Egri Népújság - napilap, 1925/2

1925-08-18 / 185. szám

Ára 2000, vasárnap 2500 korona. Eger, 1925. augusztus 18. kedd. XLII. evf. i85 sz. Előfizetési dij postai szállítással: egjj hóra 40.000 K, negyedévre 120.000 K. Szerkesztőség: Eger, Liceum. Kiadóhivatal: Líceumi ngomda. Telefonszám: 11. Ma huszonöt éve A soproni dalosünnep. Az Egri Dalkör a Királydíjas versenyben a harmadik lett 102 egyesület közül. — A második csoportban a Polgári Dalkör az első. ünnepet ült Nagymagyarország: királyának hetvenedik születés­napját. Országszerte ragyogó díszmagyarok pompáztak az augusztusi veröfényben, nagy­szerű ezredek dongó léptekkel vonultak fel a legfelsőbb had­úrért mondott tábori misére ■ harangzúgás és lobogőerdö, vb rágfüzérek és ékes szóvirágok hirdették, szónokok ajka és ágyuk torba zengte — úgy hit­tük : soha el nem múló — di­csőségét a magyar királynak. S a magyar őrömmel össz­hangba olvadt a nyugati szom­szédé. Az osztrák sógoré, akivel nem egykönnyen tudtunk össze­férni s aki nélkül ma mégis mintha nehezebb volna az élet. Azon az egy napon minden­esetre megértettük egymást. A királyhoz való ragaszkodás s a császárhoz való hűség bőkessé- gesen fonódtak egybe s magyar Himnusz és Gotterhalte a közös áhitat szárnyain lebegtek feje fölött az öreg uralkodónak, aki­nek személye — ma már világo­san látjuk — a kötelességtudás- nak és takintélyi elvnek volt év­századokra szóló inkarnációja. Huszonöt esztendő alatt igen­igen nagyot fordult a világ ke­reke. Régesrégen sírjában por­iad már a hatalmas imperátor s ahol két trónja összedőlt, a ro­mok közül alig hogy ki tudott sar­jadni a tekintéiytiszteiet virága. A születésnapi évfordulót haj, régen belepte már a feledés moha s ünnepi csönd helyett hétköznapi lárma úszik az őszbe hajló nyári napsütésben. A re­gimenteket pedig, az öreg csá­szár büszkeségét, felőrölte a há­ború vagy szétszórta a forrada­lom s az egykor félelmes szál- faerdő helyét sóval vetette be Trianon. Huszonöt év, mondom, igen-igen mély nyomokat ha­gyott soriunknak arculatján.A vi­lágtörténelem vágtató szekeréről erőfogyottan zuhantunk alá és fel­hőbe foszlottak a varusi légiók ... Hogy e sorokat Írom, dalos ajkú leventék büszke ki« csa­pata lépdel az ablakom alatt. A ragyogó hadak utján fegyverte­len, maroknyi csapat. Vájjon csakugyan »lesz még egyszer ünnep a világon« ? ! Sopron, augusztus 17. A magyar dalnak soha nem rendeztek még olyan nagy, — ■zinte amerikai méretű ünnepi keretet, mint Sopronban az el­múlt három nap alatt. Dalosok az ország minden vidékéről ha­talmas számban sereglettek ösz- sze a magyar hűségéről törté­nelmi tanúságot tett nyugati végvárunknak, Sopronnak fa­lai között. Százkét dalkör adott itt egy­másnak találkozót, hogy felve­gyék a nemes küzdelmet a di­csőségért. Ezenkívül több mint 60—70 dalos egyesület képvisel­tette -magát néhány kiküldött által. Hatezer csengő magyar főrfitorokből zúgott itt fel egy­ezerre a magyarnemzet minden öröme, fájdalma, bánata és büsz­kesége. Ez alkalommal még nem tu­dok e levélben küldött tudósí­tásom keretében mindenről be­számolni, ami a *civitas fidelis- sima« történelmi nevezetességű, sőt történelmi dicsőségű házai között feledhetetlen és feljegy­zésre méltó volt. Most ciak azt vigye az express-posta az Egri Népújság utján Eger várakozó közönségéhez, hogy Eger fiai a nyugati magyar bástyán rende­zett dalosok versenyén is kivív­ták a szinte ujjá-születő dicső egri nevet. Már pénteken este a fogadta­tásnál különös szimpátia nyilvá­nult meg az egriek iránt, ügy az Egri Koszorús Dalkör, mint az Egri Polgári Dalkör elegáns megjelenésű délceg csoportja zúgó éljem és meg nem szűnő tapsvihart keltett a fellobogőzott soproni utcákat sűrűu ellepő lelkes közönségtől. <Az egriek!» «Éljenek az egriek!« Éljen Bá­rány István 1 Éljenek az egri da­losok é* testvéreik az egri üszők ! * hangzott mindenünnen a kitörő ováció. Felejthetetlen jelenet volt az egyesületek zászlóinak megko­szorúzása. Pénteken este 102 egyesület diszzásziőját 102 bájos szépségű soproni leány koszo- ruzta meg. A leányok ezért vi­szonzásul este 9 óra után — ki­ki a saját megkoszorúzott dal­körétől — lampionos szerenádot kaptak. A csillagos ég sátra, a libegő lampionok, a szerenád, az ablakban kigyult fény és az ott megjelent bájos leányfejek tündén képet adtak ennek a soproni éjszakának. Az Egri Dalkör zászlóját Mi­hály Irénke, Dr. [Mihály tekin­télyes soproni jügyvéd meglepő szépségű leánya, az Egri Pol­gári Dalkör zászlaját pedig Mar- kovics Irén, Markovies vámőr­ségi főtanácsos szőke kékszemű leánya koszoruzta meg. A gverseny részleteit holnap közlöm. Ma csak annyit, hogy új örömre gyulhatnak az egri szemek: Koszorús Dalkörünk a királycfíjas csoport versenyén Albrecht főherceg ezüst koszo­rúját nyerte. Ez annyit jelent, hogy az Egri Dalkör harmadik legjobb a 102 dalkör között. Az Egri Polgári Dalkör a má­sodik csoport első díjának nyer­tesei közé került és szintén a verseny legszebb díját hozza haza. Kelemen Andor. Leventék vonultak fel Heves vármegye 105 községéből Egerben. Soro- zási kényszer nélkül, tisztán a meggyőzés toborozta össze ezt a hatalmas sereget, ahol együtt láttuk iskolán kívüli ifjúságunk szine-virágáh A megmozdíthatatlannak hir­detett magyar nép megmozdult és felsorakozott egy oly moz­galomhoz, melynek a régi át­öröklött szórakozási módokhoz semmi köze. A leventék moz­galom nem szórakoztatja híveit kocsmázással, de kiviszi őket a szabad ég alá, testedző gyakor­latokra, nem az össze-viasza mulatozás, fegyelmeden teurjon- gatás és oktalan virtuskodás iskolája a leventecég, de az en­gedelmesség, a fegyelem és hall­gatás iskolája. Ezen iskola nél­kül a férfi tohasem lesz férfi, hanem csak minden komolyabb munkától és feladatiéi húzódozó ficánkoló és fecsegő cigány, aki mint egyén nevetséges figura, mint tömeg szánalmas látvány. A leventeség megtanítja fiaink legjavát engedelmességre, beve­zeti őket a paranctolás művé­szetébe is. Csak az tud jól pa- ranosolni, aki maga is megtanult engedelmeskedni. Az ilyen pa­rancsnok józan és nem kivan többet, mint amennyi mérsékelt számítás mellett az embertől vár­ható. A ^hatalom mákonya sem szédítik el, mert csöppenként adagolták a hatalmat. Mindég egy kicsit [parancsnokolhatott, azután újra engedelmeskednie kell. Korán megtanítják és a vérébe ojtják, hogy a hatalom nem önmagáért van, hanem a leventesereg, a köz, a haza ja­vára és hogy a hatalommal való visszaélés a legnagyobb bűn, amit el lehet követni. A leventeség elvonja a kocs- mázástól, a durva verekedéstől a magyar fiatalságot, amennyi­ben az amúgy is kiirthatatlan virtust megnemesiti és a vetél­kedést a pofozkodások és bics­kázások gazos gondolatvilágá­ból áttolja a képességek kifej­tésének nemes versenyére. A leventeség kellő időben lép közben, amennyiben a felcsepe- redő kamaszt mint hajlítható csemetét veszi munkába, nincs mint a katonáskodás korhatár­hoz kötve és így nem kénytelen megrögzött szokásokkal szélma­lom harcot folytatni. Nem kény­telen görbén nőtt törzseket egye- netesíteni, de szálerdőt nevel, a birnami erdőt és reszketni fog­nak a................................ha az megmozdul. — p. e. — A pécsi dalárda a Király-dij nyer­tese. Vasárnap délelőtt 10 orakor a Szegedi Dalkör, a győri, egri és a pécsi dalkörök .versenyez­tek a király díjért. Nagyon ked­vező időben folyt le az orszá­gos dalverseny, amelyen 102 da­los egyesület 5200 taggal vett részt. A Magyar Dalosszövetség 20 ik dalversenye biráló bizott­ságának jelentését Ripka Fe­renc, Timon Elemér és Thurner Mihály jelenlétében hirdette ki. Ennek értelmében a Király-dijat Strobl Alajos Tinódit ábrázoló ezüst szobrát a pécsi dalárda nyerte meg, József főherceg ezüst serlegét a Szegedi Dalárda, Albrecht kir. herceg ezüst ko­szorúját pedig az Egri Dalkör nyerte meg.

Next

/
Thumbnails
Contents