Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-11-16 / 260. szám
2 tíöKi NÉPUJSAü 1923, november 16, tani, hanem szabad perceinket használ hatnánk fel a kérdéses ügy elintézésére. 4, Ha bizonyos őrára idéznek, elsősorban az idéző pontosan legyen jelen, hogy a megidézettnek ne kelljen az időt még a reá való várakozással is tölteni. 5. Ne idézzenek ugyanarra az időre tömegesen, mert ez ismét sok várakozást és időpazarlást jelent. Az állami és községi élet terhei maA Budapesti Közlöny legutóbbi száma jelenti, hogy Magyarország kormányzója a haza szolgálatában szerzett érdemek látható elismeréséül magyar érdemkeresztet és érdemérmet alapított. A magyar érderakereszt a középpont felé összefutó szárú keresztből áll, melyek éremfelületén a bakérkoszorú övezte piros | Budapest, MTI. József főherceg, tábornagy és Auguszta főhercegasszony 30 éves házassági évfordúlőja alkalmából ma délelőtt 10 órakor a főhercegi palota kápolnájában Scbioppa Lőrinc pápai nun- cius nagy segédlettel szentmisét mondott, majd a pápa nevében rendkívül meleg hangon üdvözölte a fenségeket. Az istentiszteleten az egész főhercegi család részt vett, úgyszintén Gabriella és Izabella főhercegnők, a kiséret és a tisztviselői kar. Délután a palotában dejeuner volt, amelyen a főhercegi család és kíséretén kivűl Horthy Miklós kormányzó és neje, SchiA drágaságról panaszkodni, bármennyire égető kérdés, mégis unalmas immár. Évek óta nyögünk bele és a pénzünk — a Hegedűs Lóránt koronajavítő munkájának pár hónapját leszámítva — mindig csak romlott, állandóan kallódott. Ma már ott tartunk, hogy a pénzt szinte semmibe sem veszik s a tízezresnél kéz dik a valódi értékelést. És eközben senki sem akarja észrevenni, hogy a drágaság legfőbb és legkitartóbb előidézői a — kommunisták. Hogy tisztán lássuk azt a pokoli munkát, — amelynek már eddig is több halottja van, mint az egész világháborúnak és melynek még több áldozata lesz ezentúl, ha ebbe gátat nem vetünk, — évtizedekre kell visszamennünk. Egészen 1847-ig, a Marx Kommunista Kiáltványának születéséig. Ebben mondja ki Marx azt, hogy a kommunista államhoz az út a munkásoknak az elviselhetetlen nyomorba való süllyedésén keresztül vezet. Minthogy pedig úgy xMarx, mint kö vetői : a szociáldemokrata, vagy bármi más néven szereplő kommunisták fennen hirdetik, hogy az ő »végcéljuk« a szociális állam, azaz kommunizmus kell, hogy minden erejükkel ennek mielőbbi eljövetelén dolgoznak, -- kell tehát, hogy a munkásnyomort mentői feneketlenebbé tegyék. Hogy e mellett mindig a munkások barátjának mutatják magukat és azt kürtölik világgá, hogy ők a munkások napság amúgy is elég súlyosak, ha szándékosan nem növeljük is azokat. Segítsen, akinek módjában van, ahol csak lehet ! Bár eljutna gyenge szavam, — mondhatnám : jajkiáltásom! — nemcsak azokhoz, akik helyben intézik sorsunkat, ha nem azokhoz is, kiknek rendelkezései folytán helyi hatóságaink kénytelenek bennünket agyonigazgatni. Dr. M- K. zománc mezőben, hármas halmon pihenő nyitott koszorúból arany apostoli kettős kereszt nő ki. Hátsó oldalán a következő jelmondat: »Si Dens pro nobís, quis contra nos» 1922. A magyar érdemkereszt áll nagykeresztből és öt osztályból. Az érdemrend katonai személyeknek is adományozható. oppa Lőrinc és titkára, gróf Bethlen 1st” ván és neje, gróf Bánffy Miklós, gróf Zichy József, gróf Zichy Raffaelné, Sukits és Koneckel tengerésztisztek vettek részt. József főherczeg a mai napon a hadirokkantak részére 5 millió koronát adományozott, az egyetemi menza ré szére pedig szintén 5 millió koronát utalt ki. A főhercegi [párhoz igen nagy számban érkeznek üdvözlő táviratok és levelek és a palotában is igen sokan iratkoznak fel, hogy hódolatukat, szeretetüket és sze- rencsekivánaiukat fejezzék ki. jobb megélhetésén fáradoznak, ez csak a műveletlen, gondolkosni nem tudókat tévesztheti meg. Az okos emberek tudják, hogy a vámpír állandóan legyezi az álmá ban meglepett áldozatát, mialatt annak vérét szívja. Amint nem vette észre a felületes szemlélő, hogy a szocialisták a munkások legnagyobb ellenségei, úgy nem vette észre azt sem, hogy a mai drágaság már évtizedekkel ezelőtt indult meg és törtet előre oly mértékben, amint erősödött a Marx tábora. Marxék jelszava: a világ forradalmosítása! Magával és a világgal megelégedett, jó módú ember, akinek veszteni valója van, forradalomra nem kapható, tehát aki forradalmat akar aratni, annak elégedetlenséget keli vetni. És mivel lehet az embereket legjobban elégedetlenekké tenni? Avval, ha megélhetésüket nehezítjük meg ! A dolgos szegény nép megélhetésének a becsületes munka az egyedüli alapja. Ha ezt a munkában megakadályozzuk, beáll a munkás- nyomor és ezzel a lehetőség a tömegek forradalmosítására. Ez a szociáldemokrata kommunisták haditerve. Ezért kezdődött meg az agitáció a «csekély munka — magas bér« jelszava alatt. Igazán nem lehet azon csodálkozni, hogy ezzel a jelszóval a munkások műveletlen részét teljesen magukhoz tudták hódítani, mikor — bár már fuldoklunk a drágaság tengerében még mindig vannak úgynevezett intelligens emberek, kik nem I tudják, hogy a drágaságnak ás ezzel az általános nyomornak ez a jelszó a fő okozója. Éa vannak minden államban még elég számosán olyanok, akik a hazájuk- beli drágaság okát szűk határukon beiül keresik és nem tudják, hogy a drágaság már nemzetközi csapás, tehát oka is csak nemzetközi lehet. Marx maga elismerte, hogy közforgalomban mindennek annyi az értéke, amennyi emberi munka van benne, azaz amennyi emberi munkát kell benne megfizetni. Ha tehát egy ember ma egy nap alatt kevesebbet termel, mint tegnap, — de erre a napra is ugyanannyi bért követel magának, — az az árú, amit készít, meg fog drágulni Kevesebb munkát lehet végezni úgy, ha a munkaidőt megrövidítjük, de akkor is, ha a munkaidő alatt is igyekszünk mentői kevesebbet dolgozni. A szociáldemokrata kiskáté a nap lopásnak mind a két fajtáját előirja. Harcot indított a 12 órai munkaidő ellen. Először C3ak 11, majd 10 órai munkaidőt »vívott« ki. Aztán felállította a »háromnyolczas* jelszót, melynél már kétszerannyi idő jutott a »pihenésre« és »szórakozásra«, mint a munkára. Hogy ezt is elérték világszerte, Németországban máris kiadták a parancsot a »négyszer haU ért való küz- küzdelem, s hat órai munkaidőért való harcra. A szociáldemokrata kommunisták a munkásokkal elhitették, hogy ha a csekélyebb munkáért is a régi bért kapják, csak a »kizsákmányoló tőkést« ütik, akinek a zsebére megy ez a harc, mely javítja a munkás helyzetét és csökkenti a tőkés jogtalan hasznát. A háború, a lezajlott proletárdiktatúra és ezeknek következményei, kézzelfoghatóan bebizonyították, hogy Marx alaptörvényének éppen az ellenkezője igaz. Azt ugyanis már a legzöldebb «osztálytudatos« munkás is belátja, hogy azon az egy pár bakancson, amelyet a háború előtt 12 koronáért lehetett venni, a gyárosnak akKor nem lehetett 39,000 korona haszna. És magán tapasztalhatta, hogy a munkabér-emelkedéssel a megélhetés is arányosan drágűl. Ez egyúttal r«z igen egyszerű magyarázata annak is, hogy miért van a munkás ma rosszabb anyagi Helyzetben, misor 7—800-szor annyi bárt kap, mint előbb. így kellett ennek lennie, mert bérével emelkedtek az általa fogyasztott cikkek árai is. Bármit mondott légyen is Marx, az el nem vitatható valóság az, hogy mindenki igyekezik a kárát áthárítani, így a béremelést a gyáros is a fogyasztókra hárítja át. Miután pedig minden munkás csak egy helyen »termelési tényező* — de minden más vonatkozásban maga is »fogyasztó« a fogyasztás körfolyamatában az általa előidézett árdrágításból a reá eső hányadot ő maga fizeti meg. A helytelen és a munkásra is káros munkabér-emelkedések következtében tör- vényszerüleg jelentkező árdrágulásra a háború csak gyorsítóan hatott. A drágulás mértéke teljesen összevág a szociáldemokraták hatalmi törekvéseinek mértékével. Amilyen mértékben lettek ezek úrrá a munkástömegek felett, olyan mértékben kellett az áraknak emelkedniük, hiszen a JWagyer írdetnlsewztet is írdemreudet alapított a Koriuányző. Eger, 1923. nov. 15. Jízsef főherceg is Auguszta főhercegnő jubileuma. A kommunizmus aknamunkája. Eger, 1823. nov. 15.
