Egri Népújság - napilap, 1923/2

1923-11-27 / 269. szám

2 JÜÖKl «JEPUJaAii 1923. november 27 Ä Hüföidi Kölcsön egye Eger, 1.923. november 26 Külföldi kölcsönünkkel kapcsolatban tendenciózus híreket terjesztenek, melyek a közvéleményt az ügy valódi állásáról megtéveszthetik, ügy tüntetik fel, mintha mi 809 millió koronát kérnénk, de az an­tant csak a felét hajlandó megadni. Ezt ia azonban előzetes belföldi kölcsön fel­vételének sikerétől teszi függővé Amint megbízható helyről közük ve­lünk, mindenből egyetlen sző sem igaz. — mint tőzsdei manőver. Még semmi konkrétum nincsen. A Népszó vétség itt járt küldöttei éi a Londonba utazott magyar delegátusok most infor­málják Londonban a Népszövetség pénz­ügyi tanácsát, ott kidolgozzák a kölcsönre vonatkozó javaslatot, de ezt csak decem­berben terjesztik a Népszövetség genfi ülése elé, mely akkor dönt ügyünkben, i Addig minden kombináció tendenciózus és i részben tőzsdei manőverre célzó hiresz- j telás. A volt tizes honvédtisztek egri találkozója. Eger, 1923. nov. 26. Megírtuk, hogy a volt tizedik ezred tisztjei legközelebbi találkozójukat Eger­ben tartják meg december hő 8 és 9 én. A helyi előkészítő-bizottság a talál­kozó programmjät már végleg megállapí­totta. A programmot látva, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a találkozás első napjára tervezett színházi estély a közbe­jött igen fontos akadályok miatt elmarad. Az élvezetesnek ígérkezett estély elmara­dását sajnáljuk ugyan, de elvégre nem olyan nagy baj a mai nehéz viszonyok mellett. A fő az, hogy az ország minden részéből összejönnek néhány órára azok, akik a nagy háborút a dicső 10. honvéd- gyalogezred kötelékében küzdték végig, s akiket a közös szenvedés és sok, sok diadal jőbarálokká tett. Az előkészítő bizottság egyébként a következő felhívás közzétételére kérte föl lapunkat: *A volt m. kir. 10. sz. honvéd gyalog­ezred, a 10. népfölkelő-ézred és az általuk fölállított összes alakulások volt tényleges, tartalékos és népfölkelő tisztjeinek f. évi december hő 8 án és 9-én, a ümanovai csata emléknapján, lesz az ezredtalálkozőjuk Egerben. A találkozó program®ja a kö­vetkező : December faó 8 án este 8 órakor ismerkedési estély a Koronában, amelyen a résztvevők lehetőleg családtagjaikkal együtt jelenjenek meg. December 9-én reggel 9 órakor ünnepi mise lesz a mino­riták templomában, amelyet Subik Károly pápai kamarás, volt hadosztályplebáno* mond. A misére menők 3/49 órakor a Liceum előtt gyülekeznek. Közben egy bizottság a 10. ezred Egerben eltemetett hőseinek sírjait koszorúzza meg. D. e. 10 órakor tiszti értekezlet lesz a Katolikus Körben, ahol Benkóczy Emil volt szolgálatonkivűü viszonybeli főhadnagy ismerteti a limanovai csata történetét, majd megbeszélik a volt tizes honvédek árvaházának ügyét. Déli 12 óra 30 perckor bankett lesz a Koroná­ban. A rendező-bizottság kéri az ezred volt tisztjeit, hogy a bajtársias őrzés ápo­lása céljából mindannyian jelenjenek meg a találkozón. Részvétel Írásban, vagy a 11-es számú telefónon 'Benkóczy Emillel, vagy a 87-es számú telefónon Milassin Kornél őrnaggyal december hő 2-áíg a délelőtti órákban okvetlenül közlendő. Ugyanitt történnek a bankettre való je lentkezések is,« A Szabin Nők elrablása előadásaira elő­jegyzett jegyek szerdán délig okvetlenül kiváltandók. Apponyi teljes megértésre talált a tengeren túlon. Paris, MTI. Gróf Apponyi Albert még mielőtt elutazott volna Lsquietoba, szállá­sán fogadta az MTI munkatársát, aki előtt amerikai útjáról a következő nyilatkozatot tette: »Amerikai utamról a legjobb benyo­másokkal térek vissza. A tengeren túl tel­jes megértésre találtam. Ami az amerikai közvéleményt Magyarországgal szemben illeti, ez a közvélemény annyira kompli­kált, hogy erről nagyon nehéz nyilatkoz­ni, viszont rövid időn át folytatott érint­kezés alatt alig lehet arról teljes képet nyerni. Nagy {vonásokban a magyar kér­dés aiá van rendelve az amerikai általá­nos felfogásnak, amely az európai hj^y- zettel szemben megnyilvánul. Erre vonat­kozólag azt tapasztalom, hogy az ameri­kai közvéleményben két áramlat tartja magát felszínen. Az egyik áramlat a régi elvekre való hivatkozással nem ;akar tö­rődni az európai ügyekkel és erősen küzd azzal a másikkal, amely érzi egy felől egy nagy nemzetnek kijáró kötelezettséget, másfelől erőteljes világpolitikai követelé­sekkel és cselekvésekkel óhajtja befolyá­sát érvényesíteni. Megjövendölni nagyon nehéz, nogy melyik fog fölülemelkedni a másikon, de az emberiség szempontjából kívánatosabb volna, hogy az utóbbi győz­zön. Ami Magyarországot illeti, nagyon csekély a tájékozottság. Megállapítottam hogy igen kedvező a hangulat. Feladatom­nak tekintem, hogy megismertessem a mai kornak politikáját, mert ennek a politiká­nak hibájáúl rójják fel az őszinteség hi­ányát, aminek szükségszerű következmé­nye volt, hogy a monarchia összeomlott és hazánk elvesztette területének két har­mad részét. A külföldi kölcsönnel kérdésé­vel foglalkozva figyelmezteti haligatósá­gát, hogy vérmes reményeket ne fűzze­nek hozzá. Ez a kölcsön is olyan mint más kölcsön ; vissza keli fizetni. Nemzet- gazdasági szempontból eredményt vár tő­le : a korona stabilizálását. Versenyre készültünk. Odaszólt Lányi hozzám: — Neked ez nem megy. Elmegy Lajos­hoz, megtanít rá. És én elmentem az én kedves Lajos ‘ barátomhoz és megtanított rá. Mást meg eiás tanított, El is hoztuk Budapestről az első díjat. Ott van a líceumi múzeumban. Megnéz­heti bárki. , Egyszer a dalárda után azt mondja nekem: — Gyere velem vacsorázni. — Nincs pénzem — Nem baj, csak gyere. Hát elmentem Elbeszélgettünk, kva- j terkáztunk. Egyszer csak azt mondja : — Színdarabot írunk ketten. Az én felügyeletem alatt te írod a szöveget. Is merem a színpadot. Színházi karmester voltam. Minden ebéd után dolgoztunk. Kedves, aranyos felesége, Dombay- leány, figyelmes háziasszony, szerető hit­ves és szerető édes anya. írás közben mindig gondolt arra, hogy ne zavarjanak bennünket. írjuk a darabot. Egyszer csak .Lányi felugrik, a zongorához megy, egész tűzzel veri a billentyűket, tapossa a pedált és egész erővel énekel. — Nótát csináltam. így szoktam. Menjünk tovább. Blahánénak írtuk a népszínművet. — Mindketten híres emberek leszünk egyszerre. Bejárja a mi darabunk az egész világot. Lesz pénzünk sok. És n6kem nem kell zongora leckéket adnom. Nevetett hozzá é* rendületlenül hitte. Csak az volt a baj, hogy mikor két felvonást együtt megcsináltunk, össze koccantunk. És nem lett a színdarabból semmi. Nem lettünk híres emberek s pénzünk sem lett és Lányi öreg korában még több zongoraleckét adott, mint valaha. A két felvonás ma is megvan nálam, ! valahol a sok irat között. * Pesten adott egy hangversenyt. Ki- i válogatott a Dalkörből 32 tagot és éne­keltünk az »Otthon«-ban a pestieknek. Ott is kivívtuk az egri nevet. Hazafelé jővet azt mondom Lányinak : — Kár volt azt az énekest fölléptetni. Rám szólt mérgesen : — Ne bántsd! Az egy becsületes em­ber, nem tehet róla, hogy nem tud éne­kelni. . . * Aztán készültem szigorlatra, az elsőt le is raktam s a másodikra készültem. Találkoztam Lányival, rám kiált: — Mórt nem jössz próbára? — Nem érek rá. Tanúlok. — Olyan nincs. A verseny az első. Fölkereste édes apámat. És édes apám ráhn szólt: Szigorlat ide, vagy oda. Elmégy Fiúméba. És elmentem. — Egy gondolat bánt engemet . . . A muzsika méltó volt Petőfi örökszép rapszódiájához. Énekünk után a taps nem akart megszűnni. Százszor kihívíák Lányit, a szerzőt, a betanítót a karnagyot. S a fiumeiek mindenáron meg akarták ismételtetni az énekünket. * Nagy mulatság volt a dalárdái óra. Lányi, Maczki, Kapácsy gondoskodtak a muiaUatásuiikról. Hej, ba sokat nevettünk! De akkor még együtt volt a Nagymagyar- ország és mi fiatalok voltunk. Csupa vi­dámság, nevetés volt az élet. Azt hittük: Minden rózsa úekünk nyílott, Minden leány ránk kacsintott. Tele voltunk tűzzel, ambícióval. Lányi, Maczki, Kapácsy velünk neve­tett és minket mulattatott. Hogy ne mentünk volna szívesen órára és óra után egy kis barátkozásra ! Voltak bor|azdáink. Köztük Imre Miklós, a Dalkör elnöke, kiváló derék ma­gyar ember. Nagytekintélyű jogász. Mi, fiatalok büszkék is voltunk az elnökünkre. Eljött közénk Pásztor Bertalan. Az aranyszívű fiskális. Kedves, derűs kedé­lye, szókimondó természete mindig hangos hahotát váltott ki. Stullw daltestvérünk barátkozás köz­ben mindig egyedül énekelte a szekund basszust Hol ilyen hősi érzelem, Hol ily vidító dal terem. Csupa kacagás volt a dalárda órája, mulatsága. „ Lányi tanítása máskülönben is csupa élvezet volt. Ó teremtette meg a férfikarnál a szavalást éneklés közben. — Fiúk^ ne harapjátok el a szót Hangsúlyozni kell még éneklés közben is.

Next

/
Thumbnails
Contents