Egri Népújság - napilap, 1925/2
1925-09-10 / 203. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1925. szeptember 10. Alamizsnát adott a román kormány mezőgazdasági hitel címén. csak a mi dalosaink szivében él, hanem országszerte mély barázdákat szánt. Súlyos bizonyítékként áll pl. előttünk a budapesti Sas-kör- ben, csütörtökön este tartott értekezlet, amelyen maga az egyik vidéki alelnök, dr. Emprl Gyula békéscsabai ügyvéd, Csehacsek Vilmos központi főpénztáros és az igazgatóság több tagja mondott igen elítélő bírálatot az Országos Dalosszövetség elnökségének a soproni orsz. dalosver- senyen való szerepléséről. Az ország különböző vidékeiről egybegyült dalosok igen izzó hangulatban tárgyalták a történteket s különösen akkor háborodtak fel, amikor az alelnök egy levél alapján bebizonyította, hogy az elnökség előre számi- tott a felháborodás kitörésére. A felszólamlások Borán kifejtették, hogy az Országos Dalosszövetség fennmaradását óhajtják, de — e tapasztalat után — a Dunántúli Dalosszövetség működését is elengedhetetlennek találják. Az értekezlet a felszólalásokat helyesléssel fogadta és megállapodott az Országos Dalosszövetség megtisztításainak módozatairól. Az egri elmegyógyintézetből megszökött és Kecskeméten újból gyújtogatott Soltész Farkas János, a muszáji piiromániás fiú. Augusztus 15-én, mikor a minaret melletti parkot locsolta, felhasználta az alkalmat és megszökött az egri tébolydából Soltész Farkas János, a muszáji csodagyerek, aki gyujtogatfisi mániában szenved és bomlott képzeletétől űzve rengeteg házat gyújtott már fel Kecskemét környékén. Ezen a vidéken már azt hitték az emberek, hogy a tüzet valami csoda okozza, mert nem láttak semmit és senkit, mikor váratlanűl pillanatgalatt lángra lobbant egy-egy ház Csak sok-sok tűzeset után jöttek rá, hogy a «muszáji csodát» Soltész Farkas János 21 éves fiú nagy szakértelemmel rendezett gyújtogatása okozta. A fiút elfogták és kiderült, hogy Soltész Farkas Jánost beteges hajlama: pürománia ösztönzi a gyújtogatásra. Elmegyógyintézetbe került, közben Egerbe hozták, jahonnan augusztus 15-én sikerült megszöknie. Szeptember 4-én, pénteken délután 2 órakor Kecskeméten a Csongrádi úton már ismét két házat gyújtott fel a megszökött Soltész Farkas János,‘akit eddig még nem sikerűit felfogni. «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban; Hiszek Magyarország feltámadásában l> Genf, Wolff. Tornyai Gyula, az erdélyi magyar földmívelés képviseletében a Nemzetek Szövetsége tanácsához levelet intézett, amelyben kifejti, hogy la román kormány által a rendelkezésre bocsátott mezőgazdasági hitel csupán alamizsna, mert a katasetrális holdanként megállapított 1000 frank helyett csak 6'30 frankot utaltak ki. A levél utal arra, hogy az erdélyi földmívelés helyzete milyen nehéz és kijelenti, hogy ilyen mődon nem akadályozható meg a telepesek kivándorlása. Eger város ünnepelte világhírű úszóit. A Szent István vándordíj védőinek neveit ezüst lapon örökítik meg. — Bárány Istvánt az egri Move örökös bajnokának választották. — A Move Egri Sport Egyesület Eger, szeptember 9. Kisasszony napján déli 12 órakor az egri városházán díszközgyűlését tartotta a Move Sport Egyesület. A hangulat föleme- lően ünnepi volt. A szép számú közönség lelkesedve tüntetett a világhírt szerzett egri úszók mellett, akik szerényen, kérkedés nélkül foglaltak helyet a padsorok között. Trak Géza polgármester 12 órakor elfoglalja az elnöki széket. Jobbján Horváth Géza dr. al- elnök, baloldalán pedig Búzás Endre dr. vármegyei aljegyző, a Move E. S. E. titkára, foglalnak helyet harsány éljenzés között. A polgármester meleg szavakkal üdvözli a megjelent hölgyeket és a díszközgyűlést, majd kijelenti, hogy Eger város közönsége és a Move E. S. E. a díszközgyűlés keretében akarja leróni háláját a világszerte dicsőséget szerzett úszó fiai iránt. Búzás Endre dr. vármegyei aljegyző, az egyesület titkára, lelkes éljenzés közben olvassa fel jelentését: Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Egyesületünk elnöksége immár európai hirre szert tett üszőink érdemeinek megjutalma- zása és kiváló teljesítményeikért hálájának és megbecsülésének kifejezése céljából elhatározta, hogy a következő javaslatot terjeszti a m. tisztelt közgyűlés elé : Méltőztassék elhatározni, hogy az egyesület azon üszők és pedig Bitskey Zoltán Bitskey Aladár Szigritz Géza Horváth Ferenc Molnár László Glózer Láázló Bárány István Szesztay István Erdélyi József Zagyva Géza Joó Gyula neveit, akik a Szent István vándordíj megvédésében három Ízben becsülettel küzdöttek és ezen kiválóan értékes és sportszem- pontból felbecsülhetetlen fontosságú vándordijat egyesületünk részére súlyos és dicsőséges küzdelmek árán végleg megszerezték, — a vándordíj talpazatán elhelyezendő ezüst lapra vésve örökítse meg. díszközgyűlésé a városházán Méltőztassék továbbá elhatározni, hogy BÁRÁNY ISTVÁNT az 1924 évi német magyar nemzetek közötti uszőmérközés hősét, a 100 m, gyorsuszás 1925 évi középiskolai és országos bajnokát, az 50 és 100 m.-es gyors- úszás többszörös rekorderét, a »Grand Prix de Paris« 1925 évi győziesét, Angolország 1925 évi 100 yardos gyorsusző bajnokát, mint az egyesület mindenki által szeretett tagját — akinek kiváló teljesítményei nemcsak egyesületünk, városunk, hazánk, hanem egész európai, sőt az egész világ sportköreinek megbecsülését vonták maguk után, s akinek ragyogó példája lelkesítőig hatott egyesületünk egész úszőgárdájára — az egyesület örökös bajnokává választja. — (Éljenzés.) Trak Gáza elnök a díszközgyűlés hangulatából megállapítja és enunciálja, hogy a javaslatot a díszközgyűlés egyhangú lelkesedéssel elfogadta. Ezután Bárdos József dr. ciszterci rendi főgimnáziumi tanár intézett ékesszavu, a lélek leg- lágyabb húrjain játszó szózatot az úszó ifjakhoz, akik Eger város múlt dicsőségéhez az uj babér- és cserfakoszorut fonják; s a szülőkhöz, akiknek nevelő érdeme éz a dicsőség. Az Egri Népújság a város közönségével együtt szintén meleg üdvözletét tolmácsolja az egri úszőbajnokokoak, akiknek világhírét, a magyar névnek uj dicsőséget szerző sikereit épp oly mértékben mint a múltban, (— bár ezt Bárdos tanár egy kellően meg nem fontolt szónoki frázisban keveselte —) a jövőben is hirdetni és méltatni fogjuk. 1® sK'lK Leesett az aknatoronyból. Staczl Károly 23 éves géplakatos tegnap délután 2 órakor az egercsehi-i bánya aknatornyában foglalatoskodott. Közben az állvány leszakadt és 18 méter magasságból a földre zuhant. Staczl Károly karján, lábán, arcán, derekán és a fején szenvedett súlyosabb természetű zuzódásokat, amelyek — szerencsére — nem életveszélyes természetűek. Staczl Károlyt az Irgalmasoknál ápolják. Városi zeneiskolát! A kultúra emelkedésével a kulturigények és az általános művelődésre való törekvés fo- kozódőan szélesebb rétegekre terjed, Látjuk ezt városunkban is, hol nemcsak az általános műveltséget nyújtó középiskolákban szaporodik évről-évre a tanulók száma, hanem a zenei művelődést kereső, zenét tanulni óhajtó mindkét nembeli ifjúság tábora is erősen emelkedik. Ennél a dolognál azután a szülők igen nagy része nehéz problémával áll szemben. Ugyanis állami, vagy városi jellegű zeneiskola hiányában zenei oktatást keresők nagy száma folytán, a zenei tanítással foglalkozó magániskolák és magánta- nitók a fővárosi állami ellenőrzés alatt álló neves zeneiskolák sőt hírneves zenetanárok leckedijainál sokkal magasabb díjazást igényelnek, amit a mai nehéz kereseti viszonyok között lévő középosztálybeliek nagy része megfizetni nem tud. Egész egyszerű képzettségű zeneoktatók négy miliió koronát kérnek a 10 hónapos tanévre és ami valóban kőmikus, beiratási dijat is igényelnek azért, hogy kegyesek a tanulót felvenni, s külön világítási és fűtési dijat számítanak, jóllehet a növendékeik egy része délelőttönként vesz leckét és a lakásul is szolgáló szobáikat úgyis fűteniök kellene. Ezen dijat heti 2 óra után igénylik s igy a karácsonyi és húsvéti szünidők és ünnepnapok leszámításával az óránkénti díj 60,000 koronát is meghalad, ami a fővárosi dijaknál is magasabb. Ezen túlzott követelésnek azután a közre is kiható hátrányos következménye abban van, hogy egyrészt a szerényebb anyagi viszonyok között élők a zenei kultúrából kizáratnak, másrészt esetleg igazi tehetségek nem érvényesülhetnek és elkallódnak, mivel nincsen meg a lehetősége, hogy úgy mint más városok zeneiskoláiban az igazán tehetséges növendékek fél vagy egész tandíjmentességben részesülhessenek, amely kedvezményben még sok fővárosi magániskola is részesíti az arra szoruló jó zenei hallású tehetséges tanulókat. A zeneiskolákba is most folynak a beiratáiok, napilapokban olvashatjuk a fővárosi iskolák díjszabását és szegényebb sor- suak részére adott kedvezményeket és ezekből megállapíthatjuk, hogy nálunk mennyivel nehezebb helyzetben van azon szülő, ki gyermekét zenére is taníttatni kívánja. Szükséges tehát, hogy ezek segítségére legyünk. Székesegyházunk ős Koszorús Dalkörünk egykori karnagya, az országos hírnevű ze-
