Egri Népújság - napilap, 1925/1
1925-04-29 / 96. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1925. április 29 A 67 éves alispán. Látogatás a jubiláló Isaák Gyula hivatalában. Eger, 1925. április 28. Díszruhába öltözött megyei hajdúk, ünnepi feketébe öltözött megyei tisztviselők, beszéd nélkül is elárulják, hogy valami bensőséges és nagy ünnepe van az ősi vármegyeházán. Ma töltötte be Isaák Gyula alispán, megyei szolgálatának negyvenedik évét. A megye tisztikara csak belső házi ünnepnek szánta ezt a napot, de a közönség egy része így is tudomást szerzett rőla és mindannyiunk kedves ünnepe lett a jubileum. Mikor felmegyünk az alispáni hivatalba, már vége a tisztikar gyűlésének. Már a bankettra sietnek az ünneplő lisztviselők. A jubiláló alispán előtt egymásután jelenik meg tisztelgésre a várod tanács, élőn Irak Gáza polgármesterrel, a pénzügyigaz- gatőság tisztikarának küldöttsége Magyary Pál min. tanácsos, pőnzügyigazgatő vezetésével, az egri közigazgatási tanfolyam küldöttsége stb. Puchlin főjegyző hivatali szobájában eközben bepillantást nyerünk a megyei törzskönyvbe, melyből Isaák Gyula alispánről ff következő életrajzi adatokat Jkapjttkr * 1858-ban született a hevesmegyei Nagyréde községben, j Összes iskoláit Egerben végezte. I Jogi tanulmányainak befejezése i után a belügyminisztérium fogalmazó gyakornoka volt két évig. 1885 április 28-án, mely nap egyúttal születésnapja is, a hatvani járás főszolgabírójává választják meg. A hatvani járás élén 1896 január 1-ig működik sikeresen. Ekkor egri főszolgabíróvá teszi a törvényhatóság bizalma. 1901 március 18 án egri főszolgabíróból vármegyei főjegyzővé választják. 1913 ban a királyi tanácsosi címet'kapja. 1916 októbet 30-án pedig alispánjává választja a vármegye. Mikor ezeket az adatokat, mint egy tartalmas, értékes, gazdag életút 'mérföldköveit följegyezzük, a tisztelgő küldöttség sorozata egy pillanatra éppen megszakad és alkalmunk nyílik az az ünnepelt alispán meglátogatására. Örömtől, boldogságtól, megelégedéstől sugárzik arca a megnyilvánult szeretet és ragaszkodás láttán. Mikor kezét nyújtja üdvözlésünk után, mintha jóságos lelke ölelne meg. Asztalán ragyog az ezüst do- hányzőkészlet, amivel tisztviselő társai kedveskedtek. Mikor a negyven évről esik szó, tréfás, kedves hangon jegyzi meg: Most látom csak, hogy milyen hamar eltelt! Negyven óv nem is olyan hosszú, ha visszafelé nézi az ember. És a 67 évo3 alispán fizikai és szellemi frissaséggel beszélget tovább. Negyven év valóban hosszú és nagy idő közpályán. A közigazgatási tisztviselő szemében azonban kormányok változása, pártok bukása és támadása, törvények, hangulatok, irányzatok sokféle egymásutánja nagyon röviddé teszi az időt, hisz állandóan benne él az események közepében ;* körülötte, vele történik minden. Szép lehet, boldogság lehet: felülről, a csúcsról nézni vissza 40 óv mozgalmas eseményeire, a tettekre, a küzdelmekre, a Eger, 1925. április hő 28. Eger város által a forradalom alatt meggondolatlanúl eladott, felbecEülhetetlan kincseket érő fürdőink ügyében megjelent két cikkemre Bárány Gáza, az Egri Városfejlesztő R' T. igazgatója, lapunk tegnapi számában tárgyilagos, érdemleges válasz vagy cáfolat helyett jónak látta személyeskedni; amit visszautasítok. Mint ismeretes, önzetlenül, kizárólag a város érdekeit tartva szem előtt, mindkét cikkemben a legtárgyilagosubban foglalkoztam a város által elég meggon- dolatlanú1, éppen a forradalom kitörése utáni tizedik napon összehívott közgyűléssel, a forradalmi események hatása alatt álló képviselőtestülettel, amelyen az esemény, k miatt a képviselőtestületi tagok legnagyobb része nem jelent meg; a megjelentek pedig említett okok miatt nem igen látták célszerűnek a fürdő eladása ellen állást foglalni és megszavazták azt. Sajnálom, hogy lapunk szűk terjedelme miatt a több kg. súlyú akták áttekintése alapján szerzett adataim alapján az előzményeket nem ismertethetem a bizonyára érdeklődő közönséggel. Nyílt titok, hogy e miatt akkor a felháborodás általános volt, még nagyobb a meglepetés ezért az eljárásért, nagy jótevőnkkel szemben, msri a városnak azokat a fürdőket soha, semmi körülmények között eladni nem lett volna szabad. Ha az előzményeket ismertethetnem, akkor a közönség is tiszta képet alkothatna magának, hogy ki volt a kezdeményezője, kik voltak a mozgató rugói és kiknek volt kedvesebb kincses fürdőinket a város helyett más érdekeltségnek, az Egri Városfejlesztő R.-T.nak tulajdonában látni. Szeretnék az előzmények adatai alapján az illetőknek fekete szalagon szín szerint egy-egy csokrot kötni, hogy állandóan szemük előtt lebegjen Eger vároa közönség» fájdalmának j elkepéül; hogy soha lelki nyugalmuk ne legyen. munkákra, a szerepekre, melyeknek betöltése és elvégzése, mint Isaák Gyula alispánnál egy városnak és egy vármegyének nemcsak hivatali, hanem társadalmi életében is a szeretőt, megbecsülés, hála és tisztelet virágaival ékesít. Isaák Gyula valóban nemcsak mint alispán, hanem mint ember is, mint társadalmunk igazi reprezentánsa, minden jó ügygyei szemben olyan megértést, annyi jóakaratot, oly igazi magyar szivet mutatott, hogy vármegyéje óa vármegyéje székhelye minden lakójának leikéből a szeretet sugarai áradnak e napon faiéje azzal a hő óhajtással, hogy értékes és érdemekben gazdag életének most következő korszakát is áldásával aranyozza bo a magyarok Istene! Cikkíró már első mondatában hangűlatos és téves beállítá-unak minősíti két cikkemet s csupán az igazgatóság határozata alapján tájékoztatja három pontban a vállalat közismert működését. Hangűlatos egyik cikkem sem volt. Tárgyilagos ás minden pontban a való tényállásnak megfelelő, ami különben köztudomású. Hangúlatos volt cikkíró szépen megfogalmazott Tervezetének tartalma, amelyben nekünk boldog egrieknek nemcsak egy — világfürdőváros létesítései, de egy valóságos földi paradicsomot Ígért ba. Sajnos, mint látjuk csak papiroson; mert a sok ininden- bői eddig aiig lett megvalósítva velsmi. Az első pontban azt írja cikkíró, hogy a főrészvényes a város közönsége 3 így a város semmit sem vesztett, a 16 igazgatósági tag közűi 6 tagot mindenkor a város nevoz be s mindezidáig a város akarata érvényesült. Én az ellenkező állásponton vagyok. A város közönsége, mint ilyen, csak részben részvényes, Hogy a város lakosai többen részvényesek, az még nem mi- nőaíihotő Eger város közönségének. Hogy a városnak van a legtöbb részvénye, mit sem változtat ezen. Eger város közönsége a valóságban csak akkor lesz főrészvényes, ha Eger város az összes részvények többségének a birtokában lesz. Ez esetben módjában lesz a képviselőtestületnek ez igazgatóságban megfelelő képviseletről gondoskodni és kizárólag a város érdekeit biztosítani. Éa ha ez így lesz, nem fog megtörténni az az eset, mint a mostani közgyűlésen, hogy az 1924. évi jelentéktelen 42 millió korona jövedelemből a szokásos tartalékok leírása és a 400 arany koronás részvény után megállapított 1000 korona, vogyis mindössze 6 arany fillér osztalék levonása után a tisztviselőket megillető jutalékon kívül, ami az igazgatónál mintegy 5 millió koronát tett ki; részéra ezen ösz- ezegen felül az 1925-ik üzletév remélt nyereségének terhére elő legesen még 15 millió korona jutalék megszavaztassák. Ezenkívül tekintélyes fizetésén kivül még külön a brutto bevétel 21/a'/» a, amely összeg különösen az uszodák több százmilliós forgalma mellett, havi több millió koronát tesz ki. Minden tisztviselőt érdeme szerint meg kell fizetni; jutalmazni kell az illetőt szorgahuával és ügyességével elért évi nyereségből megfelelő összeggel. Azt azonban mégnem hallottam,hogy egy kockázatos vállalat a mérleg szerinti előző évi jutalékon kivül a folyó évi bizonytalan kimenetelű Ü2laíővre is 15 millió kor. jutalékot előlegezzen, sőt még külön 272% jutalékot a forgalomból is megszavazzon; különösen akkor, amikor a vállalat jövedelmezősége a legminimálisabb ée tekintélyes kamatokkal terhelt kölcsönpénzzel dolgozik. Egy nem nyerészkedésrellétesült és fiatal vállalatnak igazgatója részére ily tekintélyes jövedelmet biztosítani ée a vállalattól elvonni, nem tartom megenged- hetének, ami esetleg súlyos anyagi következményekkel járhat. A második pontban cikkíró szerint még mindig nincsen béke, sőt a háborúnál még rosszabb állapottal, pénzügyileg lehetetlen helyzettel védekezik. Ez az álláspont ttrthatatlan. Igenis béke van, 5 év őta, mióta ti világháborút befejeztük. A pénzügyi helyzet, az kétségtelenül nehéz, de a háborúval megszűnt a moratórium. A rossz béke megkötése óta pádig hány vállalat indult meg és virágzott fel. Csak azok jártak rosszu , akik ezekben az időkben nem építtettek, hogy átmentsék a papírpénzt aranyra. Mer az arany korona számítás sem mai keletű különben. Egyáltalában már itt volt ez idő is, amikor a vállalatok eleget tehettek és eleget is tettek elvállalt kötelezettségeiknek, ígéreteiknek. Tették est nem egyszer, még áldozatok árán is. Nem a jelent tettem én szóvá, de az elmúlt 5 év mulasztásait, amikor pénzügyileg és gazdaságilag sokkal kedvezőbb időben egy ki* jóakarattal sok mindent meg lehetett volna valósítani. Azt az időt amikor négy év előtt a ma csak több száz milliós költséggel megépíthető uszodát 400.000 koronáért meg lehetett építeni és amely ösz- ezeg az uszoda bevételeiből már ugyanazon az első nyáron teljes egészében megtérült. Azt a 2—3 év előtti időt, amikor a Városfejlesztőnek a nagy pénzbőségben módjában leit volna idegen- forgalom szempontjából eivitat- hatatlanűl az első sorban és legégetőbben szükséges fürdőszállodát felépíteni. Magánvállalkozás szempontjából az építkezési viszonyok nem voltak a legkedvezőbbek. Ez lényegtelen. Egészen más elbírálás elá esik a Városfejlesztőnek Eger városával szemben vállalt szerződéses kötelezettségének a teljesítése. A lehetőség meg volt, némi áldozat árán is kötelessége lett volna vállalt kötelezettségének fokozatosan eleget tenni és ha már nyári uszodát épített téli helyett, utána elsősorban a város érdekeit szem előtt tartva, a fürdőssállodát megépíteni. A harmadik pont szerint a most átépített uszodát a szálEger város elveszett kincse. Válasz Bárány Gézának az Egri Városfejlesztő R. T. igazgatójának.
