Egri Népújság - napilap, 1923/2

1923-07-17 / 159. szám

Ára 60 korona Előfizetési dijak postal szállítással Egg hóra . . 1400 K j Egész és félévi előfizetést Negged évre 4200 K | — nem fogadunk el. Brdatések Q cm. 25 K. Kishirdetéssk szavanként 20 K. Eger, 1923. július 17. kedd XL évf. 159. sz. Kit, POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNÄYIMRE. Szerkesztőség: Eg r, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám II. In memóriám. Irta Thoroczkai Wigand Ede. •‘Csak a teste» porladozik; a lelke örökké közöttünk él. Ennek érzésével szállt örök álomra a dicső egri. Az örökké­valóság mély gondolata lebegjen sírján. Ezt a gondolatot kellene kifejeznie a mauzóleumnak Építészeti megvalósítása egyszerű, tömör, határozott legyen, atoinők lakójá­nak magyar mondatai, írásai voltak. Meg­testesülésében magyar forma ■ nyelvnek kell kifejeződnie. Legmagyarabb írónkat nem rejtheti nemzetközi hajlók kölcsönkért koldűs-köpenye. Ez ellen, — amint őt ismer­tem, — még a föld alatt is tiltakoznék por­hüvelye. Nemzedékek sírba szállanak, or­szágok elsodortatnak, nyelvek elenyész­hetnek, de a nemzet művészetének forma- nyelve, stílusa örök s évszázadok romjai­ban is ékesen beszél. Azért mással, mint evvel, nem örökíthető meg hódolatunk a költő szinmagyar lelke iránt Egyszerű falakat képzelek, nemes alakban s könnyedségbe szökő kupola koronázza a szellem királyának nyugvó- helyét. Hogy Gárdonyi írói jelleme teljesen kidomborodjék, főbb műveinek kiválóbb alakjai vehetnék körül. Itt is átölelhet­nénk történelmi múltúnkat. A pogánykor- ból a «Láthatatlan ember» Eteléje; a kereszténység korából az «Isten rabjai»- nak megdicsőült boldog Margitja; törté­nelmünk legviharosabb korából, a város dicsőségére, az *Egri csillagok> főhőse; nemzeti létünkért, fenntartásáért folyó küz­delemből a szántővető Kevi Pál «Az ón falum»-ból, amint széles mozdulattal szórja a nemes magot, termékenységet imádkoz­va e vérrel itatott földre. A sírbolt félhomályában a szarkofá­gon megörökítést nyerhetne az író nyugvó alakja, hogy hasonmása is ott legyen. A mennyezeten, a falakon esetleg freskók, vagy mozaikképek az egri várból. Egyébként és tulajdonképen az em­lékmű elhelyezéséről akartam szólani. Be­ható helyszíni tanulmány után arról győ­ződtem meg, hogy a síremléknek méltóbb helye volna a Dobó bástya, mint a félre­eső Bebek-bástya. Az «Egri csillagok» legdicsőbb hőse mégis csak Dobó s miután tetemét úgysem rejti e bástya, melyet hősiesen védett: legalább Gárdonyinak, Dobó legnagyobb megörökítöjének, sírja emlékeztessen reá is. Itt a síremlék elhelyezése a Dobó- téren és Kossuth-téren keresztül képzelt tengelybe esnék, innét is látszanék leg­inkább a város legnagyobb részéről s a látóképet szépen egészítené ki. A sírbolt alakja úgy illeszkednék szépen környezetébe, ha valami csekély reminiszcenciát őrizne, enyhén sejtetne valamit a török-világ mecset-alakjaiból. A Bebek bástya elrejtett helyen van s az emlékmű kevésbbé szembetűnő rajta, csupán a vicinálisból látható. Kár volna — ha sikerült alkotás — elrejteni, vagy a város egységes hatásába bele nem ol­vasztani. Bárminő szép lenne azonban az em­lékmű : élet nélkül való kőtömbbel még nem tettünk eleget a nagy költő iránt ér­zett kegyeletünknek. E helyen a szeretet megtisztulva jelentkezzék. Milyen szép tere kínálkoznék itt a régieknél dívó virág­művelésnek a «memento» jelében. Emlé­kezzünk meg a virág néma nyelvén arról, aki annyira értette beszédüket. Édesanyja könnyes szemekkel sorolta fel nehány dédelgetett kedvencét: a gladioluszt, íriszt, Tisztelt Nemzetgyűlés! Az indemni- tással kapcsolatban a kormányzat szelle­mét is bírálat tárgyává szokták tenni. Hiszen a kormányzat szelleme leginkább az az ismertető jel, amely a politikusokat, a pártokat leginkább arra bírja, hogy a kormánnyal szemben bizalmukat, vagy bizalmatlanságukat kifejezzék, tehát az indemnitást megadják, vagy megtagadják. Az ellenzék és Benesék a mai kor­mánynak szemére vetik, hogy nem demok­ratikus ; nem akarja elfogadni a nyugati demokráciát vezércsillagáui. Előre sejtem, hogy mikor a nyugati demokráciáról tár­gyalok, oly kényes pontokat fogok érin­teni, hogy beszédem erős ellentmondáso­kat fog kiváltani, de nem teszek ajkamra lakatot senki i. edvéért, ha egyszer hosz- szas tanulmányaim és tapasztalataim alap­ján meggyőződéssé vált bennem az, amit mondani akarok. És hogy a kritika, mely- lyei a nyugati demokráciával szemben élni akarok, minél illetékesebb legyen, előre bocsájtom, hogy a nyugati demok­rácia nagy ismerőinek, Bryce-nek, Faguet- nak, Chesterton-nak, Henry Toicare-nak, Leroy-Beaulieu nak, Chamberlain-nek és Lloyd George-nak a megállapításait fogom alkalmazni. Előre kell bócsájtanom még azt is, hogy úgy származásomnál, mint eddigi közéleti működésemnél fogva de­mokratikus vagyok, mert mindig a néppel és a népért dolgoztam, de hivatásomnál *) A beszédnek gazdasági részét, mely körülbelül másfél óráig tartpit, nem tud- j juk közölni nagy terjedelme miatt, hanem í csak a demokráciára vonatkozó részt. liliomot, nárciszt, tulipánt, platánfát, fenyőt. Mi is illeszkednék jobban e tisztes, öreg vár mély nyugalmához, mint a faltól kerített virágbéke csendje: susogó fák s égő rózsák a berek szivében. így ágyaznám be a békét, Gárdonyi egyéni világát, a történelmi múltat sugal­mazó várfalakba. Csak ily kegyeletes, eszményi elmé­lyedéssel hozható a költő színmagyar lelke, írói jelleme igazán egységbe az egri vár emlékeivel. Fölteszem, hogy Eger színmagyar szívének sem lehet más vágya, mint egy­séges művet alkotni nemzeti szellemben; élő, egyéni érzésünket saját forma-nyel­vünkön, magyarul kifejezni, hogy az al­kotandó műben virágzást, ne pedig res­taurált romokat láthassunk, — ad majorem j Dei glóriám. fogva is demokratikusnak kell lennem, mert hiszen annak a vallásnak vagyok papja, mely azt hirdeti, hogy még az isteni második személynek is emoerrá kellett len­nie, ha az embert megváltani, azaz boldo­gítani és fölemelni akarta. Mondom, hogy mindezek alapján de­mokratikus gondolkozásúnak és lelkületű­nek érzem magam az eszme legnemesebb értelmében, mégis azt mondom, nem ha­gyom megszédíteni magam csillogó jel­szavaktól. Előttem eszményképül az ame­rikai demokrácia áll, de nem mai alakjá­ban, hanem a Franklinok, Washingtonak és Lincolnok korának demokráciája. Ami­kor is megvolt Amerikában mindaz a föl­tétel, melyek között egészséges demokrá­cia kifejlődhet és kialakulhat. Adva volt Amerika földjének természeti gazdagsága, mely a kispolgári jólétei biztosította min­denki számára; megvolt az amerikai nép­ben az erős, vallásos érzés, a puritán gon­dolkozás, mely szigorú köíeiessógérzetet hozott létre a közzel szemben; megvolt a demokráciának harmadik föltétele is az amerikai népben: szenvedélyes ragaszko­dás a szabadság iránt egyrészt, de más­részt a nép bölcs mérséklete és erős fele­lősségérzete a társadalommal szemben, amit Washington úgy fejezett ki: A sza­badság nem azt jelenti, hogy mindent ■zabad tenni, hanem tudatában a társa­dalom iráni való kötelességeknek és fele­lősségnek, csak azt tegye, ami jó. Ezt a nemes gondolatot a demokra­tikus Amerikának római követe: Child még ma is így meri megismételni: Ahelyett, hogy folyton jogokról beszélnek az embe­Az igazi demokrácia.*) Részlet Nagy János dr. nemzetgyűlési képviselő parlamenti beszédéből. Eger, 1923. július 16.

Next

/
Thumbnails
Contents