Egri Népújság - napilap, 1926/2

1926-08-13 / 182. szám

Előfizetési di] postai szállítással« egg hóra 40.000 K, neggedévre 120.000 POLITIKUM H1PILÄP. Főszerkesztd i Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Licenm. Kiadóhivatal: Liceumi nyomda. Telefonszám: 11. Amiben bízhatunk, az a Gondviselés kegyelmén kí­vül legfőkőpen a saját életerőnk. Az a magyarban szunnyadó ős- erö, mely a történelem folyamán olyannyiszor megállította lejtőn. Az az erő, mely a hétköznap kicsinyes tülekedéseiben rejtve marad, de a nagy katasztrófák közepette egész nagyszerűségé­ben kibontakozik. Az az erő, melyet persze nem látunk mind­untalan s amelyben már nem is igen hisznek a kislelkűek, de amelynek létét tagadni dőreség volna. Ez az erő válságos időkben újra éled Mohács nemzetének tagjaiban. Ez az erő most sem alhatik soká, mert immáron igen­igen «megnehezült ez idők vi­haros járása fölöttünk.» Vannak, akik úgy hiszik, hogy túlélte már magát a magyar s nem lehet többé hinni az elvén- hedt nemzetnek olyatón erőki­fejtésében, amilyenre évszázadok előtt újból ée újból képesnek bizonyult. Ezek a szkeptikusok Franciaországot is már évtize­dek előtt halálra Ítéltek, reájuk cáfolt azonban a világháború. Nos, a franciákénál pár évszá­zaddal mégis csak fiatalabb a vérünk. De meg a mi nemzetünk­ben is rég elapadtaknak vélt nagyszerű tulajdonságokat re­veiéit a népek harca. Amilyen komor tehát, épen olyan alap­talan is a feltevés, hogy túl vol­nánk nemzeti létünk delén s már csak lefelé ívelne további pályánk. Ha van azonban, amint csak­ugyan van is ily hatalmas ön- fentartő életereje nemzetünknek: ugyan melyek lehetnek annak forrásai, alkatelemei és előmoz­dító tényezői ? ! Honnan ered és miből táplálkozik ez a csodás hatású erő, mely az elsülyedés- től a múltban megóvott s melyet féltett talizmánként viszünk ma­gunkkal a népek országútján ? ! Konzerváló hatásában áhítattal csodáljuk ezt a nagyszerű erőt, ám elemeire bontanunk nehéz feladat volna. A géniuszt lom­bikba vagy górcsőbe szorítani nem lehet, de belekerülni bűv­körébe s híven szegődni szol­gálatába: legszebb hivatása a polgárnak. A nemzeti géniusz fűben és fában, történelmi múltban és in­tézményekben, fellegekig érő ön­tudatban s az eget ostromló hit­ben lakik. Ezeréves hazánk ter­mészeti szépségeit ha buzgón kultiváljuk, a nemzeti históriába 8 ősi intézményeinkbe szeretet­teljes érdeklődéssel ha elmerü­lünk ; ha ma is boldogan és büszkén valljuk magunkat ma­gyaroknak és a vulkánok mo­raja közepette sem fogyatkozunk meg hitünkben: hűségesek vol­tunk a nemzet géniuszához s fokoztuk a nemzet erejét. Mert a nemzetnek legfőbb ereje pol­gárainak állhatatos ragaszkodá­sában vagyon! Tar. Mohács, a ínagyar nemzet tragédiájának városa. A trianoni kataklizma össze­omlott magyar világának mos­tani esztendejében egy város körvonalai rajzolódnak a ma magyarjának szemei elé. Mohács városa ez : lenn a Duna partján, egy félköralaku, szelíd dombok kai határolt kis róna, a mohácsi síkság középpontján, amely épen ebben az évben és augusztus ha­vában üli a mohácsi vész 400-ik évfordulójának emlékezetét. Nincs iok oly szomorú lsp a magyarság történetében, mint amelyre Mohács neve van fel­jegyezve, s nem c*oda, ha az egész nemzet lelkében felsír és fölzokog a fájdalom ée az ország minden részéből a zarándokok végtelen sora indul meg, hogy lerója kegyelete adóját azok iránt, akik a mohácsi síkon igye­keztek gátat vetni a keletről jövő ős a nyugatot elpusztítással fe­nyegető viharnak. Egyetemes nagy nemzeti meg­mozdulás ez, s minden társadalmi osztály kiveszi részét belőle azon a zarándoklaton, amely augusz­tus 20 tői szeptember 8-ig tart. Mohács nevét a 400 évvel ez­előtt lejátszódott nagy nemzeti tragédia vetette fel és jegyezte kitörölhetetlenül az örökké élő városok és falvak nevei közé. Élete tele van hatalmas felián- golásokkal és fellendülésekkel, hogy azután üszkös romokká váljék mindaz, mit generációk építettek. A magyar nemzet képe Mohács élete. Egyszerű halász- tanyából, — amelyet minden valószínűség szerint a beván­dorló magyarok ütnek fal, — az első nyom, mely arra mutat, hogy már faluvá sarjadt az élet benne, 1070-ből származik, de ezt a felpezsdülő életet meg­fojtja a tatárjárás. A pécsi püs­pök pusztaságot kap ismét, de rövid idő múltán, az Anjouk korában, már város, amely bi­zonyos szabadalmat élvez. A Jagellók alatt, II Lajos uralko­dásának első esztendejében, a fenyegető török vész miatt meg­erősített hely, melynek külön vára van, rendes helyőrséggel. A mohácsi véres tragédia 1526-ban tőle délre 4—5 km.-nyire játszódott le, a magyar tábor pedig Mohács környékén feküdt. A magyar hadsereg 30.000 főből állott, ä vezére Tomory Pál ka­locsai érsek volt. A török had­sereg, az ujabbkori történetírók megállapítása szerint, 70—80.000 főből, II. Szulejmán szültán ve­zetése alatt állott. A magyar hadsereg támadott, a török had­sereg túlsúlya azonban össze­törte a vitézül küzdő magyar sereget. Az egykori feljegyzések szerint a csata színhelyén 7 főpap, 28 világi zászlós úr, 500 fő­nemes, 300 pécsi egyetemi hallgató és 22 ezer magyar vitéz áldozta fel életét. A magyar király II. Lajos is életét vesztette. Holttestét okt. 16 án találták meg Mária ki­rálynő által a felkutatására ki­küldött udvaroncok, a Csele pa­tak partján. A vére* háború Mohácsot is­mét elseperte a föld színéről. Alig gyógyultak be sebei, 1541- ben a török végleg elfoglalta. Ez időbsn lakosainak száma körülbelül 1200—1500 Jőlek lehe­tett. 1686 ig volt török kézen. Radanai Mátyás szalavári kapi­tány később pécsi püspök fog­lalja el ét gyújtja föl ismét. Utánna 1687-ben augusztus 12-őn Lotharingiai Károly vezetése alatt a magyar és német csapa­tok a mohácsi síkon újból meg­verik a törököt, s ezzel az egész Dunántúl felszabadul. A hosRzu szenvedések után ismét fejlődésnek indul. 1840-ben már újból város. 1876-ban visz- szafejlődik nagyközséggé, 1924- ben azonban ismét rendezett ta­nácsú várossá alakul át. Mohácsnak a török hódoltság kezdetén mintegy 360 lakóháza volt, lakosainak száma a török hódoltság végeztével alig haladta meg a 150-et. Ma lakosainak száma 15.600, és 31,066 hold dús televény földje van. Azelőtt alig volt ipara, kereskedelme, ma már lakosainak csak 56°/o-a földmi- vés, s van aelyemgyára, bőr­gyára, szeszfőzdéje, szappan­gyára, vasgyára, kender és len- feldolgozó telepe. Szegény job­bágyokból a lakosság jómódúvá lett, házainak száma : 3187. A birtok megoszlásrendkivül egész­séges, mert ennek a nagy határ­nak egyharmad rézzé kisbirtok. Lakossága dolgos, vállalkozó szellemű, a tradíciókhoz és a múlthoz szívósan ragaszkodik. Ez magyarázza meg azt, hogy etnográfiai szempontból is Ma­gyarország egyik legérdekesebb vidéke. A sokaság szindus vise­leté már évszázadok óta válto­zatlan, legfeljebb színpompája lett ragyogóbb. A szigeten a magyarság is őrzi régi viseletét. A környékbeli svábság viselete szintén megmaradt olyannak, ami­lyen volt akkor, midőn a török hódoltság után ide bevándorolt. Mióta várossá lett, rohamos fejlődésnek indult, s ma a mo­hácsi vész 400 ik évfordulójának esztendejében, ha a magyarság életerejét és munkavágyát, élni- akarását akarjuk látni, e mai esettségünkben keressük a lehe­tőségeket az uj élet megalapo­zásához, akkor zarándokoljunk ezek alatt a szent napok alatt Mohácsra, amelyről Kisfaludy Károly azt énekelte, hogy a magyar nemzet nagylétének te­metője volt, s azzal a meggyő­ződéssel fogunk távozni, hogy ha egy város a nagy mohácsi tragédia után ilyen életerőtől duzzad, még 400 év után is, ak­kor a trianoni katasztrófa után is lesz a magyar nemzetnek fel­támadása. vitéz dr. Horváth Kázmér.

Next

/
Thumbnails
Contents