Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-07-15 / 158. szám
I 2 kocsi után 50, két lovas után 100 koronát szedjenek, továbbá a h. polgármester azon közvetítő indítványa, amely szerint az egri gazdák kocsijai után az eddigi díjtétel háromszorosa állapíttassák meg — felett történt meg a szavazás, amelynek eredménye az lett, hogy a képviselőtestület Nagy János javaslatát fogadta el. Ugyancsak újból megállapította a képviselőtestület a szemétszállítási dijakat is. Még pedig 1—2 szoba után negyedévi 1200, 3 szoba után 1800, 4—5 szobás lakás után 2400, kisebb üzlet után 1800, nagyobb üzlet után pedig 2400 koronában. Az Egri Városfejlesztő R. T. által a városnak fölajánlott 3750 drb. új részvényt darabonként 1100 koronáért a város átveszi, így a város kezébe kerül alVáros- fejlesztő részvényeinek körülbelül 1/a része. Aztán a tisztilak átengedése iránti állomásparancsnoksági átiratot tárgyalta a közgyűlés. Az állandó választmány javaslata az, hogy a tanács és az állomásparancsnokság tárgyalja meg ezt az ügyet. Ugyanis a város engedje át hosszabb időre a tisztilakot, a katonaság építse fel, és bizonyos idő múlva adja azt vissza a városnak. Barsy István dr. ellenzi a tisztilaknak bármely formában való átengedését. Ehhez ragaszkodnia kell a városnak. Gyönyörű értékes helyen van, és ő polgármesteri lakásnak szánta. A képviselőtestület azon ban úgy határozott, hogy a tanács tárgyaljon ez ügyben a katonasággal s további elhatározását a tárgyalások eredményétől teszi függővé. Igen heves vita indult meg azonban a Korona és a Kioszk bérletének átruhá zása ügyében. A képviselőtestület előbbi határozatát, amely szerint a Korona és Kioszk bérletét minden feltétel nőikül átruházza a Forgalmi R. T.-ról a Korona r. í.-ra, megfelebbezték és a határozatot a th. bizottság feloldotta s újabb határozat- hozatalra utasította a képviselőtestületet. Az ügyben sokan fölszólaltak, igen erősen ellenezvén a feltétel nélkül való átruházást s hiába volt a városi h. főjegyzőnek három ízben való felvilágosító felszólalása is, névszerinti szavazással akként határoztak, hogy a képviselőtestület átruházza ugyan a Korona és a Kioszk bérletét, de a régi bérlő: az Egri Forgalmi R T. felelősségének további fenntartásával. Az állandó választmány előterjesztést tett a közgyűlésnek a szőlőhegyeken való kinnhálás és a dülőutakon való járás megtiltása iránt. A gazdák künnhálását nem lehet megakadályozni, de kora reggel és késő este idegeneknek a szőlőhegyeken és közdülöutakon járni nem szabad. A közgyűlés ilyen értelemben határoz. Az Egri Ének és Zeneegylet támogatására évi 500 hektóvatt villanyáramot adományozott a képviselőtestület. Ellenben továbbra sem vállalja a főreáliskola nagyobb helyreállítási költségeinek fedezését. Az állami polgári leányiskola ügyében pedig elfogadta az állandó választmány ama javaslatát, hogy az iskola fennmaradása ügyében memorandummal forduljon a kultuszminiszterhez. Több tdrebb jelentőségű ügy elintézése után, a közgyűlés véget ért. EGEI «EPUJSAÜ 1923 július 15. BMeadtáK a parfdi üveggyárat is az ásVányVfzforrásoHat. Eger, 1923. július 14. Azok, akik néhány hónappal ezelőtt meglátogatták a parádi üveggyárat, most rá sem ismernének arra a képre, ami fogadja a látogatót a kies, hutai völgyben. A régi, a rongyos üveggyár, amely bennünket mindig a lagúnák városának apró szigetein lévő üve^fújó kunyhókra emlékeztetett eltűnt s véletlen tűz által az enyészeté lett. Ideje volt. Az idő rohanása folytán sem a technika, sem az üzlet, sem a munkásság szociális igényeinek nem felelt meg többé. Inkább ráfizetett, mint hasznot kapott belőle a Károlyi hitbizomány. Csak a kegyelet tartotta benne a lelket, mely nem engedte, hogy az egykor virágzó üvegfújó kikerüljön a Károlyiak inveotáriu- mából. Az uj, impozáns gyárépület, mely szinte hónapok alatt szökött magasba a hutai völgyben modern gyár benyomását kelti. Palával van födve, igy alaposan lecsökkentették a tűzveszély lehetőségét. Helyiségei szellősek, tágasak, így a munkátok nem fognak annyit szenvedni benne a hőségtől, mint a régi gyárépületben. Jelenleg egy kemence dolgozik a gyárban, a második építés alatt van, mit legközelebb már szintén befejeznek és átadnak rendeltetésének. Egyébként a főépületben van centralizálva minden. Itt van a csiszoló, a gépház, a gázfejlesztő és a különféle műhelyek. Egy kemencében 14 olvasztótégely van beépítve ugyanannyi munkahellyel, ahol 3—3 ember talál munkát. Egy-egy »fazékba« 250 kg. megolvadt üveganyag fér, amelyet a 8 órai munkaidő alatt teljesen feldolgoznak. A napi termelés ke mencénként 1 millió értéket képvisel, amit a tervezett üzemváltozás folytán a duplájára fognak emelni. A modern gyárat Wirtl Gyula győri építész mérnök épitette fel, oly sikerültén* hogy munkájáról az átvételhez kiküldött szakértők csak elismeréssel nyilatkoztak. Az építés költségei 48—50 millióra rúgtak. A teljesen elkészült gyárat e hét keddjén vette át az épitőtői a Károlyi- hitbizomány zárgondnoksága és egyúttal ál is adta a bérlőnek : a Kuhinka, régi, magyar üveggyáros-dinasztia egyik tagúnak. A megállapodások szerint a bérlő az üveggyárért és az ásványvizforráso kért évi 30,000 svájci frankot fizet, azon kivűl 21/s*A> ot a bruttó-jövedelemből. Az uj gazda a gyár régi érdemes tisztviselőit nagyobbrészt megtartotta s az üveggyár igazgatójává Missura Zsigmon- dot nevezte ki, a forrás kezelőjévé pedig Schüssler Sándort. Az új érdekeltség természetesen szakítani fog lassanként az eddig bevezetett gyártási rendszerrel s ügyesen oldja meg a gyártelep vasúti állomáshoz való távolságának gazdaságosabb problémáját. Ugyanis a gyár főtermékei eddig, az egri piacon is jól ismert hatalmas uborkás üvegek voltak. Ezeknek szállítása agyártól Recskre, az állomáshoz fuvaros szekereken történt. A nagy üvegekből aránylag kevés fért a járóművekre, sok el is tört belőlük igy roppant költséges volt a szállítás, amit nem igen birt meg az uborkás üveg. Most a gyárvezetőség a fősúlyt az apró i és finomabb, csiszolt üvegárúk gyártására l fogja fektetni. Ezekből sok fór a járóműre és könnyen bírja el a tengelyfuvart. A szekerezés is megszűnik. E helyett teherautók fogják szállítani az üveget a feladó állomásra. Természetesen ehhez az utak és főleg a rozoga hidak alapos átjavitása válik szükségessé, mert a mai korhadt hidakon még kocsin áthajtatni is veszedelmes. A gyár jelenleg 200 munkásnak ad | kenyeret, akik közül 84 üvegfúvó, a többi I raktári, csiszoló, festő, gép és kerékgyártó munkás. A munkáslakások átalakítás után megfelelőek lesznek. Az új vezetőség tervbe vette a munkásság élelmiszerrel való ellátását is és egyéb szociális és kulturális intézményeket léptet életbe. Ami a forrást illeti, az új gazda az ásványvízforrások üzemét a békebeli nívóra emeli. Megkezdi a víz reklámozását és Budapesten lerakatot létesít. A kereskedőnek kölcsön adja az üvegeket s ezentúl az, csak a vízért fizet. Ugyancsak a vízért fizet ezentúl a vendéglőben a vendég is, nem a víznél nyolcszor drágább üvegért, ami az ásványvíz forgalmát lényegesen emelni fogja. Külföldi e>fportra is dolgozni fognak, bár itt a helyzet igen nehéz, mer* hiszen a szomszéd államok a magyar ásványvizekből igen keveset engednek bevinni. Szóval minden remény megvan arra, hogy ismét felvirágzik a parádi üveggyár és a hires «csevice* víz újabb, országos körútra indűl, hogy gyógyítsa, üdítse a sokat szenvedett magyart. Jó szolgálat. Eger, 1923. július 14. Vettük az alábbi levelet s egész terjedelmében adjuk: Igen tisztelt Szerkesztő űr ! Lapjának csütörtöki számában »Rossz szolgálat« címen egy vezető cikk jelent meg, melyben a reggel-délben-este sajtónak, a Péter-Pál napi egri esetről Írott handabandázását nemes mérséklettel intik le. Bár az Egri Népújság cikkének minden sorával egyetértek, mégis ki kell jelentenem, hogy a reggel-délben-este elhangzott farkasüvöltós tett jó szolgálatot is. Mert aki az egri esetet látta — mint magam is — és a szóban forgó cikket olvasta : tárgyilagos Ítéletet alkothatott magának arról, hogy mit tartson ezeknek a cajtóorganumoknaK jól értesülíségéről elfogulatlanságáról. — Azt hiszem, ha három (újabban az Az Újság is) ilyen fejlett technikájú lap így a gyomrába enged látni, ez mégis csak jő szolgálat. — Abban a reményben, hogy Szerkesztő uram ebben nekem igazat ad, vagyok szives üdvözlettel kész híve : Aláirás. Magától értetődik, hogy ezt a jó szolgálatot mi is elismerjük. Csütörtöki cikkünknek címe és megállapítása nem is erre vonatkozott, hanem arra, hogy az ott említett lapok éppen azoknak tettek rossz szolgálatot, akiknek malmára akarták haj tani a vizet. Legalább kinyílik az egriek szeme is, amely pedig sokaknál hályogos. «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni őrök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen.»
