Egri Népújság - napilap, 1926/2

1926-09-29 / 220. szám

Ara 2000, vasárnap 3000 koron«. Eger, 1926. szeptember 29. szerda XLIXL évf. 220 sz. Előfizetési di) postai szállítással i 1 POLST I E. ÄI HÄPILÜP» egjj hóra 40.000 K, aepBedévre 120.000 K. | Főszerkesztő! Br. Óriás Nándor. Szerkesztőségt Eger, Licenm. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. műt Rz őszi vásár zaja veri ma fel szunnyadó vá­rosunk csendjét s idegen embe­rek sürgése-forgésa élénkíti a máskor néptelen utcákat. Bekö­szöntőitek a várva-várt napok, melyekhez megint oly sok remény­séget fűzött a pangó ipar u a sorvadó kereskedelem. Mennyit vált be ezekből a vá­rakozásokból a vásár, e pillanat­ban még nem lehet tudni. Első tekintetre nyilvánvalóan reáneha- zedik azonban most is a piacra az általános pénztelenség » a kereslet távolról sem képes lé­pést tartani a kínálat rohanó iramával. Attól kell tartanunk, hogy a sok reménységet most sem fogja valóra váltani az élet s újból csak injekcióként fog hatni fáradt gazdasági vérkerin­gésünkre az emberektől hem­zsegő piac. Pedig a negyedévi ultimő itt van a nyakunkon, a január óta vígan dagadó adóhátralékból is törleszteni kellene már valamit, a téli beszerzések ideje is elér­kezett immár. Mekkora forga­lomra volna itt szükség, hogy iparos ős kereskedő valóban lé* lekzethez jussanak s eipihenhes- «en a tojásíánc, melyet e két osztálynak jobb sorsra érdemes számos tagja a fizetésképtelen­ség és üzembeszüntetés között már évek óta jár. Bizony csak hozzá kell szök­niük a gondolathoz, hogy a vá­sár csak rövid lélekzetvétel, alig pillanatnyi megállást jelent a gazdasági küzdelemben. Itt a vásárban is egyenesen dühöng ma az eladók versenye s el hull a versengésben a gyengébb. Kifújják magukat a többiek s egzisztenciájuk már-már ieomlő bástyafalán itt is, ott is betöm­nek egy-egy tátongó rést a nagy- nehezen összekapart, rongyos bankjegyek összegével. Holnap, holnapután aztán újból elkezdő­dik a hajrá s megint a polgári nélkülözés fellegvárába sáncolja el magát a kínálat rohamai elől az ösztövér tárcájű fogyasztó­közönség. Állván ez a külömben népes tábor fényes könyökű nagysá­gos és méltőságos urakból, nö­vekvő váltőadősságok és adó­terhek súlya alatt hova-tovább roskadozó gazdákból, szakszer­vezeti emlőkön koplaló munká­sok s a nélkülözésbe belefásult munkanélküliek százezreiből. ír­va vagyon pedig, ahol nincs, ott ne keress. Eger, 1926. szept. 28. Eger város újabb 25 milliárdos kölcsöne c., szeptember hó 12.-én megjelent cikkemben az ujabbi Speyer-féle kölcsön ügyében ki­fejtett álláspontom és aggodal­maim beteljesedtek. Úgy a bi­zottsági értekezleten, mint ezen cikkemben határozottan állást- foglaltam az ellen, hogy egy olyan kölcsön ügyében lekössük magunkat, amelynek feltételeit pontosan nem ismer­jük és hogy ezen az alapon nem szabad egy kölcsön ügyé­ben állástfoglalnunk. C*ok annyit hallottunk mindég, hogy kedvezőbb lesz az első ő|pe?/er-kölcsönnél és nem lesz rosszabb a vármegyék kölcsöné­nél. Az események rövid két hét alatt beigazolták álláspontomat és azt, hogy ezen második köl­csön lényegesen terhesebb a vármegyei kölcsönnél. A városok második Speyer-köl- csöne végérvényesen megbukott. A most ismertetett feltételek alapján már cs,ak két város tart igényt a Speyer-kölcsönre. Mint ismerete», Speyer ék az első méreg­drága kölcsönnél alaposan biz­tosították az adott kölcsönösz- szeget. Elsősorban lekötötték a városnak biztos jövedelmi for­rásait, másodsorban biztosították maguknak egy ujabbi kölcsönnél a kizárólagos jogot. Ezen alapon lehetetlenné tet­ték a legtöbb városnak, hogy más, kedvezőbb feltételek mellett vehessenek fel újabb kölcsönt és biztosították maguknak azt is, hogy öt évig nem fizethetjük vissza ezen súlyos feltételek mellett folyósított adósságot. — Ezt a helyzetet akarták most megint kihasználni a második kölcsönnél, amikor elég vak- merőak voltak ezt a kölcsönt — amit a nyilvánosság előtt mély­ségesen elhallgatnak — mind­Vájjon ahol ennyire tönkre­ment egy társadalom, nem vol­na-e fokozottan időszerű: az ősi intézmények kipróbált erejű falai közé menteni a viharvert népet ? K—ny. össze félszázalékkal olcsóbban felajánlani az első kölcsön súlyos feltételeinél. Nagylelkűeknsk mutatkoztak az amerikaiak. Segíteni akartak rajtunk, keblükre öleltek és mi hittünk az ámításnak. Amikor már nem volt visszavezető út, amikor feleszméltünk, már nem lehetett segíteni. Gúzsba kötöttek és amikor látták, hogy kölcsönök a legjobb helyen van elhelyezve Magyarországon és amikor tud­ják, hogy az első kölcsön révén lekötöttük magunkat: akkor elég vakroerőek ilyen ajánlattal jönni és kifacsarni akarni mint a cit­romot, a legnehezebb helyzetben lévő szegény magyar városokat. Érzék- éa szívnélkűliek. Nem tagadják meg azt a lagridegebb álláspontjukat: az üzlet min­denek felett! Radii Károly. csasaas ass-ssas) iss&äcas sássá aass: A városi képviselőtestület közgyűlésének fontosabb határozatai. Eger vároa képviselőtestülete legutóbbi közgyűlésén még há­rom nagyfontosságű ügyben ho­zott érdemleges határozatot. Az állami polgári iskola új épüle­tének létesítésére szükséges tel­ket a kultuszminisztérium áita- megjelölt mértékig kiegészítette. Kimondotta a közgyűlés, hogy a Korona helyén a mai kor igé­nyeinek megfelelő száz szobás szállodát fog építtetni. Ezzel kap­csolatban felhatalmazta a taná­csot, hogy Wälder Gyuia egye­temi tanárnak adjon megbízást egy idevonatkozó tervezet elké­szítésére és szerezzen be adato­kat arra, milyen módon lehetne az építkezést anyagilag megva­lósítani. A közgyűlés ezután jó­váhagyta a városi tanács által a Binet-telekre kötött adásvételi szerződést. A telket 420 millió ] koronáért vásárolta meg a város. Végül elhatározta a képviselő- testület, hogy felír a m. kir. ke­reskedelmi kormányhoz a régi menetrend visszaállítása és a menetsebesség fokozása végett az Éger-füzesabonyi vonalon. Séta Egerben a tanítói kultúrintéz­mények és egyebek körül. Egy messze idegenből jött ta­nító barátom keresett fel a minap. Átutazóban volt s csupán pár óra állván rendelkezésére, arra kért, hogy kalauzoljam váro­sunkban, a »magyar Athénében. Természetesen elsősorban a Lí­ceumot, annak képtárát stb. mu­tattam meg, majd szép és mű­becsű templomainkat; azután az uszodához, mint városunk egyik nevezetességéhez vezettem el s végül, mint tanitőembert felve­zettem a várba, hogy a várat is megszemlélve, gyönyörködhes- ; sék az onnan nyíló panorámá- ! ban, de egyúttal lerőhassa a ke­gyelet adóját a nagy tanító-író Gárdonyi sírjánál is. Nagyon nyiltszavu ember az én tisztelt barátom s ismerve őt nem vehettem tőle zokon ■ eme kijelentését: Hát még mindig csak eme egyszerű fakereszt jelöli a nagy Gárdonyi sírját, hát miért vagy­tok ti tanítók, akiknek sorából nőtt ki ó, miért vannak a Gár­donyi Társaság-ok, ha még mos­tanáig sem bírtátok összehozni a Gárdonyi emlékmű felállításá­hoz szükséges összeget! ? Nem tudtam kifakadására mit válaszolni. A várból lefelé jövet, néhány percnyi hallgatás után egyszer­esek előáll az én barátom ilye- ténképen: Talán nem tudod, hogy én izig-vérig tanító vagyok, akit elsősorban az elemi iskolák s a tanítói intézmények érdekelnek ? Mutass hát nekem ilyeneket is, hadd vibessem hírét városotok­nak, hogy Eger azért fejlődött »magyar Athén«-né, mert itt már a tudás, a kultúra alapjára, az elemi iskolákra ■ tanítói kultúr­intézményekre io nagy gondot fordítanak. A városok második Speyer-kölcsöne megbukott.

Next

/
Thumbnails
Contents