Egri Népújság - napilap, 1925/2
1925-08-14 / 183. szám
Előfizetési dij postal szállítással: egg bóra 40.000 K, neggedévre 120.000 K. I Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. «Ha tudtam volna,« kivel qllok szemben, a sértés elmaradt volna: ezzel a jellemző s beteg társadalmi gondolkodásunkba mélyen bevilágító megjegyzéssel menteg6tődzött a sarokba szorított ficsűr. Amíg nem tudta, kivel komisz- kodik, illetőleg amíg rájött, hogy az illető a sértést nem hagyja magán száradni addig : «bolond az úr» járta. Amíg nem volt veszély, a ficsűrral nem lehetett a villamoson egy padra ülni, annyira terpeszkedett, feszengett és annyira terhére volt utas társainak. Ez a kíméletlenség és bárdolatlan- ság szinte járványossá vált villamoson, vasúton egyaránt, úgy, hogy üdvözölnünk kell Biber Gyula közigazgatási bírót, aki személyes sértésnek is,meg társadalmi vétségnekisj tekintette utas- társának kellemetlenkedését és bíróság elé terelte az ügyet. A ficsűr erre már megbánta neveletlenségét. Mégsem kellemes dolog, ha az újságba kerül, hogy Háry Gáza egyetemi végzettségű műépítész, tud ugyan esetleg házat építeni, de nem tud azokkal európai stílusban érintkezni, akik részére a házakat építi. A «gorombaság és bárdolat lanság hősei*, akikbe szülei hiába kísérelték meg beleszoritani a jő modort és a társadalmi illemtan alapvető szabályait, rendszerint abnormis önérzettel vannak megáldva. A jő nevelésben részesült ember köszönettel fogad minden figyelmeztetést és készséggel teljesít minden kérést, valamint önként bocsánatot kér, ha másnak önkéntelenül alkalmatlankodott. A rendszerint igen gyenge elmebéli tehetségekkel megáldott neveletlen és goromba fráter ilyenkor ahelyett, hogy megszívlelné a figyelmeztetést, rá szokott támadni a felszólalóra és durván letorkolja. A tudatlanok és neveletlenek terpeszkedése a magyar közéletben kezd már veszedelmes méreteket ölteni. Nemcsak a vasúton és villamoson botlunk beléjük, de találkozunk velük a nyilvános élet minden területén. A parlamenti mosdatlan hangzavar, az a qua- lifikálhatatlan közéleti szellem, amelyik nem az ellenfél legyőzésére, de beszennyezésére törekszik, ugyanezen társadalmi betegség kelevőnye. Amikor Biber Gyula a bocsánatkérést visszautasította, csak abban a meggyőződésben tehette, hogy az elitéltetés előtti bocsánatkérés, már a gyávaság és sunyi opportonizmus szülötte. Csak gyáva ős sunyi ember sérteget bocsánatkérés nélkül. A hirtelen haragú ember is jóvá szokta tenni vétkét. Csak a társadalmi illem és szociális élet krokodi- lusai és hiénái bujkálnak. Ezekét a hangos és kíméletlenül könyöklő elemeket végre vissza kell szorítani. A bíróság az 1,000.000 korona pénzbüntetés kiszabásával precedenst alkotott, amelyet immár minden jőérzésü ember neki szegezhet a neveletlenség, az alkalmatlankodás, a goromba fölényeskedés álhőseinek. Meg vagyunk róla győződve, hogy egy pár birői ítélet síri csöndre és tartózkodó meghuzó- dásra fogja bírni ezt a kellemetlen emberfajtát. — p. e. — a»©*.**®m vm&mm «$<*»*&• Legalább impozáns síremléket állítsunk Gárdonyi G ézának ha mauzóleumra nem futja a költség! Borsodi László (a Gárdonyi Társaság tagja) indítványa Eger város polgármesteréhez. Eger, 1925. augusztus 13. Trak Géza polgármester a következő levelet kapta : Nagyságos Trak Géza úrnak, Eger város polgármesterének s a Gárdonyi-mauzoleum bizottság ügyvezető elnökének. Kedves Barátom ! Gárdonyi Gáza neve az irodalomtörténeté. Szelleme az egymást felváltó nemzedékek lelkében állít magának soha nem múló emléket. »Csak a teste» a Bebek-bástyán pihen immáron három esztendeje, egy fakereszt árnyékában. Eger városa a nemzet nagy halottját abban a reményben helyezte az ideiglenes emlék alá, hogy azt hamarosan egy nagyarányú s művészi kivitelű mauzóleummal cserélheti fel. Fájdalom, arról kell meggyőződnünk, hogy a nemes szándék, Trianon- szülte letöröttségünk közepette, belátható időn innen — testet nem ölthet. Az egri várban az Egri csillagok költőjének »írhalmát a magyar ifjúság százai keresik fel évente. Ezeknek az ifjú zarándokoknak lelkében az egyszerű síri-jel láttán, ösztönösen az a néma vád támadhat, mintha, Eger városa megfeledkezett volna nagy írójával szemben vállalt kegyeletes ígéretéről . . . Hogy ennek a vádnak még árnyékát is elkerüljük, az volna szerény javaslatom: hogy a Mauzóleum-bizottság ejtse el eredeti tervét s helyette egy impozáns síremlék felállításának gondolatát karolja fel. Indokaim : a) Egy ilyen síremlék felállítása — kevés igyekezettel, rövid idő alatt megvalósítható. b) A síremlék, egyszerűbb formai összetételénél fogva, tömörebben, szilárdabban alkotható meg, s így fenntartása — úgyszólván semmi terhet nem jelent. c) Javaslatom Halhatatlanunk családjának óhajtásával is — egyezik. Arra kérlek tehát, kedves Barátom, légy szives összehívni a Mauzóleum-bizottságot, s hány- játok-vessétek meg az én szerény javallásomat. Hazafias üdvözlettel maradok Gyöngyös 1925 augusztus 5. tisztelő hived: Borsodi László a Gárdonyi-Társaság r. és a. tagja. Mindenki kérheti a részletben való adófizetését. Több ízben megírtuk, hogy augusztus hő 15-én megkezdődnek az adóvégrehajtások s ezzel óriási goud és teher nehezedik az adózó közönségre. Érdeklődtünk illetékes helyen, milyen módozatok állnak az adőző közönség rendelkezésére az adófizetés könnyítését illetőleg. Informátorunk elsősorban is annak közlésére kért fel, hogy a hathavi részletben való fizetést minden adózó kérheti s afölött a pénzügyi kirendeltség a saját hatáskörében dönt. Erre vonatkozólag a közadők kezeléséről szőlő törvényben foglaltatik rendelkezés. A másik fontos körülmény az elemi károkkal sújtott gazdákra vonatkozik, amennyiben a pénzügyi hatóság a kárértéket felbecsüli s ezzel mérsékli a követendő adókat. Tisztelgések Isaák Gyula főispánnál. Eger, 1925. augusztus 13. Isaák Gyula főispáni kinevezése vármegyeszerte általános örömet, közmegelégedést okozott. Az utóbbi időben alig láttunk kormányintézkedést, mely a közvélemény előtt ekkora helyeslést és megnyugvást váltott volna ki, mint ez a főispáni kinevezés. Az új főispán halomszámra kapja az üdvözlő sürgönyöket és a szerencsét kívánó meleg baráti leveleket a vármegye határain túlról is. Ma délelőtt 10 órakor Hevesvármegye központi tisztikara teljes Bzámban megjelent a főispán előtt s a bensőséges ünnepi hangulatban a tisztviselői kar élén Puchlin Lajos alispánhelyettes főjegyző a kővetkező szavakat intézte a meghatottan álló Isaák Gyula főispánhoz : — Mőltóságos Főispán Ur! Engedd meg, hogy be nem várva a beiktatási ünnepély szertartásos tisztelgését, főispáni kinevezésed első huszonnégy óráján belül megjelenve előtted, üdvözölhessünk. Többször történt már főispáni kinevezés tisztikarunk kebeléből, de ilyen természetes, mindenki által helyeselt, nem ugrásszerű, hanem fokozatos módon, még sohasem. Amilyen természetes, önmagából folyó volt kineveztetősed, ép olyan magától, értetődő a mi örömünk, mert a szeretetnek annyi sok szála fűz bennünket hozzád, hogy eddig is kivettük
