Egri Népújság - napilap, 1926/2
1926-09-29 / 220. szám
2 SORI NBPUJSAß 1926. szeptember 29 Iskola város — fürdő város. Miképpen lehetne Eger idegenforgalmát fokozni? Zúgott a főjem, mit is mutassak hát az éa t. barátomnak ? Talán a halsepiaci, mint központi elemi iskolát, amely sem külső kinézésével, sem belső berendezésével nem méltó Eger városához, talán a holdban, vagy nem is tudom hol levő tanügyi múzeumot, — vagy talán a még eajnoa mindig embriójában levő »Vármegyei Tanítók Otthonáéba vigyem el, hogy aunak társalgójában pihenje ki a városnézés fáradalmait! Zúgott a fejem, hogy és mint mondjam meg barátomnak, hogy városunkban sajnos nincs egy szép elemi iskolai épület, hogy nekünk tanitőembereknek itt, a »magyar Athénében sajnos nincsenek tanítói kultúrintézményeink. Keserves tépelődésemből sze rencBémre egysszercsak kizökkentett mellettem haladó barátom, aki órájára nézve így szólt: Sajnos, sokáig időztünk a líceumban és a várban, a rendelkezésemre álló idő vége felé jár, vonatom nemsokára indul, igy tehát ez alkalommal le kell mondanom az engem pedig legjobban érdeklő tanítói intézmények megtekintéséről, de a legközelebbi alkalommal azután azokat nézzük meg ! Nagy kő esett ie szívemről s egész megkönnyebbülve lépdeltem az állomáshoz tartó barátom mellett, akinek szerencsémre nem kellett szégyenkezve be- vallanom tanítói kultúrintézményeink hiányát. De mi lesz akkor, ha barátom egy pár éven belül egyezercsak újból beállít a még mindig nem lesz Gárdonyi-emlékmű, nem lesz tanügyi muzeurn, nem lesznek Egerhez méltó elemi iskolai épületek s nem lesz meg a vármegyei tanítók otthona? Akkor aztán szégyenkezheíem annyiunk miatt. De talán remélhetem, hogy a szégyenkezésre nem fog sor kerülni, hanem majd büszkén mutogathatom meg a város s elsősorban a tanítók büszkeségeit: a szép iskolákat, a tanügyi múzeumot, a vármegyei tanítók otthonát stb. Bárcsak mielőbb mutogathatnám ! J. Z. Bass lesaanüaßöaaaiiaaeiaceiisiBsa Borzalmas szerencsétlenség az újvidéki repülőtéren. Belgrad, szeptember 28. Az újvidéki repülőtéren egy «Brandenburg* típusú repülőgép próbarepüléseket végzett és lezuhant. Kovenko hadnagy és Sztanilovics szerelő szörnyethaltak. A katasztrófát az idézte elő, hogy a repülőgép vezetője a levegőben elájult. Eger, szeptember 28. Kaptuk az alábbi levelet: Annyiféle terv foglalkoztatja az illetékes köröket Eger idegen forgalmának fokozása végett, hogy módot kell adni mindenkinek a hozzászóláshoz, mert sokszor egy, az első pilanatra jelentéktelennek látszó eszme, az előre lefektetett tervek keresztülvitelénél a feltétlen sikert eredményezheti. A kérdés az, hogy miképpen lehetne Egerből fürdővárost csinálni ? A felelet erre igen rövid. Ciinálni? Sehogy! Önmagától kell, hogy azzá fejlődjék a fennálló körülmények és az elháríthatatlan akadályoknak mérlegelésével. Eger nemcsak, hogy nem fekszik vasúti fővonalon, de az összeköttetése a fővonallal a lehető legrosszabb. Szomszédságunkban van Pa- rádfürdö és rövid időn belül, a kormány jóvoltából felépül a szomszédban egy másik «világfürdő», Lillafüred. Kereskedelem szempontjából hatalmas riválisa Egernek Gyöngyös ős nem szabad figyelmen kívül hagynunk Mezőkövesdnek rohamos fejlődését sem. Egyetlen egy mód van Eger nek idegen forgalmát fokozni és ez: Eger legyen a magyar Heidelberg Fokozni kell a főiskolák számát. Egy erdészeti vagy bányászati főiskola részére jobb, megfelelőbb helyet elképzelni sem lehet. Felsőipariskoláink száma elenyészően csekély. Nem lehetne Egerben ilyet a kormány jóvoltából, a város üregen álló telkein felépíttetni? Hiszen láthattuk a közelmúltban, hogy a diákság bevonulása milyen forgalmat teremtett városunkban. Éa Eger egyenesen iskolavárosnak van predesti- nálva. Ismerek olyan községet, ahol egy év alatt emeletes elemi iskolát, fiú polgári iskolát, fiú és leány felsőkereskedelmi iskolát, három ovodát, egy kisegítő elemi iskolát éa végül egy igen szép templomot építettek. Pedig ez a község a főváros közvetlen tő- szomszédságában van. Ha a város egy modern, száz diákot befogadó internátust építene, szállodáját átalakítaná, megvolna oldva egyelőre a szálloda kérdés, mert a nyári szünidőben az internátu*», vékony- pénzzü nyaraló tisztviselők részére átengedhetné. És végre mit eredményezne a diákságnak Egerbe irányítása? Azt, hogy keresne a kereskedő, az iparos, a termelő. Mert ha a vidéki szülő meglátogatja gyermekét, itt költi el pénzét; már a legtöbb azzal a szándékkal jön, hogy ügyes-bajos dolgainak elintézésén kívül az itt tanuló diák, valamint az otthon levők szükségleteit beszerezze, így alakulna Egernek mint für dővárosnak alapköve. Ha a diák tanulmányait befejezte, vesse ót a sors bármilyen messzire, keresni fogja az alkalmat, hogy szabadságát, idővel családjával együtt ott töltse el, abban a városban, ahova diákéveinek legkedvesebb és legkellemesebb emlékei fűzik. Egy tisztességes, modern szállodára Egernek égető szüksége van. De ez még nem jelenti azt, hogy ezzel Eger fürdőváros lett és hogy ezáltal Eger idegen forgalma olyan arányban fokozódik, hogy a vállalt horribilis terhekkel meg tudjon birkózni. A külföldi fürdők vonzóereje a tiszta, barátságos es olcsó szállodáiban rejlik. »Lakni valahol kell, de nem akárhogy.» Ez a jelszó. Az étkezés már másoárangú kérdés. Mindenki ott éa úgy étkezik, ahogy azt a pénztárcája megengedi. A forgalom szempontjából pedig a városra teljesen közömbös, hogy az iiíetö nyaraló a «Kürsßloo»-ban vagy a »Kecsában* fogyasztja el ebédjét vagy vacsoráját. Úgyszintén a termelő sem törődik azzal, hogy eladott terményét fehér abroszon vagy »staniciiból« fo- gyasztják-e el, mert a forgalom egy bizonyos hányada így is, úgy is a város pénztárcáját gyarapítja. A fürdoző vendég, — legyen az bármilyen takarékos, — ha neki kellemes környezetben van, szívesen költ. Ez már aztán teljesén a fürdővezelőség ügyességétől függ, j,hogy ennek módját, eszközeit kitalálja. Már most c*ak ez a kérdés, hogy — az előbb felemlített körülmények mellett a város az általa fölvett kölcsönből felépítendő szállodájában tud-e majd 60—100000 koronás napi áron pensiőt, vagy pedig 30,000 koronánál kezdődő áron szobát nyújtani? Mert ha nem, úgy kár hozzáfogni. Hangsúlyozom, hogy Egernek létérdeke, hogy egy tisztességes, modern szállodája legyen, mert tarthatatlan az az állapot, hogy a gyermekét meglátogató szülő, közíuukcionárus vagy kereskedelmi utazó, helyi tevékenységének idejét a vasúti menetrendhez alkalmazza, csakhogy Isten menta valahogy éjszakára itt ne ragadjon. Mert Egerben szállodában megszállni majdnem a lehetetlenséggel határos, — oly kevés itt a szálloda. Hiszen olyan szép Éger és vidéke, hogy ennek reklám nem kell, Csupán egy kis jóakarattal és hozzáértéssel élvezhetővé kell tenni. L. Szent-Mihály-napi vásár Egerben. Eger, szeptember 28. Az őszi vásárunk állandó vendége, az eső és a sár az időn is .ellátogatott hozzánk, de nem akadályozta meg a forgalom kifejlődését. A híres egri vásár, amelyre annyira készülnek az iparosok éa a kereskedők, elég jól sikerűit, de a vidám vásári jelenetek teljesen elmaradtak, mert a siralmas időben, esőtől félve, sokan nem merték a vásárteret megközelíteni. Ha valaki’ megállt, vagy lassítani kezdett valamelyik árús előtt, az nem engedte tovább. — Az árak a tavaszi és a nyári vásár óta szilárdan tartották magukat. A nóta is még ebből az időből maradt meg: Háromezer korona, Bármelyiket akarja ... Nagyobb forgalmat csinált a vattacukor, ez a finom, habszerű, divatos cukorka, és a mézeskalács, mert a falusiak szerint: <abból muszáj hazavinni a gyereknek.» Ezeket úgy kapkodták, mintha ingyen cdták volna. Sok budapesti tóliruha-árús, sok ezűrszébó is élénkítette a vásárt, da a közönség ezekből nem akart vásárolni. Hiába hirdették, hogy : Asszonyok ! emberek ! megérkezett az olcsó János ! Csak üt valódi! Pedig a vásáron érdemes volt vásárolni, mert a nagy verseny, és a vásár szervezetlensége előnyös vételhez segítették a közönséget. (b.) sw- «masa Egy hét év óta süket leány szólalt meg a pécsi templomban Mária nevenapján. Nyíregyházáról jelentik: Márispőcson ez évben is ezren és ezren zarándokoltak a nagy- templomnoz, amelyben az ősi Mária képet őrzik. A Mária nave- napján tartott nagymisén a legendák . misztikus világából ismert esemény történt. Egy kis leány, aki hét év óta sem hallani, sem pedig beszélni nem tudott, megszólalt és beszélni kezdett a jelenlévők csodálatára. A kis 7 éves, Gracskő Anna anyja utasítására üdvözölte a tömeget egy félénk »pS« köszöntéssel. A kis leány anarcsi születésű, már hétszer hozta el az anyja Pócsra gyalogosan, beteg gyermekét a hátán cipelve.
