Egri Népújság - napilap, 1925/1

1925-04-29 / 96. szám

Ára 2000, vasárnap 2500 korona. # Eger, 1925 április 29. szerda. XLII évf. 96 sz. Előfizetési díj postai szállítással: egy bóra 40.000 K, negyedévre 120.000 E. PGLITIEÄJ NÄPILÄP. Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. Pocsékká ázott tegnap délután az új ruhám 8 vastag sugárban ömlött Borsa- lino-kalapomről a víz. Hálát adok az Istennek, hogy kicsit sem tudtam bosszankodni érte. Tág tüdővel «zivtam magamba a tavaszi eső üde illatát (mert van illata !) szívből örültem azok örömének, akiket közvetlenül is érint a legjobb időben bekö­szöntött istenáldáe. A gazdákra gondolok, kiknek bőséges verejtéke bizony nem elég harmat a kemény rög meg­termékenyítésére. A föld népé­nek szemszögéből nézem a dú­san permetező esőcseppeket a jól esik lelkemnek a tudat, hogy nyomukban sok barázdás hom­lokról tűnik egy időre tova a kenyérgoad felhője és kérges kezek ezrei kulcsolődnak hála­imára. Tiszta sor az i», hogy köz­vetve mindannyiunkat érint a dolog s a kedvező időjárás és a velejáró elégséges termés nem a gazdák osztályérdeke, de orszá­gos érdek. Ma különösen ia az. Immáron közhelyszámba menő, unosuntalanul hangoztatott, hét­köznapi igazság lévén, hogy mezőgazdasági termelésünk va­lamelyes fölöslegén kivül alig- alig akad olyan jószágunk, mely* lyel nemzetközi kereskedelem­ben aktive, azaz eladókul részt vehetnénk. Már pedig a keres­kedelmi s ezen át a fizetési mér­leget minél inkább aktívvá tenni nyilvánvalóan orsztágos érdek. A tegnapi dús eső után leg­alább egy időre megkönnyebbült a lelkünk. De csakis egy időre és ez az idő bizony nem is igen hosszú. A jövő hóban ismét csak szorongva fogjuk várni az üdí­tő és termékenyítő esőt. Akár­csak a nyerő-lapot a hazárdjá- tékos, ki egyetlen kártyára tette fel mindenét s azzal áll vagy bukik. Ha egyetlen esztendőben reánk lázad az aszály és sztrájk­ba lép a föld: a gazdasági ka­tasztrófának válunk martalékai­vá. Az ellenkező véglet a csapa­dák túlságos bősége, természe­tesen ugyanezzel a hatással járna. Keserves állapot ez a lenyü- gözöttség s mindent meg kell tennünk a felszabadulásért. Ipa­runk fejlesztése és kereskedel­münk levegőhöz juttatása azon­ban csak úgy képzelhető el, ha nyersanyagtermelő vidékeink- és piacaink egy részét visszakap­juk. Újabb és nem utolsó érv az úgynevezett békeszerződés mi­előbbi revíziója mellett! K—ny 99 lsaák Gyula alispán negyven éves szolgálati jubileuma. A vármegye tisztviselői kara forró házi ünnepet rendezett a jubiláló alispán tiszteletére. naptárban fekete betűvel . sorsát. Példaképül állítja a vár­jelzett keddi nap, április 28. aranybatűs nagy ünnepe volt Hevesvármegye tisztikarának. E napon múlt 40 esztendeje, hogy Heves vármegye törvény­hatósága a hatvani járás főszol- gabirájává választotta lsaák Gyulát a vármegye közszeretet­ben állő alispánját. A ritka jubileumra Egerbe sereglett a vármegye egész tisz­tikara a délelőtt 10 órakor kez­dődő házi ünnepségre. A tiszti­kar a vármegyeház nagytermé­ben várta a jubilánst, aki vitéz Bobory György dr. főispán és Puchlin Lajos vm. főjegyző kí­séretében jelent meg az ünnep­lők előtt. A vármegye tisztikara nevé­ben Puchlin Lajos vármegyei főjegyző lólekből fakadó szavak­kal üdvözölte az alispánt. Isten áldását kérte további működé­sére. Köszöntötte benne a tisz­tikar nesztorát, szerető, gondos jő Btyját, aki vezető állásban eltöltött hosszú pályája alatt mindenkivel igyekezett jót tenni, érző szivének jóságát pazarul éreztette minden alárendeltjével. A hosszú 40 év alatt minden szavából, minden cselekedetéből mindig a szeretet sugárzott és nevéhez a vármegye fejlesztése körül annyi nagy tett, siker fű­ződik. A főjegyző beszéde végén a tisztikar ajándékát, egy ezüstből készült és a vármegye címeré­vel ékesített szivarkészletet nyúj­tott át a meghatott alispánnak. Vitéz Bobory György dr. fő­ispán, mélyen ezántő beszédben méltatta lsaák Gyula személyé­ben barátját, tisztviselőtársát és volt principálisát. Megkapó vo­násokkal ecsetelte az elmúlt 40 esztendő alatt gazdaságilag egyre kedvezőtlenebb elbánás­ban részesülő magyar tisztviselő megye tisztviselői elé a jubilánst, aki a megpróbáltatások nehéz idejében, — mikor annyian meg- tántorodtak és a kedvezőbb kon­junktúra mellé szegődtek — el­veihez, konzervatív politikájába hűen kitartott. Hangsúlyozta, hogy Heves vármegyében tradí­ció a konzervatív politika, itt nincs helye demagógiának, kon­junktúra politikának. Ennek a tradíciónak leghűbb őre, támasza a közigazgatás feje, az ünnepelt alispán. Kéri a jó Istent, hogy engedje lsaák Gyulának megérni, lelkének forró óhajtását Nagy- magyarország és vele együtt a boldog tisztviselő sors feltáma­dását. lsaák Gyula alispán a meg­hatottságtól könybelábadt szem­mel köszönte meg az üdvözlé­seket és az ünnepeltetést. Köz­ismert négy [szerénységével el­hárította magáról a magasztaló szavakat. Ha voltak — úgymond — sikerei, az nem az ő érdeme, hanem a mellette kitartó, őt mindenben támogató tisztviselő- társaié. Kéri a tisztikart, hogy ezután is támogassa őt az eddigi szeretettel, odaadással munkájá­ban. Az ünnepség után a vármegye tisztikara csoportképen lefény- képeztette magát, majd déli egy órára ünnepi ebédre gyűltek össze a Korona éttermében. A 70 terítékes banketten a vármegye tisztikara teljes szám­ban résztvett. Az első pohár kö­szöntőt Puchlin Lajos várme­gyei főjegyző az államfőre mon­dotta. Hunyadi Jánoshoz hason­lította a kormányzót és kérte Istent, hogy amint Huoyad Já­nos után a nagy magyar király Mátyás, következett, ügy Horthy Miklós után is nagy és bölcs királyt a hazának. Ezután mint gavallér kedves magyar urat és Bzerető család­apát üdvözölte ez alispánt. Ezután Márton fty Lajos, Weid­ner Kálmán, Márkus Zoltán, Mikléssy Aladár, Tóbiás József, Fiesere Jenő dr. üdvözölték az az alispánt, akit Trak Géza pol­gármester Eger város nevében köszöntött fal. lsaák Gyula al­ispán több ízben mondott kö­szönetét az elhangzott szavakért. A cseh sajtó Hindenburg megválasztásáról. Prága, április 28. MTI. A Bohemia a Hindenburg megvá- lasztásásról a következőket Írja: Hindenburg ünnepélyesen fel fog esküdni a köztársasági al­kotmányra és ez az eskü ép oly szent előtte, mint az az eskü, amelyet a porosz királynak tett jóval azelőtt, hogy a királyt né­met császárrá választották. [Hin­denburg kijelentette, hogy a né­met nép el van határozva, hogy a világháborúban szenvedett ve­reségeinek következményeit ma­gára vegye a legvégsőbb határ­ig és végül ünnepélyesen bizto­sította a világot arról, hogy mindvégig azon lesz, hogy a vi­lágháború borzalmait távol tart­sa. Önmagától értendő, hogy a kormány összeállításával ős úgy mint ahogy Ebert Kunot bízta meg, Hindenburg is munkatár­sait a szociáldemokrata párt, vagy a centrumpártből fogja választani. A Prager Tagblatt úgy véli, hogy Németország helyzetét a nemzetközi életben Hindenburg megválasztása erőssen befolyá­solja. Úgy francia, mint inkább cseh politikai szempontból Hin­denburg megválasztását meg­könnyebbülésnek is érezhetik abban a tekintetben, hogy nem a német nemzetiek, hanem a de­mokraták voltak azok akik kü­lönös bizalommal pártolták Ausz­triának Németországhoz való csatolását. Ez a gondolat a fe­kete fehér-piros lobogó alatt ke- véebbé fog erőre kapni annál is inkább, mivel Ausztriának, mely felerészben szociál • demokrata, felerészben klerikális, a fennforgó körülmények között a csatlako­zás iránti lelkesedése minden valószínűség szerint jelentéke­nyen csökkenni fog.

Next

/
Thumbnails
Contents