Egri Népújság - napilap, 1925/2
1925-09-10 / 203. szám
Ára 2000, vasárnap 2500 korona Eger, 1925. szeptember 10 csütörtök. XLII. 6vf. 203 sz. Előfizetési di) postai szállítással: egy bóra 40.000 K, negyedévre 120.000 Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. A nyár mérlege. Mit írjunk az idei nyár teher- ■zámlájára a mely ajándékaiért tartozunk hálás köszönettel? A teherszámlára kerül mindenekelőtt a nyaralóknak a üdülni vágyóknak tengernyi panasza s elkeseredése, hogy a szokatlanul hűvös időjárás a drága fürdö~ helyek unalmas szobáiba zárta őket s kivételes ünnep-számba ment, amikor zavartalanul élvezni tudták az éltető nap melegét s idegziongító erejét. Az idei nyár valóban hűtlen lett a «lángsugarű» nyár jelzőhöz s a költő forró lángsugara helyett másfajta Iángsugarak: villámok cikáztak, túlgyakran fergetegek dúltak, jég verte a határt. Ez volt a másik nagy tehertétele a nyári hónapoknak : a sok elemi csapás, ami rázúdult egy- egy vidékre, ahol amit a jókedvű nyár egyik kezével bőségesen adott, a másik kezével elvette a morőzus, viharköszvőnyes idő. A veres kakas is meglehetős sűrűn szállt a házakra s a teli szérűkre, nem igen öregbítvén vele a nyár jő hírnevét. De mindezen sérelmezett s valódi tehertételekkel szemben á!l az életet adó termésnek pompás gazdagsága, Bcélos jósága, az évek óta nem tapasztalt istenáldotta bőség búzában, gabonában, gyümölcsben s egyéb veteményekben, megjutalmazván a munkás kezek szorgalmát, derűs mosolyt varázsolva az adó- és vámbevételek s művészi kivitelű szanálási költségvetések felett aggódó gonddal őrködő pénzügyminiszterünk orcáira s a vérmes reménykedések olaját csöpögtetvén millió ét millió szív égő óhajára, hogy olcsóbb legyen a kenyér, a hús, a főzelék, a gyümölcs, egyszóval annyi évek nélkülözései után olcsóbb legyen az élet. Mert a mérleg egyenlegének ily dús nyár után valóban így kellene kiütnie. Ehelyett csodálatos ankétok hírét halljuk na,- ponkint, amelyeken arról tanácskoznak felelősséget és hivatott- ságot érzők, hogy miképpep lehetne a drágaság növekvő áradatát feltartóztatni, a kenyér árát leszorítani s az emberi kapzsiságig nyerészkedési vágy mind szemérmetlenebbül megnyilvánuló jelenségeit letörni. Mintha nógy-őt évvel visszafordulna az idő kereke s a megboldogult Árvizsgálő Bizottságok szélma- lomharca újból aktuális lenne. Ily ‘mődon aztán félő, hogy semmi hasznunk sem lesz a nyár kedvező mérlegéből. A beati possidentes rosszul sikerült nyaralása a nagy nyilvánosság előtt vajmi kevés részvétet kelt; az elemi csapásoktól sújtott vidékek s egyének sorsa az államhatalom s a társadalom megértő támogatása folytán enyhülhet ■ jobbra fordulhat, de amit szerencséjével s gazdagságával élni nem tudó nemzet szervezetlensége s rövidlátása folytán elveszt, az a caudiumi iga szégyenével határos és semmiféle hangzatos jelszóval s kedvező mérlegtechnikával jóvátenni nem lehet. Úgy állunk itt szerencsénk közepette, mint az a szegény ember, aki egy millió dollárt örököl s nem tudja, mihez kezdjen a pénzzel. Pedig agrárvoltunk s dús termésekben jelentkező nyári örökségünk nem mai Kecskemét város augusztus havi közgyűlésében a tanács bejelentette, hogy öt útcát az elszakított Kolozsvár, Pozsony, Kassa, Brassó ős Lőcse városokról neveznek el az országrablás hetedik esztendeje után. Hét esztendeje lesz az ország megcsonkításának októberben. S ezalatt a hét esztendő alatt a Városok Kongresszusának nem jutott eszébe, mivel tartozik a cseh, román vagy szerb uralom alatt nyögő városoknak, hogy működését voltaképen Kecskemét példájával kellett volna kezdenie. De az ő|müködéséből elsősorban a kisvárosok hiúsága domborodott ki : a mezőváros rendezett tanácsú, az utóbbi törvényhatósági joggal felruházott város akar lenni, mintha keletű. Viszont Pató Pálos nemtörődömségünk s gondtalanságunk sem az. Külföldi export- lehetőségeink fokozásáról, terményeink belföldi ipari feldolgozásáról, vasúti tarifa- és vámtételeink leszállításáról stb. stb. akkor kezdünk gondolkodni, amikor már rendszerint késő; Dánia, Hollandia nagy közraktárait csak hirből ismerjük s így a ma bőségéből nemcsak [hogy tudunk a jövő évek eshetőleges szükségén enyhíteni, de, miként a példa mutatja, ma se tudjuk a termelőt verítékének megérdemelt ellenértékéhez juttatni, a fogyasztók millióit olcsóbb élethez segíteni s illetéktelen haszonszerzési ösztönök érvényesülését a közvetítő kereskedelem terén megakadályozni. Mi lenne borotvaélen táncoló költségvetési mérlegünkből s drágulási tendenciánkból, ha egyszer nyaralóink s fürdőzőink ugyan feketére sülnének le a rekkenő napsütésben, de nyári mérlegünk az Ínség gyászfekete keretű egyenlegét mutatná ?! Dr. Urbán Gusztáv. már a városok is nagyzási hóbortban szenvednének. Mintha a cím megváltoztatná a városok belső értékét; felfokozná iparát és kereskedelmét. Mert éppen az elveszített törvényhatósági városok adták azt a gondolatot, hogy mintegy pótlásul a rendezett tanácsú városokat léptessék elő és emeljék törvényhatósági rangra. A rendezett tanácsú városok [szempontjából ez függetlenséget, szabadabb mozgást jelent és lényegesen megkönnyebbiti az adminisztrációt, mert az ügydaraboknak nem kell a megyei közigazgatási és a megyei törvényhatósági bizottságok fórumait bejárniok. De az ok voltaképen mégis csak az volt, hogy az elszakított törvényhatósági és szabad királyi városok helyébe újakat kreáljunk. És ennek kapcsán nem jutott az illetékesek eszébe, hogy — nem tekintve az új ranggal járó nagyobb közterheket — Aradot, Pozsonyt, Temesvárt, Kolozsvárt, Kassát nekünk semmiféle előléptetés nem pótolhatja, sem csőn- kaországunk presztízsét nem növeli. De ha ennél a mozgalomnál mégis ez volt az indító ok, mért nem gondolt a Városok Kongresszusa arra, hogy az egységes Magyarország e büszke értékeinek — városaiban emléket állítson ? Hogy legalább egy-egy űtca, egy-egy tőr emlékeztessen bennünket, a szerencsétlenségben is szerencséseket, azokra a városokra, melyeknek útcáiban idegen hangzású feliratok grasz- szálnak és tisztességes magyar nevüket Koiicék-ra, Clujokra, BratislaAvákra változtatják. Mily szép és fölemelő lett volna, ha a Városok Kongresz- szusa az avanzsálási munkálatokat egy kegyeletes határozattal kezdi, amely szerint minden város nevezzen el utcáiból, tereiből egynéhányat Pozsonynak, Aradnak, Temesvárnak, Iglónek. Ez a határozat lett volna a Városok Kongresszusában a munka megkezdésének méltó magyar Hiszekegy-je. S éppen erről feledkezett meg a Városok Kongresszusa és megfeledkeztek maguk a polgármester urak is. Kecskemét példája egész bizonyosan visszhangra fog találni a csonka országban és e nagymultú városban, Egerben is, melynek hazafias tanácsa, képviselőtestülete, polgársága tudatában van annak, hogy mivel tartozik az elszakított testvér- városok történelmének, egy Po- zsongnak, egy Aradnak, egy Temesvárnak. Jakab József. Forrongás az Országos Dalosszövetségben. Egyik székesfehérvári lap írja: Dalosaink elkeseredését némelyek az elmaradt sikex’ek fölött való kesergésnek minősítették. Mind több és több bizonyítékaink lesznek azonban arra, hogy a jogos felháborodás nemZichy Gyula gróf a kalocsai érsek. Budapest, M. T. I. A budapesti apostoli nunciatura írásbeli jelentésében közölte a külügyminisztériummal, hogy XI. Pius pápa ószentsége gróf Zichy Gyula pécsi püspököt kalocsai érsekké nevezte ki. Egyben megbízta avval, hogy apostoli adminisztrátori minőségben ideiglenesen a pécsi egyházmegyét is kormányozza. Az elszakított magyar városokért.
