Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-12-20 / 288. szám
2 &GK1 NKPÜJbAu 1923. decambar 20 hét írni valamit. Tej ölisr, vaj egyáltalán nem kapható. Suttyomban láttam ma elkelni egy negyed kilós darab vajat, hogy azonban mennyiért, azt nem sikerült ki- tudni. A tojás ára 800 koronára emelkedett s nem valami bőven van a piacon. Majd talán a pénteki hetivásáron lesz belőle elég — persze, előreláthatólag majd drágább áron. A gyümölcspiac is elég szegényes, a fagombát 500 koronáért vesztegetik cső mőnkint, a diónak 7000, a fekete szőlőnek 4000, a mandulának 5000, a birsalmának 2000, a körtének 5000 korona kilója. A baromfípiacon állandóan nagy a felhozatal. Tegnap 2 pár csirke 25,0C0 koronáért kelt el, de van páronkiut 6 és 16,000 koronás is. A liba ára 60000 koronán kezdődik. Aki pedig malacpecsenyére vágyik, az darabját 22,000 koronáért veheti meg, míg a nyúl ára' 17.000 korona körül mozog. „Mindenki pecsenyét akar enni!“ Ne« kell leveshús, sem pörkölt az embereknek. Eger, 1928. december 19. Tegnap a reggeli órákban végigjártuk a husospiacot Nem a magunk jőindú- latából, hanem azért, mert sokan panaszkodtak nekünk, hogy ismét baj van a marhahús körűi. Legelőször a nagy fekete táblát néztük meg, amely úgy látszik a mészárosok számára még most sem mutatja az igazságot. Rajta a kővetkező ismét legújabb árjegyzéket találtuk : Marhahús — _ __ 7000 Borjúhús — _ 7600 Sertéshús — _ 8800 Szalonna — — — 14800 Háj __ _ 15800 Zsír — — _ 17000 k orona. Tehát legújabban ismét lényegesen drágult a marhahús is, a sertéshús is, a szalonna is, a zsír is. Szóvaí majdnem minden. Hogy a »majdnem« is ott van, annak oka a »gyenge bornyű« amely megmaradt a 7600 korona áron. Igaz, hogy nem igen lehet kapni, de hát az mellékes. Muszáj mindig borjúhússal élni ? Aztán a székek előtt sétáltunk el. Kevés hús van. Ami van is hitvány, sovány, vén hús. Az egyik nagyobb mészárosné kurtán felel az érdeklődésre. — 10 000 koronába van minden kilő husiink hót csak nem vágunk azért, hogy 7000 koronát kapjunk érte. De azért még méreti a segédjeivel hétezerért. . . . Megyünk tovább. A szomszéd mészáros már őszintébb és a következő okát adja a mészáros sztrájknak. — Az árakkal még meg lennénk elégedve. Csakhogy az a baj. hogy mindenki csak felsárt meg vesepecsenyét akar venni. A leveshús meg a pörkölt nyakunkon marad Hát azért nem érdemes vágni. A harmadik helyen, ahová bekukkantunk már szóba sem álltak velünk. Ott beszélgettek a nagy mészárosok, biztos: a húsügyről. — Sztrájk lesz? kérdeztük. — Az, volt a kurta felelet. És beszéltek tovább. Mi pedig a tanulságot levonva és az egyik mészáros felvilágosítását elfogadva arra kérjük a közönséget, hogy több leves húst és több pörköltet vásároljon, mert hisz ettől függ a mészárosok boldogsága, no meg a hús ára is, amit az árvizsgáló urak sehogyse tudnak megállapítani. A párisi tárgyalások. A Népszövetség hozzájárúlt a Bethlen jelenlétében tárgyalt rekonstrukciós tervhez. Csupán a 10 millió aranykoronás jóváíéteii követelésre nincs megegyezés. Ebben a tekintelben az esd ülés is sikertelen. Ha megegyezés csütörtökön sem lenne, január 15-ig elhalasztják a tárgyalást Bethlen szilárdan ellentmond. OS HÍREK a NAGYVILÁGBÓL Külföld. Oroszország tárgyalást akar kezdeni Amerikában. — Súlyos válságba jutottak a Braziliába vándorolt magyarok. — Januárban lesz Ludendorff és Hittler perének tárgyalása. — Háztetőket és kéményeket sodort le tegnap éjjel Bécsben a hóvihar. — Az angol trónbeszéd dönti el a Baldwin kormány sorsát. — Poincare a Ruhr megszállás jogosultságát akarja elismertetni Németországgal — Ma írták alá a tengeri egyezményt. — A rajnai szeparátisiák elhurcolták a iudwigsháfeni polgármestert. — A francia szenátus megszavazta a lengyel és a jugoszláv kölcsönt. — Az amerikai kormány kölcsönt akar szerezni Németországnak. — Véget ért a genfi közlekedési konferencia. — Mussolini lapja elitéit a kisantant politikáját, amelyet a magyar kölcsönnel szemben tanúsít. — A mexikói felkelők a főváros felé közeled nek. — Magyar munkás nem kap munkát Franciaországban. Magyarország. A magyar kölcsön teljes összegét Magyarország talpraállítására kell fordítani. — 27 képviselő vett részt a Nemzeti Gazdasági Párt alakulásán. — Megrendszabályozzák a soffőröket. — A közszolgálati alkalmazottak a kormányzóhoz készülnek. — Mától kezdve 8 órás ülések lesznek a Házban. — Nagy márványbányát fedeztek föl Baranyában. — Felavatták a cseh gazdasági Akadémiát Apponyi volt birtokán. — Antant újságok szerint Kruppék részt vesznek a csepeli kikötő építésében. — Ifj. Horthy István, a kormányzó fia párbajt vívott Kégl Györggyel. LEGÚJABB. Washington. Hughes államtitkár nyilatkozatot küldőit Oroszországnak, amelyben közli, hogy semmi ok sincs oly tárgyalások megindítására melyeket Csicse- rín ajánlott. Külföld: A görög királyi pár egy millió drachma útiköltséggel éjjel elutazott Köztársasági tisztek a király elmozdítását követelik a királypárti lapok a ki- ráiy mellett nyilatkoznak. Pozsonyban a tót autonómiaiak gyűlésén Dimitri százados akit a kormány ügynökének tartanak, botrányt rögtönzött. Dimitrit üldözőbe vették. A rendőrség állította helyre a rendet. a siralmasan üvöltő arab koldusnak kát- három darab görög rézpánzt nyomtam a markába. A koldus, ki látszólag mindkét kezére béna és ezenfelül vak is volt, hallva a piros fezébe hulló pánz csengését, nagy hálálkodásba kezdett. Alig mentünk néhány lépést, a béna és vak koldus kiveszi a pénzt a fezből és figyelmesen nézegeti. Amint «vak» szemeivel megismerte a külföldön értéktelen görög piculákat »béna« karjaival olyan handa ban- dázásba kezdeti, hogy azt hittem, rögtön elrepül. Közben az arab káromkodások özönét röpítette felénk s hogy az alamizsna feletti hálájának még nagyobb bi zonyítákát adja, a pénzdarabokat a földhöz vágta és megvetőleg köpött a porba, társainak gúnyos röhögése mellett. Még örülhettem, hogy a régi négykrajcáros nagyságú obulusokat nem az én fejemhez vágta, mitől való menekülésemet talán csak annak köszönhetem, hogy a jelenet után ismét kocsiba ültünk s az arab ko csis, ki nagyot mulatott honfitársa dühén, gúnyos vigyorgással a lovak közé csapott. Annyi bizonyos, hogy a görög rézpénznek kevés a becsülete ezen a vidéken. * Az eddig látottak csak a vidék szépségét és az ide átplántált francia kultúrát tárták szemünk elé. Most menjünk oda, hová kíváncsiságunk legjobban vonz, a régi, hamisíttattan Afrikába, a szűk, rejtelmes utcák ás a komoly bennszülöttek közé. Hogy Algír a Kelet és Nyugat ütA Notre Dame-tól'a lábunk előtt elterülő fehér városra és a Földközi tengerre letekinteni, olyan látvány, amelyet erőtlen szavaimmal leírni alig vagyok képes. Elképzelhetetlenül lágy, finom halo- vány színekből szőtte össze a Teremtő ezt a bűvös regékbe illő képet melyhez hasonlót talán cäak az Ezeregyéjszaka ragyogó fantáziájú szerzője álmodhatott. A napsugártól terhes, f»nom színek ily harmóniája előtt a Dél legnagyobb festői is oly tehetetlen meghatottsággal kulcsolnák össze a kezüket, mint azt mi teszük itt, az afrikai Madonna temploma előtt, mi, a kik sem festeni, sem leírni nem tudunk, hanem csak bámulni. A tengert a világ különböző vidékein oly sok alakban és színben láttam. Láttam viharosnak, mikor emeletmagasságú, ólom- színű hullámok hálán fehértaraju habok táncoltak; láttam szürkéknek az Adrián és a nápolyi öbölben ; Bárgásszürkének a sekélyvizü hollandi partok mellett; láttam vidámnak, haragosnak^ de ilyennek még nem Mintha a viz a növekvő távolsággal ritkább lenne; mintha seholsem volna vége, a horizont, mintegy étherré ritkulva, összefolyna az égboltozattal. Dehogyis égboltozat! Ez valami végtelen finom, halványkék, rózsaszín és aranyos fona lakból összeszőtt finom lepel, mely beborítja ezt a csodaszép földet. Ez aztán az igazi afrikai akvarell, melyet a legnagyobb mfivész, a Természet, isteni ihletre alkotott. Kár itt minden szóért, minden költői marasztalásért és hasonlatért. Hiszen a poéták egy milliomodrészét sem tudják kifejezni annak, amit az egyszerű arab tevehajcsár érezhet, mikor a fata morga- nát látja, vagy amit mi érzünk most, ezen a vidéken, melyet joggal mondhatnak a távolban kéklő kabyliai Atlasz hegység I túlsó oldalán lévő Szahara balkonjának. ; Valóban, egy idevarázsolt, tarka virágokkal átszőtt, aranyfonaíakkal áttört csipke- baldachines erkely ez, melyről áz afrikai városok legszebbike, Algír, kacag bele az előtte boldog nyugalomban elterülő Földközi lengerbe. Erről a helyről legszebb Algír képe. Annyira lenyűgöz a látvány, hogy alig bírunk tőié megválni. Mielőtt megindúitunk volna a város- ■ nak az arabok által lakott része felé egy S virágot szakítottam emlékül egyik bokor- 1 ról, az afrikai Madonna temploma mellett. A nevét sem tudom, valami szubtropikus, hódító illatú virág. Illatát még most is érzem, ha előveszem azt a kicsiny, minia túr Bibliát, amerikai utitársnőm ajándékát melynek lapja között órzöm az afrikai földnek ezt az elhervadt virágát. Azután megindulunk a bokroktól szegélyezett szerpentin-útón a város felé, közben a kolduseeregtől megostromoltatva, mely a világ minden nyelvén köszönti és inarko dik kizsebelni az erre vetődő utast. Egyet a fekete koldusok közül megtréfáltam. A francia aprópénzem történetesen elfogyott s a Görögországban a zsebemben maradt rézpénztől akartam megszabadulni • így
