Egri Népújság - napilap, 1925/2
1925-08-06 / 176. szám
Ára 2000, vasárnap 2500 korona. f föscer. 1925 augusztus 6 csütörtök XXII évf. 176 sz. Előfizetési díj postai szállítással: egy bóra 40.000 K, negyedévre 120.000 E. POLITIKUS NAPILAP. Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi ngomda. Telefonszám: 11. Buza-bessz. Különösen az agrárállamok életében szerfölött fontos szerepe van a kisgazdaosztálynak. És pedig nem csupán pénzügyi szempontból, nem csak a termelésre való tekintettel, hanem a nemzeti erő és fajerösítés szempontjából is erősen számbavehetö tényező a gyermeket nevelő, búzát éa állatot termelő földmives. A mindenféle felforgató eszméknek és romboló törekvéseknek ő tud legöszintébben ellenállni, mert józan gondolkodásra tanítja őt az erős ős szép, az igaz és győzelmes természet, melynek úgy viharában és szivárványában, mint illatos füvében, szines virágaiban okos bölcseséggel találja meg az Isten kezét. Nem lehet figyelmen kívül hagyni tehát azon eseményeket, melyek a földmives nép erejét gyöngítik. Nem szólunk itt a gyakori elemi csapásokról, mik eilen gyenge a sző és sopánsodáe, itt most a mesterséges ellenségek ellen teszünk panaszt, kiknek úgyszólván játékszere a föld- mivea sorsa. Ezek a külömböző spekulánsok, kiknek a kisgazda teljesen ki van szolgáltatva, köztük legelői a ter- mónyspekulánsok. Tudjuk, hogy a nagyrészt nem rózsás viszonyok között élő kisgazda nem bírja terményét tartogatni. A sok őszi kiadás, adósság, adó, téli ruhák beszerzése stb. miatt kénytelen már csépiés után megválni kis terményétől, melynek egy részét — mint tapasztalható — a következő tavasszal csaknem kétszeres áron vásárolja vissza. Látjuk, hogy évről-évre indokolatlanul és lelketlenül nyomja le a spekuláció ezen hónapokban a termények árát a valóságos, reális érték, a többi cikkeknez aránylagos ár alá. Mikor azután a megszorult gazdáktól olcsón összevásárolta nehéz verejtékük gyümölcseit, akkor diktátori mő dón bánik az ország közélelme zésével és srófolja fel az árakat, ahogyan csak akarja minden gát éa akadály nélkül. Hiába olvassa örömmel a tisztviselő és gyári munkás naponta a búza árának nagy esését, az a liszt, amit ő vásárol, az nem olcsóbbodik aránylagosan a búza árához és a termények olcsóbbodásának csekély hasznát is csak egy-két hónapig élvezik, a későbbi hónapokban azután alaposan ráfizetik azt a kis megtakarított pénzt. És például a húsárak ? Az élő állatok ára oly mélyre zuhant, hogy csaknem ingyen kell eltékozolni azokat, a tisztviselő és munkás asztalán meg sincs javulás, a hús ára alig esett valamit a boltokban. Ha tudná a gazda, hogy terménye olcsóbbodásából a nemzetnek és hazának lesz haszna és hogy ez megával fogja hozni az ipari cikkek áresését is, ha látná, hogy magyar testvére, a tisztviselő, munkás, az iparos és kereskedő helyzetén lesz ennek következtében javulás, akkor sző nélkül beletörődne sorsába, meg- vígasztalődva azon, hogy nem esik idegennek, hanem mikor látja, hogy nehéz munkája hasznát valami ismeretlen kűfár kéz vágja zsebre és érzi, hogy bu- zája valami titokzatos hatalomnak a prédája, akkor megtelik szive keserűséggel és elkedvetlenedve válik panaszossá nótára termett ajka. És ez nem csak anyagi, hanem lélekvesztesőggel is jár. Azonkívül a nemzetközi és budapesti spekuláción kívül, még ott a külön egri spekuláció. Érdemes volna megírni a történetét annak a szekér búzának és eladásának, mit a falusi gazda Egerben «piacra dob,» jóval az országos búzaáron alul. Ha elgondoljuk, hogy agrár- állam vagyunk, megállapíthatjuk, hogy ez a játék a magyar nemzet bőrére megy. Egész országban vármegyénket kellene valamit tenni a termelőnek ezen kirablása Ezelőst néhány héttel Gyöngyösön volt Mayer János,Csonka- magyarország földmívelésügyi minisztere, a Gazdakör házszen- telési ünnepén. Ebéd közben egyik gyöngyösi gazda és a gyöngyösorosziak költő-plébánosa, megindító szavakkal ecsetelték a miniszter előtt a szőlő- és bortermelő hegyvidékek siralmas gazdasági helyzetét. — Ezeken a dombokon ősidők őta csak szőlő terem, a köves agyagos hegyeken más növény nem fakad meg, csak a szőlővessző, a lakosság itt nem élhet másból, mint a szőlő és bortermelésből. És mondhatta egykor a segítséget kérő szőlősgazdáknak Kál- lay volt pénzügyminiszter, hojy ha nem tudnak kijönni a szőlőtermeléssel, úgy vágják ki a í tőkéket, vessék be a földet ga- á hónával és rendben lesz minden. és kiuzsorázása ellen, megszüntetvén valahogyan a gazdatársadalom kiáltó szervezetlenségét, megyei gabonaraktárakat állítani fel és értékesítő szövetkezeteket. Állami segítséggel mindezt a mi derék, becsületes és reális szövetkezeti központunk, a Hangya is meg tudná talán alapítani. A tisztviselőosztály részére pedig évenkint julius hónapban nagyobb előleget kellene adnia az államnak, hogy az olcsó búzából egész évre el tudná látni magát. Ugyanekkor a nagy ipari vállalatok is vásárolhatnának terményeket munkásaik részére, hogy megóvják azokat a későbbi kiuzsorázástól. Számítsák hozzá a kamatot, még egy kis hasznot is a munkaadók, az alkalmazott még mindig jól fog járni, de a vállalat is, ipivel olcsó élelmet tudván adni/ nem kell a munkások bérét emelni a bekövetkezendő dráguláshoz viszonyítva. Szóval ha a nemzet egy részének elszegényedését legalább a másik részének javára lehetne kihasználni, akkor még mindig nem volna olyan nagy baj, mintha mindkettőnek nyakára lép a spekuláció molochja. A volt pénzügyminiszternek eme bölcsen egyszerű tanácsát a hegyvidéki bortermelők nem fogadhatják meg, mert hiába irtanák ki a szőlőtöveket, hiába szántanák fel a követ és agyagot, ott más semmi meg nem teremne. A hegyvidékek tehát kényte- I lenek megmaradni a szőlőtermelésnél és azt hinnék a jámbor termelők, hogy mikor a gyenge talajból nagy áldozattal értékes nemzetgazdasági kincset, illatos szőlőt és tüzes bort aknáznak ki, talán a közjóiét előmozdítására is lehetőségeket nyújtanak. Hisz az agrárállamnak hívott Magyarország mezőgazdasági termelésének nagyon fontos és valóban ekszportképes ága volna a szőlőtermelés. Az évenkénti 2—3 miiliő hektoliter bor egy talán ügyesebb kereskedelmi politikával vezetett hasonló ország kezében mérhetlen kincs volna és egyik legnagyobb súlyt jelentené a külkereskedelem mérlegében. Azonkívül a bor kivitelével nem olyan fontos közszükségleti cikktől fosztanák meg az országot, mint a vágó marha és búza exportjával. A bor ára, bármilyen magas volna a kivitel miatt, nem jelentene érzékeny csapást a közre. Érzékeny csapást és szinte katasztrófát jelent azonban a borvidékek lakosságának százezreire a mai helyzet, amikor a horribilis termelési költségek és adók mellett a gazda pincéjében kénytelen heverni az egész évi termés, sőt azon kívül a bor ára napról-napra alább száll. Ha még ideszámítjuk, hogy félhivatalos jelentések és tudósítások olyan alaptalan, téves, vagy tendenciózus híreket hoznak forgalomba, hogy Eger és Gyöngyös vidékén 800 koronától 2000 koronáig terjedő árban történnek üzletkötések az új mustra, akkor igazán joggal állapíthatjuk meg, hogy Csonka- magyarországon minden a szőlő éa bortermelés érdekei ellen fordult valami szinte érthetetlen okból. Ha le is szögezzük, hogy Egerben ma a bor ára a jtermelŐ pincéjében 6—7 ezer korona literenként; ha ide iktatjuk, hogy a 800—2000 koronás must-ár ennek az évnek egyik legnagyobb hazugsága; ha megmondjuk azt is, hogy a hordőhiány még nem a legnagyobb veszedelem, mert sokkal nagyobb baj ennél a literenkénti 2380 koronás fogyasztási adó, mely egymaga drágítja még a vendéglőkben és kimérésekben annyira a bort, hogy egyáltalában nem fogyhat. Szerintünk a kormány csak kettőt tehet ebben az ügyben: Vagy gondoskodik borkivitelről, vagy pedig megszünteti az alföldi vidékeken a szőlőtermelést. Minthogy pedig a kormáey nem tud gondoskodni szőlőtermelésünk produktumainak külföldre szállításáról, nem marad más hátra, mint a bortermelés csökkentése. A bajokon csak úgy tudunk változtatni, ha annyi szőlőt és Kádár József. A szőlőtermelés válsága Csonkamagyarországon. A sikertelen kereskedelmi politika halálra Ítéli a szölőmívalést.— Borekszportunk nincs és alig is lesz számbavehetö kiszállítás. — Tendenciózus és alaptalan hírek a borárakról.
