Egri Népújság - napilap, 1924/1
1924-02-28 / 49. szám
Ara 500 korona Eger, 1924. február 28. csütörtök. XLI. évf. 49. sz Előfizetési dijak postai szállítással Egg bóra . . 13000 K j Egész éa félévi clóflsetéal Hegged évre 36000 K 1 ----- nem fogadunk el. — P OLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BSEZNAYIMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon szám 11. Megnyugvás felé. Eger, 1924. február 27. Örömmel állapítjuk meg, hogy az a rettenetes pánik, mely az egész ország lakosságát elfogta és a korona értékét meg- okolatlanul aláásta ; lassanként kezd alábbhagyni. Erre meg is van minden ok. Az ország lakossága előtt ismeretessé lett a magyar kölcsön ügyében történt kedvező döntés, mely a zálogjogok felfüggesztésén át, kaput nyitott a végleges pénzügyi tárgyalások megkezdésére. Ez olyan elvitathatatlan eredmény, melynek nem kellő méltánylása, a legnagyobb éretlenségről és itéletbiányról| tanúskodnék. A megnyugvás azonban azt bizonyítja, hogy az egész nemzet felfogta ennek a döntésnek nagy jelentőségét s a kölcsön perfek- tuálásfiig még hátra lévő időt nagyobb bizalommal, a gazdasági élet józanabb mérlegelésével akarja kihúzni. Igazságtalanok volnánk azonban a kormánnyal szemben, ha nem szögeznénk le, hogy ennek a nyugalomnak megteremtéséhez jelentékenyen hozzájárult az az erély, amellyel sietett állást foglalni az oktalan megrémülés ellen és hatékony intézkedéseket léptettek életbe azoknak a köröknek manupulációjával szemben, amelyek — minden emberi és nemzeti ideál- bői kivetkőzve — zsákmányolásra, emberek tönkretételére akarták felhasználni az általuk felidézett pánikot. A valorázáció- rőt és a belső kény szer kölcsönről benyújtott két javaslat magában már elegendő volt arra, hogy stabilabb állapot következzék be a gazdasági életbe. Olyannyira, hogy e rendeletek hatékonyabb kihasználását még ezideig szükségtelen volt megkísérlem. Maga az a tény, hogy vannak s hogy adott pillanatban életbeléphetnek, úgylát6zik, elegendő a szükséges nyugalom biztosítására. S a hivatalos köröknek az a felfogása, hogy életbeléptetésük időpontját mindenesetre a kialakuló viszonyoknak kell eldönteniök. Régi igazság, hogy valamely nemzet boldogulás csak részben függ az élén álló kormánytól. Hiszen minden rendelet, minden intézkedés csak annyiban lehet eredményes, amennyiben engedelmeskednek a benne foglalt intézkedéseknek azok, akiknek védelmét, vagy kötelességeit Bzab* ják meg a rendelet intézkedései. Az állam kormányzása nem tisztán mehanibus valami, hanem lépten nyomon belejátszanak lélektani mozzanatok is. Hiszen a nemzet nem élettelen és gépszerű valami, hanem több-kevesebb Ítélőképességgel, erényekkel, gyöngeségekkel telített emberek nagy tömege. Az ország lakossága tehát ne várjon mindent a fülűiről jövő itőzkedé- ■ektől, mert ezek csak akkor lehetnek eredményesek, ha megtalálják a nemzet lelki életében azokat a támasztópontokat, amelyekre a rendelet szerkesztői számítanak és amelyek nélkül mindenféle intézkedés üres szóbeszéd marad. Bizalom, megértés, józanság nélkül, papírra nyomtatott üres szavak nem fognak megmenteni bennünket. A nemzetgyűlés ülése. Budapest. MTI. A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök ki az elnöki előterjesztések után az összeférhetetlenségi itélőbizottságnak Reisch Richard összeférhetetlenségi ügyében hozott ítéletét olvasta fel. Az összeférhetetlenségi itélőbizottság kimondotta, hogy Reisch ügyében összeférhetetlenség esete nem forog fenn. Ezután az indítvány és interpellációs könyvet olvassák fel. Körülbelül 20 interpellációt jegyeztek bo, amelyre a napirend letárgyelása után legkésőbb ’/a 2 őrá után térnek át. Az elnök beje| lenti, bogy az interpellációkat megelőzően a honvédelmi miniszter válaszolni fog Kiss Menyhértnek a Prónay üggyel kapcsolatban előadott interpellációjára. Ezután a kisebbségi nyelveknek a közhivatalokban való biztosításáról szóló törvényja- j vaslat tárgyalására térnek át. Első felszó- j laló Mokcsai Zoltán.Örömmel üdvözli a javaslatot. Szeretné, ba az utódállamok is , követnék példánkat, saját területükön élő | kisebbségekkel szemben. Meg akar emlékezni azokról a magyarokról, kik a trianoni szerződés érteimében kénytelenek eiMagyar élet és magyar irodalom Przemyslben 1914—15-ben. *) A lembergi és grodeki ütközet után lépésről-lépésre visszavonulva a m. fcir. 23. honvéd gyalog-hadosztály 1914. szeptember 14-én érkezeit Przemyslbe. Itt meg kellett állania. Bizonyos]volt, hogy az orosz túlerő hamarosan körül- özönli a várat, amelynek erődítési munkálatai még nem voltak befejezve. A várőrség nehéz napoknak nézett elébe, úgy kellett hát a visszahagyandó csapatokat összeválogatni, hogy megbízható, azaz magyar ezredek Képezzék a várőrség magvát. Az orosz határ felől visszavonuló haderőnknek a szegedi 23-as honvéd gyalog hadosztály és az ezzel szoros kapcso- I latban működő — ugyancsak magyar ez- j redekből álló — 97-es népfölkeló gyalog- j dandár képezték a hátvédjét, s így ezeknek a leghátul visszavonuló magyar seregtesteknek jutott a megtisztelő feladat, hogy a Galiczia kulcsának tekintett Prze- mysl várát megvédjék. A 97 es népfelkelő dandár négy ezredének egyikót képezte a miskolczi 10. népfelkelő gyalogezred, amelynek egyik zászlóaljában Eger és vidékének fiai szolgáltak. *) Irta és a Gárdonyi-Társaság febr. 17-diki gyűlésén felolvasta Molnár Kálmán dr. egyet. m. tanár, volt tartalékos főhadnagy és a przemysli ostrom alatt megjelenő «Tábori Ujsóg«-nak volt szerkesztője. Előre kijelentem, hogy Przemysl j stratégiai jelentőségéről vagy a vár körül lefolyt harcokról heszélni nem szándékozom. Erre katonai ismereteim fogyatékossága mellett nem is vállalkozhatnék. Én csak arról akarok egyetmáet elmondani, ; hogyan élt féléven át a körülzárt várban az Övéitől elzárt magyarság? mivel foglalkozott, amikor a harcok szüneteltek ? hogyan szórakozott, hogyan érzett és hogyan juttatta kifejezésre érzelmeit ? A XX. századbeli magyar végek életéből akarok egy kis kulturképet adni, aminek egyetemes nemzeti szempontból is megvan a jelentősége — azokat pedig, akiknek hoz zátartozői a körülzárt várban életük egy nehéz félévét élték át, — azokat a történelem lapjaira feljegyzett nagyszabású események mellett, bizonyára a várélet emberi vonásai is érdekelni fogják. — Alig helyezkedtek még el a várat védelmére visszahagyott csapatok, a vár szeptember 22-én már körülzárták. Megszakadt a külső világgal való érintkezés. A tábori posta helyiségének ajtajára valami jőhumorú katona éjszaka kiszegezte a szűkszavú értesítést: »Háború miatt zárva!« Nem jött sem levél, sem újság. Lassan telt az idő. Az első hét mintha egy örökkévalóság lett volna. Tudtuk, hogy odakinn recseg-ropog a világ. A várparancsnokságról kiszivárgott a hír, hogy az oroszok már magyar földön járnak ; hogy átkeltek az uzsoki és duklai szorosokon ; beszélték, hogy Máramaros- sziget és Eperjes már az oroszok kezében vannak, de a hírhozó radiogrammokat csak nagyon kevesen látták. S mire a hír a tömegekig eljutott, addig olyan arányo- j kát öltött, hogy károsan befolyásolta a várőrség hangulatát és ellenállőképességét. Fökép az oroszok által fenyegetett területekről kiegészített csapatok (pl. a sátor- alja-ujhelyi népfelkelő ezred) hangulata volt nagyon nyomott. Hogy a várőrség körében szállongó | kósza híreket elnémítsák, a várparancs- ; nokság égisze alatt szeptember utolsó napjától kezd ve »Kriegsnaohrichtent címmel hivatalos lap jelent meg, amely a várparancsnokhoz érkező radiogrammok nyilvánosságra hozható részét minden megjegyzés nélkül közreadta. Ennek a német újságnak a megjelenése azonban nem volt kielégítő megoldás, mert a várőrség legnagyobb részben magyarokból állott, akik a Kriegsnachrichten-t nem értették. Október 2 án, a m. kir. 23. honvéd gyaloghadosztály tiszti étkezdéjében merült fel az eszme és kívánság, hogy a radiogrammok magyar nyelven is kinyomassanak. És a katonákat jellemző gyors elhatározással ott rögtön ebéd közben a hadosztályparancsnok engem rendelt ki, hegy az aszóiét megvalósítsam.
