Egri Népújság - napilap, 1926/2
1926-12-29 / 295. szám
Előfizetési di) postai szállítással: cgg hóra 40.000 K, negyedévre 120.000 HL POL1TIKHI NIPILIP. Főszerkesztői Dr. Óriás Nándor. Telefooszám: 11. A munkanélküliek segélye szükségen rossz. Beteg állapot, hogy sokan, akik dolgozni szeretnének és tudnának, minden igyekezetük mellett i* képtelenek munkához jutni в reá szorulnak a közjőtékonyságra. Gazdasági helyzetünknek tagadhatatlanul nyílt sebe a munkanélküliség. Hiába vájkálunk benne s a dilettantizmus és rövidlátás hasztalan kenegeti a frázisok és Ígéretek gyégyerejű- nek vélt balzsamával. A seb nem mélyül és nem üszkösödik ugyan, de nem ia gyógyul. Rajta keresztül pedig csöndesen, de állandóan csörgedez a vérünk s az idők folyamán idestova mesebeli summává kerekedik ki az összeg, melyei a dolgozni vágyó kezek kényszerű pihenése révén vészit el a nemzet. Azonban nemcsak közgazda- sági, de egyszersmind társadalmi baj is a munkanélküliség. Nem csupán anyagi értékek mennek általa veszendőbe, de a polgári rend társadalomfenntartó erejébe vetett bizalom is sokak lelkében meginog. És ez a veszedelem még az előbbinél is súlyosabb, a polgári társadalomnak tehát akár jelentős áldozatok árán is tanúságot kall tennie arról, bogy a dolgozóknak, pontosabban szólva : a dolgozni kívánóknak, egyedül csak testi erejükre utalt, alsó rétegei iránt megértő jóindulattal viseltetik. Addig is tehát, amig munka- alkalmat s ezen át megélhetést nyújthatna, legalább pillanatnyi segéllyel igyekezzék az élet mostoha gyermekeit válságos helyzetükből ideiglenesen kimenteni. A munkanélküliek valamelyes segé'yezése a mai körülmények között elengedhetetlen kötelessége a társadalomnak. Mindezek a megállapítások pfdig a közelmúlt évek válságainak tanulségaképen anny ra önként értődnek, hogy nem igen akadhat velük szemben ellen- vélemény. Azzal a józan és emberséges javaslattal szemben tehát, mely városunk munkánál- kül tengődő földműveseit és ipari munkásait kívánja legelemibb szükségleteikhez pillanatnyilag hozzájuttatni, a város képviselőtestületében aligha fog emelkedni ellenzéki hang. A munkanélküliek nyomorán tehát hihetőleg enyhíteni fogunk valamicskét. Ennél is sokkal fontosabb azonban, hogy intéz*№/*** «mssmí мим»««*« Kiket küld vármegyénk a felsőházba? ményesen segítsünk rajtuk, kiirtván ínségük forrását, а шип- k8nélküliséget. Ennek a feladatnak mielőbbi megoldásáért folyjék tehát a városatyák tisz tea gyülekezetében az újsszten- dő folyamán is egyetértő, békessége« munka ! Eger, december 28. А В H. karácsonyi száma részletes tudósításban számol be a vármegyéknek a felsőházi tagok küszöbön álló választása körüli tervezgetéeeiről. A közlemény a vármegyénkben fölmerült kombinációkról meg sem emlékezik, ami persze távolról sem jelenti azt, mintha nálunk ezzel a kérdéssel egyáltalán nem foglalkoznának a megyei közélet hengadő tényezői. Lapunk mai számának megjelenése után alig egy félnappal már ia meg kell állapítanunk, hogy vár- megyeszerte igen élénk visszhangot keltett dr. Csepela Lajos tb. kanonok, kápolnai esperes- píebánoonak, a vármegyei törvényhatóság egyik kiváló tekintélyű és aktiviiáiú tagjának az E. N. f. hő 28-i számában közölt felhívása, mely Borhy György és Gosztonyi Andor nagybirtokosok felsőházi tagságának igyekszik megnyerni a törvényhatóság közvéleményét. Dr. Csepela kanonok határozott lépésének eredményeképen most már leplezetlenül az érdeklődés homlokterébe nyomult ez a kérdés в újra felsziare kerültek az erre vonatkozó összes kombinációk, melyeket reálisan mérlegelni ma azonban még csak kevéssé lehet. Mindenesetre tényként kell megállapítanunk, hogy a törvényhatóságunk által betöltendő két felsőházi hely egyikére a törvényhatóság tagjainak egy ugyancsak tekintélyes csoportja Isaák Gyula főispánt óhajtja, aki azonban mint aktív főispán, felsőházi tagul nem volna megválasztható. A főispánnak tehát, akit a felsőházi tagságra, személyi kiválóságán kivül, a vármegye szolgálatában eltöltött negyvennégy esztendős tisztviselői mulija is predesztinál, amennyiben a felsőházi tagságra reflektálna, előzetesen meg kellene válnia főispán! állásától. Híveinek helyzetét a választás előkészítésében épen az a körülmény nehezíti meg, hogy még mindig nem tekinthető tisztázottnak a kérdés : vájjon a kormány «дом:«в**'«? -«зэдф«имдо "■****:' >&*•*» 4M* ezidöszerint már nélkülözheti-e Isaák Gyula fóispáni tevékenységét. Ennek a kérdésnek eldöntésétől várható csupán a helyzet végleges kialakulása. Isaák Gyula és Borhy György megválasztásának esetére Go*z- tonyi Andor boconádi négy- birtokos az egyik pőttagsagi helyre szorulna, mellette póttagokul Baboasay Sándor kormányfőtanácsos és Beniczky Elemér egercsehii nagybirtokos nevét halljuk bg»űrűbben emlegetni. Ha azonban Isaák főispánnak egyideig még meg kellene maradnia jt-lenlegi állásában, ez esetben ügy a rendes, mint a póttagaágok előreláthatóan minden küzdelem nélkül fognának bstöltetni. A Tekintetes Vármegye, Irta : Vitéz Jávor Ernő dr. várm. árvaz. ülnök. Az 1926. esztendő negyvenedik évfordulója a törvényhatóságokról szőlő 1886 : XXI. t. c. szentesítésének ée kihirdetésének. E törvény nem korszakalkotó. Negyven év pedig egy 900 éves jogintézmény életében nem számottevő idő. De ha e negyven év — az előbbiekhez haeonlőan — teljesen egybeforrt a magyar nemzet történetével, sőt azzal tökéletesen egyet jelent, akkor mégis olyan határkő, amelynél érdemes és illik is megállni. A trianoni váíztörvényszék elrabolta a megyar jelent, a bizonytalanság ködébe burkolta a magyar jövendőt, de nem tudta szenttéglörő kezével érinteni a magyar múltat. Ennek a múltnak eseményei, tanulságai reális értékek, melyek utat mutatnak az ezerszer megváltott feltámadás felé. Dőreség volna azt állítani, hogy múltúnknak nincsenek elrettentő árnyképei. De bizonyos, hogy ami elvitázha- tatlan dicsősig banne, abban a vármegyéknek oroszlánrészük van. Illő tehát a szerény határkőnél is megállni, visszatekinteni és emlékezni. A Szent István létesítette vármegye kilenc évszázadot meghaladó időn keresztül a fokozatos fejlődésnek rendkívül lényeges változatain ment keresztül, mig az önkormányzatot egyáltalán nem ismerd központosítás kezdeti viszonyaiból kijegecese- dett a klasszikus vármegyei ön- ko'mányzat kora (1526 tői a XVIII. század elejéig) melyre ma már сзак áhítattal tekinthetünk vissza. Mert jött a hanyatlás : a láiszólagos önkormányzat kora (1711-től 1790-ig), majd a vármegyei szervezet felbomlásának tragikus korszaka (a XIX század első fele), utána a vármegyék bujdosó lelkét is megsemmisíteni akaró osztrák központosítás kora s végül a régi magyar vármegyének árnyképe : a mai vármegye. A vármegyének a most életben lévő és jubiláló törvényünkkel szabályozott mai állapota emlékeztet a pisai ferde toronyra, annak egyemúlyi helyzete nélkül. Al'andóan összeomlással fenyeget. Üres keret ma az ön- kormányzat, tartalom nélkül. Lombkorona nélküli pusztuló törzs szomorú képét tárja elénk a mai vármegye. Pedig aki a múltat ismeri, joggal várhatja az újjáéledést. Hiszen nem szabad a feledés homályába merülnie annak a történeti ténynek, hogy a magyar vármegye az angol grófs:,ghoz hasonlóan ősrégi, teljesen sajátos, eredeti alkotása a magyar Á
