Egri Népújság - napilap, 1925/2
1925-08-18 / 185. szám
EGRI NÉPÚJSÁG Leventék olimpiai tornája. Hatvan nyerte meg az Érsekföpásztcr által ajándékozott és megszentelt zászlót. — Gyöngyösé a vármegye Testnevelési Bizottságának vándordija. A magyar nemzetgyűlésnek egyik legkomolyabb ténykedése volt, mikor a ezemélyeskedések és pártpolitikai programmhar- cok dunaparti palotájában megszavazta a testnevelési törvényt. És ezzel a lépéssel a nemzet modern fejlődésének útjára lépett ; a tömegek megmozdításá- val pedig egészsége», józan demokratizmus vágányait rakta le a magyarság előtt. Megnyitotta a nemzet őrtékszinvonalának emelkedéséhez vezető kapukat. Megmozdultak a faluk, a városok. És ebben a megmozdulásban a nemzeti erők hatalmas, energikus fölfejlődése bontakozik ki a magyar fajt annyira jellemző büszkeség és önérzet uj, tisztultabb tüzekra lobbaná- sával. A testnevelési törvény elkésve érkezett, de elég jókor ahhoz, hogy a sülyedő magyarságot megmentse, hogy fölfokozza az értelmi szintet és a testkultuszt lépcsőül építse az egyetemes magyar kultúra lába elé, mint azt a Hellén-korszak tette. Csak utalnunk kell az isztrno- szi, némeai, pithői, olimpiai játékokra, az athéni panathénae- ákra, hol az athlétika mellett ének és zeneversenyek voltak. így virágzott ki a Hellén-műveltség száraz tirzosz-botja, igy boHosodik meg a magyar kultúra, melynek oly erős alapokat rakott az elmúlt tizenkilenc század. A leventeség intézménye acélos zárt sorokba tömöríti az ifjúságot, kultúrától elmaradt is- tenháiamögőtti falvakba viszi a magyar talpraálláa biztató ígéretét, mint az a jelmondat, mely tegnap 720 bevasmegyei levente ajkáról zúgott el, mint azok a nagyszerű teljesítmények, amelyek a magyar faj őserejéről tettek bizonyságot. Súlyos mulasztás terheli azoknak a lelkét, akik eltiltották a szomjazó magyar tömegeket attól a tudástól, amely nélkül szilárd bázisú nemzeti élet nincsen, mert azokat a pilléreket és oszlopokat kell erősíteni, amelyre az ország támaszkodik. A tegnapi levente olimpiászon, mely nagy méreteivel, a magyar iparos és földműves képességeivel szinte meghökkentette az embert, már derengeni kezdett az a szivárvány, mely az eljövendő évezred magyarságának szimbóluma és diadalmi jelvénye lesz a négyvenuapos vízözön után: a Kuliura Mgyarországáé. Erről a szivárványról mondotta Szmre- csányi Lajos dr. érsek, hogy csak akkor Ívesül a firnamentumon, ha eső esik. Sírnunk kellett előbb, hogy a magyar szivárvány a magyar könnyön átmosolyoghasson. A leventék büszke önérzettel kiáltották felénk: »Miénk a jövő!« S mi meghaíottan lengetjük meg kalapjainkat és kendőinket : »Úgy legyen!« A levente olimpiászről alábbi tudósításunk számol be. Vasárnap, folyó hó 16-án délután 3 "órakor tartották meg Szmrecsányi Lajos dr. érsek fő- védnöksége alatt az első levente- olinpiászt a megye székvárosában. 115 hevesmegyei község küldötte el fiait, hogy e nagyszerű erőmérközésben hitet tehessen a nemzeti egységbe való olvadásáról, a arról a makacs kitartásról, amellyel meg nem alkuvó részese kivan lenni a cionka határok közé szorított ország megújhodásának 720 toll- forgős délceg levente jött ünnepelni a halott diadalok de élő emlékek nagymultu városába, hogy az ásatag falak között küzdelemre feszítsék izmaikat az olimpiai tornán. S amikor megérkeztek festői formaruhás csapataik, őszinte örömmel köszöntöttük a fehérsárga över leventéket akik a magyar erő győzelmes reménységét vésték a hallgató kövekre a tornyok városában. Zászló,szentelés a Föszékesegyházban, A szombati elődöntő mérkőzések után vasárnap reggel 9 órakor a leventék a katedrába- ban ünnepies szent misét hallgattak, amelyet Szmrecsányi Lajos dr. érsek tfőpásztor pontifikáit fényes papi segédlettel. A szent misén ott láttuk Eger város közéleti kiválóságait, a tisztikart, Juhász László altábornagyot, Iaa.dk Gyula főispánt. A helyőrség díszszázaddal képvi- zehette magát. Mise után áldotta meg az érsek azt a zászlót amelyet a vándordíjul tűzött ki az atlétikában legkiválóbb hevesmegyei levente-csapatnak. A fehér selyem zászló egyik oldalán Magyarország Nagyasszonyának hímzett portréja látható, a másik oldalon Magyarország térképe, mely felett kardot tartó turul lebeg, ezzel a fölirással: így volt, igy lesz. Az ősz pát riárka fenkölt beszéd kíséretében adta át a zászlót Isaák Gyula főispánnak. Utalt a Szent Istvánok, Nagy Lajotok, Igazságos Mátyások példáira, az ő szellemük járja át az ifjúságot, mikor az ő nyomdokaikba lépnek, hogy méltók lehessenek ahhoz a nemes tradíciókhoz, melyek megtartották ezt a nemzetet. S igy vigyék ezt a zászlót diadalra. Ahhoz, hogy szivárvány ivesül- jön az égen — mondotta — előbb meg kell erednie az esőnek, nekünk is sírnunk kellett, hogy megláthassuk a magyar jövő moíolygó szivárványát, a magyar levente-ifjúságot. A délutáni sportverseny. Délután három órakor kezdődtek mega Move érsekkerti sporttelepén a döntőmérkőzések. Az esős idő ellenére Szmrecsányi Lajos dr. érsekfőpásztor Kriston Endre püspök kiséretében személyesen megjelent. Ott láthattuk: Juhász László altábornagyot, Isaák G$ula főispánt, Nagy János dr. kanonokot, kincstári főtanácsost, Török Kálmán kanonokot, Puchlin Lajos alispánhelyettes főjegyzőt, Mártonffy Lajos árvaszéki elnököt, Braun Károly városi főjegyzőt, helyettes polgármestert, Arnőthfalvy István ny. tábornokot, Hevesi Gusztáv vármegyei másodfőjegyzőt s a mérkőzés szinterén a zsűri elnökét, Ghiczy Ferenc ezredest, a a helyőrség parancsnokát. Az Országos Testnevelési Tanácsot Wrobleszky József a M. A. C. tagja képviselte. A közönség a pálya hosszában megépített hatalmas tribünt a zsúfolásig megtöltötte. Miénk a jövő. A nemzeti színű zászlókkal díszített versenytér széles mezőnyén büszke oszlopokban állnak föl a leverték a cserkészcsapatokkal, ércfalkéot sorakoznak egymás mellé afehéringes mel lek. Halk sípjelek füttyöznek, az ércfal megmozdűl, hogy feszes vigyázz*ba merevedjék, A miskolci katonai zenekar a himnuszt játsza. A tribünök közön sége föláll és állva hallgatja végig a magyar imádságot, mely nek utolsó akkordjai után 720 torok harsogja a lassan szitáló esőben: Miénk a jövő ! Úgy legyen ! A zenekar indulóra zendít, i leventék kettős rendekbe pat tannak és díszlépősben vonulnak fel Szmrecsányi Lajos dr. érsek előtt, a leventék csoportjában katonásan menetelnek a piros pruazlikos egercsehi lányok. A felvonulás után Isaák Gyula főispán a vármegye nevében át veszi a zászlót. Szmrecsányi Lajos dr érsekfőpásztor válaszában kifejezi örömét, hogy leventék díszes felvonulását láthatta, majd az integer Magyar- országért kitartásra buzdító szavai után, mint az olimpiász fővédnöke, megadja az engedélyt a versenyek megnyitásához. 1925. augusztus 18. —ii—unni min ..ni...mm mi....-mmmm A nagy méretű sport-ünnepség első száma a szabadgyakor- atok voltak; az "eső nem rontotta el a leventék haugulatát, sem a közönség érdeklődését nem lohasztoUa. Hétszázhusz kar emslkedett most a levegőbe, mintha egy csodálatos kaleidoszkópot láttunk volna a színek és formák ütemes forgásában. Az atlétikai számokat közben par- terr torna, lüzoltő-verseny, zászlós szabadgyakorlatok, a hatvani Petőfi cserkészcsapat fegyvergyakorlatai, az egri leventék ötletes gűlacioportjai ízesítik. Eleven, mozgalmas az élet a versenypályán. Súlyt dobnak, gerelyt vetnek, néha puskalövés riasztja fel a közönséget a százméteres síkfutásra, vagy a stafétára. A pálya balszögletáben ökölvivők küzdenek, elől jobbra izgalmas, stílusos birkózások, színesítik a tömeghstást. Csak néha lehet hallani a miniatűr-puskák tompa pattogását A tennisz pálya előtt folynak a döntő lövészmérközések. Időnként a kikiáltó beleordítja a szócsőbe az eredményeket, a közönség tapsol, kiabái, a leventék is lelkesednek. Hallod-e te csehi i lány? Közben az eső eláll, egyenletes szép hűvös idő váltja föl a permeteget és zeneszó mellett kettős rendben vonulnak fel a magyar ruhás 8gercsehii leányok. Előttük halad Nyolcas József tanító, aki elsőnek szervezte meg a kis egerc9ehi-i községben a leány lsventecsapatot. Mindnyájan fehér cipőben vannak, fehér bokáig őrö szoknyában én mindnyájan szőkék, csinosak, egészségesek. A bájos csoport megáll és könnyekig megható jelenet következik. A leányok letérdelnek, imára kulcsolják napbarnított, dolgos kezüket és csengő hangon mondják el a aisgyar hiszekegyet. Mindenki könyezik, de a leányok is meghatottak. Majd kombinált szabadgyakorlatot mutatnak be füttyjelre, majd énekszóra. Kecsesek, mint a magyar föld, a magyar mezők vadvirágai, miközben éneklik: Hallod-e te csehi leány, csehi leány, csehi leány, a te szoknyád fodros-e már, íodros-e már, fodros-e már ? Nem fodros, hanem magyaros, hanem magyaros, levente az én szeretőm, az a takaros. A kedves látványt a magyar andalgő zárja be. Egercsehi községbe beköszöntött a kultúra. A díjkiosztás. Az atlétikai versenyek után 7 órakor osztották ki a tiszteletdijakat, az érmeket és adták át a megérdemelt vándordíjakat a győzteseknek, akik Puchlin Lajosné és Leöchey Gézáné úrasszonyok kezéből fogadták az '•> első levente-olimpiász jutalom
