Egri Népújság - napilap, 1925/2

1925-10-30 / 246. szám

Ara 2000, vasárnap 2600 korona. Eger, 1925 október 30 péntek. XLII. óvf. 246 sz. hektoliter bor. És megérdemelné, hogy egy a legkiválóbb szak­emberekből állő országos bizott­ságra bízzák az értékesítését. A kormánytól csak azt kellene kérni, hogy támogassa ezt a bi­zottságot, de addig [is törölje el a borfogyasztási adót, tegye olosóbbá a gazdáknak a szőlő­termelést, mert éppen annak az agrár népnek, melyet a iparia­mén ti többség oly hangsúlyozot­tan képvisel, volna erre igen­igen nagy szüksége. (k. a.) Baross János: Az utódállamokban magyarirtás folyik!. A Népszövetség csak a kisantantnak kedvez. — Az utódállamokban a nemzeti kisebbségek vannak többségben! — Ezt az állapotot nem lehet tovább tűrni! Ötmillió hektoliter az idei bortermés. Ennek az öt­millió hektoliter bornak sorsától sok százezer, ha nem millió, magyarnak sorsa függ. Nemzet- gazdasági szempontból és kül­kereskedelmi mérlegünk egyen­súlya tekintetében is rendkívül fontos kérdés azonban az, hogy lesz-e a kormányzatban elég erély, a szakminisztériumokban megfelelő ügyesség, akarat és képesség arra, hogy ez a hatal­mas érték ne legyen kénytelen a magyar pincék fenekén vesz­tegelni, vagy potom áron gazdát cserélni, hanem, eleven valőr módjára, egészséges belfogyasz- tás vagy ésszerű export segít­ségével, mint frissítő erő jusson a magyar gazdasági élet vérke­ringésébe. A magyar szőlősgazda társa­dalom, melynek Eger is egy tekintélyes részét képezi, nem elégedhet meg a bortermelés sorvadási tüneteinek konstatá- lásával. Ott sem állhatunk meg, ha azt mondja egyik legfelsőbb főrum, hogy az ország területe egyharmadára csökkent, de sző­lőtermő vidékeink mind megma­radtak és innen van, hogy sok a borunk és nehéz az értékesí­tése. Ne essünk azon kétségbe sohasem, ha valami közkeletű cikkből sok terem itthon! Annak örüljünk, hogy valamiből nálunk is akad fölösleg. Hanem azután nézzünk is utána, hogy hová és hogyan helyezhetjük el leghasz- nosabban azt a fölösleget. Erre az utánanézéire volnának hiva­tottak kormányzatunknak az or­szág gazdasági ügyeit intéző szervei. Nos, hát működjenek ezek a szervek és gondoskodja­nak az ötmillió hektoliter magyar bornak jó értékesítéséről. Ankétekből, gyűlésekből, tár­gyalásokból már elég volt, mert a magyar „szőlőtermelés már annyira haldoklik, hogy szavak­kal nem lehet rajta segíteni. Nemzetgazdászok, az európai viszonylatok tájékozott, alapos ismerői vegyék kezükbe az öt­millió hektó magyar bor értéke­sítésének az ügyét. Olyan ál­lamférfiak, akik nem a halfo­gyasztásnak szánják ezt a kin­cset. Mert kincs ilyen megnyo­morított kis országban ötmillió Budapest, október 29. A nem­zetgyűlés mai ülésén napirend előtt Baross János szólalt fel. Újból foglalkoznunk kell a nem­zeti kisebbségek kérdésével, — mondotta — mert az elszakított területeken a kisebbségek sorsa állandóan roszabbodik. Olyan mődot és eszközöket kell terem­teni, amelyek ezen a téren ja­vulást eszközölnek. A Népszövet­ség állandóan kedvez a kisan­tantnak és eddig még egyetlen lépést sem tett a kisebbségek érdekében. A magyar közvéle­mény nem akar belenyugodni a kisebbségi kérdések olyan meg­oldásába, mint amilyent a Nép- szövetségnél látunk. 19 esetben fordult már a magyar kisebbség a Népszövetséghez és eddig csak egy esetben vezetett ered­ményre. Ez a bánáti telepesek ügye volt. Ezekkel aztán alaposan el is bántak. A nemzetközi jog sem­mibevételével gazdaságilag és kulturailag akarják kiirtani a magyarságot. (Helyeslés.) Hangzatos szavakat hallunk a Népszövetségtől, de ez előtt az irtó hadjárat előtt szemet huny. A kis-antant irtó politikájával szemben nem csak a magyarok szenvednek, hanem a ruthónek, németek és tótok is. És ez az úgynevezett kisebb­ségi kérdés nem a Duna völgyé­ben elszakított négy millió ma­gyarnak a kérdése, hanem a Cseh-Szlovákiában, Erdélyben és Beszarábiában többségben levő nemzetiségeknek a, kérdése. Statisztikai adatokkal bizo­nyítja, hogy az ütőd államok­ban a nemzetiségek többségben vannak. Az előző nemzetgyűlés elkö­vette azt a nagy hibát, hogy ratifikálta a trianoni béke-szer­ződést. De ma egy befejezett tény előtt állunk. Az akkori po­litikusoknak van egy mentségük, még pedig a hiszékenységük, hogy bíztak az öt nagyhatalom által aláirt szerződésekben, ame­lyek a kisebbségek jogaira vo­natkoznak. Cinikus játék volt az egész. (Helyeslés az egész Házban.) A nemzetek szövetsége bizto­sítja is az utód-államok jogait, és a magyarokét [nem. Az utó­államokban magyarirtás folyik. \(Rözbeszóllások: Szégyen-gya­lázat !) A szerződőiek-megszegő- 80 tovább folyik. Ezt az ál­lapotot nem lehet tovább tűrni. Majd az erdélyi viszonyekról beszél. A csehek kultur köpö­nyeget takarnak hibáikra, a ro­mánok pedig cinikusan csinálják a dolgot. Valami útnak és módnak kell lennie, hogy őket figyelmeztes­sük kötelességükre. De van re­torzió is a kezünkben. A jóvá­tétel kérdésében, mig nem telje­sítik velünk szemben a vállalt kötelezettségeket, addig nekünk sem kell teljesíteni azt. Hibáztatja, hogy a kormány, ha elvben is, de elismerte a jóvá­tétel fizetésének kötelezettségét. Csehországgal szemben gaz­dasági retorziókkal is élhetünk. Arra kell törekedni, hogy a né­met-francia kérdés nyugvópont­ja után a magyar kérdés domi­nálja a világ publicitását. Ez csak rajtunk múlik. Propagandával rá kell vilá­gítanunk, hogy Európa szociá­lis, gazdasági és pénzügyi bajai­nak oka az a lehetetlen állapot, amelyet a békeszerződések okoz­tak. Európa közepén a kínai fa­lakat a kisantant azért tartja fenn, mert attól fél, hogy a for­galom szabad lesz és Budapest lesz a központ. Diplomáciánkat ’demokratizál­ni kell, mert biedermeyer tradí­ciókkal nem lehet fölvenni a versenyt a Benesekkel, a Pasi- csokkal, a balkán-politikusokkal. A magyar demokrata politiku­sok azokat az ideálokat tartják szem előtt, amelyek a népszö­vetséget hozták létre s igy an­nál jobban fáj a csalódás, őszin­te békében akarunk élni szomszé- dainkkal de egy állig felfegyver­zett militarizmus és kapitalizmus téved, ha azt hiszi, hogy bennünk baleket fog találni. A magyar kérdés megoldása nemzeti kí­vánság. Kéri a kormányt, hogy jöjjön konkrét javaslattal. A bankkamatláb leszállítása. A Magyar Nemzeti Bank ok­tóber hó 22-től kezdődőleg a hivatalos bankkamatlábat 9%-ről 7*U ra szállította le. Az 1924. szeptember 17-én a jegy­intézettől átvett 10%-ról ^/a^o-ra történt felemelése óta a bank­kamatlábnak ez a harmadik ráta leszállítás. Legutóbb 1925. május 18-án ll0/#-ról 98/o-ra szállíttatott le a kamatláb. József Ferenc kir. herceg Miskolcon és Ózdon. Miskolcról jelentik: Szerdán délben Festetich Pál gróf kísé­retében autón Miskolcra érke­zett József Ferenc kir. herceg, hogy megnyissa a müvésztelep kiállítását. A kir. herceget a vá­rosháza bejáratánál Hodobay Sándor dr. polgármester fogadta Halmay Béla dr. főjegyző és Plank Miklós dr. társaságában s pár meleg szóval üdvözölte a kir. herceget. Az üdvözlés után Tódor Árpád dr. rendőrfőtaná­csos jelentkezett. A városházán Sóldos Béla dr. főispán várta már a kir. herceget, akinél Schrantz Ödön ezredes, a ve­gyesdandár helyettes parancs­noka és Baranczi Jőzsa Gábor vk. ezredes is jelentkeztek. A kiállítás megnyitása és megtekin­tése után Hodobay Sándor dr. polgármester a kir. herceg tisz­teletére ebédet adott a Koroná-

Next

/
Thumbnails
Contents