Egri Népújság - napilap, 1925/2
1925-10-07 / 226. szám
Ára 2000, vasárnap 2500 korona Eger, 1925. október 7 szerda. XXII. avf. 226 sz. Előfizetési di) postai szállítással: egp bóra 40.000 K, negyedévre 120.000 K. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. Az uj pénz ha a jelek nem csalnak, mégis csak a forint lesz s mi valóban örülni tudunk, hogy a felszínre került megoldási módozatok közül a régi jő öreg forint feltámasztása mellett foglal állást a pénzügyi kormány. Minden |más megoldás csak főirendszabály lett volna, mely darabonkint vágja le a kutya farkát. A forintra való visszatérés ellenben határozott és őszinte gesztussal vet véget az inflációs komédiának. A pénzesdit most már nem fogjuk tovább játszani. Élőiről kezdünk mindent. Megint komoly értéknek képviselője lesz a pénz, ha nem is jelzik meny- nyiségét csillagászati számok. Az aggályok közűi, melyek a megoldás ellen felmerültek, azt tartjuk a legbomolyabbnak, hogy a magas értékű pénzegység az árakemelkedésétfogja maga után vonni. Ettől csakugyan tartani kell. Amiért a mai rendszer mellett csak habozva mertek 15—16 ezer koronát kívánni, annak rövidesen egy forint lehet sz ára. Mivelhogy az árakat rendszerint felfelé kerekíti ki az eladó s egy, egyetlenegy szerény forintot kérni sokkal könnyebb, mint tízezer koronát és hozzá még további koronák ezreit. Az is valószínű azonban, hogy ez az áreltolődás csak ideiglenes lesz s mindössze addig tart, mig az átmenet nehézségeit leküzdve, ismét a »békebeli« árakhoz fognak igazodni az emberek. Az új forint tudniilik körülbelül egy békekoronával lesz egyenlő értékű. Nem az aranykoronával, mely végelemzésben épen olyan életképtelen elmeszülemény, mint pénzügyi életünk gyorsan semmivé foszlott alrauneja, a dicstelen emlékezetű takarékkorona. Nem az arany világpiaci értékeléséhez mért jelenlegi aranykoronát váltja le őrhelyéről, de a háború előtti jő koronát varázsolja vissza az uj forint, amellyel tehát már ezért is, de kerek húszezres osztőszáma miatt is könnyű és kellemes lesz operálni Annál könnyebb, mert egyelőre ritka vendég lészen minálunk s csak esztendők megfeszített munkájával és sok önlegyőzést igénylő, állandó takarékossággal fogjuk tartósan házunkhoz szoktathatni. Külön érdemül tudjuk be az új valutának, hogy a félforint ikertestvére lévén az osztrák schillingnek, nyugati szomszédunkkal való gazdasági összeköttetésünknek ismét eggyel kevesebb lesz a zökkenője. Akik az osztrák sógorral való minden kapcsolatnak még a gondolatától is riadóinak, azok ezt a va- lutáris rokonságot is váltig nehezményezik s benne már veszedelmes csáklyát vélnek felfedezni , mely ismét Ausztria korhadt bárkájához csatolja léEger, 1925. október 6. A Tizenhárom emlékünnepén ma is megkondultak a Minoriták harangjai. A templomokban fekete rekviemek gyertyái lobogtak a ravatalok körűi. S a »Lux perpetua« örök világoiságában ragyogtak a fakő honvéd atillák, a csákók és a kardok. A magyarság elzarándokolt a koporsókhoz, ahol tizenhárom babérkoszorú hirdeti, hogy a vértanúk vérét nem issza be az idők fövenye. A századok leomlő falai nem temethetik be és új korszakok újveretű pompája nem halványíthatja el a msgyar nemzeti tragédiát! Eger közönsége és ifjúsága a Jogakadémiai Kör rendezésében vett részt az örök októberi gyászünnepen. Esztendők óta nem állták körűi annyian Knézich Károly tábornok emléktábláját, mint ma, mikor bűnhődünk és vezekelünk. A tizenhárom koporsójára újabb szemfedelet borított a gyász. — Libera me Domine. Október 6 ünnepe Egerben a Minoriták templomában gyászistentisztelettel kezdődött, melyet Dutkay Pál pápai prelátus, apátkanonok celebrált fekete orná- tusú papi segédlettel. A szentély előtt emelkedett az egyszerű ravatal, gyertyák fényében tűktünk kicsinyke hajóját. Ebben az aggodalomban persze több van az idegek játékából, mint az élet valóságainak és igényeinek tárgyilagos szemléletéből. A svájci és francia frank közeli rokonsága pillanatig sem kötötte a jó svájci pénz sorsát a megbízhatatlanul ingadozó francia frankéhoz. Ha belső okok súlyos ballasztja netalán ki is kezdené az osztrákok schillingjét, ettől ugyan világszerte nagy becsületnek örvendhet a magyar félforint. Annál inkább az egész. Még a magasba is lendülhet s akár a csillagokig emelkedhetik. Vajha már ott tartanánk! Tar. rözve a tizenhármak cioport- féayképét, a babér koszorúkat a komor lepleken. , A templomhajó hatalmas boltivei alatt megteltek a padok, az előcsarnokban, az oltárok mellett, százan és százan álltak. Sohsem volt méltóbb ünneplése Egerben az aradi emlékű október hatodikénak. A gyászistentiszteleten ott láthattuk Schrantz Ödön ezredest, állomásparancsnokot, a tiszti kart, Okolicsányi Imre alispánt, Hellebronth Pál vármegyei főjegyzőt, Bayer Henrik városi tanácsost, dr. Molnár Kálmán és dr. Dambrovszky Imre egyetemi magántanárokat, Rusztek Károly királyi tanfelügyelőt, dr. Szabó Gyula főszolgabírót, dr. Csanády László ^egyházmegyei tanfelügyelőt, tanitőképzőintézsti igazgatőt, Ivanovich Ambrő h. pénzügyigazgatőt, dr. Krajcso- vich József rendőrtanácsost, Vigh Ferencz állampénztári igazgatőt, a csendőrség és a közhivatalok képviselőit, az iskolákat és a nagy számú közönséget. Az Egri Koszorús Dalkör Lestál Miklós vezénylete mellett énekelt a kóruson. Áhítattal olvadtak a Sanctus, Benedictus, Agnus Dei sötét dallamai a barokk templom misés hangulatába. Az orgona zokogó praeludiunaa kiséri az utolsó evangéliumot. Fölhangzik a diákon ajkán a fohászos »Requiescant in pace.« Pluviálőt ölt a miséző pap. Fölgyúlnak a csillárok s ünnepi fényben szárnyal a mély- zengésű Libera [me Domine. Dutkay Pál prelátus megszenteli a ravatalt. S a Libera sirámai után fölujjong a Himnusz, a 'magyar ének, a megbünhö- döttek éneke. Lobogó fárosz az örök halálon. Magyar vértanu- ság szive dobogása. Az ünneplő közönség a Knézich emléktábla elé vonul. A templomban elhallgatott az orgona, kialudtak a gyertyák éa az ünneplő közönség hatalmas tömege Knézich Károly honvéd tábornok emléktáblája elé vonóit. A borostyánkoszorús emléktábla előtt feketébe vont emelvény áll, mintha a vértanúk trónusa lenne és láthatatlanul sorakoznának rajta mind a tizenhármán, halotti arccal, az aradi sáncok felé mutatva. A közönség elénekli a Himnuszt. Ami a templomban ima volt és hit, ez előtt az emléktábla blőtt hódolat és térdhajtás. Palik Ferenc joghallgató, a Jogakadémiai Kör elnöke sápadtan lép az emelvényre ; nagy feladat óriások felé indúlni törpe szavakkal, vértanúknak áldozni százados megalkuvással. S az ünnepi szónok a történelembe menekült, a történelem bástyáit tolta maga előtt és ezeken a bástyákon ifjúságának örömtüzei égtek és ez az ifjúság tette őt méltóvá, hogy a szabadság ez emlékköve elé járűlhasson. Koncz Dezső joghallgató a «Magyarok Miatyánkja» című hangulatos versét szavalta el, egy fiatalember érzéseit, aki hangot szeretne adni a mai szomorú sorsnak. Szabó Jilek Béla joghallgató elégiaszerű szép költeményét szavalta. Dobos Janó köz- igazgatási tanfolyamhallgató pedig záróbeszédet mondott, az ifjúság buzdításával az ifjúság jogán, amely ma a gyászemelvényen hódolt a kishitű jelenben a 48-as műit nagyságai előtt. És hódoltunk mindannyian, akik csukott ajakkal álltunk az emlékjel körül. És igaz volt a mi hódolatunk, mert éreztük törpeA vértanúk vérét nem issza be az idők fövenye. Eger város megünnepelte október hatodikát.
