Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-11-22 / 265. szám
Ára 300 korona Eger, 1923. november 22. csütörtök. XL. évf. 265 81. Előfizetést dijak postai szállítással pBB bóra . . 7000 K i Egész és félévi előfizetést Negged évre 20000 K ' ---- nem fogadnak el. P OLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE. • Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. Bomba. Eger, 1923. nov. 21. A magyar közélet terén ismeretlen í0gyver volt ez az ördögi szerkezet. S ilezüllöttségünkre leginkább jellemző, hogy ezt az idegen országokban termelt e az ismeretlenség ködébe búvő emberek által használt romboló eszközt is behurcolták hozzánk. Nyilván azok, akik nyíltan szembeszállva, érvekkel, ésszel, becsületes fegyverekkel nem tudnak kivívni létjogosultságot. Tagadhatatlan, hogy minden egyes ; ilyen kísérlet megszégyenítő az egész nem- j zetre, de szerfölött veszélyes hatású még ' ekkor is, ha a bomba nem robban. Az | ilyen bombának ugyanis megvan az az j átkos hatása, hogy a társadalom nagy 1 tömegeit egymás ellen lázítja. A tárgyilagos sajtó igyekszik ezeket a lehiggadás elleni kísérleteket a maguk mértékére leszállítani; van azonban a sajtónak olyan része is, amely ezekből a bombakisérletekböl olyan fegyvert szeretne kovácsolni, amely méginkább szolgálja azt a célt, amit a titkos merénylő-kezek elérni kívánnak: a társadalom rétegeinek egymás ellen szítását. A mostani esetben is, mikor a franéia követség kapujában elhelyezett bomba kérdése tölti ki a napilapok hasábjait, a két szélsőséges sajtó szertelenül hangos az egymás elleni vádak zajától. Leghelyesebb pedig aapak a sajtónak a hangja, amely nem szélesebb rétegek ilyen irányú j akciójának tünteti fel az esetet, hanem egyes személyek, még pedig titokban meghúzódó és bujkáló embereknek tulajdonítja a merénylet tervét. Ezeknek gonosz sága mindig olyan alkalommal igyekszik kielégülést nyerni, amikor a lehiggadő j magyar társadalom kezd megbékülni a tisztuló helyzettel s amikor a külföldnek irántunk való hangulata is eredményes utakon halad. Ez a tünet mindenesetre határozottan megállapítható. S el fog jönni az ideje annak is, hogy fény derül ezekre a becstelen merénylet-tervekre, de a tárgyila- j gosségnak addig sem szabad feladni , Eger, 1923. nov. 21. Mussolini a madridi ABC. című napilap tudósítójával megbeszélést folytatott, amelyben rámutatott Spanyolország és Olaszország közös érdekeire a Földközitengeren, valamint a két országnak közös feladataira Délamerikában, amelynek államait Olaszország és Spanyolország együtt teremtették meg. A tudósítónak arra a megjegyzésére, hogy a fascista kormány érdeme, hogy a spanyol király római útja lehetővé vált, Mussolini kijelentette, hogy az olasz nép boldog, hogy a spanyol király a pápát az összes forma a józan mérlegelés és megítélés egyenes vonalát. S különösen nem szabad a sajtónak előljárni az ellentétek szításában — amit a hivatása magaslatán álló sajtó nem is tesz meg — akkor, amikor egységre, összetartásra, higgadtságra s a dolgok valódi mérlegelésére van szükség. * A magyar közvélemény nem tűri ezeket az eléggé el nem ítélhető merényleteket. S ha ezek a gyalázatos tünetek fel is ütik időnként a tejüket, az egységes magyar társadalmi felfogás, amely mindenkor egészségesen ítélte meg az ilyen dolgokat, ki fogja irtani testéből ezeket az ismételten fellépő s nagyon pusztító hatású, idegenből behurcolt betegségeket. a Szentszék viszonyáról. ságok megtartásával meglátogatja. Az olasz nép a pápában fejét és képviselőjét tiszteli az egyháznak, mely nélkül Olaszország történelme el sem képzelhető. Olaszország és a Szentszék viszonya magasabb szellemi rendhez tartozó kérdés. Az olasz nép a háború után kétségtelenül vallási ujjászületési folyamaton ment át. És Olaszországban sok politikai jelenség, amelyet a külföld nem egészen ért meg, ilyen lelkitermészetű és a vallásos meg- ujhódásnak a következménye. — Az olasz nép ennek a megújhodásnak a kifejlésébeu nyomatékosan kimmmm mm wmmmm #*«*«•»* A vallásos megujhódás Olaszországban. Mussolini Olaszország és Werner Gyula. Ä Gárdonyi Társaság vasárnapi felolvasó gyűlésén elhangzott ismertetés. — *) Az »Egerének 1883. évfolyamában, mindjárt az c-lső számoktól gyakran találkozunk a Werner Gyula nevével. A 19 éves ifjú meglep úgy gazdag érzelemvilágának tisztaságával és gondolatainak mélységével, mint verseló-készségável és — ily fiatal korban szinte csodálatosan kiforrott — stílusával. Ennek igazolására mutatok be pár részletes egy akkori költeményéből Farsangi gondolatok. Megjött a farsang, víg az élet ; A sok bohóc megjött vele, A sutba hát a bölcseséget, Meiy problémákkal van tele ! Búvárkodás, rendizer cűaálás Mit érdekelne minket itt ? Ej haj, manapság minden ember A szivével gondolkozik. Zajongva tódul a közönség, Megünnepelni Carnevált; Hogy öt szilaj dallal köszöntsék, (Míg a toroknak meg nem árt) *) Aki vonatra ül, le kell mondania cselekvési szabadságáról. Így van az is, aki pontosan kiszabott ideig tartó előadásra vállalkozik. Mint a vonat nem áll meg a legszebb vidék kedvéért sem, úgg nem lehet időzni a kérdésnek legcsábítóbb részleteinél sem. Ezért nem akartam nyomtatásban adni ezt a vázlatszerű méltatást. S ha most mégis közöljük, tesszük ezt több oldalról kifejezett kívánsáqra. Szerk. Álarcot Öltnek vének, ifjak, . — Minő fölösleges dolog — Legtöbbje cifra, ... ón Ezópusz Bölcs rókájára, gondolok . . . Hajrá, mulassunk! Künn a szél zúg, A hópelyhek szállonganak. Itt bent meleg, égő pehely ként Röpül táncosnőnk azalatt. Mit is törődnénk a nyomorral, Mely csak kunyhókban üt tanyát? Sokan.volnánk, ha a szegényt fagy, Kór, éhség nem pusztítanák. Ott egy kikent, hitvány divatbáb Görög jelmezben díszeleg. Fölásom ,a múltak halottját : Bámúíotn a helléneket. Homér verőtényes dalától Visszhangzik Athén csarnoka; óh, műkincsek dicső hazája, Itt képvisel egy — ostoba. Amott roskadt kiélt alakra Biborszegélyű tóga hűli — Látom Rómát rohanni hadra, Mikor feléje vész vonúl. Jól iskolázott légiói Királyokat tipornak el. . . A Brutusok nemes ruháját Erőtlen kéjenc ölti fel ? Keresztesek mezébe’ — csillog Hitetlen kornak gyermeke ; Ittas bachánsnők és satyrok Csuklyába bújnak ... A zene Egyszerre föixendűl; — az égre, Ma mily erköics-birő vagyok ! Hiszen ezek — nagybőjti leckék, Nem farsangi gondolatok ! És ettől, az első állomástól, a mai napig miiy hosszú és mily termékeny, mily gazdag és mily változatos a Werner Gyula írói pályája! Minden munkáján meglátszik, hogy már mint 11—12 óvás gimnazista is mily gyönyörű meséket gondolt ki az ö gazdag képzelet világával. A Werner Gyula írói pályája fényesen igazolja azt, amit egyik esztétikusunk találóan mondott: »Nagyszabású, mély és egész íróművészet csak ott születik, ahol az alkotások szervesen, a magától értető- dés egyszerűségével nőnek ki abból a bonyolult összetételű lelki termő talajból, amelyben öröklés, tanulás és környezet, fajiság, vallási meggyőződés és a gya- koríati| erkölcsi élet egy megnevezhetetlen, de állandóan jelenlevő rejtelmes egy ségben fonódnak össze •. . .« Mindezek a tényezők megtalálhatok a Werner Gyula múltjában es ;gy lelkivilágában is. Makulátlan tisztaságú család környezetében és példás eietű szülőn: szárnya alatt, valamint a kiváló jelessógű egri főgimnázium munkakörében serdül fai. Ezek fejlesztik ki lelkének szépségeit, színmagyar fajiságát és vallási meggyőződését ; leikébe oltják a helyes történelmi tudatot s a gyakorlati erkölcsi élet minden alapföliéteiét.
