Egri Népújság - napilap, 1926/2

1926-10-10 / 230. szám

2 jfiGKI NÉPÚJSÁG iwnnir——■ww—ia szer lényege abból áll, hogy az alaposan lehengerelt zúzott kő­burkolat víz ét homok helyett cementhabarczcsal köttetik meg, miáltal rendkívül szilárd, de amellett rugalmas éa mieden idő* ben por és bármentes burkolat képződik, melynek fentartási költ­ségei a makadámúiéihoz képest szinte elenyésznek. Tekintettel arra, hogy az ilyen út burkola­tának felülete eléggé érdes, ugyanolyan emelkedési vona­lakká vezethető, mint a maka­dámút és így ez a rendszer a Bükkben építendő útnál is ko­moly megfontolás tárgyát ké pezhetné. Az újságokban ismertetett ter­vezet szerint a bükki útból új részlet ctupán azon a körülbe­lül 12 km. hoaszn szakaszon vol­na építendő, mely Felsőtárkányt Répáshutával fogja öszekötni és nézetem szerint már a munká­latok kiírásánál figyelemmel kel­lene lenni erre a cement-maka- dámos burkolatra, mely ha be­válik, idővel alkalmazható volna a csatlakozó többi útszakaszo­kon is, miáltal az egész kör­pálya modern kivitelű s a for­galomnak minden tekintetben megfelelő volna. Mag vagyok győződre, hogy az új út meghozza az általa érintett vidék fellendülését és ezzel teljes mértékben igazolni fogja a hozzáfűzött várakozá­sokat. Gesmay József, az Egercsehi Kőszénbánya és Portlandcementgyár R. T. ügyvezető igazgatója. '•«sn*** «A»»«, • -mm» Hevesmegyében is mozgalom indult meg a törvényhatósági bizottság választott tagjai létszámának kiegészítésére. na»MW»maKaMUraBGMn»»»HHuaUMi közé tartoznak. A milánói kirán­duláson részivett szakközegeink az olaszok silány mészköveinek láttára örömmel és megelége­déssel gondoltak a mi nagyszerű kavicianyagu&kra, a bazaltra, diabászra, andazitra stb. kőze­teinkre, melyek zúzott állapot­ban útépítés céljaira a legki­válóbban használható anyagot szolgáltatják. A milánói kongresszus vitá­jából egymástól élesen elhatá­rolható két irányzat vált ki és pedig: a betonút és bitumenes útépí­tési rendszer. Előbbinél a kavicsanyag meg­kötése cementtel, utóbbinál pedig bitumenes anyaggal (kátránnyal, aszfalttal) történik. Mind a ket­tőnek megvannak a maga hí­vei, de ma már nem tagadható, hogy a betonút mindjobban tért hódít különösen pedig olyan or­szágokban, melyekben a bitu­menes kötőanyag nem fordul elő és azt drága pénzért kül­földről keliene behozni. A kongresszussal kapcsolatos kiállításon igen érdekes betonűl- Bzelványek voltak megtekinthe- ők. ügy Franciaországban, mint Spanyolországban régebben ké­szült bemutatókból kihasított burkolatrészleteket állítottak ki, melyeken hosszú évek forgalma még csak nyomott sem hagyott. A legérdekesebb pedig az, hogy ezek az utak nemcsak a kizáró­lagos autóforgalom céljaira szol­gálnak, hanem kitűnően bevál­tak olyan helyeken is, ahol a forgalom túlnyomóan vegye* jel­leggel bír. Magdől tehát a be- tonúttal szemben eddig hangoz­tatott az a vélemény, hogy a ló- fogatokra nézve hátrányos, mert hiszen a gyakorlati élet példá­jánál jobb cáfolat nincsen. A spanyolországi kiállítás kereté­ben Barcelona városa mutatta be úgynevezett cement-makadá- mos útburkolási rendszerét, mely- lyel 4 év óta tok kilométer utat építettek a lehető legjobb ered­ménnyel. Ennek a rendszernek nagy előnye főként abból áll, bogy «hg kerül többe a rendes makadám útnál és gyors tem­póban építhető, azonfelül nem­csak új utak építésénél alkal­mazható, hanem meglévő maka- dámutak átépítésénél is anélkül, hogy a régi burkolatot meg kel­lene bolygatni. A spanyolok a városok beleő övezetében is si­keresen alkalmazzák ezt a rend­szert de hangtompitás céljából ilyen helyeken a burkolat felü­letét vékony biiumenes réteggel vonják be. Cement-makadámutak tudoma som szerint Magyarországon is épültek már egy magyar mérnök rendszere szerint, még pedig kiváló ered­ménnyel. Ezen útépítési rend­Okolicsányi Imre alispán Eger, október 9 Az Egri Népújságnak a múlt héten megjelent cikke alapján, mely arról számolt be, hogy a választolt törvényhatósági bizott­sági tagok létszámának kiegészí­tése nem ütközik semmiféle tör­vényes akadályba, Hevesvárme­gyében is mozgalom indult meg, hogy választás útján is töltsék be a megüresedett helyeket, mert egy caeppet sem jogszerű az a mai állapot, hogy a viri- lisek létszámát minden évben kiegészítik 210-re, míg a válasz­tott bizottsági tagok létszáma a már csaknem feledésbe tűnő választások ideje óta annyira magosokként, hogy maholnap alig látunk a vármegye gyűlé­sein választóit bizottsági tígot. Annak bizonyításéra, hogy a belügyminiszter nem gördít aka­dályokat rz ilyen úiŐközi válasz­tások elé, idézzük a Hódmező­vásárhelynek küldött miniszteri leiratot, mely így hangzik : A választott törőányhatésági bi­zottsági tagúk sorában elhalá­lozás, lemondás, vagy a tagsági képesség elvesztése folytán meg­üresedett helyek betöltésének törvényes akadálya nincsen mert az 1886. évi XXI. te. 33. § ában említett időközi válasz­tások nincsenek felfüggesztve, — Épp úgy változatlanul hatályban van az 1886, évi XXI. tcikk 25. §-a, mely azt rendeli el, hogy a legtöbb adót fizető bizottsági tegott névjegyzékét minden év­ben össze kell állítani, — illető­leg ki kell igazítani, a folyó év­ben tehát a szóban forgo tag­ság azokat a személyeket illeti meg, — akik a legíöob adót fi ,zető bizottsági tagok 1926. évre érvényéé névjegyzékbe fel van­nak véve. Az 1925. évi VI. tcikk ugyanis caak az általános választásokat halasztotta el, az 1886. évi XXI. tcikk 33. §-ában említett idő­közi választást azonban kifeje­zetten megengedte, — míg a legtöbb adót fizető törvényható­sági bizottsági tagokra vonat­nem ellenzi a mozgalmat. kozó törvényes rendelkezések hatályét egyáltalán nem érin­tette. Ezen jogi helyzeten a ké­sőbbi intézkedések nem változ­tattak. A törvényes közigazgatás fel­vétele érdekében kiadott és a jogfolytonosságot célzó 3886— 1919. M. E. az. rendelet a tör­vényhatósági bizottsággal kap­csolatban csupán annak kimon­dására rzorít&ozott, hogy úgy, mint a többi hatósági szervek, a törvényhatósági bizottság ugyanazokkal a tagokkal kezdje meg működését, a«ik 1918. évi október hő 30-án annak tagjai­ként szerepeitek. Ezt a rendel­kezést tehat semmi esetre sem lehet akként értelmezni, hogy akár az időközi választásokat, akár a legtöbb adót fizető tör­vényhatósági bizottsági tagok jogosultságára vonatkozó tör­vénye* rendelkezések hatályát megszüntette volna. Kőtsógteleo, hogy az 1918. évi október 30-án működött legtöbb adót fizető bizottsági tagoknak ez s rendkívüli megbízása csak az 1919 év hálraievő tartamára szólhatott, meri az 1920. évre jogosult legtöbb adót fizető bi­zottsági tagos kijelölésének már semmi sem állott útjában. Ez álláspont helyes voltát igazolja továbbá az a körül­mény, hogy az 1923. évi IV. tcikk 9. § a szintén caast a választott bizottsági tagok megbízatását hossz ebíiotta meg s hogy a 204—1924. M. E. se. rendelet is, bár ábedánosiságban törvény- hatósági bizottsági tagokat em­lít, csupán a választott bizott­sági tagokat az 1915 évi VI. tcikk alapján megillető megbí­zás további ideiglenes meghoaz- szabíSásárŐl intézkedik. Megjegyzem különben, hogy e kérdő# érdemében nem ren- deifcezhetem, mert a döntés a választás, illetőleg a törvényha­tósági bizottsági tagság kérdé­sében a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozik, az ilyen ügyekben pedig a miniszter még 1926, október 10 mr g»».v .ti» felügyeleti jogkör címén sem intézkedhetik. Budapest, 1926. szeptember 30. A miniszter helyett: Ladik, államtitkár. Az Egri Népújság munkatársa tegnap délelőtt felkereste ebben a kérdésben Okolicsányi Imre alispánt, aki a törvényhatóság vá­lasztott bizottsági tagjai létszá­mának kiegészítésére vonatko­zóan kijelentette, hogy bár He- vesmegyében ez irányú mozga­lomról nem tud, ha a törvény­hatósági bizottság többsége a felfrissítés mellett foglal állást, neki semmi ellenvetése ninct ez ellen. Munkatársunk ezután est is bejelentette az alispánnak, hogy a mozgalom olyan komoly, hogy a közeli napokban megfelelő indítványt i* nyújtanak be a vármegyéhez. Vilmos volt német császár visszatér Németországba. Budapest, október 9. Vilmos volt német császár en­gedélyt kért a holland belügy­minisztertől, hogy Hollandiát el­hagyhassa. A volt császár Né­metországba fog visszatérni. Elevenen eltemette a makiári agyagbánya. Borzalmas szerencsétlenség áldozata lett egy 16 éves gyermek. Makiár, október 9. Megrendítő szerencsétlenség kavarta föl Makiár község bé­kés lakóinak nyugalmát tegnap délután. A község határában lévő agyagbáuyáből tsijesen eszraéieüön és borzalmasan ösz- szeroocBolt állapotban vitték haza a kornyéken dolgozó munkások Huppauer Antaloak, egy jómódú maislsri föídmivee 16 éves fiának testét. Huppauer Antal tegnap kora ebédután befogott édesapja ko­csijába és uioslohaiestvárável, Hart Jánossal kihajtattak a maklári agyagfejtőbe, hogy a házkörüli tspasztásokhoz agya­got vigyenek haza. Az agyag­fejtő» Makiáron úgy történik, hogy ki-ki egy bemélyedést vág magának a dooTb tövében éa csákánnyal kikaparják a bolt­hajtás szerűen visszamaradó földrétegek alól a szükséges agyagot. A két testvér is így tett. Huppauär Antel bemászott az egyik megkezdett üregbe éa vájta az agyagot, Hart János pedig kosarakban a kocsira Hordta azt. így lassan telni is kezdett a szekér éa még csak pár lapátnyi agyag kiánysott, mikor a domb kivájt oldala iszonyatos roppanással leszakadt és agy hörgésba fúló halálsikoly után végtelen csend borult a banyara A közelben dolgozó munkások, akik hallották a leomló főid ha­talmas robaját, s az idegekbe markoló kiáltást, szerencsétlen­séget sejtve fölkapták szerszá­maikat és lélekszakadva rohan­tak az agyagbánya falé. Mikor odaértek, megdöbbenve látták a leomlott 2—2% méter vastagságú

Next

/
Thumbnails
Contents