Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-11-16 / 260. szám
Ara 300 korona Eger, 1923. november 16. péntek XL. évf. 260 82. Előfizetési dijak postai szállítással Ege hóra . . 7000 K Egész és félévi előfizetést Negged évre 20000 K 1 ---- nem fogadunk el. P OLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BBEZNAYIMRE Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. Üj csapáson? Eger, 1923. nov. 15. Idestova 6 éve, hogy egy elismert nemzeígazdász felkeresett és a falunak a többtermelésbe való bevonására nézve önálló felfogásomat kérte. Mikor erre a tőlem telhető dolgozatot megküldöttem, az volt az utolsó megjegyzésem : «Én azt hiszem, vagy mi fogunk, vagy mások fognak ezen a földön többtermeléshez, de Európa nem lesz hajlandó miattunk éhezni.» Ma pedig olvasom az ántánt egyik előkelő gazdasági megbízottjának véle ményét a nemzetközi mezőgazdasági helyzetről. A győztes államok uralkodnak a legyőzőitek fölött. Csak örvendenünk kell azon, hogy ez az uralkodás polgáriasodott felfogással jelentkezik. Nem teszik a lábukat a nyakunkra, mint az ó kor rabszolga- tartói tették a legyőzött királyokkal. Tőkéiket akarják jól elhelyezni és gazdasági rendet akarnak ezen a földrészen, ami fölöslegesen ne zavarja az ő köreiket. Azonban mindaddig, amíg ezt úgy cselekszik, hogy az ember igazsága a világ igazságával megegyezik, addig nincs okunk akadályozni jóakaratukat. Mit mond az ántánt gazdasági meg bízottja ? Előrebocsátja, hogy mint a madár a magasból, úgy figyeli az európai nagy garon történő dolgokat. Látja a német városok fegyveres bandákban barácsoló polgárait,. amint megtámadják a szántóföldeket. Nemcsak a német gyarmatok elvesztése ennek az oka, hanem az, hogy nem terem a föld eleget. A mi vidékeinket tekintve a magasból, szintén sanyarúság képét látni. A forradalmi földparcellázások oda vezettek mindenütt — nemcsak Csonka- Magyarországban —, hogy a parcellázott birtokok leválasztott részei termésképtelenek lettek. Miért? Mert az új tulajdonosok személyeit nem válogatták meg helyesen. Ez a római Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet megállapítása, vagyis a szétosztott földek új gazdái annyit sem termelnek, mint amennyi azelőtt termett ugyanott. Ezenkívül olyan koldúe most minden ország, hogy az új gazdákat a szükséges eszközökkel ellátni nem képes. Mert mi szükséges minden gazdálkodáshoz ? Föld, munkaerő és felszerelés, meg forgótőke. Az a kisgazda, aki kiadta az erejét arra, hogy a földet megszerezte, ma nem talál takarékpénztárt, ahol kibírható kölcsönnel az élő és holt leltár fedezetét megkaphatná. Mert ma ilyenek a viszonyok. Ezen a bajon akar a Nemzetközi Mezőgazdasági Tanács (NMT) segíteni. Az a kérdés, hogy hogyan, mert némelyik élhetetlen emberen egyáltalában nem lehet segíteni. És így vannak a nemzetek is. Meggazdagodni szeretnének, de segíteni rajtok csaknem lehetetlen. A N. M. T. valamennyi kormánynak útmutatásokat fog adni, sőt gondoskodni fog ezeknek a betartásáról. Ez ugyan a magyar koponyának mindig kemény dió volt, bármilyen okosat tanácsoltak is neki és bárhonnan jött is az a tanács, de erre az ellenvetésre a megbízott úr csak azt felelte: — Naivság! Az önök túlzott érzékenysége nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy önöket az éhínségtől megmentsük. így azután mi is belepöttyanunk a nagy konyhába, ahol Középeurópa mező- gazdasági gondját főzik. De minthogy a virágzó kert rigoio j zásához, berendezéséhez és üzeméhez pénz j kell, így ezt is fognak adni. Pénzt azonban csak hitelképes egyén kaphat. így kezességre lenne szükség, vagy jótállásra. A * Központi Európai Földhitelbank» azonban, amely ezt a műveletet keresztül akarja vinni, csak biztosítékokra törekszik. Ha pedig mi ilyeneket nem tudunk adni, akkor majd ők gondoskodnak ilyenekről is. Most már éppen csak azt nem tudják i még, hogy hol is legyen hát annak a i Földhitelbanknak a háza Párisban-e, Genf- ben-e, vagy Rómában-e ? Akárhol is lesz, az bizonyos, hogy a kamat oda fog menni. De ha 1910 tői elég előrelátók lettünk volna ős kellő reformokat alkottunk volna és kineveltük volna a mezőgazda középosztályt, amelyik tud is, meg akar is többet termelni, akkor nem I kellene most tartanunk Mr. Otto Kahn európai bankjától. Addig is csak olyannak földet, aki tudja, hogy az mire való! — s. »out ot sw* Kérelem azokhoz, akik sorsunkat intézik! Eger, 1923. november 15. Jogászember vagyok, tehát tudom, hogy az állami és községi élet bizonyos formalizmust nem nélkülözhet. De azt is tudom, hogy jogosulatlan a formalizmusnak az a tulhejtása, amely az életet agyonüti. Alig hiszem, hogy volna valaki, aki nem őrezné, hogy manapság agyonigazgatnak bennünket. Nincs nap, amikor nem kellene valamit bejelenteni vagy kijelenteni, valamit bevallani, valahol megjelenni, stb. stb. Bizonyára nem volna hely a lapban emez írásom részére, ha fel akarnám so- solni mindazt a formalizmust, amely immár tűrhetetlenné teszi az életünkéi, s nemcsak elveszi munkakedvünket, hanem egyenesen lehetetlenné teszi az annyiszor ős méltán jobb jövőnk nélkülözhetetlen előfeltételeként emlegetett produktiv munkát, amelyre a »vielregiererei miatt egyre ka- J vesebb időnk marad. Ugyan minek is so- j rolnám fel a hatőságoskodás tultongésé- nek konkrét eseteit, hiszen nincs az évnek ! olyan hétköznapja, amikor valamennyiünk | keserűen nem venné számon az aznapon esedékes hivatalos kálváriajárást. Emellett még remegős az egész életünk, mert soha se tudhatjuk, hogy akaratlanul is nem mulasztunk e el valamilyen terminust amely mulasztásunknak jogvesztés vagy a ma már százezrekig menő pénzbírság a következménye. Azok közé a polgárok közé tartozom, — vájjon sokan vagyunk-e még ? — akik minden hatósági felszólítást tisztelettel fogadnak és komolyan vesznek. Tudtommal soha ee mulasztottam el egyetlen bejelentési kötelezettséget sem, minden idézésre pontosan megjelentem, minden határnapot nyilvántartottam, soha sem állami, sem községi adóval egy napig sem voltam hátralékban. De úgy érzem, hogy eljutottam teljesítőképességem véghatárához. Ha a mai rendszer meg nem változik, akkor két eshetőség áll előttünk a jövőben. Vagy egyáltalán nem reagálni semmiféle felszól- litásra, — úgy látom, ezt a módszert már sokan követik, pedig ha átmegy a köztudatba, akkor olyan veszedelmet jelent, amin semmiféle bírságolás nem fog tudni segíteni, — vagy a másik eshetőség : egyenesen jegyet váltani a Lipótmezőre, ahová előbb utóbb úgy is el kell jutnunk. Esdve kérem ezért azokat, akik sorsunkat intézik, fontolják meg a kővetkező szerény kívánságokat: 1. Bejelentési, kijelentési, bevallási, megjelenési, stb. stb. kötelezettségeket csak az esetben írjanak elő, ha az elkerülhetetlenül szükséges. 2. Ugyanazt a bejelentést ne kívánják többször. 3. Ha már meg kell valakit idézni, lehetőleg ne idézzék órára, hanem jelöljenek meg egy időközt, amelyen beiül a hivatalos órák alatt jelentkezni lehet. így nem kellene egyéb teendőinket elmulasz-
