Egri Népújság - napilap, 1926/2

1926-10-10 / 230. szám

Előfizetést díj postal szállítással: I POLITI '&üI MÄPILEP*9!) hóra 40.000 K, aegBedévre 120.000 K. 1 . Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor.

Szerkesztőségi Eger, Líceum, Kiadóhivatal: Liceumi ngomda. Telei önszánt: 11.

m

j

Újabb ég újabb kölcsönök fölvétele ugyanis valóban csak halaszthatatlan szükség okából látszik megengedhetőnek. Adósságainkat tudniillik előbb vagy utóbb ki kell fizetni, ám a Speyer-kölcsön biztosítékául már lekötöttük városunk kereseti és forgalmi adóbevételét. Az újabb kölcsön, melyért nyolc más város társaságában házalünk, jóformán csak a szakál- lunkra fog folyősíttatni. A példákon okulva nem is tartjuk tehát kívánatosnak, hogy > Allah nagyra növessze a szakállunkat«, mert immár nem vagyunk mész- sze attól a ponttól, amelyen túl az újabb adósságok terhe elviselhetetlen súllyal nehezednék városunkra.

A belügyminiszter jóváhagyta Eger város létszámcsökkentö bizottságának

határozatát.

A miniszter ajánlja, hogy a megüresedő állásokat ne töltse be a város.

Eger, október 9.

Eger város létszámcsökkentö hizottsága az 1926. év februárjában hozott határozatával, mint ismeretes, több állást megazüu* tetett a városnál és a megszüntetett állásokban működő alkalmazottakat a szolgálatból elbo- csájtotta, illetve rendelkezési állományba helyezte.

A határozat szerint a tulaj- donképeni közigazgatási ágazatban megszűnt 16 állás és átszerveztetek 1 állás, a közüzemeknél megszűnt 5, a villany- gyárnál pedig 4 állás.

Az említett állások megszüntetése után a tulajdonképem közigazgatási ágazatban véglegesen marad 147, a forgalmi adóhivatalnál 13, a villamos- műnél 17, és végül 2 közoktatási állás, összesen tehát 179 állás.

A szanálási bizottság ezt a határozatot a ra. kir. belügyim nisztsrhez terjesztette fel jóváhagyás végett. A belügyminiszter jóváhagyta a létszámcsökkentő bizottság határozatát amelyről leiratban értesítette Hevesvármegyo alispánját, illetve Eger várost. A leirat pénteken érkezett le a városhoz és többek között így hangzik:

»Bur ez a létszám más hasonló nagyságú és fejlettségű városok alkalmazottai számát meghaladja, mégis ezúttal nem kívánom, hogy elbocsátásokkal most újabb létszámcsökkentést hajtson végre a város. Ehhez képent a bizottság határozatát jóváhagyom. Hangsúlyozon^azonban, hogy a város, amelynek háztartási helyzete különben is eléggé súlyos, saját jól felfogott érdekében jár el, ha a létszámapasztás kérdését továbbra is napirenden tartja és a megüresedő állásoknak, különösen pedig a dijnoki és altiszti állásoknak be nem töltése útján azok csökkentésére igyekszik.«

—o eew no»»».»-* wmm»

Az Eger—Miskolc közötti műút a Bükkőn át.

R város szakálla,

elég hosszúnak látszik ahhoz, hogy idővel megbotoljunk benne. Arról van sző tudniillik, hogy miközben szorultságunkban újból és újból hozzányúltunk már az úgynevezett »vízvezetéki« kölcsönhöz, most megint kölcsön után szaladgálunk. Ismét a vízvezetékre kell a pénz, no meg a csatornázásra, hiszen a két befektetés csakugyan elválaszthatatlanul összefügg. A többi célokat, amelyeknek megvalósítását szintén sürgősnek vélték némely vezető tényezőink, egyelőre mégis csak kikapcsoltuk a programmunkből. Hiába: az alkotás vágyát mérsékelni kell — mondta pénzügyminiszterünk s ezt a bölcs figyelmeztetést kü- lönöskőpen is meg kell szívlelniük az olyan szegény városoknak, mint amilyen a nagy múltú, de szerény jelenű éa bizonytalan jövőjű Eger.

A maradék magyar föld városainak merthogy fölötte bizonytalan a sorsuk. Egyik szemünkkel sóváran pislogunk ugyan a törvényhatósági rang felé, a másik szemünkből azonban könnyeket sajtolnak azok a súlyos gondok, melyeket jelenlegi, valójában eléggé szűkös háztartásunk egyensúlya érdekében kell évről-ávre vállunkon hordanunk. Elbirjuk-e ezeket a jövőben is, ha a természet megint mostoha esztendőket bocsát reánk? Elbirjuk-e akkor is, ha a kereseti viszonyok még hosz- szu idökön át nem javulnak? Elbirjuk-e a mostani terheket akkor is, ha esetleg újabb megpróbáltatásokat tartogat számunkra a jövendő? Nehéz e kérdésekre választ adni, pádig lehetséges, hogy ezeket a kérdéseket csakugyan föladja az egri közönségnek az élet.

Ezzel a lehetőséggel mindenesetre számolnunk kell s szükségesnek látszik úgy rendeznünk ügyeinket, hogy a mostaninál súlyosabb teherprőbának lehetőleg ne vettessék alá a város közönsége. Őszinte elismeréssel látjuk vezető embereink egyiké- ben-másikában eleven erővel dolgozni az alkotás vágyát, de az építő munka lendületének lefékezését sürgeti szegénységünk.

Bizonyára igen sokan jóleső örömmel vettük tudomásul a jő hirt, hogy a Bükkön keresztül építendő műút már a közeljövőben megvalósulhat. Hálával tartozunk ezért mindazoknak, akik ezt a fontos közérdekű kérdést fáradtságot nem ismerve, önzetlenül propagálták, különösen pedig az Északmagyarországi Automobil Club vezetőségének a kezdeményezésért, és az Egri Népújság szerkesztőségének azért, hogy a kérdés előzetes nyilvános megtárgyalását lehetővé tették. Legnagyobb fontossággal bír ez a műút az egész vidékre, de leginkább Eger városára nézve, mert általa legalább részben jóváievödik az a végzetes hiba, melyet a vasúti fővonal építésekor a város elkerülésével elkövettek.

Eger város részére most nagyszerű alkalom kínálkozik arra. hogy ezen út révén bekapcsolódjék egy olyan fő közlekedési vonalba, mely meghozhatja részére a vasúti mellőzés folytán elvesztett gazdasági és kulturális előnyöket. A város bölcs vezetősége két kézzel ragadta meg ezt a kínálkozó alkalmat és áldozatoktól sem riad viBsza, hogy az ezen út révén mutatkozó lehetőségeket a maga részére biztosítsa.

Nem szenvedhet ugyanis kétséget, hogy a könnyű és gyors forgalom jövője a gépkocsié. Csak untatnám a komoly nyilvánosságot azzal, ha ennek igazolásául olyan tényeket és adatokat sorakoztatnék fel, -melyek a szak- és napilapok számtalan cikkei révén eléggé ismertek. Azt azonban meg kell emlite- tenem, hogy most folyt le Milanóban az 5. nemzetközi útügyi kongresszus, melynek résztvevői egytöl-egyig meggyőződtek arról, hogy nemcsak a városi, de az országúti forgalomban is olyan alapvető változások állottak be, melyek az illetékes szaktényezőket az útépitás tekintetében döntő elhatározások elé állítják.

Milyen rendszerű legyen a jövő országútja, hogy a megváltozott forgalmi viszonyoknak minden tekintetben megfelelhessen ?

Melyik módja a modern építésnek felel meg a legjobban az érdekelt terület éghajlati és forgalmi viszonyai szempontjából és — ami a legfontosabb — a rendelkezésre állő anyagi eszközökre való tekintettel ?

Olyan kérdések ezek, melyekre gyors és meggondolatlan választ adni bizonyára könnyelműség volna, mert egy helytelen megoldás nemcsak súlyos forgalmi zavarokkal, de érzékeny anyagi következményekkel is járhat.

Szerintem elsősorban figyelembe kell venni a helyszínén, vagy ahhoz közel rendelkezésre álló útépítési anyagokat. E tekintetben Heves- és Borsod- megyék szinte irigylésre máltő helyzetben vannak, mert saját területükön előforduló olyan kő és kavicsanyagok felett rendelkeznek, melyek minőségileg a legkiválóbb útépítési anyagok