Egri Népújság - napilap, 1924/1
1924-04-29 / 99. szám
Ára hétköznap 800 kor., vasárnap 1000 kor- Eger. 1924. április 29. kedd. XLL évi. 99. sz Előfizetési dl] postai szállítással EfS hóra. . 20.000 K 1 Egész és félévi előfizetést Nagjeóévre 60.000 K ' — nem fogadnak eL ----P OLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BSEZNAYIMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon szám 11. A Gárdonyi-Társaság VI. felolvasó gyűlése. — Négy író székfoglalója. — Eger, 1924. április 21. Már öt óra előtt megtelt a vármegyeház nagyterme. Az Angolkisasszonyok érseki tanitőnőképzőjének növendékei a terem karzatán, a középiskolák ifjúsága a földszinti háttérben helyezkedtek el. Mintha a nap is várná, hogy egyszer bepillanthasson a magas pályát befutó társaság ülésére. Nehezen szürkül. Mégis fellobban a villanyfény. Bevonúlnak a társaság tagjai a gyűlésterembe és a közönséggel szemben helyezkednek el. Érkeznek még ezután ia kényelmes urak a vendégek közé, akik elkésvén, már nehezen jutnak ülőhelyhez. Szeretettel! fogadják Werner Adolf dr. elnök megnyitó üdvözlését: — A közönség érdeklődése azt jelenti, hogy az irodalomnak, mint nemzetfönntartó tényezőnek, fontosságát átérzi. A XVIII. század végén a nemzeti érzéséből kivetkőzött rasgyar sfig pusztulásnak indult. Széchenyi gróf sokszor látta atyját emiatt gondba mó- lyedni. A testőrírők fellépése nyomán őrtüzek gyúltak szerte az országban, különösen a szerzetesek celláiban. Az irodalom munkásai voltak ezek, akik előkészítették a lelkeket az új társadalmi életre. Ezt a képet tárja a kislelkűek elé abban a meggyőződésben, hogy a nemzet lelke ma is ép és egészséges. — A megszállott vidékek föléledt magyarjai már megindultak az irodalom terén; valami újszerű tűnik fel bennük, de a régi hagyományokon haladnak. Ez megerősíti a Q. T.-ot abban, hogy helyes a ki- indúlási pontja: vidéki városokban szükség van irodalmi középpontokra. Ma még talán bénultan, láncokban, de az élő irodalomban lélekzik az egészséges magyar lélek és ha nem is a diadal harsonája még, de bizonyos, hogy a hajnal pitymallása az. Üdvözli még a bemutatkozó tagokat, közöttük Szmrecsányi Miklós tiszteletbeli tagot, aki nagy műveltségű, finom érzésű, fennkölt lélek. Itt tartózkodása alatt a művészeti életre tereli a figyelmet; mai előadásában is Eger köveit szólaltatja meg. Sajnos, egészségi állapota korlátozza abban, begy ezt személyesen tehesse. A nagy tetszéssel fogadott megnyitó után Csepela Lajos dr. kapcsolódott szabad előadásával az elhangzottakhoz. — Bármily műértó érzéssel bányászszák ki Eger történetéből a műemlékek históriáját — mondotta — az hiányos lesz addig, míg a nagy halottnak sírja fölött mauzóleum nem áll. Addig is a nevét őrző társaság a lelkekben állít emléket a mesternek. Gárdonyiban látja a nevelőt, aki a latin műveltségből merítve nevelte a hitet, az arabból, mikor a tizes számrendszert tanította, a pogány őskorból, mikor a történelmet, KepplerbÖl és az újkor többi tudósából merített, mikor a többi tapasztalati tudományt tanította a népnek. — Mikor hit és tudomány egy úton haladnak, ebből megerősödik a nép és a nemzet. Körülnézve Európa műveltjei közt, ennek a népi, «paraszti» egységnek hiányát veszi észre, mintha a művelt lelkek külön választanák magukban a hitet a tudománytól. Keresi e nagy lelki megosztásnak okát. Nyomról-nyomra haladva megállapítja, hogy ennek a nevelésünkben célszerűtlenül alkalmazott pogány elemek az okai. Az ifjú lelke elé a klasszikus pogányság ideáljai jutnak s ezek nem azonosak a kereszténységéivel. Hiszen a római polgár a nőt alacsonyabb rendűnek tekintette. A klasszikus pogánykor a testiséget bálványozta, nem ismerte az emberszeretetet. Igazolja ezt, hogy 32 római császár lett gyilkosság, vagy öngyilkosság áldozata. Keresztény szemmel látva: sok vért, elégedetlenséget, jog- és igazságtalanságot találunk a pogánykorban. Sem Goriolán, sem Brutus nem dicsőíthető. A kereszténység első századaiban — bár a gyermekek pogány iskolákba jártak — a keresztény bölcsek és tudósok küzdöttek a keresztény szellem erejével és fölvértezték tanítványaikat a pogányság ellen. Aranyszájú Sz. János, Sz. Jeromos, Sz. Vazul, Sz. Gergely tanításain és nyelvezetén épült föl a középkor erkölcse. A pogány műveltségből csak a nyelvet, a formát vették át, miközben valósággal megkeresztelték a pogányságot. Fölemelték a nőt is. Évszázadokon őa ezredesen keresztül az ő szellemük alkotta meg az erős államokat, mint Nagy Károlyét. Sz. István, Sz. László és Nagy Lajos is ezen az alapon tudták megteremteni erős Magyarországukat. Az evangélium új gazdasági rendszert is teremtett. A tudományosság életében a legnagyobb kiválóság Aquinői Sz. Tamás, akinek bölcseletéhez Kant-é és Leibnitz-é nem hasonlítható. Egy volt a hit az állami és gazdasági élettel. Ez volt a középkor ereje. Konstantinápoly bukása után a menekülő görög műveltség képviselői a klasz- szikusokat hozták fölszínre. Az újítások pogány elemei a kereszténység fölé kerekedtek. Dante, a világ legnagyobb költője a középkorban élt, ő volt hatással M. Angolóra és Petrarca Rafaelre. A pogányságot felszínre hozó kort röneszansznak, újjászületésnek mondják. Vájjon megfelel-e az a név? Ez a kor az egyőnies irányt fogadta el, melyben mindenki a maga felfogása szerint él és cselekszik ; ez pedig a nagy szervezetnek, úgy az állami, mint a családi életnek megfontolására vezetett. Űj bölcselők: Descartes és Bacon léptek föl, nyomukban fakadt Kant és Holbach materializmusa. Angolországből pedig az enciklopedísták tanai indúltak útnak s a bölcsészek alkotta elvek forradalmasították a nép lelkét, ez pedig kardjával hozta létre a forradalmat, mikor mindenki magának állapította meg a szabályokat. A növényi és állati életben uralkodó létkű/.delem a társadalmi életre alkalmazva megteremtette az osztályharsot; ebbe a Marx és Lastale belevitte a szociális pogányságot, melyből senki sem kér. FölségeBebb a pogányság újbői való kiküszöbölése. Nem elég Kant, mithosz is kell. Reveláciőra van szükség. Isteni igazságosság, szolidaritás, megértés szükséges, mellyel minden osztály kiépítése sikerül. Enélkül tohuvabohu támad. A krisztianizmus igazságait hirdető Gárdonyinak ezért is emeljünk lelkűnkben emléket. A szabad előadást végig élénk figyelem kisérte. A közönség érezte az előadd történelmi és bölcseleti elmélyedésből, meggyőződésből fakadó igazságát. A taps után Berze Nagy János őszes feje tűnt föl az előadói széken. Be- retvált arca, jól ápolt bajusza és szemüvege mögött ragyogó szemei nem ösmerősek még a közönség előtt. A fekete füsttel lobogó két gyertyaBzál között nemes komolysággal olvassa verseit. A Hargittdn, Juon Kólóra, Székely iskolában a címei ezeknek. A figyelem nő, a tetszés egy-egy érzetteli szakasz után táblás tapsokban jelentkezik: szinte zavarja a költőt, aki a Hargittában színes, tarka, eleven képekkel dolgozó művész» Juon Kotora-jában kitűnő jellemfestő, Székely iskolájában pedig olyan, mint Gárdonyi. Verseim még visszatérünk. A viharos tapsok csendeaűltérel Szmrecsányi Miklós •Eger mint városi műemlék• eimű gy ö- nyörű szép tanulmányát olvasta fel Tor- dai Ányos dr. titkár. A nagyszerű munka föltétlenül nagyobb nyilvánosságra tarthat számot, így még alkalmunk lesz vele foglalkozni. A nagy tetszéssel fogadott előadás után Riogelbanné Fejér Juliska két novelláját olvasta föl. A fáradt közönség láthatóan felüdült, az eleven és derűs előadáson. Hiszen az írónő előadása is művészi. »Mese — akadályokkal« o. elbeszélése a gyermeki naivságnak utánozba- tatlanúl hű festése. »Jelenet« című párbeszéde pedig a napsugarai humornak, a mű-
