Egri Népújság - napilap, 1926/1

1926-02-07 / 30. szám

Előfizetési di] postai szállítással: egg hóra 40.000 K, negyedévre 120.000 K. POLITIK HI NÄPILAP. Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Kiadóhivatal: Liceumi nyomda Telefonszám: 11. Ä boros vasárnap. Két hete történt. Az egri utca frontján ismét elesett egy legény. A város egyik közűtjának porát megint polgár­vér öntözte. Egy fiatal élet el­lobbant a gyűlölködés tüzében ■ a hőstya egyik kicsiny házába beköltözött a gyász . . . Ez a szomorú esemény a ko­moly idők tömérdek egyóbgondja közepette is elmélkedésre kész­tet. Nem hisszük, hogy ezen újabb bűncselekmény elköveté­sében az alkoholnak szórep ne jutott volna s aggodalommal látjuk, hogy a bor-árak folyto­nos lemorzsolódása a szűkös kereseti viszonyok dacára is emeli a borfogyasztást népünk­nél, kiváltképen a fiatalkorúak között, az erkölcsnek és közbiz­tonságnak mérhetetlen kárára. Az egri bornak maholnap a fejfájára Írhatjuk oda azt a le­sújtó tényt, hogy tömegsír fölött ékeskedik. Nemcsak bortermelé­sünk az áldozat, melyet enyé­szetbe sodort a gazdasági válság. Vele pusztul az utca békessége és az emberi élet biztonsága; a jövő nemzedék lelki és testi ép­sége épen úgy, mint számos csa­ládi tűzhely. Annak is alig egy pár hete még, hogy az államrendőrség kitűnő egri detektivjei pincék mélyén rendszeresen folytatott aljasságokról rántották le a lep­let s ime most vér ömlött a bor­tól iizamos egri talajra. Ott is, itt is a bor az egyik bűnös. A felbujtó vagy legalább is bűn­segéd. Az egri bor, mely féltve őrzött jószágból csekély értékű vásári portékává züllött. Á bor, melyet [gazdáink eladni jófor­mán képtelenek. Megisszák tehát maguk és megitatják a házuk népével. A serdülő if jakkal, akik­nek amúgy is forró vérében a szesz csókjától uj tüzek gyul- nak. A borgőzös fejű legény aztán keresi vagy legalább nem kerüli az összetűzés alkalmait s mihamar kitör belőle az ősi vir­tus. A csizmaszárből pedig elő­kerül a kés. Amíg a bor olyan olcsó ma­rad, hogy otthon vagy a korcs­mában könnyű szerrel hozzájut a legény, addig — attól tartunk — nem fognak elmaradni a múlt­korihoz hasonló véres vasár­napok és fájdalmas események. Gazdasági politikánknak egy olyan sakkhuzása, mely a bor­kivitelt észak felé lehetővé tenné s a bor árának jelentékeny emel­kedését eredményezné, valóban nemcsak a termelők folyószám­lájára gyakorolna áldásos hatást, de széles rétegek erkölcseire is. Addig pedig, míg ez a régóta óhajtott, jótékony gazdasági for­dulat bekövetkeznék, kétszeres gonddal kell lügyelni a kedv­Idekint a ^falvakon látom a kis emberek erőlködését, hogy házhelyeiken otthont építsenek, fedél alá kerüljenek, meggyujt sák a vesztatüzet. Aki ma épít — egyre több akadályra’bukkan. Nincs kereset, nincs pénz — ez járja minden­felé. — Megesszük, amit keresünk, a többit meg elviszi a nagy porciöt az adó. Hej! psdig nem a legjobb sor idegen portát ta­posni, lakbért fizetni, közös konyhán lenni, veszekedni az aprólék, a malac, a gyerek miatt. De hát mit tegyen a szegény ember? Házhely csak volna — hála Isten’, de az építősre már nem futja. így beszél sok nincstelen, zsel­lér, napszámos, munkás, iparos, szegény tisztviselő. Várják a segítséget. Az egyik olcsó kölcsönt emleget, a másik kész anyagárúbitelt, a harmadik sorsjegyen szeretné megütni a főnyereményt, akár a káli dok­tor, aki csekély 30 milliót vágott zsebre. — A szegényt csak elkerüli a szerencse, pedig ha ebből egy marokra való van, többet őr vékatudománynál — mondja a koma. Nézem, hallgatom ezeket az embereket. Várják a segít­séget. Régi eszme szövetkezeti úton segíteni azon, aki segítségre méltó. Hallottam, hogy űj szö­vetkezet alakult a falusi kis la­kások építésére. Elhatároztam, felkeresem Pfeifer miniszteri ta­derítő, de egyben jőzanságosz- latő egri borra. Kétélű fegyver a bor, könnyen megvágja vele magát, aki hozzányúl. Csak mód­jával való tehát a gyerekembe­rek kezébe a borral telt pohár! Emellett pedig egész oda­adással kell a lakosság komoly elemeinek támogatniok az állam­rendőrséget abban az igyekeze­tében, hogy az utca rendjét s az emberi élet biztonságát minden garázdaság ellenében föltétlenül megvédelmezze. Balog. nácsost, mint az új szövetke­zeti akció hivatásos vezetőjét. A földmivelésügyi m. kir. minisz­térium III emeletén van hiva­talos helyisége. Az előszoba tele várakozókkal. Épen akkor érke­zik Haller József dr. képviselő is. Egyszerre megyünk be. Pfeifer kedves, mosolygó 8rcű űr. Szíves. Azonnal magyarázathoz lát: — A kis lakásokat építő szö­vetkezet — a falué, a népé. Az O. K. H., a Hangya és a pénz­ügyi kormány hozták össze a szükséges tőkét. Fejünk Hadik János gróf, jóakaró támogatónk Majer János miniszter. — Miféle készárút, hová,hogyan szállít a szövetkezet ? — Szövetkezetünk kész ajtó­kat, ablakokat, gerendákat, szaru­fákat szállít vaggon számra oly helyekre, ahol az akciót centra­lizálni lehet. Bravó! Méltóságos Uram! Meg­van. Az én környékemen Kál- kápolna vasúti állomás. Központ. — Lássuk a községeket és az építendő házhelyeket, ezek tá­volságát a lerakattál! — Kái 150 házhely, Koaapolt D/a km. távolságban 60 házhely, Kápolna 40 házhely 4 km., Tó­falu 50 házhely 6 km., Aldebrő •0 házhely 8 km., Feldebrő 80 házhely 11 km.. Erdőtelek 70 ház­hely 6 km , Bőd 30 házhely 4 km. távolságra a káli állomástól. — Van-e ezen falukban hitel­vagy fogyasztási szövetkezet? mert csak oly házhelyesek jut­nak előnyhöz, akik ezeknek üzletrészesei. — Van. — A mi kezelésünk egyszerű — folytatja a tanácsos űr. — Az anyagot átveszi egy értelmes gazda, őrzi, kiadja. A hitel 3 havi, esetleg 5 évi. Ez utóbbi esetben bekebelezzük az O. F. B. által kijelölt telekre. A valóságban hogyan fest a szövetkezet munkássága ? Van-e már rá példa ? Igen van — a bácsalmási példa. Bácsalmáson már van leraka­tunk, megkezdettük az akciót. Ügyes, egyszerű ember a keze­lője. Á forgalom után kap 6%. Az üzlet oly arányokat ölt, alig képes lebonyolítani a kezelő a keresletet. Mihelyt kitavaszodik, a békés­megyei árvízkárosultak össze­omlott 500 házára kerül a sor. — Még néhány sző a gellért­hegyi lourdesi barlangról, amely­nek lelkes tervezője, végrehaj­tója Pfeifer m. tanácsos. Látom a szép tervet, a grottát, a Gave folyó utánzatát, a forrást. Lel­kesen magyaráz, de jön a sür­gető titkár : Méltőságos Uram! annyian várják, nem férnek az előszobában. Búcsúzunk, de csak a viszont­látásig — a házépítő akciónál remélem — találkozunk! (Dr. Cs. L.) Csak évi 15 millió aranykorona kellene a hadikölcsön valorizációhoz. A Pesti lőzsde nagy cikkben tárgyalja a hadikölciönök sokat emlegetett valorizációjának kér­dését. Kállay Tibor volt pénzügymi­niszter valorizációs javaslata erre a kérdésre is kiterjedt. A Budapesti Kereskedelmi és Ipar­kamara ennek a javaslatnak említésével mostanában felter­jesztésben kérte a pénzügymi­nisztert az államadósságok valo­rizálására. A Hadikölcsön-őrde- keltek Szövetsége is serényebben mozgolódik. Bár e részről meg van a hajlandóság, igen mér­sékelt kulcs melletti valorizáció elfogadására. A szövetség évi 15 millió aranykorona beállítá­sát javasolja e célra az állami költségvetésbe. Ami szerintük nem nagy összeg, hiszen az an­Falusi kis lakásokat építő szövetkezet vagy egy interjú Pfeifer Gyula miniszteri tanácsossal.

Next

/
Thumbnails
Contents