak a szín­helyei. Társairól így nyilatko­zott Szabó : Szegénylegények módjára szer­vezkedhetünk és aki nem enge­delmeskedett, azt lelőhette a vezér. A szegedi és kecskeméti rend­őrség közölte a miskolci rend­őrséggel, hogy a Szabó által előadott r&blőgyilkosságok tény­leg megtörténtek. Hétfőtől kezdve a szegedi és miskolci rendőrség vállvetve nyomoz a haramiák bűncselek­ményei és Szabó társei után. Szabó Imre elfogatása olyan haramiabanda nyomára vezette a miskolci rendőrkapitányságot, amely rengeteg bűncselekményt A vándorkiállítások alkalmai ahoz a bizonyos más levegőhöz, napsugárhoz, élethez viszik kö­zelebb a művészt • ebből a szem­pontból is nagy jelentőségűek a vándor képkiállitáeok. Da fon­tosak a művészi kuliura ter­jesztése miatt is. A kép a szí­nek, vonalak nyelvén szói s ép oly hatalmas gondolat, érzés, hangulat formáló, mint az iro­dalom vagy zene alkotásai. Ér­tékük ép abban gyökerezik, mint emezekuek, abban a lélekneme- sitő hatásban, a gyönyörködés nyomán támadó tiszta érzések, életkönnyitö, megnyugtató gon­dolatok és hangulatok felkelté­sében. Az élet biológiája szem­pontjából ép oly fontos szerepe van tehát, mint ez irodalomnak vagy zenének, vagy más művé­szetnek. Sajnos, még nem mondhatjuk el, hogy a magyar közönség kellőképen méltányolni tudja általában a művészetek jelentő­ségét, a művészetek pártolását nem tekinti kötelességnek, rit­kán vesz, könyvet még ritkáb­ban képet. Pedig egy nemzet művészete nagy feladatait csak akkor oldhatja meg, ha kellő pártolásban részesül, ha tudja a művész, hogy van közönsége, kitől, ha nem is csengő aranya­kat, — de legalább érdeklődést kaphat. Legalább érdeklődést, követett el és készített elő és amelynek a tagjai úgy voltak megszervezve és gólyán életmó- pot folytattak, ami a mai viszo­nyok között már szinte elkép­zelhetetlenül fantasztikusnak lát­szik. elismerést, egy jó szót, megértő tekintetet, szeretetet. A dolgozó művésznek ez olyan fontos, mint a mező virágainak a napsugár. A művészet értékelését, na­gyobb в megértőbb szeretetét várjuk a vándor képkiállitása- inktől. Nagy melegséggel kell tehát szólnunk a Nemzeti Szalon kiváló igazgatójáról, Déry Bá­láról, aki megküzdve minden akadállyal, fáradságot nem is­merő kitartással rendez képki- álliiásokat vidéki városainkban, mert ezzel nemcsak a művészek­nek tesz nagy szolgálatot, ha­nem apostoli munkájával ter­jesztője lesz a művészet megér­tésének. Hívőket szerez a ma­gyar művészetnek s megteremti azt a közönséget, mely nélkül csak hamupipőke lehet a mű­vész, ki érdeklődés és szeretet nélkül árván járja magános útját. Déry kitűnő festő gárdát cso­portosít egybe a vándor képki- állitásokra, gondos mérlegelés­sel válogatja meg a képeket s a legkiválóbb művészek alkotá­sait gyűjti egybe. Ott vannak az öregebbek s a fiatalok is, hogy módjában legyen a közön­ségnek megismerni a már ki­forrott в a még forrongásban lévő kiváló művész tehetségek alkotásait. A válogatottak ilyen alkotásai­nak kiállítása nemes művészi élvezetet ad a vidék mflértőinek s értékes tapasztalatokhoz jut­tatja az érdeklődőket. De ezen­kívül feléleszti a kulturális ér­deklődést, vágyat, szeretetet éb­reszt iránta, szóval propagálja a művészetet. Egert a magyart Athénnek te­kintjük, в aki megértette és haj­lékot adott a nagy magyar író­nak, Gárdonyinak, meg fogja érteni s értékelni tudja a Nem­zeti Szalon nagyérdemű igazga­tójának törekvéseit is |,ée szere­tettel fogadja képkiállitását. Más áldozatot nem kiván, csak haj­lékot, néhány üres termet a ki­állítandó képek részére. Ezt Eger meg fogja adni, sőt töb­bet is : meleg szívvel fog érdek­lődni a magyar művészek ki­váló alkotásai iránt. (Vajha elérkeznék az az idő, mikor a városok vetekedve ver­sengenek az után, hogy melyik lássa vendégszerető hajlékéban a magyar művészet, a magyar irodalom s képzőművészet jeles alkotásainak gyűjteményes kiál­lítását és ezek megalkotóit. Vaj­ha elérkeznék az az idő, mikor a művészet szeretete általános lesz, mikor sokan, nagyon so­kan fognak úgy gondolkozni, hogy az^az áldozat, melyet a művészetnek hoznak, a legérté­kesebb cselekedet s egyben a legméltóbb is, melynek füstje az égfelé száll, mert kedves az, hi­szen azoknak szól, kik kiválaszt- tattak, hogy általuk öltsön testet az, ami szép és nemee. Szerk.) A gimnáziumban csütörtökön dél­után 6 órai kezdettel Küzdi Aurél igazgatóhelyettes *A gyer­meknevelés és a társadalom« címen tart ezabadlicaáli# elő­adást. Súlyos autószeren- csétlenség az eg er— kerecsendi ország­úton. Egy teherartomobil és a pót­kocsija az útmenti árokba zu­hant. — Az egyik áldozat több töréssel és zúzódással az ir- galmasok kórházában fekszik. — Terhel-e valakit felelősség a katasztrófáért? Eger, március 22. Tegnap, hétfőn] este 9 órakor egy zöldséggel megrakott teher­autó és a pótkocsija az éger— kerecsendi országút meredek kapaszkodójáról az utat szegé­lyező árokba zuhant. Az utasok kiugráltak a kocsikból, mielőtt a szerencsétlenség bekövetkezhe­tett volna. ,A sebesülteket egy arra haladó autó szedte föl és szállította az irgalmasok kór­házába, ahonnan az első segély­nyújtás után a súlyosan sérült Urbán Máténé kivételével, vala­mennyien eltávozhattak. — Munkatársunk ma reggel értesült az autőkatasztrófáról és azonnal az irgalmasokhoz sietett, ahol már az eszméletre tért Urbán Máténé 51 éves, Kertész ú. 99. sz. alatt lakó kofaasszonyt hallgatta ki a történet részleteiről. Tegnap este, úgy 8 óra tájban, — adta elő a zöldségárus asz- szony — uj zöldséggel megra­kott teherautóval az eger— kerecsendi országúton keresztül Budapest felé igyekeztünk. Az autóhoz még egy pótkocsi volt kapcsolva, melyet szintén meg­raktunk zöldséggel. Az első ko­csin ült a soffőr, az autő tulaj­donosa: Legányi Rezső, azon­kívül három egri zöldségárús társam és én, mig a pótkocsin egyedül a fékezd foglalt helyet. A városból minden baj nélkül kijutva, elértünk az úgynevezett A vándorkiállítások kulturális jelentősége. Irta: Nógrády László dr.

Next

/
Thumbnails
Contents