Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-07-10 / 153. szám
Ára 40 korona Előfizetési dijak postai szállítással Egg hóra . . 900 K | Egész és félévi előfizetést Negged évre 2600 K I -- nem fogadunk el. H irdetések 0 cm. 15 K. Kishirdetések szavanként 15 K. Eger, 1923. július 10. kedd. XL. évf. 153 sz. V POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNÄYIMRE Szerkesztőség: Eger, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. A magyar dal külföldi diadala. Eger, 1923. július 9. Kiváló budapesti férfikarunk, a Budai Dalárda, mely a kormány, és a társadalom támogatásával résztvett az amszterdami nemzetközi dalosversenyen, Európa legjelesebb dalosköreivel szemben megnyerte a legnagyobb díjat, a nagy aranyérmet. A magyar dalosok e sikeres szereplése dicsőséget szerzett nemcsak a győztes karnak, hanem a magyar névnek, a magyar dalkultusznak is. Most érkeznek hozzánk azok a hol land lapok, amelyek a Budai Dalárda győzelmével kapcsolatosan sok szépet írnak Magyarországról s amelyekből látható, hogy itt nem csupán az első díj hazahozataláról, hanem kulturális felsőbb ségünk beigazoiásáről, megtépázott hírnevünk helyreállításáról és a rólunk terjesztett rágalmak megcáfolásáról van sző. Emellett oly értékes nemzetközi kapcsola tok újrafelvételére nyilt alkalom, amelyek nemzetünk gazdasági talpraállását is elő mozdíthatják. A verseny eredményét sokezer főnyi hallgatóság előtt hirdette ki a zsűri s amikor az első díj nyerteseként a Budai Dalárda nevét olvasták fel, a közönség, amely odakint tapsolni is csak ritkán szokott, olyan tombolásba tört ki, aminőt da losaink idehaza soha nem hallottak. Magukon kivül vannak örömükben; egymást csókolják, könnyeznek, kacagnak és vállaikra emeiik karigazgatőjukat, akinek mesteri munkája olyan nagy dicsőséget szerzett a magyar uévnek. A verseny mán a közönség nem akar távozni, hanem hallani kívánja a magyarokat, mire azok áriáéi sikerrel eléneklik nemzeti imánkat. Nevezetes esemény volt az a hangverseny is, amellyel a B. D. a magyar nemzet nevében rótta le hálánkat Hollandiának szenvedő gyermekeink megsegítésével gyakorolt emberbaráti könyörüle- tességéért. Az ország minden részéből jöttek össze a magyar gyermekek nevelő szüleikkel együtt. A terem zsúfolásig megtelt, a gyermekek kipirult arccal, csillogó szemmel hallgatták a hazai hangokat s a tetszésnyilvánítás minden egyes szám után olyan nagy volt, amelyet nehéz lenne leírni. A könnyek s a tomboló taps már Trianonnak is szóltak, mert még a leghiggadtabb öreg hollandusok is együtt kiabálták gyermekeinkkel: Nem, Nem, soha ! és . . . Csonka-Magyar or szag nem ország ! Dalosaink művészi és kulturális eredményeiről a legelőkelőbb hollandus lapok szigorú és tárgyilagos kritikája is a leg- hizelgőbben emlékezik meg. megállapítják a magyar dalosok felkészültségének, előadásának és művészi képességeinek tökéletességét és soha nem tapasztalt szabatosságát, szépségét. A magyar nemzeti ügynek olyan propagandát, milyen a Budai Dalárdáé volt, még alig fejtettek ki. Ezt igazolja a holland népnek dalosaink iránt tanúsított azeretet-nyilvánítása is. A hollandu sok mindenütt, amerre dalosaink piros- fehőr-zöld szalagjait látták, a legmelegebb ünneplésben részesítették őket. Eger, 1923. július 9. Aligha lehet olyan ember, akinek nem tetszenék a cserkész-gondolat. Ha mégis akadna olyan, aki nem barátja a cserkészetnek : az nézzen meg egy cserkész- tábort; menjen ki például az egri ciszterci főgimnázium Koháry-cserkészeinek táborába. Könnyű, kényelmes az üt. Egerből két óra alatt érünk a bélapátfalvai cementgyár állomásra, ahol minden vendéget soros cserkészek fogadnak és kalauzolnak a táborig. A községet s később a tó hatalmas tükrét jobbra hagyva, 25—30 perc alatt kényelmesen bejutunk az erdőbe. Illatát alig győzzük szívni, csöndje megnyugtat. . . Pár percnyi út után meglát az előőrs, amely rögtön jelenti a tábori telefonon : — Vendég jött. (Ha ismeri áz illetőt, vagy illetőket: a nev^t is bemondja.) A mi kis kalauzaink jobb kezük három újját kalapjuk széléhez emelve, köszöntik tár saikat: — Jó munkát: Szép, kies völgyben folytatjuk az utat. ; A tisztáson 6—8 kisebb cserkész rúgja a j labdát. . . Majd jobbra fordul a völgy és j előttünk van a cserkész tábor. A parancsnok: Balassa Brúnó dr., j Baksa Kristóf közélelmezési »miniszter és Bartók Egyed dr. szives szeretettel jön- ] nek és fogadnak. (Már tudják a telefon- jelentésből, hogy jövünk.) Mivel csak két órai időt tölthetünk a táborban (este 9 re otthon akarunk lenni), szemlére indultunk. A barátságos kis völgy nyugatnak néz amfiteatralisztikus háttérrel. A tisztás háttér közepén hatalmas árleng a magyar nemzeti lobogó. dicső múltú dalosegyesülete, az Egri Dalkör, mely negyvenéves munkásságával a magyar dalkultúra egyik lsgjelentékenyebb tényezőjévé küzdötte föl magát, habár sikereit, diadalait nem nemzetközi, csak hazai, országos viszonylatokban aratta. Ennek az élni s a régi, dicsőséges útját folytatni akaró Dalkörnek tevékenységét egyes tényezők a legteljesebb mértékben méltányolják is. Ahhoz azonban, hogy kitűzött célját elérhesse s az »egri nevet« a győzelmek újabb sorozatával öregbítse, az szükséges, hogy a város egész társa dalma becsülje, szeresse és támogassa a dalosügyet, ahogy azt a hollandus népnél láttuk. Büszkén, dacosan meredézik ég felé a hatalmas árboc. Dacol a zászló a széllel, viharral. Jelképe a törhetetlen, ősi magyar bizalomnak, erőnek, akaratnak. Ez alatt sorakoznak a cserkészek minden alkalommal; ez alatt teszik a fogadalmat: ez a lüktető tábori élet középpontja. A zászló melleit balra jő nagy és jobbra kisebb sátor van. Amaz a cserkészeké, emez a parancsnoké, amely mellett éjjelenkint künn alszik a kürtös. Az árbocon innen, ahol szélesebb a völgy, még egy nagy sátor van az esetleges éjjeli vendégek számára : nem mesz- sze tőle az éjjeli tűzhely, amelyen — akárcsak a római Vesta oltáron, — állandó tűz ég estétói hajnalig. Evvel szemben van a konyha. Eleven az élet. Most gyúrják a szakácsok a tésztát. Lekváros derelye lesz vacsorára. Ott vau a soros hölgy is, Simcsó Józsefné. Az egri hölgyek ugyanis, előre beosztott sorrendben mennek ki a főzés irányítására. Simcsó Józsefné megjegyzi: — Nem kell ide asszonyi segítség. Olyan pompásan főznek ezek a fiúk, mint valami jő szakácsnő. És nézem a fürge kezeket, amelyek közben szakszerű ügyességgel és gyorsa sággal nyújtják a tésztát. A «kukták» ezalatt tüzet szítanak a főidbe ügyesen vájt tűzhelyen. Középütt «plattni» két karikás főző nyílással, jobbra balra egy-egy bográcsnak való kerek mélyedés, benne a «dreifusz.» A füst a nyílások mögött vájt lyukon megy ki. Az egész tűzhely fölött négy oszlopra kifeszített sátorlap. A konyhában van az éléskamra is. Ládákban: liszt, főzelék, burgonya» só, szárított tészta, cukor stb., fölakasztgatva Egyhangúan j boc tetején Eger városának is van egy nagy, Látogatás a Koháry-cserkészek táborában. Főgimnáziumunk cserkészei a Bükkben. — „ Jó munkát!“ - A cserkész-táborozás mozgalmas élete. — Ünnepély a táborban.
