Egri Népújság - napilap, 1925/2

1925-10-01 / 221. szám

Ára 2000, vasárnap 2500 korona Eger, 1925 október 1 csütörtök. XLII. óvf. 221 sz Előfizetési díj postai szállítással: egy hóra 40.000 K, negyedévre 120.000 K. Mozgósítás nálunk bizony már régen vala ■ megismétlődését a trianoni börtön hűvösén szundikálva még elképzelni is alig tudjuk. A vi­lág azonban a régi maradt s a történelem manapság is sűrűn megismétli önmagát. Akármeny- nyire őhajtják is a világbékét azok a boldog nációk, melyek­nek a legutóbbi duhajkodásből ■ a jóllakástől részegen» sikerült bőrünket kimenteni: a háború szele itt is, ott is megjelenik hűvös fuvallatával s megbor­zongatja a lelkeket. A nyerőkét, a szerencsésekét, a győzelem mámorában úszókét. A boldog nemzetekét, melyek­nek ölébe hullott minden. Diadal és hatalom, ellenséges terület és hadizsákmány. Mindenhez hozzá­jutottak, amiért fegyvert ragad­tak. Mindenhez hozzásegítette őket a hadiszerencse. Épen csak az álmot zavarta el a szemükről. A diadal robogó szekerének jöttén messzire el­repült tőlük az álom tündére s tán vissza se tér soha. A siker után megpihenniök nem lehet. A leigázottak millióiból kisaj­tolhatnak mindent. A nyugodt, csendes, üdítő álmot nem tud­ják visszavarázsolni többé. A hadi páncélt nem lehet letenniök, az igazi kéke kényelmére gon- dolniok sem szabad. Időről-időre mivelhogy meg­mozdul lábuk alatt a föld s a mélységből hangok morajlanak elő. Bilincseiket rázzák az el­nyomott népek. Sakkban kell tartani őket, amíg nem késő. Néha azonban minden igyek­vő« dacára is kirobban a meg- rendszabályozottak elkeseredése s ű} háború híre tölti be a vi­lágot. A gloire nemzete már hónapok óta csatázik a saját volt katonái ellen s ha a jelek nem csalnak, most Anglia, a nagy rabszolgatartő lesz kény­telen kardot rántani. A törökök­kel lészen újabb elintézni valója s bizonyára sok szőkehajú an­golszász sportfiú fogja vérével áztatni a távol Napkelet őszi avarját, míg újra helyre áll a béke. A megint csak rövid lejá­ratú béke. Az első interjú Okolicsányi Imre alispánnal. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. főszolgabírói hivatal élén volt: közvetlen kontaktusban élni az emberekkel, meghallgatni min­denkinek panaszát és amennyi­ben a panasz valóban jogos, közvetlenül segíteni. — Nagyon jól tudom én azt, hogy a vármegyém népe mélyen vallásos és ragaszkodik hitéhez. Én segítségére kívánok lenni a hivatottaknak a hitélet fejlesz­tésében. Az a főcélom, hogy mindenkivel békés egyetértésben működhes­sem. — Teljes erőmmel rajta le­szek, hogy minden osztály harcot és párt- viszályt kiküszöböljek. Mindenkinek jogos kívánsá­gát igyekszem kielégíteni és igyekszem megszerezni azoknak a bizalmát is, akik megválasztá­somnál bizalmukkal még nem tüntettek ki. Társadalmi harmó­niában, egyesült erővel, hiszem, hogy elősegíthetem megyénk helyzetének s vele együtt ha­zánk sorsának javulását. Fejleszteni akarok mindent, a mezőgazdaságot, az ipart, a Eger, 1925. szeptember 30. Okolicsányi Imre, Hevesvár­megye uj alispánja, tegnap fog­lalta el hivatalát, miután az egri járás főszolgabírói hivatalát dr. Szabó Gyulának átadta. Az Egri Népújság szerkesztője fel­kereste hivatalában az uj al­ispánt és kérdéseket intézett hoz- | zá programmját, jövő terveit illetően. Okolicsányi Imre alispán, aki legszebb férfikorában, mindössze 12 évvel a vállán, jutott a meg­tisztelő magas pozícióba, most is csak az a közvetlen kedélyes férfiú, aki eddig volt. Mintha nem is volna »méltőságos úr«, mintha ma is csak az egri járás »tekintetes főszolgabirája« volna, olyan barátilag, olyan szíves­kedve« hangon érintkezik a hoz­záfordulókkal.; Mikor belépek az alispáni hi­vatal szobájába és üdvözlöm mint uj alispánt, éppen azon pa­naszkodik tréfásan, hogy már negyedszer fogott egy fontos le­vél megírásába, de sehogysem tudja befejezni, mert állandóan uj látogatók érkeznek... De azért most is ciak félreteszi a negyedszer megkezdett levelet és beszélgetünk: — Méltóságod — kezdem elő­adni kérésemet, — megválasztása alkalmával nem óhajtott program- mot adni, csupán azt jelentette ki általános helyesléstől kísérve, hogy nagy elődeinek nyomdo­kain és az ősi tradícióktól át­hatva akarja vezetni megyénk közigazgatását. Méltőztassék azért most, hivatalának átvétele után, megismertetni velünk azo­kat a princípiumokat, programm- jának néhány részletét, vagy leg­közelebbi terveit, céljait, melyek szerint igazgatni fogja a megye ügyeit. — »Mik nekem mint alispán­nak az elveim ? — feleli Okoli­csányi Imre az uj alispán. — Egyszerűen szólva az, hogy rend legyen a gondjaimra bízott vár­megye közigazgatásában. Nagy súlyt helyezek arra, hogy mindentasajátszememmel lássak, a községeket, az épülő utakat is. Személyesen fogom ellenőrizni megyémben a közigazgatást úgy a legmagabb fokon, mint a legal­sóbb fokon. Hivatali működésem­ben irányelvem most is az, ami a kereskedelmet, a kultúrát, a tár­sadalmi egyesületeket, várme­gyénk egész életét! • — Mindenben követni akarom nagynevű elődeimnek nyomdo­kait, különösen közvetlen elő­dömnek, Istenben boldogult Puch- lin Lajosnak példáját, akinek minden tekintetben méltó utóda kívánok lenni.« Megköszöntem a nyilatkoza­tot és búcsúztam. Okolicsányi Imre alispán hangsúlyozva je­gyezte meg, hogy beszélgetését ne úgy írjam meg, mintha al- ispáni programmot adott volna, mert ez a pár sző jelentéktelen és kevés lenne programmnak. Pedig programm az, alispán űr. Még pedig nagyon szép programm. Érdemes a bevál­tásra. Kelemen Andor. Zászlóavatás. Az elmúlt vasár­napon szép ünnepség keretében avatták föl Átány községben az ottani Önkéntes Tűzoltó Egye­sület zászlóját. A díszes zászlót, mint vándordíját, a hevesi járás tüzoltőversenyőn nyerték el a derék átáuyiak. Ilyenkor a vihar közeledtére fölfigyel a magyar s várakozó tekintettel mered a jövő homálya felé. Talán már közeledik az idők teljessége. Hátha ez lesz az a szikra, melytől újra lángba borul a világ. Lehet, hogy most fog újra az ölünkbe hullani minden, amit elvesztettünk! A távoli fegyverzörgésnek sohasem volt olyan andalító a muzsikája, mint a magyar éjszakában. . . . Éjfél után, kakassző kö- zeledtén, tündérszép álmot alszik a csonkaország csodaváró népe. Veterán. Ötvenkilencen maradnak őrizetben a kommunista összeesküvők közül. Budapest, szept. 30. (M. T. I) A kommunista összeesküvések ügyében a főkapitányságon min­den valószínűség szerint még ma délelőtt véget érnek a letartóz­tatások. A politikai osztályon összesen 62-en vannak|őrizetben. Ezek közül két fiatal embert és egy nőt elbocsátanak és meg­felelő utasításokkal adnak át a szüleiknek. Ilyenformán 59-en maradnak őrizetbe véve, akiket az állam és a társadalom ellen elkövetett bűntett miatt fognak előzetes letartóztatásba helyezni. „Teljes erőmmel rajta leszek, hogy minden osztályharcot éspártviszdlyt kiküszöböljek. “ „Nagy súlyt helyezek arra, hogy mindent a saját szememmel lássak!“ — „Fejleszteni akarok mindent.-' — „Méltó utóda kívánok lenni Istenben boldogult Puchlin Lajosnak.“

Next

/
Thumbnails
Contents