Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-11-27 / 269. szám
ára 300 korona Előfizetési dijak postai szállítással ^08 bór» . . 7000 K Egész és félévi előfizetést ftegged évre 20000 K 1 ---- nem fogadnak el. E ger, 1923. november 27. kedd S2. aHMBMmVBHHKSK? I i i MII I I Ilin llllllii'iHlüi'1 TIUW POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BBEZNAYIMRE Szerkesztőség: Eger, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon szám 11. Katolikus szervezkedésünk.^) Eger, 1928. november 26. ! A multbsn kényelmesen gondolkoz- | tab a magyar katolikus ügy felől. Azt | tartották : az a pápa, a király, a püspökök dolga. Elvégzik azt nélkülünk. Ne ártsuk magunkat bele; nem tartozik reánk. A magyar kát. egyház legfőbb védője a király; legnagyobb reprezentánsa a püspöki kar, a világi elem pedig pasz- szivitásban volt. A passzivitás mélyen beágyazódott a műit századok gondolatkörébe. A legfőbb begyúr, az apostoli király, csak jót akarhat a magyar katolicismus- nak, mondogatták. Nem izgultak a XVIII. század magyar katolikusai a kalapos király »sekrestyés« rendeletéin. Csodálkoztak merészségén, de nem tettek semmit. A pápában bizakodtak. A Szentsége# Atya, VI. Pius Rómából Becsbe jött, a császár eléje sietett, összeölelkeztek, de a jozefinizmus tovább dúlt, a katolikusok csalódottan várták a fejleményeket, de nem mozdult a milliós tömeg, mint már kétszáz év óta mozdultak, cselekedtek, harcoltak a protestánsok sérelmeik miatt, amiket össze láttak kapcsolva a haza ügyével s azóta az elégedetlen katolikusok is táborukba terelődtek. Elég volt: »Vulnera recrudescunt« é6 fellángolt a régi öntudat Bocskay, Bethlen, Rákőczy idejében. II. József után, ki rendeletéit halálos ágyén visszavonta, szünet következett ugyan, de a szélcsendben »felvilágosodás* * * cimén új tanok kezdtek beszivárogni az országba : a szabadság és az egyenlőség, amik az 1848. évi XX. t. c. megalkotásában diadalra is jut. A kiegyezést követő időszakban a liberalizmus áll a politika, a törvényhozás, a nevelés középpontjában s a szabadosság ikertestvére az indifferentizmus, a hithüség lett. így készítette elő a talajt a liberális éra az egyházpolitikai törvényeknek, a mik súlyos csapást mértek a kát. egyházra. Ennek súlya alatt az alvó katolieis- must ébresztgetni kezdték. Kát. nagygyűlés, a kát. szellem intézményes ápolása, a népeknek néppártba való tömörítése lettek a vezető, a mentő eszmék. Szabőky piarista az első, aki Budapesten megalakítja az első Kát. Kört, Zelenyák az első, néppárti fecske a parlamentben. Nyomon követi a kath. sajtó megteremtése. Az Idők Tanúja (a későbbi Magyar Állam) helyébe az AIkotmány lép Bonitz pompás cikkeivel. A fellendülésnek ebben az időszakában a gazdasági kérdések is egyre égetőbbé válnak. A nagyarányú amerikai kivándorlás, a nép eladósodása, a zsidóság gazdasági előnyomulása — a szövetkezeteknek teremtették meg a kellő talajt. Fogyasztási, hitelszövetkezetek, a Hangya, a Keresztény Központ, az OKH a köznép talpraállitását tűzték ki feladatul, de a kát. öntudat további ébresztgeíése jobb időkre maradt. A kor szülte a Kát. Népszövetséget, a Központi Sajtószövetkezetet, a kér. szocializmust. Mozgás, szervezkedés a uóp között, hisz a királyi hatalom most már meg volt osztva az országgyűléssel, jobban mondva a néppel, mely a parlamentbe küldötte a képviselőket. Az országházban dűltek és dűlnek el tehát a magyar kát. egyház ügyei jó részt. Éppen ezért íoa- tos lett a kát. világi elem beszervezése. Sajnos, az utolsó évtized elernyedést, pangást jelent. A lelkesedés hőmérője alább szállt. Talán most njabb lendülettel indult meg az a munka, amelynek sikereben, a mozgató erők kitartásában annál inkább hiszünk, mert a jelen sürgeti, parancsolja a kát. erők tömörülését. A helyzet ma már lényegesen más, mint hajdanta volt, csupán az elv a régi: segíts ma- gadan, az Isten is megsegít. E rövid történeti visszapillantással szolgálni akartuk azt az elvet, mit b. e. XIII. Leó pápa annyiszor hangoztatott : katolikusok tömörüljetek ! ! Igen, tömörüljünk, szervezkedjünk, mint most a hevesmegyei községekben teszi a Kát. IS épszövetség. S akkor szavunk és szavunknak súlya lesz. Dr. Cs. L. ««^ntr w i oitTTnii A miskolczi színház jubileumi ünnepsége, mint most már véglegesen megállapították, dec. 11-én lesz. Az ünnepségen, mint diósgyőri látogatása alkalmával megígérte, Horthy Miklós kormányzó is részt vesz. Lányi Ernő. Az Egri Dalkör gyászünnepet ült tegnap. Legnagyobb karnagya emlékének szentelte az estét. Emlékeimben kutatok Sajnos, soha sem írtam föl, így csak visszagondolok e múltra. Megelevenedik előttem a Lányi erős alakja. Látom jbiros arcát, ragyogó, tüzes, lobogó szemét, melynek lángját a fekete keretes cvikker üvegje sem bírta elhomályosítani. Látom öt e líceumi zeneteremben, amint a Dalkört tanítja; látom a hang versenyeken vezényelni; látom a pesti és a fiumei dalversenyen. * Most, hogy csönd van körülöttem — egyedül vagyok, — este van, — egyszerre csak muzsikát hallok. Lányi a zongora mellett ül, majd fölugrik. Int a Dalkörnek s mi rákezdjük : Tied vagyok, tied, Hazám . . . Mint a férfikarok írója, tanítómestere és vezére, egyedüli volt. « Lányit csak egyet adott a mindenható hatalmas Isten a magyar hazának. Egyedüli volt s hogy nincs többé, öt bizonyára hosszú időn át senki nem pótolhatja. * Behunyom a szemem s visszatekintek a múltra. Jogász voltam. A mi kedves, szeretett Jani bátyánkat, Rudassy Jánost állították a Dalkör élére. Végtelen szerény ember. Szerénységénél csak gyönyörű tenorja, énekbiztonsága, magyaros ritmus-érzéke, galambszelíd lelke szebb. Húzódozott a karnagyeágtól. Hohó! Itt van ám Náci bátyám, a Dalkör kiváló, temperamentumos, agilis ügyvezető elnöke. Maczki Valér nem engedi megfutni Jani bácsit és Kapáesy Dezső bátyám, a szelídleíkű «gyújtőkiráiy.» Bizony Jani bácsi odaáll a Dalkör élére és tanít, dirigál bennünket rendületlenül. * De Maczki Valér akart merészet és j nagyot. S ha ő valamit akart, akzor cselekedett is. . És Lányi lett a főszékesegyházi j kórus karnagya. így jött Lányi Egerbe s hamarosan j élére állott a Dalkörnek. Irta a szebbnél- J szebb muzsikát, gyönyörű férfikarokat és i mindig csak az Egri Dalkörnek írt. Aztán tanított bennünket, barátkozott velünk. * Nem egyszer történt azután, hogy -í elő kellett állania Jani bácsinak.0 — Jani bácsi, kérlek, vezesd a Dal kört, de énekelj is, mert ez a Gyula az ő pompás tenorjával úgy elviszi a Dalkört, hogy leesünk a pincébe. Akkor aztán odaállott a kályhához, behúnyta a szemét és hallgatott. Ha valami nem tetszett neki, kész volt a kritika : — Kutyát sem ér. Hej, de rösteikedtünk! Mindenki a szomszédjára nézett. — Valaki suszter basszust fúj. No ez éppen elég volt. Mi tudtuk, hogy ki a bűnös, de a világért sem szóltunk volna. Szenvedjünk mindnyájan. — Gyere csak, kérlek, hozzám. Sokat adok a bírálatodra. Hallgasd meg a Dalkört. És a «suszter basszus» már Lányi mellett állt. Persze, hogy gyönyörűen ment a muzsika. * Hangversenyre készültünk Népdalegyveleg volt soron. Én énekeltem a szólót. A Kaszinó nagyterme tele volt Volt nekem egy szép szeretőm . . . A Dalkör a kíséretet adta hozzá. A végén fölzendült a taps. És én borzasztóan büszke; voltam, mikor Lányi megrázta a kezemet. — Ezt jól csináltad. ♦ Egy szép kékszemű fiatal özvegyasszony ült az első sorban. Rászólok Béla barátomra. — Be gyönyörű! — Elhiszem azt. És annyira elhitte, hogy elvette fele ségül. Sajnos, nagyon rövid ideig éltek együtt A halál hamar elvitte az asszonyt Hiába, angyalok kellenek az égnek.
