Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-07-10 / 153. szám
r, KtjrJtU. JNlFtySAü 1923, július 10. szalonna; azután 3—4 dombos kenyér... Ott látok két tortát is. Valamelyik szülő hozta, de nem a saját fiának, hanem a közösségnek. Ma különben jő napjuk volt. Egyik pöttöm cserkésznek mamája,Buczkó Gábor bányagondnok felesége, szükséges mennyiségű borjúhúst hozott felvágva pörköltnek. (Kapott is érte hatalmas éljenzést.) A vizet jó távolról hordják a cser készek, mely célra éppen úgy őráről-őrára beosztott sorosok vannak, mint minden más teendőre és a kétőránkínt váltott éjjeli őrségre is. (Ma jó napjuk volt Tóth Ferenc városi tisztviselő kis egyfogatú kocsiján jött ki meglátogatni cserkész kis fiát. Az ő kocsiján fordultak vízért vagy háromszor a cserkész-kocsisok.) A tanárok és a cserkészek mind kitűnő színben vannak. A pompás erdei levegő, a napfény és a szabadban végzett állandó munka jő étvágyat csinál, kitűnő álmot hoz. És az unalmat nem ismerik. Egyik cserkésztől, aki a dunántűlről való, azt kérdeztem:- Irtál-e már haza ? — Még nem, — volt a felelet, — nem értem rá. (Pedig már nyolc napja vannak künn.) Legújabb munkaprogrammjuk, hogy tutajt ácsolnak. A szombatig hátralévő időben még tutajozni akarnak a tavon, amely egyébként kitűnő fürdőhelyük. Kedves figyelemmel mutogatják a nagyobbak naplójukat, amelyet vezetni mindegyik köteles. Egyúttal többen autó- grammot gyűjtenek a vendégektől. Utőljára hagytam a kölcsönös szeretetnek erről a tanyájáról Írván, a kápolnát. Két fasor összeborulő lombozata alkotja az utőiérhetetlen szépségű boltíveket. Lombsátor alatt van az oltár, amelyen naponkint többször miséznek s reggelenkint kötelező a misehallgatás minden cserkészre. . . . Aki nem barátja a cserkész-gondolatnak (ha ugyan van iiyen ember): az menjen ki a Koháry cserkészek táborába. És éppen olyan nehezen tud megválni onnét, mint maguk a kis cserkészek, akiknek a nevelő szeretet apostolai második otthonukká varázsolták az erdő csendes völgyét. * Semmi sem hiányziK. Minden megvan ebben a táborban, amit a jó Isten adhat az ártatlan gyermeki lélek boldogi- tására. . . . Csak egy hiányzott még: a forró, örömkönnyel áztatott anyai csők. Nem kellett soká várni! Ezt is megkapták julius 8-án, vasárnap, a cserkész avató ünnepség alkalmából. Tegnapelőtt ugyanis, miként a cserkészek elindulásának napján, a szülők, testvérek, rokonok siettek mindenféle jóval megrakodva a várállomás felé, hogy egy hőt óta nemlátott gyermekeiknek elvigyék a legkedvesebbet az anyai csókot és a viszontlátás boldog érzését. Reggel fél 9-kor a bélapátfaivai cementgyár állomásán Baksa Kristóf és néhány cserkész fogadta és kalauzolta be a vendégeket. A viszontlátás örömei után felharsan a kürtszó, «melyei százszorosán ver vissza az öreg Bélkó sziklafala. A kürt szavára az anyai ölelő karok közül kiszakítják magukat a cserkészfiuk és mindenki szalad a zászló alá. Ott katonás rendben íelállanak s a parancsnok előtt tisztelegve vonulnak a szentmisére a szülőktől, látogatóktól kisérve. A nagypénteki szent sírra emlékeztető oltár előtt fölcsendül a »Veni, Sancte Spiritus« dallama a miséző Baksa tanár ajkáról. Kórusban felel rá a cserkészek négyhangu énekkara. A szülők szent áhítattal hallgatják a szentmisét s az énekkar bús melódiáját. Megható, szivneme- sítő, lelketüdítö csendes hangulat tölti be a levegőt. Szinte látni véljük, hogy a pogány Bélkő siromladékát is mozgásba hozza ez a könnyetsajtoló szent hangulat. Halljuk, hogy miként tör fel onnan a Bélkő tövéből, a régelhantolt pogányma- gyarok koporsójából a megtérő sóhajtás. Majd kifordul az oltár előtt Baksa Kristóf ős az ember szer etetről. a természet szeretetéról beszél szívhezszólőan. Szentmise alatt megá'.doznak az újonc cserkészek s a mise után katonás menetben fel- állanak a zászlótartó árboc körül. Kezdődik a cserkész-avató ünnepség. Balassa Brúnó dr. cserkészparancsnok beszédet intéz az ifjakhoz. A szerétéiről, a becsületről, a jellemről, a vallásosságról ős a hazazaszeretetről beszél: Magyarok, ösmagvarok jártak itt e vidéken s a kultúrát akkor is tarkaruhá« barátok hozták közéjük. De a vad kulturátlanság elűzte őket e tájról s csak az Isten dicsőítésére emelt templom hirdeti emléküket. Most ismét tarkaruhás barátok járják a Bélkő meredek lejtőjét ás pázsitos völ gyét; újra megjelentek itt, e táborban, hogy élesszék a hitet, ápolják a gyermeki szívben az emberies érzést: a vallásosságot, a becsületet, a hazaszeretetei. Megje lentek itt azért, hogy átgyurják, átalakítsák és megtisztítsák azt a kultúrát, amely már csak rombolni, felforgatni tudott mindent, ami előttünk szent.» A lelkes, hazafias hangúlatű beszéd a könnyezésig meghatotta úgy a cserkészeket, mint a szülőket. A régi cserkészek nevében Szabó Miklós köszöntötte a felavatott cserkészeket. Az avató ünnepség után a cserkészek szétoszoltak és mindenki végezte a napi parancsban reá kiszabott munkát. A szakácsok nagy buzgósággal főzték az ételt, minek a csiklandozó illata már nagyon ingerelte a kis éhes hadat. Nemsokára kürtszóra sorakoztak öblös sajkákkal. Balassa parancsnok megkezdte az ételkioszEger, 1923. július 9. A nagy hőséggel egyidejűén köszöntött be a nyári vásár is. Már vasárnap délután ontották a sok szekeret, vásáros kocsikat az országutak s különösen ma hajnalban volt nagy forgalom a vásárié ren ős az állatvásárbán, hol valósággal utcákat alkottak a frontba sorakozott vidéki fogatok. Vásári árúkban éppen olyan nagy felhozatal volt, mint felhajtás az állatvásárban, a keresletről azonban nem lehet ugyanezt elmondani. Az állatvásár üzletmenete élőnk volt, a kirakodó vásárban már töl^Jb volt a csotlö-botlő kiváncsi közönség, mint a komoly vevő. Különösen az asztalosok, a bognárok, a ruhakereskedők panaszkodtak az iizlettelenség miatt. Cipő-, csizma-, kalap- 83 rövidárúkban mérsékelt volt a kereslet. A közönségnek ugyanis annyi pénze ma nincs, hogy ruha féléket, vagy bútort, hordót tudjon vásá rolni. Az utóbbinak a kérdését egyébként az őszi vásárkor ir ráér elintézni. A drágaság bizony nagy, de a békevilághoz képest mégis csak viszonylagos, ha elfőI tást. Gyakran lehetett hallani halk hangon : «Parancsnok űr! csak sokat tessék adni!» Bartók tanár is odaállt a kondér mellé egy malomkerék nagyságú kenyérrel és bőkezűen osztotta a kenyérszeleteket. Egy cserkész sem kért kis szeletet. Csak minél nagyobbat. Az ebéd végén »a hálás szülők megdöbbentő rosszalással vették őszre, hogy a parancsnok és az ebédet osztogató tanárok éhesen maradtak volna, ha a szülők a magukkal hozott enni valókkal nem egyenlítették volna ki étkes gyermekeiknek az üres kondérokből eredő udvariatlanságát. Ebéd után a szülőket és a vendégeket körüiülték a cserkészek és azebbnél-szebb hazafias dalokkal és remek szavalatokkal egészítették ki ennek a gyönyörű, feledhetetlen napnak az emlékeit. Majd mikor már a lelkek a megindulásig telítve voltak a nap hangulatával, egyszerre csak a cserkészek elő állott Torday Ányos dr. ős mondott olyan lelkes beszédet, hogy szem nem maradt szárazon. Sokszor gyönyörködött már a Torday költői, magas szárnyalásu beszédében az egri intelligens közönség, de ist a jő Isten szabad ege alatt, mikor a fájdalom érzésétől elcsukiő hangon arról szólt, hogy milyen nagy és szép volt ez a mi hazánk s most néhány kilométernyire terjed minden irány felé a határa. Amikor elhaló hangon arról szólt, hogy mi — öregek — bűnösök vagyunk s miként Mózss nem mehetett be az ígéret földére: mi sem érhetjük meg a boldog feltámadás szent örömnapját, de «ti — kedves fiaim — ti . . . hiszem, hogy megéritek s én leszek a legboldogabb még a hant alatt is, ha megtudom, hogy azt, amit mi elvesztettünk, azt ti visszaszerzitek!!» Nem szólt többet, mert elcsuklott a hangja ős sírt . . . Sírt mindenki, még anuak az acélos izmu, délceg termetű, hatalmas, magyarruhás apának is könny gördült végig a tisztes ezüstszakállán, aki kezdetben oly keményen, büszkén állt ott köröttünk, mint az öreg Bélkő. Könnyeztem én is: ennek a felejthetetlen napnak a szerény krónikása. Ilyen nevelés ős ilyen ideális gondolkozása önzetlen tanárikar mellett: «Nem veszhet el Magyarország sohasem . . .!!» S ... ő. gadjuk azt a ^ sovány vigasztalást, hogy 1000 korona == 60 fillér. Munkatársunk a nyári vásárról az alábbiakban számol be : A kirakodó vásár. Mérsékelt üzletmenettel indult meg az adás vevés a nyári vásár első napján a régi zajjal, a megszokott mentholos- cukorka- ős kaszafém árúsok pokoli kiáltozásaival, amelyekbe szinte jótékonyan olvadtak a cipőkrémet «hallatlanul ölelő áron potyázó» élelmes vásári kereskedők irredenta rigmusai: Kétszázötven korona, leesett a valuta, üsse meg a cseheket még máma a guta ! Ez a harcias szózat később szalídebb tenorba csapott át ős így módosűlt: Üsse meg az anyósomat a guta! Minden iparcikk bőségesen képviselve volt, vívta a pénz a harcot, szívósan, makacsan, a fülledt, poros, fülsüketítőn lármás levegőben, forgott a sergő, dolgo®**wm*& vm® c—» at»»»»»»»»»;* m^^am^m****** jWírsíKclt Volt az üzletmenet a nyári Vásárban.
